A hónap mottója

"A gép nem a munkást szabadítja meg a munkától, hanem a munkáját a tartalomtól"

Karl Marx

2007. október 20., szombat

Lovakrul

Jövőre lesz száznyolcvan éve, hogy megjelent Széchenyi Lovakrulja.
Magyarország modernizálása motorjának egyetlen hengere első magyarul napvilágot látó írásos eszmefuttatásában a lóverseny, a lósport hazai meghonosításában kiváló szimbólumot adott a modernizálásnak és kórtörténetet állított föl a nemzetgazdaság állapotáról.

Ha úgy vesszük, a lósport, a lóverseny a modern, működő Magyarország szimbóluma.

Ha úgy vesszük, ma is – még inkább.

Sajnos negatív értelemben. Magyarország ma nem működik. A szimbólumok világában tehát a lóversenynek, a lósportnak is vége.

És hogy úgy van!

Az ügető helyén egy újabb, ezúttal megapláza éktelenkedik, az ország egyetlen európai színvonalú, nemrégiben felújított pályája helyett egy betonszörnyeteg terebélyesedik, melynek szörnyeteg voltát a tulajdonosok még a PR hadjáratban is kihangsúlyozzák, a Gozillára és King Kongra tett optikai utalásokkal. (Az ország állapotját mutatja, hogy King Kongot sikerült egy orángutánra cserélni, de mindegy, nekünk így is jó.)

Volt szerencsém Kaliforniában, Santa Anitában meglátogatni a versenypályát, az istállót. A (ló)sportfofgadás mindenütt a világon bombaüzlet. Nálunk csőd.

És ha már csőd:

Három év múlva lesz esedékes a Hitel megjelenésének száznyolcvanadik fordulója. Kíváncsi vagyok akkora csak a hitelünk veszik el teljesen, csak a hitelrendszerünk omlik össze, vagy az egész országot szanálják majd.

Lépések történtek, az állami hitelfinanszírozó bankot magánkézbe adták, tehát, ha az állítólag 8000 milliárdnyira eladósodott magyarság csődbe kerülne, még annak se lenne esélye, aki eddig az államnak tartozott.

Bizonyára jól van ez így.

Kedves Grófom!

A lóverseny haldoklik, az ország haldoklik, ön meg már halott is!

Még reménykedem, hogy könyveinek kétszázadik évfordulóján már csak röhögök ezen az egészen. De ennek kicsi az esélye. 2028. 2030 – túl közel van. Én hatvan fölött leszek ugyan, majdnem annyi mint Ön, amikor meghúzta, így lehet, hogy már együtt röhögnénk, de röhögni fentről is lehet. Azonban nem ez az akadály, hanem a tehetelenség. Úgyis, mint impotencia, úgyis, mint a rendszerek mozdíthatalansága.

Föl kéne támadni, gróf úr!

Mink mostan ünneplünk, a hatalmasok pedig rettegnek, az ünnep körüli biztonsági hisztéria a bolsi éra március tizenötödikéit idézi. Tudom, azt ön sem szerette. Az írógépek ugyan nem kerülnek széfbe, de egyébként... Gumilövedékkel nem fognak lőni. Csak éles lőszerrel, bizonyára.

Jól tudja, mi az, elég durva kalibert használt.

Nem kellett volna. Élni kellett volna még tíz évet, a szemét rajta tartani a Kiegyezésen, talán most nem itt tartanánk.

Legalább most támadjon föl, bassza meg! Egy huszártiszt nem futamodhat meg így! A Haza van veszélyben, legalábbis ami megmaradt belőle!

Mert itten aztat árulják. Ki és el. Mit tudtak erről az ön politikai ellenlábasai! A legutolsó is ezerszer tisztességesebb volt a mai legtisztábbnál.

Csak hogy tudja, hol tartunk.

Mály tisztelettel:

Balfrász

2007. május 26., szombat

Mosthatja vér is

ilyenek vagyunk:

Kiutasították Amerikából a magyar kulturális attasét

De legyen valami igaz és szép is, mert ő is mi vagyunk, remélem legalábbis:

József Attila

A VÁROS PEREMÉN

A város peremén, ahol élek,
beomló alkonyokon
mint pici denevérek, puha
szárnyakon száll a korom,
s lerakódik, mint a guanó,
keményen, vastagon.

Lelkünkre így ül ez a kor.
És mint nehéz esők
vastag rongyai mosogatják
a csorba pléhtetőt -
hiába törli a bú szivünkrõl
a rákövesedõt.

Moshatja vér is - ilyenek vagyunk.
Uj nép, másfajta raj.
Másként ejtjük a szót, fejünkön
másként tapad a haj.
Nem isten, nem is az ész, hanem
a szén, vas és olaj,

a való anyag teremtett minket
e szörnyű társadalom
öntőformáiba löttyintve
forrón és szilajon,
hogy helyt álljunk az emberiségért
az örök talajon.

Papok, katonák, polgárok után
igy lettünk végre mi hű
meghallói a törvényeknek;
minden emberi mű
értelme ezért búg mibennünk,
mint a mélyhegedû.

Elpusztíthatatlant annyian,
mióta kialakult
naprendszerünk, nem pusztítottak
eddig, bár sok a mult:
szállásainkon éhinség, fegyver,
vakhit és kolera dúlt.

Győzni fogó még annyira
meg nem aláztatott,
amennyire a csillagok alatt
ti megaláztatok:
a földre sütöttük szemünk. Kinyilt
a földbe zárt titok.

Csak nézzétek, a drága jószág
hogy elvadult, a gép!
Törékeny falvak reccsennek össze,
mint tócsán gyönge jég,
városok vakolata omlik,
ha szökken; s döng az ég.

Ki inti le - talán a földesúr? -
a juhász vad ebét?
Gyermekkora gyermekkorunk. Velünk
nevelkedett a gép.
Kezes állat. No, szóljatok rá!
Mi tudjuk a nevét.

És látjuk már, hogy nemsoká
mind térdre omlotok
s imádkoztok hozzá, ki pusztán
a tulajdonotok.
De ő csak ahhoz húz, ki néki
enni maga adott...

Im itt vagyunk, gyanakvón s együtt,
az anyag gyermekei.
Emeljétek föl szivünket! Azé,
aki fölemeli.
Ilyen erős csak az lehet,
ki velünk van teli.

Föl a szívvel, az üzemek fölé!
Ily kormos, nagy szivet
az látott-hallott, ki napot látott
füstjében fulladni meg,
ki lüktetését hallotta a föld
sok tárnás mélyeinek!

Föl, föl!... E fölosztott föld körül
sír, szédül és dülöng
a léckerités leheletünktől,
mint ha vihar dühöng.
Fujjunk rá! Föl a szivvel,
füstöljön odafönt!

Mig megvilágosúl gyönyörű
képességünk, a rend,
mellyel az elme tudomásul veszi
a véges végtelent,
a termelési erőket odakint s az
ösztönöket idebent...

A város peremén sivít e dal.
A költő, a rokon,
nézi, csak nézi, hull, csak hull a
kövér, puha korom,
s lerakódik, mint a guanó,
keményen, vastagon.

A költő - ajkán csörömpöl a szó,
de ő, (az adott világ
varázsainak mérnöke),
tudatos jövőbe lát
s megszerkeszti magában, mint ti
majd kint, a harmóniát.

1933 tavasza

2007. május 24., csütörtök

Sünmalac

Ígérem utoljára az Index "magyarjáról".

Szóval, ha bebaszol, könnyen elbaszod, és lebaszod ahelyett, hogy megbasznád, a kibaszott életbe! Engem meg fölbaszol.

Látod, mennyi szép igekötő létezik a magyar nyelvben.

2007. május 21., hétfő

Ifjú Gárda

Az én időmben, korokkal ezelőtt, ezt mi, Ifjúgárdisták csináltuk. Nagyon szerettem az egyenruhánkat, főleg a surranót meg az anorákot. Eccer országos harmadikok lettünk Polgári Védelemből. Salgótarjánban.

