Önmagunk árnyéka

Szánalmas az a nemzet, amelynek olyan alkotmánya van, ami megengedi, hogy ilyen olcsó eszközökkel ilyen sokáig fenn lehessen tartani egy csaknem mindenki számára nyilvánvalóan alkalmatlan kormányzatot. Az alkotmányunkat egy sunyi banda kalapálta össze húsz évvel ezelőtt, akiknek egyetlen cél lebegett a szeme előtt: nehogy vissza lehessen csinálni a rendszermutyizást. Majd’ húsz éve fetrengünk ebben az alkotmányos posványban, mint a disznó. Egyre soványabb disznó. Férges disznó. A férgek bezzeg jó kövérre híztak bennünk. Most kormányt alakítanak. Bélférgekhez méltón – árnyék(szék)kormányt. És szarnak a fejünkre. Nagy ívben.

Szánalmas az a nemzet, amelynek erkölcsi érzéke olyannyira visszafejlődött, hogy ilyen olcsó, hamis mosolyú simlist miniszterelnökévé tesz – és még örül is neki. Gordon megszorításaival foglakozunk, ahelyett, hogy megnéznénk mit hozott a csomagjában.
Libát. Illetve a hűlt helyét. Mert sajnos a libatolvaj egészen találó megjelölése ez embernek. Valójában enyhe jelző. A libákat ugyanis nem ellopták, hanem elrabolták, a gazdáikat pedig megölték. Kilenc halál szárad Gordon lelkén, Explicite. Közvetlenül. Ezzel még Gyurcsány Ferenc elkövető sem “büszkélkedhet“. Igaz, Gordon gyenge kis kezeivel nem vetett kötelet egyikük nyakába sem, csak éppen ugyanazzal a kézzel aláírásával hitelesített bizonyos papírokat, melyek felértek az illetők halálos ítéletével. Ne legyenek kétségeink! Aláírni most is fog. Csak még nagyobb tétben játszik. Velünk. Van otthon köteled?
És ez csak az érem egyik oldala. Az erkölcsi.
A másik, a Hajdú Béttel szorosan összefüggo oldal a szakértelem, hozzáértés és szakmai etika kérdése.
Alkalmas-e az ország válságmenedzselésére ez ember, aki éles gazdasági helyzetben hibás döntést hibás döntésre halmoz (Már a Hajdú Bét felszippantása is hiba volt adott időszakban, pláne az úgymond tulajdonosként hozott baromfihúsipari szakmai döntések. A felszippantásról nem biztos hogy maga döntött, de a többi biztosan az ő sara. Legalábbis a nevét adta hozzájuk.), majd, amikor a csőd már biztosnak látszik, kisíbol minden értéket a bukott cégből, magára hagyta a kifizetetlen beszállítókat, akik teljesítették a maguk vállalását, felnevelték és leadták azokat a kurva libákat?
Ha akkor normális csődeljárást folytatnak, nem síbolják át a pénzt a Wallisba (külön vizsgálatot érne, honnan is volt annak a vállalkozásnak a pénze, indulótőkéje, kitől, hogyan, milyen feltételekkel és miért kapott hitelt az indulásakor és később), az anyacégbe, a beszállítókat legalább részlegesen kifizethették volna. Hogy a szerencsétlen kifosztottak ne az öngyilkosságba meneküljenek a helyzet elől, hanem talpra tudjanak állni. Ezeknek a döntéseknek az egyszemélyi felelőse Bajnai Gordon, és ezzel az egy üggyel bizonyította mind szakmai, mind erkölcsi alkalmatlanságát arra, amit most vállalt. Együgyű lenne? Nem hiszem: a mosolya mást mond. Blaskó Péteren láttam ilyet, amikor annak idején Miskolcon a Tartuffe-öt játszotta.

