A hónap mottója

"A gép nem a munkást szabadítja meg a munkától, hanem a munkáját a tartalomtól"

Karl Marx

2010. szeptember 20., hétfő

Közép-Európai Rezervátum

Csak azt a mosolyt, csak azt tudnám feledni!
A középkorú turistanő arcán láttam, a hatoson, a Nyugatitól a Blaha felé utazván.

Turisták voltak, bár villamoson utaztak, ami annyit azért elmond, hogy a közmondásosan sóher országok valamelyikéből érkeztek, Svájcból, Németországból, Ausztriából... De mindenképpen Nyugatról jöttek, ezt elárulta az arcuk, a mosolyuk, a ráncaik, a testtartásuk, a habitusuk és valahogy még a kirándulóöltözékük is. Hogy pontosan honnan, azt nem tudom, a nő és a férje egymáshoz hajolva, szinte suttogva váltottak szót és a társaságuk forgóban utazó többi tagjához leginkább gesztusok és arckifejezések kapcsolták őket. Szóval a süket fülemmel képtelen voltam kivenni, milyen nyelven is beszélnek. Az bizonyos, hogy nem az európai latin nyelvek egyikét, és nem is valamelyik skandináv germánt beszélték – ahhoz túlságosan józanok is voltak.

Mielőtt felszálltam, vagy húsz méternyire a megállótól két készenléti egyenruhás – mínusz zombifelszerelés – rendőr mellett jöttem el a Körúton, amint ebédet vettek a töröknél, és közben teljes gázzal fűtöttek egy kiscsajt, aki leginkább dolgozó lánynak látszott… Amikor elhaladtam mellettük, sem a kiscsajnak, sem az ebédnek a nejlonzacsiban, sem maguknak a rendőröknek nem tulajdonítottam semmiféle jelentőséget.
A megállóban egy nagydarab részeg üvöltözött magában torkaszakadtából, valójában nem lehetett érteni, hogy mit üvölt, de valószínűleg nem is volt jelentősége: valamin nagyon felbosszankodott és készen állt arra, hogy bárkit leüssön, aki ellentmondani, vagy akár rápillantani mer. Annyira áradt belőle az agresszió, hogy a villamosra várakozó utasok szép kis üres kört hagytak körülötte. Egyébként kifejezetten jóképű, jó vágású, jó kötésű férfinek látszott a részeg, csak a szesz fűtötte gyűlölet torzított valamit az arcán, de az sem jelentősen. Nem volt szakadt egyáltalán.

Akkor jutott először eszembe a két rendőr. Vajon mi is dolga a rendőrnek, ha nem az, hogy rendet tartson. Ezek szóval tartották inkább a kis lotyót és tüntetően nem vettek tudomást arról, mi folyik a megállóban. Eltöprengtem az úgynevezett törvényeinken, is, hogy vajon a két rendőr nem azért szarik-e akkora ívben a randalírozóra, mert úgyis tehetetlenek. Az úgynevezett szabadság [1] nevében.

Aztán hamar begurult a villamos, és beszálltunk, elsőként persze az üvöltő részeg az üvöltözést egy pillanatra sem abbahagyva. Akkor már csak egy kis energiaitalos doboz [2] volt nála, a söröset valószínűleg ledobta a járdára. Akkor ennek az információnak nem volt jelentősége.

Mindenki elhelyezkedett, a turisták már a helyükön. A nő annál az ajtónál ült, ahol az üvöltő részeg végül kikötött. A mosoly első, halvány változata akkor jelent meg az arcán. Azt mondta a mosoly: „Ezek állatok. Úgy élnek, mint a primitív félemberek. Ez az ország egy disznóól.” Vagy ilyesmit.

A részeg az Oktogonig végig ordított. A nő mosolya mélyült, az irónia egyre nyilvánvalóbbá vált a mosolyban. Végleges minőségét akkor érte el, amikor a részeg kiszállt, és a kiürült dobozt ledobta maga elé a megállóban. A villamos még álldogált vagy két percet, a nő a férjének is megmutatta a kövön heverő dobozt. A mosolyában a megvetésen túl volt valami sajnálat is.