És milyen jó is volt március tizenötödikén tüntetőket verni... (Ha ezt komolyan veszed akkor valóban vagy hülye vagy, vagy nagyon fiatal vagy a kettó teszőleges kombinációja... :) )

2007. május 19., szombat

Korrektorsirató

Hiányzik egy szakma. A cica vitte el, illetve - ne bántsam ezeket a csodálatos ragadozókat! -, az ún. technikai fejlődés, a gyorsuló idő ragadta magával a pokolba vezető úton.

Mindenképpen kár érte. Értük.

Itt, Amerikában leginkább az Indexből tájékozódom. Nem azért, mintha túl objektív lenne, csak mert a hangja és világlátása egykor közel állt hozzám és megszoktam - nagy erejű a tehetetlenség törvénye.

Vagy egy fél éve - lehet régebben? -, azonban ugrásszerű romlás következett be a lap nyelvi minőségében. A ba/be, ban/ben szintű hibák mindennapossá váltak, még olyanok kezéből is, akik magukat szépírónak tekintik. Az ikes ige ragozása többé nem követi a nyelv talán utolsó barokkos virágainak (szinesítőinek) kölönálló szabályait. Amikor a "találkozok"-kal találkozom, szenvedek. Mintha a Plain Language Iniciative lépett volna életbe az Indexnél is.

Az elírások pedig egészen zavarbaejtőek. A kedvencem az Atlantis űrálomás volt pár hónapja, a legfrisebb Kolumbusz partraszállásának legújabb dátuma: 1942. D-nap, véreim!

Ez ellen a lecsúszás ellen négy dolgot lehet tenni:
  1. Felhagyni a kontraszelekcióval, és megszabadulni a tehetségtelen, igénytelen kollégáktól.
  2. Felvenni egy korrektort.
  3. A kettő együtt.
  4. Tegyetek rá WIndexet!

2007. május 12., szombat

Csontváz a szekrényben

Valaki bizonyára ott tartja.

Kádár János csontvázát legalábbis.
Ismétlem, nagyon szégyellem magam a tett miatt.

Még inkább az Index reakciója okán.
De már nem csodálkozom semmi híren, ami Iszapsztánból jön.

Azt nem tudom, hogy ki az afsz az a Bede Márton. De nem is érdekel. Még a neve is hamis. A humora is. Nem humor, provokáció, hogy a blogok tele legyenek a nevével. Hányinger. Keress rá a fotójára, elárul mindent. (Persze a világ kicsi, a keresőszavakkal TótaW-re akadsz, de végül is majdnem mindegy.) Szóval róla elég ennyi.

Az viszont tudom, hogy kicsoda Kádár János.

A fiatalabbak kedvéért:

Kádár János volt a diktátor.
Tudod, a diktátorok azok azok a cúnya bácsik, aki kirabolják a saját népüket, közbe' meg palotákat építenek maguknak. Ja, az nem Kádár. Ez a fícsör leginkább a rencerváltás miniszterelnökeire illik. Tisztelet a kivételenek. Meg a halottnak. Bár ez nem igazán divat.

Kádár János volt a helytartó.
Tudod, a helyetartó az a cúnya báci, aki egy idegen hatalom kénye kedve szerint kormányoz egy országot. Az afszba! Ez sem igazán Kádár. Valahogy az oroszok seggnyalójának országában mindig nagyobb volt a relatív és abszolút szabadság, mint bármelyik más bolsevik országban. Akkoriban minden tekinteben a térség vezető országa voltunk. Most a sereghajtók. Kíváncsi vagyok például, miféle érdeke volt az országnak az első ún. demokratikus kormány idején elsőként a TELJES mezőgazdasági feldolgozóiparunk (papír, olaj, konzerv etc.) gondolkodás és mindenféle lelkiismerei kétely nélküli idegen kézre adása. Vagy figyeld azt az a kormányt, amely T. József elkövető agrárminiszterré tételével aztán magát a mezőgazdaságot is kivégezte (a szellemi termékek előállításán /mára annak is vége/ kívül az egyetlen valóban működő/képes/ágazatunk). Nyilvánvalóan azért, hogy egyen-gumi EU terméket együnk. Most már van spanyol alma-rettenet és Danon mint győri keksz, Pilóta Lengyelországból. Ugyanazt ehetem itt más néven... Sajnálhatjátok, hogy T. József elkövetőnek nem jött be a chilei cseresznye üzlet. Mer' az tényleg olcsó és finom. Washingtonban legalábbis. A globalizáció finom dolog, de észre kellene venni, hogy a globális gazdaság számára immár csak vevők vagyunk... Annak is szánalmasak.

Kádár János volt a tömeggyilkos.
Igen, ez az. Végre! A levéltári adatok szerint az oroszok keményebb megtorlásra tartottak igényt. A tömeggyilkos ezt valahogy lealkudta. Nem fura? Ja, a Nagy Imre perben jobbára saját volt párttársait ítélték el. Imre bácsi azelőtt padlássepréssel kereste a kenyerét. Kádár akkor a párttársai börtönében éppen a körmei újranövesztésével volt elfoglalva.

Kádár János volt a gulyáskommunizmus megteremtője. Ez sok mindent jelent. Nem akarom részletezni, két dolgot mindenképpen, melyek éppen most vesznek el jó hosszú időre: működő, és csaknem valóban ingyenes egészségügyet és oktatást. Megvolt az ára. A munkaerőd árának csak töredékét kaptad a kezedbe. Ma sincs másképpen. Ha a munkáltatói járulékot is számítod, tulajdonképpen a negyede a tiéd annak, amibe a munkáltatódnak kerülsz... Vagy lehetsz vállakozó, és hazudhatsz, csalhatsz pusztán a túlélésért. Minusz ingyen egészségügy és oktatás. A nyugdíjadat ne is említsem... Ez a gulyáskapitalizmus.

Sorolhatnám a párhuzamokat, de minek.
Látod, az a nagyjából harminc év csak vicc volt.
Iyen egyszerű.
Az életem fele abban telt.
Csak egy vicc.
Ami most folyik, az komédia.
Tragikomédia.

2007. május 1., kedd

Hűtlen kezelés

A Nemzet Csalogánya a "legolcsóbb" módját választotta Liszaboni útjának.

Ne legyünk képmutatóak, ha teljes Magas Delegáciját számíccsuk, kilenc milla semmiség a különgépért, hogy odacipeljék a sok semmittevőt. Legalább nem a Hungarian Air Force One-nal (nagyjából a teljes röpképes magyar légierő) égette magát, mint Viktorom.

De bassza meg a legócsóbb, ha a sok léhűtőt a Wizairral viszik el, legalább Barcelonáig, nem kilencmilláért, hanem mongyuk kilencszáz euróért. Az egész bagázst. Na jó, a Nemzet Csalogánya és a naccságos asszony mehet az Iberiával, bizniszklasszon... És még mindig van legalább két napjuk, hogy a háromnaposnak hazudott intrakontinetális út valóban három napig tartson...

Költsék nyugodtan a csődben lévő ország pénzét, ki nem szarja le! De ne nézzenek mindenkit komplett hülyének!

Aki eccer hazudott, az biza nehezen hagyja abba...

2007. április 27., péntek

Sic Transit Gloria Mundi

Dülnek a bálványok, lefelé, bár Mongóliában tán még állnak a Sztálin szobrok, a blogod is hogy lekerült a harmadik helyre a listán, a Cukiság mögé, ami azé' jelent valami, én elbujdosnék, ha lennék valami listán, aztán tegnerimalacok nyomnának le, meg futball, na az aztán rosszabb, mint a csivava, hiába no, vagy te a világ legokosabb embere, de ez olyan szakma, abszdmeg, ez a legokosabb embereség, hogy mindig akad egy náladnál is legokosabb, legalábbis nagyobb pofájú, hogy vigasztald magad, a köz, a publik meg, az olyas ordas egy örömlány, lupa, az, egy idő után rádun, még a trükkjeidre is, megújulni nehéz, nem beszélni...