Szánalmas az a nemzet, amelynek józan esze nem tiltakozik az ellen, hogy olyan emberek tételezik magukat szakértőnek, és vállalnak miniszteri szerepet egy szakértőinek csúfolt kormányban, akik életükben semmilyen értékteremto, alkotó (szakértői) munkát nem végeztek. Kiss és Szekeres, például, akik a KISZ-ből egyenesen az MSZP-be katapultáltak. A szocialista “munka” hősei. Érdemes élosködok, élenjáró síbolók. Szakértői a semmittevésnek és a semmit nem tevéssnek. Szekeres különösen fáj: egy egyetemre jártunk… Van még ebben a kormányban adócsalási szakértő, volt kartellezési szakértő, és nemzetbiztonsági szakértő, aki szakértelmét bizonyára James Bond filmekből szerezte (Stirlitzet nem hiszem, hogy látta, ahhoz túl fiatal). A jobb sorsra érdemes Hiller is bizonyított már oktatási szekértőként. Kell egy csapat. Nekünk ők kellenek. Ja, hogy téged nem kérdeztek meg erről? Érdekes, most hogy mondod… Engem sem.

Szánalmas az a nemzet, amely nem ismeri fel, hogy saját elméje és lelkiismerete, tudniillik az értelmisége velejéig korrupt és hazug. Az értelmiség, aki 2004. óta zengte Gyurcsány Ferenc elkövető dicshimnuszait, aki pár hete látványosan köpte arcul egykori kenyéradóját a rugalmas elszakadás hitleri taktikáját követve, amikor Putyin atyuska elcsapta érdemdús miniszterelnökünket, ez az értelmiség most nem olyan látványosan, de Gordonhoz dörgölőz. Ik. Hátha az elkövetkező két hónapban még elnyerhető lesz néhány kultturkampf-pályázatocka, támogatászocka, ösztöndíjacka, reklámocka a lapockának-szájtockának… Szégyenkezem miattuk. Szégyenkezem, mert mindközben egyetlen pillanatig sem mulasztották el az ellenzék szidalmazását, befeketítését, alkalmatlanságának bizonygatását, a kormányzati felelősségnek az ellenzékre tologatását.

Szánalmas az a nemzet, amely beéri igazság helyett joggal, szabadság helyett szabadossággal, demokrácia helyett mutyival. Ezt összeségében úgy hívják: liberalizmus. Melynek most alapfeltevéséről bizonyosodott be, hogy hazugság (legyek jóhiszemű – tévedés). A piac és a pénz ugyanis bármilyen szabályozásra képtelen ekkora méretekben. El kellene gondolkozni, hogy a korlátlan egyenlőség és szabadság eszméje nem ugyanilyen tévtan-e! El kellene gondolkodni azon, hogy az értékek relativizmusát mindenekfölött hirdető liberalizmus alkalmas-e egyáltalán az igazság érvényesítésére! Mert ha mindenkinek igaza van, akkor törvénynek érvényt csak a jog betűje szerezhet. Annak minőségéről pedig első kézből származó információnk van.

Szánalmas az a nemzet, amely elé kordonok és Godonok meredeznek, és nem söpri el egy kézlegyintéssel a kordonokat és a Gordonokat is. Nem mennek milliók az utcákra és terekre, hogy csendes méltósággal, jelenlétük számszerű erejével kényszerítsék ezt a szánalmas kormánypótlékot a távozásra, a demokratikus szabályok alkotmányunkban ugyan rosszul rögzített, de attól függetlenül, abszolútumként létező érvényesítésével. Vesd össze: a nép szava. De mi nem vagyunk nép, nem vagyunk nemzet. Igaz, normális országban ennyi lakosnak polgármestere és képviselőtestülete van, nem miniszterelnöke és kormánya… Főleg ilyen miniszterelnöke, és ilyen kormánya.

Szánalmas az a nemzet, amely ebben a helyzetben nem néz a körmére e kormány ellenzékének is. Nem azért, mert azok jobbak, vagy rosszabbak, vagy egyformák lennének emezekkel. Ezektől csak jobbak lehetnek. Azért, mert ez az ellenzék jelenleg ugyanolyan bénult, mint akit ellenez. Röhög ezen a szánalmas bandán, olcsó vicceket gyárt a rovásukra, és idióta szlogeneket böfög föl. Reménytelenség Bt.? És annak mi az ellenzéki változata? Remény Kft.? Nem látom a Remény Kft. üzleti terveit, nem látom, hogy mit tennének, hogy a szarból kihúzzák a céget, mi lenne az előállított termék, megteremtett érték, milyen technológiával és milyen üzemben csinálnák, ki fizetné az alapanyagot, miből fizetnék a dolgozókat. Csak azt látom: Korlátolt felelősségű társaság lesz…

Szánalmasak vagyunk.