A sajnálat volt a legrosszabb.

Hol, mikor, miért ronttotuk el? Még jóval azelőtt, hogy el is kúrtuk...

Jegyzetek:

[1] Mégis, kinek a szabadsága? Kinek a szabadsága ér többet? Az emberségét veszített [3] részegé, vagy a többieké, akik rettegve húzódnak el a közeléből? A liberális válasz, amint a mellékelt ábra mutatja, hogy a részegé, az egyéné.
[2] Nem tartozik közvetlenül ide, de valójában nagyon is: Vajon a világ normális menetéhez tartozik, amit mostanában mindenfelé rendszeresen látok? Nevezetesen, hogy tízéves kölykök döntik magukba az energiaitalokat…
[3] Valójában annyira berúgni, hogy elveszítsük az emberségünket nagyon is emberi tevékenység. Vagyis minél jobban berúgunk, minél inkább elveszítjük az emberségünket, annál emberibbek vagyunk. Szerdán éjjel, éjfél után a kilencszázakárhányas busz, tele részeg tinikkel, akinek aznap az iskolában kellene lenniük – ez olyan mélyen emberei.

2010. szeptember 4., szombat

Bandiera Rossa (Azurro, Verde, etc.)

A Vörös (Kék, Zöld etc.) Zászlót Emeld Magasra

A Dicsőséges Tavaszi Bukta után majd' 133 nappal volt pártom végre összeszedte magát, hogy sikerüljön alulmúlnia bármilyen teljesítményt, melyet a módszerváltás után politikai formáció mutatott –beleértve a Torgyán-féle Kisgazdapártot is. Guinessre pályáznak, ha már a Parlamentben nem jött össze semmi…

A médiaértelmiség (melynek malac(és minden egyéb)lopó köpönyege alól rendesen kilóg a libsi-bolsi lóláb) természetesen nemigen kommentálja ezt. Elintézik azzal, hogy a figyelmet a Kétfarkú Kutyákra irányítják* vagy nagyvonalúan** legyintenek: lanyha kampány, nincs valódi tétje etc.

Ami, bár egyfelől szimpla ködösítés, igaz.

De, és itt van a mindegy hány farkú ebállat elhantolva, a szocik, miután finomam el- és kiárulták hazájukat (A tiedet is, bazmeg! Nem hiányzik?), most éppen szavazóikat árulgatják elfele. Mely szavazók az ún. baloldali érzelmű emberek, értsd: tőlem jobbra, de a pógári (tulajdonosi) erőktől balra állanának, ha Alsó Merániában nem lennének ezek az oldalak össze-vissza kavarva, plusz a tulajdonosi réteg majdnem tökéletes hiánya…

Ami mínusz.

Szóval, ahogy arra elsején utaltam, az MSZP szabadulni igyekszik múltjától, mint a kiöregedett kurvák, kik nagy gyakorisággal állnak be állatvédőnek, miután az embörökkel már sok jót tenni nem tudnak (vö. Sok az állatvédő banya, kevés a fóka.). Akkor még csak a hetedik kerület pompázott a kék hátterű, kifehérített székfűjű plakátoktól, így naivan azt gondoltam, ez ily egyszerű: a múltat végképp eltörölni, rabszolgahad meg takarodj tőlünk, semmi közünk már hozzátok!
Ami egy őszinte tett lenne.

De nem ily egyszerű ez! Az őszinteséget is privatizálták már és offshore-ba vitték.