Főleg ha afszságokat, mer asziszed a bőcsek köve a zsebedben van, pedig az csak a kéthetes száraz hamburgermaradék. Szóval Jézust őt nem kéne, valahogy visszaüt a dolog, mert vannak dolgok és határok, melyek persze azért, hogy felrúgjuk meg átlépjük, blablabla, hát nem azért, abszd meg, hanem hogy a horda egyben maradjon, és aki esetleg felrúghatja és átlépheti, az valószínűleg nem te vagy, de ez valószínűleg nem érdekel és nem érdeked, mármint a horda, együtt...

Azt sohasem fogom elfelejteni, hogy egy jó lélek valahol ott a környékeden mérgeződött meg, szvsz detoxikálhatatlanul attól, hogy "Nem szoktam ingyen írni..."

Kik vagytok ti, és kinek kell, amit nem ingyen írtok? Meg az is amit nem pénzért...

Na persze, mondhatod, ha idéztem, olvasom is.
Ja.
Most tettem utoljára.

Szerezd szépen vissza a látogatottságot, és mássz vissza a Cukiság elé...

De nem segítek. Egy klikkel se. Pedig még a kurva EB-ben is egyetértünk.

Ég a napmelegtől a kopár szik tranzit...

2007. április 19., csütörtök

EB ura fakó!

Muhahaha bruhaha!

Valakik tényleg komolyan gondolták, hogy az az ország foci EB rendezhet, amely emberemlékezet óta nem jutott ki nemzetközi bajnokságnak még a köszöbéig se, semmilyen szinten?

Utálom a focit.

A pályázati anyagra költött pénzt nyugodtan költhették volna a tudományra vagy az oktatásra is, vagy leglább iskolai sportokra.

2007. április 18., szerda

Life is a Bitch

Három éven belül a második olyan ember távozott az élők sorából a tudomásommal, akik túlélték a Holokausztot, hogy aztán egészen értelmetlenül haljanak meg. Az értelmetlenség később kissé magyarázatra szorul, de áll.

Az első haláleset tavalyról: életem egyetlen valódi mentora, a zseniális Andreas Chrambach (1927. április 23. - 2006. február 23.), az elektroforézis technikájának úttörője, tökélyre fejlesztője autóbalesetben halt meg. Túlélte Auswitzot, azzal a kis tetoválással a karján sohasem büszkélkedett, sohasem használta ki. Túlélte a rákot is, jó úton volt a felépülés felé, amikor kedvenc, de kissé túlérett VW bogara megölte. Értelmetlen halál.

A másik tegnap esett. Liviu Librescu (1930. augusztus 18. – 2007 április 16.) professzor tegnap esett áldozatául a bolond dél-koreai lövöldözésének a virginiai Blacksburgban. Romániában élte túl a Holokausztot, ahol a Vasgárdához képest a láger SS és a Gestapo meg a mi nyilasaink is csak kiscserkészek voltak. Túlélte Csaut is. Úgy halt meg, hogy az ajtóban, testével védte az ablakon kimenekekülő diákjait. Hősi halál, de ugyanolyan értelmetlen.

Mit is akartam ezzel mondani?

Az élet, az élet, elvtársak, barátaim egy utolsó szajha.

2007. április 17., kedd

Nekünk lőttek

Virginia, ahol az iszonyatos lövöldözés esett ma meg (a kanadai indiai hülyegyerek lövöldözése copycat-jének tűnik), ha jól tudom az az állam, ahol Charlton Heston, aka Ben Hur azzal kampányolt Bushika-Husika mellett a demokra Al Gore ellenében (aki szintén szar elnök lett volna, csak másképpen), hogy ha demokraták kerülnek hatalomra, bizony elveszik a fegyvereket a jó redneck-ektől.

Hát megtarthatták, és most még kaptak is hozzá.

Mert valószínűleg az áldozatok többsége virginiani.

Gyújtsunk egy gyertyát érettük.

2007. április 16., hétfő

Korrupcioooóóóó!

Mondanám Hakapeszi Maki módjára arra a kedves hírre, hogy Wolfowitz evts. a szeretőjének kis pénzecskét juttatott. Világbank, nem ő lenne az első...

Ha a hír így ebben a formában igaz lenne...

De az Index újabb kori szokásaihoz híven a hír nem úgy igaz, ahogy tálalják.

A jó Wolfowitz manó a szeretőjét inkább az amerikai külügyminisztériumba summantotta be (poliszi a Világbanknál, hogy hálótársak nem lehetnek egymás főnökei, pszt, pszt, azonos neműeknél ez nehezen bizonyítható), és - bár erről nincs adat -, az emelt fizetést a Világbanktól, gyanítom a hölgy soha fel nem vette, csak azért kellett, hogy az új munkahelyen nyalhassa fel azt a kis pénzecskét, amely több, mint a külügyminiszter illetménye. Alkupozíció, semmi más.

Hogy a nőstény zombi kinézete és Bushom-Husom minden baklövése ellenére is sikeresnek mondható Rice miért keres kevesebbet, mint Riza - aki nemigen tudom, hogy bankár kétére mi az afszt keres a Külügyben? -, az egy jó kérdés? Annál is inkább, mert az én szintemen a kormányzati fizetések nagysága elég szigorú keretek között - nem mozog, kis hamis! - stagnál.

A másik kérdés, vajon elhihető-e, hogy a Riza szintjén világbanki alkalmazottak szaros évi százezer dollárért, vagy kevesebbért meresztik a seggüket egész nap. Nem hinném, hogy egy kereskedelmi bankba azon a szinten bárki elmenne ennyiért. Ez csak két dolgot jelenthet:
  1. Valamennyien esélyesek lesznek a következő szenté avatási perekben
  2. Valamennyien huszadrangú szakemberek.

Az Index hírtálalási szokásain túl azért vannak még súlyos tanulságok:

  1. Egy bizonyos embertípus orbitális méretű pofátlanságokra képes
  2. A Bush kormányzat legalább olyan korrupt, mint a MIndenKori MAgyar Kormány. (Javasolnám, hogy a állami korrupció nemzetközi mértékegysége a Mikmak legyen.)
  3. A szerelem gyünyörűségesen szép dolog.

2007. április 11., szerda

Júdáspénz

Nem szívesen buzdítok lincseléses népünnepéllyel egybekötött rendszerellenes lázadásra, de Iszapsztánban valakik, valamit nagyon elkúrnak, ha nem küldik el a véres nyálba ezeket.

A Dunakorzó lámpavasait ajánlanám, tisztelettel, látványnak se lenne utolsó a szélben lebegő államtitkárok képe (országimázs, nemdebár), az ún. szak államtitkárokkal (vagy szakállam titkár, sehogyansincs értelme, szakállam nincs - legalábbis Magyarországon az állam nem a szakról híres -, a szakállamban pedig nem titkárok, hanem maximum lapostetvek tenyésznek, ez végül is közeli értelmezés lehet...) a hidakat lehetne ékesíteni. Turisztikai bevételeink nagyságrendekkel (Viktorom szerint a kétszeres, már nagyságrendváltozás, höhö) megugornának.

Demagógozz le nyugodtan, de:
  1. Magyarországon a professzori alapilletmény kb. 400 e bruttó magyar forint.
  2. a nyolcvanéves anyám frissiben emelt nyugdíja nettó 70 e ugyanebből a pénznemből (szlovéniában euróval fizetnek, ha jól tudom)
  3. a tisztelt urak nemrégiben vallották be, hogy bizony elkúrtak valamit.
  4. az ország csődközeli állapotban van.
  5. a hazai szakértelem mítoszáról az Index nemrégiben értekezett.
  6. az ún. új szakértői gárda, ha a versenyszférából is jön, olyan környezetből érkezik, ahol jobbára a külföldi tulajdonosok/menedzsment utasításainak végrehajtása kívánta az egyetlen szakértelmet.
  7. tudomásom szerint a "miniszter" szó eredetiben szolgálatot jelent.
  8. az Egyesült Államok elnökei nemigen szoktak gazdagabban hazamenni a Fehér Házból (Grant elnök speciel gyakorlatilag csaknem éhezett a második ciklusa után, bár egy kivétel biztosan akadt, a hazug, tolvaj Nixon).