Csak éppen senki sem szán bennünket. Röhögnek rajtunk csupán. A bohózat fázison már régen túl vagyunk: Alsó Meránia ma egyetlen nagy cirkuszporond, amelyen silány bohócok erőlködnek a ránk szakadt ponyva alatt. A legmagasabb színvonalú bohóctréfa, ha valamelyik kínjában elfingja magát. Mindehhez nekünk, nézőknek, sokadszorra kell megfizetni a belépőt, úgy, hogy közben már az ötödik garnitúra zsebes pakol ki bennünket a dísznek hazudott előadás alatt.

Lelki szemeim előtt látom, hogy Stephen Colbert Gordon meghívását tervezgeti a showjába. És mi majd röhögünk és a tédünket csapkodjuk. Minő diplomáciai húzás! Külpolitikai siker. És az is lesz, mert a magyar külügynek egyébre nincs esélye. Magára valamit is adó kormányzat ugyanis nem tárgyal ilyen bandával…

Szánalmasak vagyunk. És ostobák. Együtt és egyenként. Én, te, ő, mi, ti, ők…

Ellenség, ha elődbe áll - update

Tegnap elgaloppíroztam magam. Nem voltam elég pontos, abban, hogy ki is az ellenség.

Well, ez hiba.

Ugyanis ezek az ultra-neoliberális maszlag-üzérek azonosan egyenlő halmazt képeznek az ún. ballib értelmiséggel, amely egyáltalán nem az a kritikai értelmiség, amelynek tételezi – hazudja – magát, egyszerűen mert annyira beásta magát a hatalomba, egyrész, mint ún. politikus és másrészt annak végbélnyílásán keresztül – lásd galandféreg. Különbség van ellenség és ellenség között: aki ott mereszti hájas vagy ványadt seggét a különféle bársonyszékekben és igazgatótanácsi fotelekben valójában veszélytelenebb, mint az ún. holdudvar.

Mert a politikuson ott az ismertség bélyege, nem tűnhet el, talán valahogy még számon kérhetők is lehetnek kiváló döntései (ostobaság, gazemberség vagy a kettő teszőleges arányú keverékének eredményei), de a holdudvar létezése annyira bizonytalan, mint a névadójáé: a politikai időjárásai viszonyok függvényében szívódik föl vagy tűnik fel.

Ennek vagyunk most tanúi: akik tíz éve a politikusok és Gy. F. seggét nyalták fölfelé egészen a garatjukig, most eszeveszett hátraarcba kezdtek. Elég, ha megnézed a HVG vagy a Hírszerző [1] publicisztikáit. Soha ennyi szoci-, Gyurcsányellenes és "megmondtam előre!" bölcsesség nem látott napvilágot még el e médiumok felületein, mint az utóbbi hónapokban. Horibile dictu, konzervatív, jobboldali szerzők publicisztikáit kezdték közölni...

Ez egyelőre gusztus kérdése, de ha ezeket az embereket, akik milliókat zsebeltek be a szoclib kormányok alatt ilyen-olyan jogcímen, pár hónap múlva meglátod a konzervatív oldalba beágyazódni, akkor jobb, ha megfogadod Gy. F. örökbecsű tanácsát, és elhagyod az országot, a kontinenst – Ázsiát ajánlom.

Jegyzet:

[1] Ők most ott tartanak, hogy egy huszonnégyéves, életében nem dolgozó macskajancsi mondja meg az őszintét a magyar társadalomról. Bizonyos gondolatai még értelmesek is, ha nem áradna belőlük ugyanaz az áporodott, érzéketlen, én jobban tudom nagyképűség, amely a rendszerváltási kísérlet óta mérgezi az országot. Különösen ajánlom tanulmányozni azt a toleranciát és szerénységet, amelyekkel a hozzászólásokat kezeli! A régi grafitty jut eszembe róla: "Szavazz a liberálisokra, vagy lelőjük a kutyádat!"
Ajánlanám továbbá a cikk szerzőjének és a hasonszőrűeknek, egy Mózes nevű ember által kőtáblára vésett ún. parancsolatot: "Tisztelt atyádat és anyádat, hogy hosszú életű legyél a Földön!" Ha nem lenne világos e parancs értelme, amennyire gyarló, etatista, élősködő, rugalmatlan és középszerű (összefoglava: posztkádári) elmémből telik, megmagyarázom: ahogy te bánsz szüleiddel, úgy bánnak majd veled a gyerekeid – ameddig te hagyod őket élni, addig élhetsz te is. Mert MINDENKI MEGÖREGSZIK, ez meg egyelőre megmásíthatalan természeti parancs, még Mózesénél is erősebb.