A szoci plakátok a demográfiai helyzetnek megfelelően változnak ám!
Tegnap láttam Óbudán, ahun, ugye a jobbódal szokott serénykedni és inkább a ződ szín az ő szemüknek kedves, ébresztvén nosztalgiát olyas valahavót pártokra, mint az MDF (hallottál már ilyenrül!? Holnap az MDF a tegnap: volt a jelszavuk tegnapelőtt.). A szoci plakát hát ződ háttérben tündöklend Óbudán. A szegény szekfűnek még fehérben sincsen nyoma, takaros piros négyzetet nyomtak a helyire, ki tudja mit akarván ezzel kifejezni. Geometrikus absztraktnak még elmegy ez a kis piros négyzet, de pártlogónak…? Ha narancsszín lenne, akkor legalább tudnám, hogy a kémiai veszély piktogramjának a helye… Mérgező, büdös, ilyesmi, tudod…

Most jön a java! Az örökké áldott nyolcadik kerületben, szűkebb – egészen beszűkült – hazámban is megjelentek mára a szoci plakátok. Proletároc vogmuc, mignec szaporitsuk az szót?! A háttér pártbizottság-bíbor, vagyis inkább karmazsinvörös, beleolvadva szépen a kis vörös négyzet. Szekfű nyista.

Követed?
Jobboldali vidék, ződ háttér, no szekfű; libsi kerület (VII), kék háttér, fehér szekfű***, a proli kerületben (VIII) meg karmazsin dukál, kis piros négyzetkével.

Aljas kaméleonpárt lett a Kurvák Magyarországi Pártjának jog(talan) utóda. Olyan színű a bugyogójuk, amilyet a kuncsaft kíván…

Vagy azt hiszik, kíván.

Ezeknek sikerült olyan ostobára kontraszelektálniuk magukat, hogy komolyan azt gondolják, ezzel a trükkel szavazatokat szereznek… Nem is tudom, ki hülyébb, aki ezt így elgondolta, vagy az, aki most bedől ennek a színkavalkádnak (including Freerider, aki meg szoláriumbarna). Bár, azt a szavazatot, amit ezzel szereznek, meg is érdemlik.

Engem, mint választópolgárt mindenesetre vérig sért, hogy ennyire hülyének néznek…

Mivel azonban, ahogy értesültem, olyan országban lakom, ahol az egyik kertévé kanálisban Való Világ négy kezdődik hamarost, a másikon meg randisó Majkával, hát, adok némi esélyt e szocialista manőverre: bőven akad majd áldozat, aki az országról jó példát veszen, és bedől a színfényvesztésnek.

De az is lehet, hogy – visszatérvén a nyitómondathoz – annyira a vérükben van a szalámizás, hogy jobb (kisgazdapárt) híján magukat szalámizzák föl, és ezek a plakátok már a szalámiszeletek szerint színeződtek. Lesz Balszocialista Párt a nyóckernek, Liberálszocialista Párt a hetedik kerületnek és – igen, töröljük vissza kicsorduló nyálunkat, és rendezzük ziháló lélegzetünk! –, Nemzetiszocialista Párt Budának.

Szebb jövőt, elvtársak!

Jó magoson, hogy le ne ugorhasson...

Jegyzetek:

*: Reménykedvén, hogy a kutyákra adott szavazatok majd a Vidám Fiúktól vevődnek el… Ah, balga ábránd… Nem a megrögzött jobbos szavazó, nem is az az egyharmadnyi ingadozó, aki úgy csapódik egyik párttól a másikhoz, ahogy aktuális párt a közösből való alulról táplálását megígéri őnéki, hanem a tréfás kedvű liberális adja majd protect vote-ját a kutyákra, hogy holmi LMP-nek még annyi esélye se legyen, mint eddig volt (vö. nullával való szorzás).
**: Jellemzőjük ez őnékik. Nagyvonalúság, tolerancia és szakértelem: ezek libsi-bolsi erények – konzervatívtól ily becses tulajdonságok elvétve ha telnek. Egyszerre sohasem. Főleg a szagértelem, na az osztán mindenestül hiányzik jobbrul… Tudjuk, merjük, zsebretesszük… Egy igazi alsómerán Nostradamus írta ezt a falra valamikor 1992-ben.
***: Emlékeztetvén a boldog koholíciós lenyúlásokra… Apropó, a kerület honlapján Hunvald fogadóórájához már nem adnak időpontokat… Pedig egyszerű lenne: a beszélő idején Vóna érkezése a kerület problémáit meghallgatni. Milyen szép lesz látni, ha a Blik tudósít majd, milyen vérre menő dominócsatákat vív odabent a volt szoci és SzDSz vezérkar (including a Sáros Hercege és a Nemzet Csalogánya.)