Tehát, tessék előbb kicsi bizonyítékot letenni az asztalra, hogy a fel, el és farbakúráson kívül az urak máshoz is szakértenek, aztán lehet tartani a zebikéket.

Kéne már egy új alkotmány. Egy rendes. Magyar.

2007. április 2., hétfő

From Russia with Love

Biztos forrásból tudom, hogy Putyin elnök KGB-s korában meg akarta ölni James Bondot...

2007. március 29., csütörtök

Pest control

az kellene már Iszapsztánban. Viktorom átlépte azt a küszöböt, amikor külpolitikai szinten is kártékonnyá vált.

Miniszterelnökként alaposan elkúrta (na jó, jégre tette) az amúgy sem igen gyümölcsöző orosz kapcsolatot. Most meg...

Viktor! A gáz az oroszoknál van! Ők meg a spájzban.

A Távol Kelet jelenleg a Közel Keletre jön energiáért (kínai, iráni két jó baráti...), nem osztja meg velünk tiszta szívjóságból amije nincs. Legfenebb jó pénzért. vezetékünk hozzájuk meg egy kicsit hosszú lenne...

Ha pedig az orosz állam valóban az ott van az energetikai vállalatok között, akkor kurva jól csinálja.

Az egyesített európai gázvezeték csapja peniglen biza megintcsak az oroszoknál van. Az egyetlen számottevő tartalékot, a norvég gázot ölég drága kiszedni a tenger alól.

Szóval, nem elidegeníteni kellene az oroszokat kicsinyes zsigeri gyűlölködő politizálással (melyet a kis Viktorom bizonyára még a kedves apukájától tanult, ergo képtelen felülemelkedni rajta), ahanem inkább be kellene csábítani őket Európába. Addig, amíg végleg nem fordulnak keletnek. És ennek már sajnos vannak jelei.

2007. március 27., kedd

Cseppentett méz

csaknem minden szava az Index ezen jegyzetének, akárki is legyen Publius Hungaricus.

Csaknem. Mert véreim, nehogy már nemzeti lekületünk minden gyalázatát a bolsevizmusra kenjük. A forgóajtós vicc, melyre korábban utaltam, a My Fair Lady poénja etc. bizony régebbiek annál. És azok bizony nemcsak arról szólnak, hogy a magyarnak elitje olyan, amilyen, hanem arról, hogy a magyar olyan amilyen.

Ha egyszer lefordítom és sikerül otthon kiadni öreg erdélyi magyar barátom emlékiratait, aki Szent-Györgyi Albert munkatársaként "tántorgott ki" Amerikába, bizony csuda dolgokat fogtok megtudni arról, milyen is volt a magyarnak lenni Erdélyben, otthon és Amerikában.

2007. március 25., vasárnap

Good Old Bolshevik Reflexes

Mostanában, valaki tanácsára, messziről követem jelen iszap EÜ miniszter kereszteshadjáratát a könnyű drogok legalizása mellett. Amit most követ el éppen a jóember, az tipikusan a politikának a tudományra való rámászása (természeti hasonlat, vizuális típusú olvasónak: meztelencsiga-eper és bogyómászó poloska-málna viszonylatok.)

Mert lehet, hogy a hír igaz, és a jó miniszter valamiképpen a világ egyik legundorítóbb egyházába bonyolódott bele kötésig, de lehet, hogy csak egyszerűen gazember (Ez lassan a társadalmi liberálizmus szinonímájává növi ki magát nálam, korábban csak a közép-európai vállakozói réteggel került lefedésbe. Tisztázni kellene ezt a szerencsétlen szót, mert lassan szegény III. Rihárd szégyellni fogja hírhedett választását, és meghagyni a közönséges rossztevők jelzésére.), mindenesetre az tény, hogy a canabioid receptorok, az afsz tudja miért, de jelen vagynak az emberi agyban, és ahol receptorok vagynak, ott a fizikai függőség is villogtatja sanda vigyorát. Azt tudom barátaimtól, akik kipróbálták a füvet, hogy elsőre általában nem is hat a szer - nyilván kevés a receptor -, csak másodszorra/többedszerre, ami nyilvánvalóan a repector upregulációra utal.

De még ha nem is lenne egyáltalán fizikai függés, nem szabad megfeledkezni a lelki függésről, mely az embernek nevezett főemlős sajátja. Máskülönben nem lennének olyan kedves dolgok a Földön, mint vallások és politika. Vagy a blog.

Or how wilt thou say to thy brother, Allow me, I will cast out the mote from thine eye; and behold, the beam is in thine eye?

(Máté evangéliuma 7:4)

Az Index is elmehet a pelcsába, TótaW-vel együtt.
Ők és ő az egyik leg-egyoldalúbban elfogult hírforrás és megmondóember, erre site és megmondóember egyarán kifejezi undorát Bodor Pál (Diurnus) blogja felett, amelyben a jóember afölött sajnálkozik, hogy az MSZP nem vette igénybe a kampány idején az újságja szolgáltatásait.

Amely temésztesen gusztustalan lenne, ha nem ismernénk a körülményeket:

  • Bodor Pál balodali újságíró
  • az MSZP ún. balodali párt.

Mi is a baj azzal, hogy valaki a meggyőződése szellemében cselekszik?

Nem úgy cselekszik az Index és TótaW maga is minden pillanatban?
Mert ha nem, akkor nekik kell mélységesen szégyellni magukat.

Ami a jó Diurnust illeti, ő szegény csak egyszerűen hülye, ha azt képzeli, hogy az MSZP vezetése bármilyen baloldali érdeket is képvisel. És mivel az MSZP a legutóbbi összeröffenésen megszűnt az utolsó demokratikus nagy párt lenni (korporatív fasizmus, he? Mussolini, he?), a vezetés jelenti a pártot.

2007. március 23., péntek

Por? No!

Nem szívesen csinálok reklámot pornónak, mer kéretlenül kaptam (spam, az, a qrva anyádat!) egy linket, mely már nem él. (Igen, az NIH szigorú szőrője nem engedi megnéznem a BEST BUY elektronikát áruló bót honlapját, de a szenny úgy hatol át rajta, mint a kés a vajon.)

Megtudhattam belőle, miért érdemes Budapestre látogatni!

Megosztom veled.

Azé' mert a magyar lányok igen szeretnek szemináliumba járni... Mit járni! Gázolni a szemináliumban, fürödni benne. Nyelni, mint kacsa a nokedlit. Nem is tudom, hogy van-e ennyi szeminálium Magyarországon, vagy kamu az egész... Tej meg méz az egyelőre nem, de seminal plasma az folyik bőséggel.

Ha nem kamu, akkor büszke vagyok a magyar férfiak teljesítményére is!

Kontraszelektált öntudat

Ebbe a rovatba írom, nehogy pár túlérzékeny valaki a fantsztikumból érdemtelenül magára vegye az elkövetkezendőket. Mer hajlamosak vagytok rá, feleim! Pedig a fantasztikumban csak éppen beindulni láccik az ipar. Szóval. Ne vedd magadra! Egyelőre.

Szóval az történt, hogy amiként néha lázasan vergődve idegen blogokra tévedek, most is oda tévedtem, bele egy parázs vitába, mely akörült robbant ki, hogy egy bizonyos valaki megvádolt egy bizonyos valakit, hogy ez a második valaki egy bizonyos médiumba kontraszelekció okán és csakis annak okán juthatott be.

Aki azt a bizonyos valakit ezzel a cúnya, cúnya dologgal vádolta meg, ezt kiabszottul amatőr és ordas módon tette. A vádolt valaki a vádat természtesen a kiabszott ordasság és amatőrizmus felemlegetésével elhessegtette, ahogy az már történni szokott, és meg sem fordult buksi fejében, hogy a dolog igazságtartalmán elgondolkozzék. Mint ahogy a sok-sok dühös hozzászólónak sem.

Ami természtesen természetes.