Ellenség, ha elődbe áll

Hét legyen kit előtalál...

Egyedül vagyok. De kell-e a többi hat? Van egyáltalán ellenség?
Ki az ellenség manapság? Ki az, akire ezt az elsúlyosult szót ráégetheted, mint tüzes billogot?
A sportban ellenfelek vannak – tiszta sor.
A szakmában és a szerelemben vetélytársak – ez is világos.
Az ellenség a harcban veled szembeálló. Mégpedig élethalálharcban. Vagyis az ellenség az, ki az életedre tör – ilyen egyszerű.
Ma nincs háború (illetve más eszközökkel vívják), ki törne az életemre? Ki oltaná ki szándékosan?

Például, ha a közbiztonság úgy leromlik, hogy még a szubhumánok [1] is észreveszik, és azt gondolják, mindent szabad. De valójában azok a szerencsétlen szubhumánok az ellenségeid?

Nem! Az ellenségeid azok, akik szándékosan megszüntetik a közbiztonság fogalmát Magyarországon. Szándékosan gyenge törvényekkel, szétvert, személyében, gondolkodásában és társadalmi helyzetében demoralizált rendőrséggel, ostoba egyenlősdivel, hamis szolidaritás eszmékkel, hamis szabadságeszmékkel, hamis kisssssssebbségvédelmi eszmékkel, politikai korrektséggel, szemforgatással.

De nem vizsgáljunk ilyen szélsőséges eseteket! Tegyük föl, hogy Alsó Merániában kitűnő a közbiztonság, erősek és igazságosak a köztörvényes bűnözőket sújtó törvények, erős a rendőrség...

Akkor mikor kerül még veszélybe az életem?

Ha megszűnnek a saját újratermelésemhez szükséges eszközök. Nem tudok mit enni, nem tudok mit magamra ölteni, nincs fedél a fejem fölött, ha beteg vagyok, nincs aki meggyógyítson. Életkorokra lefordítva, születéstől a nyugdíjaskorig:

1. ha nem kerülsz szülőotthonba, mert a szüleidnek nincs munkája, ha anyád nem kap gyedet, mert az nem létezik, vagy sohasem dolgozott, ha dolgozik, pár hét után munkába kell mennie, különben elveszíti, mert nincs szülési szabadság sem
2. ha nincs bölcsöde és óvoda, hogy anyád dolgozni tudjon (ha egyébként téged leszámítva lenne munkája), amikor már nagyobbacska vagy, nincs gyerekorvosi hálózat, illetve a szüleid nem tudják megfizetni, ha nincs munkájuk, és nincs gyes, illetve nem jogosultak rá
3. ha az iskola olyan képzést ad, mellyel nem fogsz majd munkát találni, illetve nem követel, követelhet tőled semmilyen teljesítményt, mely közelebb vinne a munkához, sőt inkább esélyt ad, hogy rászokj a drogra, a szüleidnek nincs munkája, a gyerekorvost nem tudják megfizetni
   
4. ha kikerülvén az iskolából nincs munkád és lehetőséged sincs, hogy másféle képzettséget szerezz, nem tudod megfizetni az orvost, ha megbetegszel, ha családot alapítasz, nem tudsz hol lakni, mivel eteni a gyereked, nem tudod kitaníttatni, de még orvoshoz vinni sem, ha beteg
5. ha sohasem volt munkád, és úgy érted el a nyugdíjskort, hogy nem kapsz nyugdíjat, és a gyerekeid se tudnak eltartani, mert nekik sincsen munkájuk, nem tudod megfizetni az egyre gyakraban szükséges orvosi ellátást, de ha volt is munkád, és fizettél nyugdíjjárulékot, a pénzedet ellopta az állam vagy eljátszották a nyugdíjalapok (mindkettőt teljes törvényi háttérrel) ugyanott tartasz

Tehát az az ellenséged, aki elveszi tőled újratermelésed eszközeit.

Alapvetően úgy, hogy megakadályozza, hogy munkát találj. Megkadályozza a munkahelyek létrejöttét: rossz törvénykezéssel, rossz gazdaságpolitikával, rossz vámpolitikával; megakadályozza hogy munkához juss: az oktatás ellehetetlenítésével, az egészséged tönkretételével, az egészségügytől való elzárással, egyszerűen azzal, hogy élősködővé nevel.

Profitorientálttá teszi az egészségügyet, melynek az a vége, hogy te, a munka nélkül maradt nem jutsz hozzá, így tovább romlanak esélyeid a munkához jutáshoz.

Profitorientálttá teszi a felsőoktatást, esélyt sem adva a reális képzési igényeknek (munkahely) és a minőségi képzésnek (munkavállaló).

A nyugdíjazásból kiveszi a szolidaritás elvét, miután ellopta vagy hagyta eljátszani azt a pénzt, amit életed munkájával összegyűjtöttél, soha fel nem éltél. Öngondoskodásra kényszerít – alapok nélkül. (Végül élősködőnek bélyegez, akit a fiatalabb generációknak kell eltartani – és azzá is tesz.)

Az ellenséged tehát mindenki, aki az ultra-neoliberális maszlagot hirdeti és ilyen programokat valósít meg a fejed fölött, anélkül, hogy erre a felhatalmazásodat kérte volna. Ellenséged, aki megvet és öngondoskodásra, előrelátásra képtelen etatista élősködőnek bélyegez, mert azt gondolod, hogy az egészségügy és az oktatás nem lehet profitorentált, mert egészen másra találták ki őket, nem arra, hogy egyéni meggazdagodást szolgáljanak, mert nem nevezed gúnyosan élősködő nyuggernek azokat az öregeket, akik egy élet munkája után 27 000 forintos minimálnyugdíjon tengődnek, akik szerintük képtelenek az öngondoskodásra (mert egy másik rendszerben elzsákmányolt pénzüket a magát igazságosnak és szabadnak mondott rendszerben éppen az őket élősködőnek bélyegzők, rokonaik, barátaik és üzletfeleik lopták el), mert azt gondolod, hogy a szolidaritáson alapuló pozitív diszkrimiáció az egyetlen lehetséges út a cigányság társadalmi beilleszkedésére, mert azt gondolod, a közalkalmazott és köztisztviselő is ember, mert ő gyógyít, tanít és tart rendet, ha az őket is élősködőnek tartó jóemberek éppen hagyják és lehetővé teszik. A dolog pikantériája, hogy éppen a balliberális gondolkodás termelt ki Alsó Merániában egy valódi élősködő réteget, hibás gondolkodással, hibás törvényekkel, hamis szolidaritással, képmutatással, és politikai korrektséggel.

A mai szemforgató világban a politikában is ellenfelet illik mondani, mintha az egésznek bármi köze lenne a sporthoz, a tisztességes versenyhez. Ezzel azonban eltávolodik az ember a valóságtól.

Ellenségek vagyunk.

Bár mi nem törünk az ő életükre – még áttételesen sem.

De lassan lehet, hogy lesz rá igény...

Jegyzetek:

[1] Minden hagyományos vélekedéssel ellentétben a nem fehérgalléros bűnözéshez nemigen kell magasabb intelligencia, különösen fejlett neokortex, csak némi ravaszság és gátlástalanság – a hüllőagy erre éppen elegendő.

A népből

A népből jöttem! – állítod vehemensen, igazolást keresvén soros gazemberségedre, amikor is éppen népedet árulod. El. Vagy ki. Vagy be. Ki tudja, melyik a tragikusabb?

A nyelv is árulkodik: ból-ből, ugyebár. Népből. Sohasem ba-be. Népbe? Ugyan! Ritkaság, hogy valaki visszamegy a népbe, ha már egyszer kijött belőle – mely, mint e kis dolgozat mutatja majd, szinte lehetetlen.

Akik sohasem voltak benne, azok persze bele-belemennek, még úgy is maradnak – mocsár a nép, még azt is szívesen el- és lenyeli, aki sohasem volt benne. Ellentétes előjelű belemenések Tolsztoj grófé és a magyar arisztokrata leszármazotté a lovardában (vö. szeneskocsis). Van a népben valami csábító, ahogy a repedtsarkú kurva őszintesége is vonz, ha már hervadt bájai nem is igazán hatnak érzékeidre.