A kontraszelektáltság nagy ábrándja ugyanis, hogy a kontarszelektált, mivel ott van, ahova kontaszlektálták, tehetségétől és érdemeitől tökéletesen függetlenül először elhiszi, azután igen hamar meggyőződésévé is válik, hogy biza ő és csakis ő lehet azon a helyen, már csak azért is mert ő már ott van. És mivel hogy ő éppen odakerült, arra a helyre, ahová egyébként csak érdemes és tehetséges egyénekkerülhetnének (a perfect world, darling - AntiWorld, natürlich), hát ő ennek megfelelően érdemes és tehetséges, tehát megérdemli, hogy azon a helyen van. Plíz, kérlek, ez egy circulus diaboli...

(Ami lehet, hogy valójában cirkuszos ördögöt jelent, mert a kifejezés jobbára csak németül és magyarul jön fel, Teufelskreis, imádom a németet, meg a tejfelt finomra vágott tepertővel, provolóne sajttal és friss zsemlével, próbáld ki!)

A kontraszelkció tehát a szelektáltak agyában is gyönyörűen újratermeli önmagát, sőt, a természtes önvédelmi-önigazolási reflexenek megfelelően még erősödik is. Gratuláljunk neki!

Hát ezért (is) gyűlölöm én a kontraszelekció minden fajtáját már kisiskolás korom óta. De tényleg. Az általános iskola legelső órája óta. Aztat nem állíthatom, hogy a legelső óra legelső perce óta, bár, elvileg ennek is lenne létjogosultsága.

Konkrétan, véreim, magyar proletárok, bekerülhet valaki a tévébe vagy bármelyik médiába (aki a kora közé keveredik, megeszik a médiákok), úgy, hogy nem rokona, barátja vagy üzletfele nyuszinak?

Ha mersz extrapolálni, a média szót helyettesítsd e bájos (bajos) kifejezéssel: "értelmiségi pálya".

És ha igazán merész vagy az extrapolálásban, azt is megtudod, miért iszik úgy Temesi Ferenc, a másik Nobel díjra érdemes magyar író úgy, mint a kefekötő.

Csacsi! Kertész nem Nobel díjra érdemes - ő Nobel díjas. What ein differansz, goszpogyin! Esterházy P. az egyik Nobel díjra érdemes. Dehát, mint már írtam egyszer, ő elkúrta. Teccet vóna okosabban kontraszelektálni!

2007. március 15., csütörtök

Some kind of revolution

Megint aszitték, megint nem jött be. Mármint Viktoromék. Hogy majd! Hogy majd, mindennek ellenére, amit annak idején az Eötvös kollégiumaban nekik oktatattak, majd a nagy magyar akarat elsöpri azt, amit önmaga választott magának, a legteljesebb demokrácia mellett.

Olvasom a híreket és egy pillanatra felrémlik, amint a terjedő rémhírek hatására a tömeg exkavátorokat kerít, és felbontja az utat a Nemzeti Nyomozó Iroda (Ez FBI akarna lenni, what the fuck?!) előtt, földalatti börtönök után kutatva, ahol Budaházy György urat őrzik... Egyszer már megtettük, ötven éve, a Köztársaság téren, voltunk olyan rémült-eszelősök.

Hát most nem. Most nem voltunk olyan ostobák. Hú da fakk is Budaházy?

A magyar nagy tömegben birka, és idiótán viselkedik, de nem hülye egészen. Lehet, tizenhét év alatt tán még a képviseleti demokrácia lényegi szabályai is összeállottak valamivé abban az ő makacs, mokány fejiben, és lehet, legközelebb teljes létszámban elmegy szavazni, és elküldi az egész ún. politikai elitet a véres nyálba. (Értsd: az egészet. Nemcsak a Nemzet Csalogányát és hazug, tolvaj korporatív fasiszta bandáját, hanem a nemzet nevében ágáló hazug, tolvaj fasisztákat is.)

A módszer, elvtársak, barátaim, a kétpártrendszer el nem fogadása, és minél több független képviselő a parlamentbe küldése. Lehetőleg annyié, hogy végre összekalapáljanak egy tisztességes alkotmányt.

Március idusa sohasem volt az én ünnepem. Egyrészt folyton elájultam az iskolai ünnepélyeken, másrészt ilyenkor szurkálták agyon Caius Juliust, a Kopaszt, harmadrészt ekkor kezdődött az összeomlása a legnagyobb magyarnak.

Sohasem volt az ünnepem. Kérdem én, miért nem ünnep akkor már június 15-e, a Rákóczi Szabadságharc kezdete? Csak mert az a bolsiknak túl feudális vót? Petőfi meg olyan jó plebejus (be szép szó, ugye, Viktorom?), nemde? Ennyire élnek a bolsi reflexek?

Igaza van TótaWének, másféle ünnep kéne. De a magyar sohasem fogja megünnepelni a kiegyezést. Az olyan nem úri dolog. Zsidók szoktak egyezkedni...

Esetleg meg lehetne ünnepelni a Lánchíd felavatását, az első vasútvonal átadását, etc. Horribile dictu, a legnagyobb magyar születésnapját. Amerikában George Washington szülinapja munkaszüneti nap, nemzeti ünnep. Pedig neki fábul volt a foga, bebebe.

Legalább ki kellene adni a jó gróf naplójának teljes fordítását. Nem ötezer forintos áron. Mondjuk annyiért, amennyibe egy átlagos sci-fi kerül. (Ki a penésznek fizethetik azt a rettenetes jogdíjat, hogy ennyit kérnek értel? A 2002-es kiadás ugyanis ugyanaz, mint az én elveszett '82-es második kiadásom, vagy a '78-as első.)
Azt megértem, hogy a Blikkre senki sem adna pénzt, az fájna, pedig érdemes lenne magyarítani.

Négy év múlva 220. évfordulója lesz a születésének. A Naplót addig össze lehetne hozni. De hát ezt a 200. évfordulón se sikerült, ugye, magyarok?

2007. március 7., szerda

We are not even similar

Nem vagyunk egyformák.

A Nemzet Csalogánya ahhoz a savanyú szagú, kissé lejárt szavatosságú trükkhöz folyamodott, hogy beárulta a Nyugatnál a magyar jobboldalt, kb. ebben a stílusban „Tessék nézni, ovóninéni, a Viktorék milyen cúnya antiszemiták!“. Hogy ezzel mit ér el azon kívül, hogy pár gazdag zsidó ijedtében esetleg nem Iszapsztán méltán híres iszapferedőiben szórja el a pénzét, nem tudom. Mert ovónéni bizony nem fogja térdére fektetni Viktoromat. Ovónéni legfeljebb a kormányon lévőket képes büntetni – meg a honpógárokat – , mondjuk egy kis forrásmegvonással. De miért lenne ez jó a Nemzet Csalogányának? Még ő van kormányon, nem?

Mindegy, mindenki úgy hülye, ahogy tud.

Odahaza mindenesetre meglehetős vegyes reakciókat ért el vele. Furcsa, hogy főként nem a beárultak részéről, ahogy látom. Bár, köpj le, vágj pofon, idő hiányában többnyire az Indexen tájékozódom, amely sem nem elfogulatlan, sem nem teljes körű. És, ha már ott vagyok, TótaW blogján. Aki meg dettó nem.

Akivel viszont általjában egyet szoktam érteni. Úgy 70-80%-ban.
Kivéve ezzel az utolsó bejegyzéssel.

Mert kár elbagatellizálni az antiszemitizmus erejét, növekedő voltát, amikor pont aznap közli a BBC felmérést az Index, miszerint 27 vizsgált ország átlagpolgárai nagyon is antiszemiták: Izraelt tartják a fő gonosznak.

Főleg mink jeleskedünk, elvtársak, barátaim!
Nálunk kevesebb jót Izraelről csak Törökországban és Egyiptomban gondolnak a megkérdezett országok közül. És, ha már, az „ellenségem ellensége a barátom“ alapon, Irán megítélése bizony nálunk nem annyira negatív, mint általában máshol. Na de kérem!