A „népből jönni”, az annyi, hogy kijönni a népből?
Hogyan kell kijönni a népből?
Hát, nem egyszerű!
Gyilkos hajlamú zsarnokok gyorsan megtanulják ezt: ha mindjárt a hó elején elverik, a hónap végén nem jönnek ki a népből… És akkor ott állnak ám megfürödve, mert ha nem jönnek ki, akkor bizony benne vannak, és ez – Valljuk be! – elég keserves. Lásd később.
Persze, ha valaki nem jön ki belőle, megpróbálhatja beosztani a népet, ha pedig az sem megy, akkor kiosztani. Ehhez mindenképpen bonyolult és drága erőszakszervezetek kellenek, de talán megéri. Bástya elvts. legalábbis valahogy így gondolkodott. Az EU pedig szponzorálja avízágyút, tehát megondolandó...

Az a baj, hogy ha egyszer kijössz a népből – többé nem jössz ki vele.
Legalábbis nehezen.
Mert ez nem olyan egyszerű, hogy kiordítasz az ablakon, hogy „Ugye, azt most lehalkítod?!!!!”, amikor a nép gyermekének, a fortyogó agyú kamaszgyereknek mélynyomója háromszáz decibellel folyik ki a leharcolt, gazdájához igen hasonló korú – lehetőleg kissé idősebb – Astrából az utcára. De nem ám!

Mert a kamaszgyerek vagy beszól vagy lehalkít vagy a kettő tetszőleges arányú kombinációja – ha a népből, az ő népéből intézik a fenti szózatot hozzá! Ha még benne vagy, van tehát esélyed, hogy hallgat is rád a nép (illetve gyermeke, aki egyszerű, de sohasem egyszerű), igaz csak módjával, ügyelve, hogy tekintélye, mint népnek ne csorbuljon azáltal, hogy kegyesen odafigyel egyetlen tagjára – azaz saját magára. Egyáltalán, ki figyel oda egyetlen sejtjének panaszára, amikor a vér zubog, a gyomornedvek pezsegnek, hormonok dorombolnak, a hólyag és a herék feszülnek, hüvely nedvesedik, etc.

Ha kívülről, tehát nem a népből jön a szó, akkor a nép kamaszgyereke (érdekes opció még: „kamaszgyerekek népe”) úgy hagyja, vagy felhangosítja, vagy beszól vagy a három lehetőség nem tetszőleges arányú kombinációja (Az úgy hagyás és a felhangosítás sajnos nem kombinálhatók, pedig be szép is lenne!). Ha tehát már kijöttél belőle, a nép – az istenadta – egyáltalán nem is hallja, hogy rászólsz, vagy nem vesz rólad tudomást, vagy éppenséggel a szózatod kívánalmaival ellentétes kimenetelhez vezető indulatot ("Kia kurvaanyádvatte, hogy nekemugacc?!!!!") horgaszt föl benne a kívülről jövő intés. És főleg ebben a harmadik esetben kell ügyelni, mert a nép – az istenadta – valóságos és képletes –istenverte – mélynyomója még csak nem is Astrából, hanem a minimum negyed évszázados Wartburgból vagy Ladából, legalább ötszáz valóságos vagy képletes decibellel folyik ki az utcára.

Hiába jöttél ki belőle, és nem jössz ki vele, a nép mindenképpen és elkerülhetetlenül körülvesz (képes felütni a fejét a leglehetetlenebb helyeken, horribile dictu, a villád udvarán, vagy az irodád ajtaja előtt, az utcáról és egyéb közhelyes köz helyekről nem is szólva), és csak arra vár, hogy le- és elnyelhessen, és ha le- és elnyelt, te is el- és lenyeled őt. Keserű méreg ez, erősen pszichotoxikus, és azon veszed észre magad, hogy megváltozott tudatállapotban buja hörgéssel magadévá teszed a népet csak úgy, óvszer nélkül, mindenestül, szőröstől-bőröstől, indulatostul, fröcsögő nyálastul, de főleg nyelvestül – orálisan is kielégíted a bestiát! És ha benne vagy – forró, nedves érzés –, egészen jól ki lehet jönni a néppel, onnan belülről más értelmet nyernek a dolgok, a minimum negyed évszázados Wartburg és Lada, de még a húsz éves Astra is, meg a kamaszgyerek. Saját nyelvén szólsz hozzá, mely nyelv általában kivételesen gazdag a beszélgetőtárs szellemi képességei, felmenői, keresztény szakráliák, különféle exkrementumok és a nép által valami okból megvetett állatok katalogizálásban, oly mélységig, mely még a katalogizált objektumok szexuális szokásainak és viszonyainak ismeretéről is kimerítően beszámol. (Egyszerűen összefoglalva: „Ha le nem halkítodaztakibaszottszartkisköcsög, anyádbadugomfel a zempíhármat!!!”)

Ez persze nem jelenti azt, hogy egy kicsit visszamégy a népbe, aztán megint kijössz majd belőle, nem egy nosztalgikus lingvisztikai kirándulást tettél, ez az epizód azt jelenti, hogy bizony benne maradtál, benne voltál mindig, valójában nincs kiút, nem lehet kijönni belőle, csak felülemelkedni rajta, különben tapad rád a nép, mint a bogáncs.

A felülemelkedés pedig egészen más történet. Úgy már akár árulhatod is néped, semmi közöd hozzá.

Végre!

Végre választott hazám is példaként állítja maga elé szülőhazámat!
Mondjuk negatív példaként, de a nullához képest ez legalább abszolúértékben kielégítőnek mondható eredmény.

Ma megtörtént, hogy a The New York Times leközölte azt az írást, melyben egy Martin Hutchinson nevű kommentátor arra mutatott rá, hogy Államok államadósága a magyar szintet közelíti (Ez szép teljesítmény, valljuk be büszkén!), az Államok válságkezelő programját A Nemzet Csalogányának hatéves működéséhez hasonlította, és azzal riogatott, hogy a jó Barack két év múlva talán ugyanúgy leböszmézi majd magukat, mint a nemzet Csakogánya tette azt híveinek seregével.

Köszönjük, Ferenc! Nélküled nem sikerült volna!

A különbség

Itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy megláthasd a különbséget a konzervatív gondolkodó és nyikhaj libsi megmondóember között.

Az előbbitől végre megtudtam, hogy mit jelent konzervatívnak lenni a szó jó értelmében (Nem Árpád sáv, evtsak! De nem ám). És ez bizony vállalható konzervatívság már így, az én koromban.
Az a szép, hogy több kommentárt nem is kíván ez az interjú. El kell olvasni, és kész!

Az utóbbiban viszont gyönyörű iskolapéldáját találod annak, ahogy a bértollnok hazug csúsztatások halmazával tereli el a felelősséget kenyéradó gazdáiról, és hárít mindet - ránk. Már megint.

Rád is!

Mert bizony mi tettük korrupttá szegény politikusainkat, a mi silány, paternalista, posztkádári világfelfogásunk törte meg gerincüket az áratatlanoknak. Bizony a mi lelkükön szárad, hogy szegény zuschlag meg az a drága VII. kerületi pógármester (reméljük, a VI. kerületi is, hamarost, a város hercigéről* nem is beszélve) börtönben végzi.

Bijon, bijon.

Papp László Tamás szerint nem azért ábrándult ki a magyar pógár a demokráciából (az ún. önkormányzatiságból es) és lett korrupt az egész politikai osztályunk, mert a rendszerváltozás? hajnalán egy SzDSz-nek (Nem Sodium Dodecil Sulphate - SDS -, az egy nélkülözhetetlen detergens a molekuláris biológiában, szóval egy tiszta valami.) nevezett töredékpárt paktumokat erőszakolt a csírázó demokráciára; mert egy olyan alkotmányunk van, szintén nem kis részben ugyanezen rétegpártocska nem is olyan pillanatnyi befolyásának hatására, melyből mindenestül hiányoznak a politikusi teljesítmény mérésére, értékelésére és honorálására szolgáló intézmények (képviselői visszahívás, kormánybuktatás etc.); mert ugyanezen pártocska, mely a maga küszöb alatti létével csaknem pontosan annyi időt töltött kormányon, mint Alsó Meránia második legerősebb pártja, keresztbe szalmát sem tett az ellen az égbekiáltó nem csupán erkölcsi, hanem fizikai összeférhetelenség ellen, melyet az országzüllési képviselőség és pógármesterség jelent; mert ugyanezen pártocska, mely magát liberálisnak (tehát azon elv követőjének, mely az állam gazdasági szerepének minimumon tartását hirdeti) nevezi (mely hamis tudatnak a dolgozat szerzője is oly lelkes propagálója), szóval e liberális rétegpártocska buzgón beültette minden lehetséges állami cég igazgató és felügyelő tanácsába a tagjait (tudniillik az állam rossz gazda), és nem takarodott el onnan a picsába, amint a kormányzati szerepből virtuálisan ugyan, de közjogilag mindenképpen kilépett; mert ugyanezen törpepárt ellenzékinek hazudja magát akkor, amikor mindenben kiszolgálja volt partnerét, és ezt megteheti.