Fel kellene fogni, hogy a magyar jobboldal egyetlen sarokköve, közös többszöröse az antiszemitizmus! A tarsolylemezes/turulos/tulipános hazafi ugyanúgy, mint a mérsékelt középosztálybeli pógár vagy az árpádsávot lóbáló bőrfejű* bizony, ha nem is gyakorló, de legalább elméleti antiszemita.
(*Aki, legyünk őszinték nem annyira az Árpád ház iránt gyakorolt – egyébként elég kétséges – tiszteletből lengeti azt, hanem azért, mert mindenki tudja, hogy Szálasyék valami hasonlót lobogtattak, és mivel ezt mindenki tudja, hát elég megmutatni, és rögtön mindenki tudja, hogy ők mit is gondolnak. De nem mondja ki senki. Ilyen förtelmesen hazug a közélet Iszapsztánban.)

A másik dolog, amivel nem lehet egyetérteni, TótaW azon kijelentése, hogy a magyarországi zsidó pógár ugyanolyan, mint a többi magyar pógár. Ez nem igaz.
Már az se nagyon, hogy a többi magyar pógár. Mert mihez kezdünk a milliós lélekszámú cigánysággal, mely sem genetikailag (dravida), sem kulturálisan (félnomád) nagyon nem olyan, mint a magyar pógár (kevert kaukázusi/keresztény letelepedett). És nem nagyon hinném, hogy TótaW a magyar népesség ezen feléhez tette volna az összehasonlítását.
De a másik feléhez se stimmel.
A magyar polgárok között per definitionem nem lehetnek például ortodox izraelita (vagy hogy PR manapság mondani?) vallású emberek, akik viszont a – legyen kerek szám! –százezernyi magyarországi zsidó lakosból bizony kb. húszezren vannak. Ha csak a foglakozásbeli megoszlást nézzük, nem hinném, hogy a magyarországi zsidó pógárság az elhanyagolhatónál nagyobb számban képviseltetné magát a vájárok, kazánkovácsok, géplakatosok, varrónők, szántóvetők és disznópásztorok között sem, akik viszont jelentős hányadát teszik ki a magyar pógárságnak (ezt úgyis szó szerint veszed, tehát a kétkezi mesterségekre gondoltam általában). Nem jellemző a magyar polgárra a kb. 4000 éve tartó beltenyészet, s főleg nem az ebből fakadó rendkívül erős törzsi összetartás, szolidaritás és néha bizony kontraszelekció. Inkább az ellenkezője.

Szóval nem vagyunk egyformák.

Nem is vóna jó.

PS1: A logika kedvelőinek: ha antiszemitának szeretnél bélyegezni, az összetett szóból legalább az egyik tag biztosan igaz.

PS2: Árpád, hogy mit tudnak a franciák, azt nem tudom, de ugyanabban a BBC felmérésben a franciák 17 százaléka van meggyőződve Izrael jószándékúságáról, és 65%-a negatív hatásairól. Ugyanez magyarokra 6 és 45%. He? Hogy maguk a genny franciák hogyan tudják magukat ilyen jól eladni, megint egy érdekes kérdés.

In an operable country

Egy működő országban, amilyen Iszapsztán nem, ha egy politikust hazugságon kapnak, esetleg harminc évre is szép, szürkére föstött, félcollos vasrácsok mögé kerülhet. Erről szól most az amerikai közélet, mert a Libby féle "Mivel a férjed baszogatta ezt a drága elnököt amé' az hazudott az iraki rablótámadás ürügyeiről, én meg elmondom mindenkinek, hogy te meg egy fucking CIA ügynök vagy!" ügyben a drága ember bőnösnek találtatott. És bizony ne mondja senki, hogy egy ilyen dolgot megcsináhat bárki a Fehér Házban a főnökök tudta nélkül! Szóval, ha Amerika az az Amerika lenne, ami két évtizede vót, Bushomat-husomat már javába impícselnék. Mert ez nem holmi asztal alatt furulyázás, abszd meg! Ez Homeland Security meg hatalommal való visszaélés.


Well, in such a country, which Marshland is definitely not, if a politician is caught telling lies, he/she/it maybe get behind some nice, vertical, gray-painted bars. The American public is loud about that now, 'cause Libby's found guilty in the nasty "Since your husband fucked up our dear president, 'cause he told lies about the pretences of the Iraq raid, I'll tell' everyone you're a fucking CIA agent!" scandal. And no one can say that you can accomplish such a stuff in the White House over the big bosses heads! So, if this America was that America which was two decades before, Bush would have been impeached for a nice while. 'Cause this is not a quick blowjob under a desk, men! This is a Homeland Security issue, comrade, and abuse of official power.

2007. március 4., vasárnap

We are not alone

Azok, akik fennen hirdetik az észak-amerikai natív népesség (Indiánok! Indiánok!) spirituális felsőbbrendűségét, most elgondolkodhatnak egy kicsit azon a szavazáson, amely éppen folyik.

Észak Amerika annak idején legszervezettebb népessége, a Csiroki Nemzet szavaz arról, hogy az őseik által rabszolgaként birtokolt feketék leszármazottai csirokik-e avagy sem. A jó indiánok úgy látszik, hogy nem tartják csirokinak egykori mezőgazdasági gépeik leszármazottait, legfenebb akkor, ha bizonyíthatóan van bennük némi csiroki vér. Egy jó barátom, nagyon tehetséges egykori balettáncos, jelenleg nagyon tehetséges koreográfus, épp ilyen. Tehát szerencséje van. Vagy nem.

2007. március 3., szombat

The New Colossus

Not like the brazen giant of Greek fame,
With conquering limbs astride from land to land;
Here at our sea-washed, sunset gates shall stand
A mighty woman with a torch, whose flame
Is the imprisoned lightning, and her name
Mother of Exiles. From her beacon-hand
Glows world-wide welcome; her mild eyes command
The air-bridged harbor that twin cities frame.
"Keep ancient lands, your storied pomp!" cries she
With silent lips. "Give me your tired, your poor,
Your huddled masses yearning to breathe free,
The wretched refuse of your teeming shore.
Send these, the homeless, tempest-tost to me,
I lift my lamp beside the golden door!"

—Emma Lazarus, 1883

Deákné meg az ő vászna

Egyes fiatalkorú halandók azt gondolják, hogy ha a Nemzet Csalogánya és most már a teljes joggal alátartozó párt ("Direktor úr, élvezni tetszik!") is jól eltakarodna a fenébe (ahová minden tisztelettem mellett teljes joggal valók), a hatalom pedig az egykori fiatal demokraták kezbe kerülne, akik mostanra (Tizenhat röpke év alatt. Se én se Viktorom nem öregszünk szépen, hiába a mi generációnnak nehéz élete vót, kisonokám!) egészen öreg pógárokká változtak, akkor a kishazában elkezdene folyni, mit folyni, ömölni!, mit ömölni, özönölni! a tejjelméz.

Hát, elvtársak, barátaim, lófasz kezdene özönölni ottan, nem tejjelméz.

A súlyos, ámbár döbbenetes tények közül idézzük föl most csupán azt az egyet, hogy Viktorom, merő hatalomvágyból, mivel más választása nem volt, miniszteri tárcát juttatott T. József elkövetőnek, aki aztán megadta a magyar mezőgazdaságnak a kegyelemdöfést. Németh László kertmagyarország álma akkor vérzett el végleg.

Sőt, volt egy halovány esély, hogy T. József elkövető Köztársasági Elnök lesz.

Ebből az alkalomból írtam az alábbi rémbohózatot. Mely természtesen még ettől is nevetségesebb véget ért (A dolog az Idétlen Kisgazdapárt Fidesz általi leszalámizása címen kerül majd fel a magyar történelem arany lapjaira.), de akkor ezt még nem tudhattam, s fontolgatom időnként, hogy... Na nem azt, hogy a tömegbe lövetek, drágaságom, az egy másik miniszter, hanem, hogy megváltoztatom a dráma végét, és megírok még egy felvonást.

Szóval, a cucc innentől Kreatívan Közös. Vagy Közösen Kreatív. Whatever! Ha szervezel egy társulatot, nyugodtan elő is adhatod.