Szóval Papp László Tamás serint nem ezek miatt ábrándultunk ki. Nem a rendszerrel szembeni INTÉZMÉNYES, JOGI tehetetlenségünk ám a kiábrándító! Hanem mert egyszerűen ostoba, poszkádári, paternalista élősködők vagyunk.

A pártok szokásos felelősség-egybemosása sem maradt ám ki a dolgozatból! Mert bizony nem a Nemzet Csalogányának hat éves országlása juttatta az országot olyan helyzetbe, melybe Alsó Meránia csak a szokásos vesztes háborúk után szokott kerülni. De nem ám! Az egészről a Fityisz tehet, meg Viktorom. Mert titokban, aljas, posztkádárista módon ELLENZÉKBŐL ők kormányozták ide az az országot. Direkt!

Már csak azért olvasom el Papp László Tamás dolgozatait, hogy vajon tényleg olyan-e, mint Móricka, vagyis mindenről az jut-e az eszébe.
Hát az. Nem a pina, na.
Hanem, hogy paternalista meg posztkádári. De tényleg. Ha megnézed a 2020-as Budapesti Olimpiai Marháskodás-hoz írt véleményét (neki mindenről van, ugye, és természetesen az egyedül adekvát), hát még abban is fel tud sorakoztani egy "paternalista tőgyeken függeszkedő össznépi tehetetlenséget".

Ha már megmondóember: TótaW a hullott csillag, olyan szánalmasan szerepel a Heti Válasz vitájában, hogy az már arcpirító. Én kérek elnézést. Mondja már meg neki valaki, hogy csalhatalan megmondóember korszaka már elmúlt, ergo valami, csak azért mert ő mondja, már nincs úgy... Actually, manapság az ún. keresztény kurzus veszélyéről szájalni nem bűn, nem is hiba - egyszerű, kétkezi ostobaság.

Jegyzet:

* Tudtad, hogy a Főpógármesteri funkcióra annyira nincs szükség, hogy tulajdonosa az év közepén kéthónapos mongol lovastúrára mehet?

Fától az Erdő

Azért érdekes, amikor az értelmiség tyúkszeméről mintegy leesik a hályogkovács, és attól kezdve már csak a szokásos szemellenzék akadályozza a clairvoyancéban, de az aztán alaposan.

Ezt olvastam ma:

A tábormentalitás öngólja, s a média égbekiáltó tudatlansága, s benne az egetverő konklúziót: a magyar politikai szekértáborok úgy viselkednek, mintha a nézetek etnikai törésvonalak mentén szakítanák szerteszét a közgondolkodást. Pedig hát ALSÓ MERÁNIA ugye egységes nemzetállam, tehát milyen etnikumokról is lenne itt szó?

Muhahhhhaaaaa!

Elemzőnk nem látja az ősfától az őserdőt, tehát egyébként tökéletesen helyes ténymegállapítását és következtetését saját maga kezdi kétségbe vonni.

Pedig...

Csak következetesen végig kellene vinni a gondolatot. Nem mondom, kellene hozzá bátorság. Esetleg annak felismerése, hogy a társadalom EGÉSZ szövedéke etnikai törésvonalak mentén hasadozott széjjel. Az újságírás és a politológia is - benne éles szemű, szemellenzős elemzőnkkel

Nehéz. Saját árnyék átugrása trambulin nélkül. Bekötött szemmel. Na jó, szemellenzővel...

Ki lesz olyan ügyes?