2007. február 25., vasárnap

Some reputation

Egy kis szelíd agymosásként nézem a My Fair Lady-t (Audrey Hepburn) és csak most, n-edszerre realizálom, hogy az undorító fonetológus karakter, Kárpáthy Zoltán - magyar. És éppen azért magyar, hogy az undorítósága, szélhámossága nyomatékot kapjon. Micsoda móka, és mennyire jellemző ránk, magyarokra, hogy Kárpáthy konkluziója - Eliza nem lehet más, csak magyar.


For some gently brainwashing I'm watching My Fair Lady (Audrey Hepburn) and now, suddenly, after the nth watch, I realized that the disgusting phonologist, Zoltan Karpathy is a - Hungarian. And the only purpose of his being a Hungarian is to emphasize he is a disgusting con artist. What a fun! And how deeply true and characteristic Hungarian is Karpathy's conclusion - Eliza can not be else than a Hungarian.

2007. február 24., szombat

Bevégeztetett

Ma, magyar idő szerint 18:40-kor, megszünt létezni az utolsó, nagyjából demokratikusan működő magyarországi párt.

Béke poraira!
Temetésén a 90 (na jó, 89) %-os többséggel megválasztott pártelnök, a Nemzet Csalogánya, Gyurcsány Ferenc mondott beszédet.

Éljen a korporatív fasizmus!

Emlékművet a Parlament elé Benito Mussolini evtsnak, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosának!

Teremtsük meg a ricinusolaj ipari méretű előállításának feltételeit!

2007. február 22., csütörtök

A hét vicce

Gyurcsány és Kóka sétál a határban, amikor is látják, hogy egy idősödő egyéni
gazdálkodó vet:
-Hé paraszt, mit vetsz? - rikkant oda Kóka.
Az öreg hátranéz, látja kik azok, köp egyet, majd folytatja munkáját.
-Hagyd már - szól oda Gyurcsány -, bármit vet, úgyis a miénk lesz!
No, erre már megfordul az öreg:
-Kendert vetek, kötél lesz belőle!

2007. február 17., szombat

Commedia del Arte 2

Viktorom országértékelt, intenzív, súlyos, húsz éve lejárt szavatosságú bölcsességeket mondott, és vidáman hazugnak és alkalmatlannak nevezte a komplett másik oldalt.
Ami tökéletesen igaz, de csak az igazság fele.
Az ő oldala is hazug és alkalmatlan, vele az élen.

Nézd csak egy egészen kis szeletét a beszédnek!

Eddig úgy tudtam, a polgár szót tizenkilencedik századi értelemben használja, legalábbis a nyája inkább a petit-bourgeois eszmények kolompjára verődött össze, mint a citoyen társadalom megalkotásának ideájától hajtva.

Namost, ilyen bandával a háta mögött plebejus politizálás után gajdászni több dolgot is jelenthet. Viktorom vagy
  1. nem tudja mit beszél
  2. vagy hazudik
  3. vagy a szavak, kifejezések jelentése a beszélő és a közönség személyétől függ, és a magyarság egésze számára semmit sem jelent
  4. vagy a szavak, kifejezések jelentése teljesen megváltozott.
Mind a négy lehetőség egyformán rettenetes.

De, a dakota közmondásokon túllépve egy hasonlata legalább ült: Iszapsztán lakossága valóban kútba esett szamár.
De nem esett.
Az úgy történt, hogy belelöktek.
Bennünket.
Ők.
Mármint az ún. politikai elit.
Még 1989-ben.
És most ilyen szép tanmeséket gyártanak fölöttünk.

Nem kellene rendet csinálni?
Legalább szólni nekik, hogy illetlenség baloldali pártként szélsőjobboldali-korporativista programot végrehajtani, jobboldali pártként meg folyamatosan szélsőbaloldali demagógiát kurjászni.
Nincs egy erő Iszapsztánban, amely valahol középtájon rendezkedett be, és nem zavarja folyton össze az agyakat folytonos homlokzatfelújításokkal?
Gusztustalan.
Tudom!
Nincs.
Nincs is rá igény?

2007. február 14., szerda

Some reputation 2

Valószínűleg régi, én ma kaptam.

Well, a magyarságban élő bizonyos előítéleteknek és téveszméknek az Államokkal kapcsolatban sajnos van alapjuk.

De ez nem azt jelenti, hogy az emberek idióták. Csak annyit, hogy mennyit ér az oktatási rendszer. A tanügyi reformok után a kereskedelmi tévék hathatós támogatásával mi is itt leszük tíz év múlva.


It maybe old but I watched it the first time right now.

Well, I'm sad to say, but some preconceptions and false ideas of the Hungarians about the States have some basis.

But it means not that the Americans are idiots. It only depicts the values of the American education system. After the recent education reforms with the support of the commercial television channels we, Hungarians are gonna to reach this level after a short ten years.

2007. február 5., hétfő

Commedia del arte

Nemcsak esztétikai megfontolásokból nem kedvelem TGM-et, hanem leginkább azért, mert rencerváltó politikusként ő is bűnös abban, hogy az országot megetették 1989/90-ben ezzel a maszlaggal, és most igen bölcsen szarházza a következményeket.

Annyiszor voltam már én is okos életemben - utólag.

Külföldet megjárt bölcsként TUDNIA KELLETT VOLNA, hogy a magyarságból mit hoz majd ki a rencerváltás, és NEM LETT VOLNA SZABAD KOCKÁZTATNIA, abban bízva, hogy esetleg, valahogy, nemzeti karakterünket megtagadva, jól jövünk ki belőle.

Dehát, ahogy én látom, amint világos lett, hogy a szabadság megvalósul - egyáltalán, megvalósítható - az az értelmiség, mely valóban értelmes csapásokra terelhette volna a változás megvadult csordáit, lazán már akkor az ún. politikusokra bízta a gyakorlati megvalósítást, és visszavonult - na nem elefánt, csupán marhalábszár, - csont tornyaiba. Ki-ki a magáéba, természetesen, mert a közös nagy mumus eltűntével a jó urak azonnal egymásnak estek, tulajdonképpen azon, hogy ki a világ legokosabb embere. (Egyikük sem, de közösen azért alkottak valamit, amelynek nagyobb intellektuális ereje volt, mint részei összegéből adódott.)

Ez, elvtársak, barátaim, szamárság volt.

Persze a szabadság mámora eltompítja az ítélőképességet és felelőtlenségekre csábít.

De ebben az esszében nagyon ott van.

Tehát, összefoglalva: Iszapföldjén ma csak diktatórikus aparátus-pártok léteznek, ilyenek pedig definíciószerűen nem működtethetnek demokratikus társadalmat. De jure polgári demokrácia van Iszapországban, de facto azonban ennek még a csírái sem léteznek.

Már.

Így megy ez.

Ide sikerült eljutni 17 év alatt.

2007. február 3., szombat

Turning times back

Valakinek a tömegben oda kellene settenkednie Viktorom mellé, szerényen megbökni a vállát, és odasúgni:
- Khm. Főnök, izé... Szóval véletlenül a nyócvanhetes határidőnaplót teccett elővenni...

Húsz év, elvtársak, barátaim!

Lehet, sőt kell forradalmat csinálni a megszállók ellen. Lehet, sőt illik foradalmat csinálni a diktátor, a cár atyuska, Rákosi apánk (a tied!) esetleg a mantuai herceg ellen (bár az meg szépen énekel).
Viszont.
Viszont egy megválasztott kormányt akciózással próbálni megdönteni, radikalizálni a tömeget, amely sehogy sem akar különben radikalizálódni súlyos jellemhibára vall. és nem is illdomos. Mert bárki is állítja az ellenkezőjét, Magyarországon fejlett liberális demokrácia van. Legalábbis mindig ezzel hajtanak el, amikor menekültstátuszért esedezem az amerikai külügyminisztériumban...

Ilyenkor egy, a hatóság által felállított kordon eltávolítása köztörvényes bűncselekménynek kellene, hogy számítson, akárki is csinálja. Javíts ki, ha közben más történt volna, de úgy tudom, nem Viktorom a belügyminiszter, de még csak nem is Budapest rendőrfőkapitánya. Bár lenne rá igény. Lenne is rend! De ez nem tartozik ide.

Megértem én, egyidősek vagyunk Viktorommal, hogy ebben a korban könnyen nosztalgikusba fordul az ember, visszagondol arra az időre amikor még igazi férfiak vótunk, abszd meg! A prágai rohamrendőrök decens ütlegeire... Azok vótak ám az idők!

Húsz éve, elvtársak, barátaim!

Ha belegondolok, hogy akkortájt komolyan fontolgattam, hogy belelépek... Bele bizony.

Bizony, a Fiatal DEMOKRATÁK Szövetségébe.

2007. február 2., péntek

Móka

Amerika mókás ország.

Az NIH-ból kifelé jövet találkoztam egy szerecseny biztonsági emberrel.
Megvolt vagy százhatvan.
No ne gondold, hogy kedvenc óriásom, Michael Clarke Duncan, módjára! Egyszázhatvan cm magas, egyszázhatvan cm derékbőségű és egyszázhatvan kilogramm súlyú. Botra támaszkodva járt szegény.
Azt tudni kell, hogy a National Institutes of Health fokozott biztonsági kategóriájú objektum. Két méter magas vaskerítéssel, azon belül egycolos drótkötélből font háromszoros biztonsági valamivel, amely valószínűleg könnyebb kerekes PSZH-kat is megállítana, a kapukon belül egytonnás kovasziklákkal, melyeket bármikor az útra lehet hömböríteni. A főkapunál éppen most építik vasbetonból magas Déva várát... Ennyit a Homeland Security-ról.

Ha már Afrika: Silver Springben, ahol lakom, több etióp étterem van, mint egész Etiópiában...

2007. január 28., vasárnap

Some reputation

Nekünk, magyaroknak eléggé rossz hírünk van a külföldön. Itt nem a trianoni utódállamok kötelező magyargyűlöletére gondolok, hanem fejlett, toleráns, demokratikus nyugati országok polgáraiban létező előítéletekre. (Többnyire azon országok polgáraiban élő előítéletekre amelyek célpontjai az éppen soros magyar kivándorlási hullámnak. Egy olyannak is, melyen éppen én utazom.)
Kezdve azzal a régi anekdotával Hollywoodból, miszerint ki volt írva, hogy

"Itt nem elég magyarnak lenni, itt dolgozni is kell!",
folytatva a modással, miszerint
"A magyar az, aki mögötted lép be a forgóajtón, és előtted lép ki belőle."
és elérkezve oda, ahol egy már nem emlékszem melyik Vonnegut könyvben ez olvasható (nagyjából)
"Hogy készül a magyar csirkeleves? Hát: 'Lopj egy csirkét!'".

Most az Amerikai istenekben találtam egy újabb gyöngyszemet:

- Köd szállt közénk - mutatott rá a Magyarok Istene. Finom fekete bajuszt és nagy, poros fekete kalapot viselt - és egy olyan ember vigyorát, aki azzal keresi a kenyerét, hogy alumíniumburkolatot, esőcsatornát és tetőlemezeket ad el idős embereknek, de aki mindig elhagyja a várost, amint felmarkolta a pénzt, függetlenül attól, hogy elvégezte a vállalt munkát vagy nem.

Hát, eredetileg Gaiman Angliából való.


We, Hungarians, have a fairly bad reputation abroad. Think now not of the mandatory Hungarian-hatred of the citizen of obscure countries created by the shameful Trianon peace-pacts ("Treaty" a little bit weak word for that obvious revenge driven madness which was the seed of the WWII.) but think of the preconception survives in the citizens of civilized Western countries with stable democracies. (Generally the target states of the current Hungarian immigration wave. I'm just traveling on such a small crest.)

Starting with the anecdote from Hollywood which claims that there was a sign that hung in Metro-Goldwyn-Mayer's commissary read:
"It isn't Enough to be a Hungarian, You Must Also Work."
followed by the saying:
"A Hungarian is a man who can enter a revolving door after you, but emerge before you"
ending with some joke from a book of Kurt Vonnegut (maybe not him, I not remember the source) read:
"How the recipe of the Hungarian Chicken Soup starts? Well. 'Steal a chicken!'".

Right now I found a nice text in the American Gods:

"There are clouds between us and them," pointed out Isten of the Hungarians. He had a fine black mustache, a large, dusty black hat, and the grin of a man who makes his living selling aluminum siding and new roofs and gutters to senior citizens but who always leaves the town the day after the checks clear whether the work is done or not"

Oroginally Gaiman is an Englishman.

2007. január 24., szerda

State of the Union

Hallgatom Bushika-husikát, és nem hallok semmit. Illetve a legerősebb üzenet, hogy a Föderáció ki szándékozik farolni a biztosítási rendszer alól. Úgy tűnik nékem, ha valami sürgősen nem változik, a Államok nem éri meg az évszázad közepét.


I'm just hearing Bush, and I can't hear anything. The strongest message is, that the Federal government just scrawling out behind the insurance system. It seems to me, if nothing changes soon, the States won't live for the middle of this century.

Sikeres diktatúra

Megint sikerült Kínát méltatni, mint sikeres diktatúrát annak ürügyén, hogy valóban sikeresen lelőtték egy saját műholdjukat.

Hogy ennek miért kell örülni egy európainak, egy magyarnak, azt nem tudom.

Azt viszont tudni vélem, hogy mitől "sikeres" a kínai rabszolgatartó rezsim.
Mi tesszük azzá. A mi pénzünkön építenek rakétákat, építenek mágneses vasutat, repülnek a Holdra. Amerika és Európa pénzén.
Mi tesszük azzá. Azzal, hogy még azt sem vagyunk hajlandók megtermelni, amelyre képesek lennénk. Csak mert Kínában két fillérrel olcsóbban elkészül.
Mi tesszük azzá. Azzal, hogy a fejlett országokban lassan senki sem hajlandó többé azt a munkát elvégezni, még pénzért sem, amelyet a kínai rabszolga csaknem ingyen elvégez.
Mi tesszük azzá. Azzal, hogy eltűrjük saját hasznunk és kényelmünk érdekében a rabszolgaságot.
Mi tesszük azzá. Azzal, hogy eltűrjük, hogy olyan technológiát használjon (olcsó), amelyet a saját portánkon már nem tűrünk meg. Amely egy évtizeden belül végzetes lehet az ökoszférára.
Mi tesszük azzá. Azzal, hogy eltűrjük hogy mindezt a diktatúra nyújtotta előnyt a saját gazdaságunk ellen fordítsa.
Mi tesszük azzá. Azzal, hogy eltűrjük, hogy úgy lebegtesse saját valutáját, hogy az egyébként is megsemmisítő kínai import még kecsegtetőbbnek hasson.
Mi tesszük azzá. Azzal, hogy mindezek ellenére odaömlesztjük a technológiát.

Ezek nélkül vajon mit lőnének le a kínaiak az égről?

2007. január 23., kedd

Iszapbirkózás

Már megint az olimpiarendezést fontolgatjuk. Pedig amiben Iszapsztán igazán nagy, a címben említett sportág, az egyelőre nem olimpiai szám.

2007. január 21., vasárnap

Lyukas hordó

Olvasom, hogy az Iszapsztáni parlament a múlt ciklusban ötmilliárd forintot fizetett ki a képviselőknek SZÁMLA nélkül.

Derék. Felteszem, amikor ezt a szokást csont nélkül megszavazták maguknak abban az (öncenzúra, öncenzúra, öncenzúra) házban azok a (öncenzúra, öncenzúra, öncenzúra) tolvaj gazemberek, egyik frakció se vonult ki sértődötten...

Tájékozódásul, az OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok), a legfőbb magyar tudományos pályázati forrás éves költségvetése hatmilliárd forint körül van. De ezt sem szokták kifizetni. Sőt!

PoliteBüro

Udvariasság azonban kizárva:

"- Csókolom, a bácsi a tánctanár?
- Lófaszt! Én az illemtanár vagyok!"