2010. január 26., kedd

Ugar

Első iteráció:

Először is, meg kell követnem Szélesit: a Fidesz a jelenlegi vezetéssel erkölcsileg legfeljebb a szervezett bűnözés, és nem az ország vezetésére alkalmas [1].
Ezt korábban azért gondoltam másképpen, mert nem volt tudomásom erről [2]:


A bajom főképpen nem az ügy büntetőjogi (csődbűntett, adócsalás etc.) részével van, nem is korrupciós potenciállal (a könyvet nyilvánvalóan szponzorálta valaki vagy valami (aki/amely nyilvánvalóan nem gazdálkodással teremtett elő annyi felesleges pénzt, ami e kötet – A történelem főutcáján, Magyarország, 1998-2002, válogatás Orbán Viktor beszédeiből, Schmidt Mária szerkesztő. Keményfedelű, 158 oldal. Ára 4 679 Ft – előállítása körül forgott, hanem minden valószínűség szerint állami pénz került a dolgba így vagy úgy), mely szponzori pénzhez nyilvánvalóan nem az egyszeri kiskondás, hanem egy Kövér Szilárd nevű illető jutott, aki történetesen (vö. "Véletlenül? Véletlenül?) egy Kövér László nevezetű Fidesz politikusnak az ő kedves öccse, éltesse Isten és adjon néki sok hasonló jókat!), mely itten feszülni látszik, hanem Orbán Viktor pártelnöknek az ügy kapcsán feltáruló személyiségéről, erkölcsiségéről.

Számomra az az ember, aki válogatott politikai beszédeinek pénzben kifejezett értékét nyilvánvalóan egyenértékűnek tartja 18 000 000 2003-as forinttal , nyilvánvalóan nem szenved túlsáságos szerénységtől, megkockáztatom, kissé talán túlértékeli saját személyét. Ilyen embert önmagában ezért sem szívesen látnék az ország élén majd hat év Gy. F. elkövető alatt eltöltött év után, de ez – úgy tűnik – a magyar választót nem zavarja [3], hát akkor – bazmeg! – engem sem. A dolog erkölcsi része az, ami zavar: Még ha meg is vagyok győződve arról, hogy a beszédeim ennyit érnek, tudnom kell, hogy adott áron, ha a szekesztő egy fillért sem kér [4], legalább 6200 eladott példány (vö. Könyvtárak az ország valamennyi oktatási intézményében, állami szervezeténél, plébániájában, illetve közkönytárak és a szeretett polgárokról se' feledkezzünk meg! Ja, hogy éppen nem vagyunk kormányon? Upsz! Elkúrtuk...) kell ahhoz, hogy a könyv fizikai előállítását és az honoráriumomat a kiadó kifizesse [5], így ekkora honoráriumot nem kérek, sőt talán fizetek érte, hogy értékes és páratlan gondolataim eljussanak az én kedves népemhez. ha viszont tudom, hogy az előállítást valamiképpen lopott pénzből finanszírozták, akkor ilyesféle skrupusokkal ugyebár nem kell foglalkoznom (vö. cinkos, aki néma).

Második iteráció:

Volt ez a pályázat. Erről azt kell tudni, hogy a forrása az ún. innovációs járulék (vö. Van lopás, van szemérmetlen lopás és van adórendszer.), melyeket a jobb sorsra érdemes cégektől előbb elvonnak, és tudomásom szerint nincsen benne EU pénz. Ez a szisztéma egyébként valóban fejlesztés ösztönző lenne [6], hiszen a sarcot egyrészt megúszhatja az, aki fejleszt (vö. Sztahanov evts. szenet fejleszt a donyecki szénmedencében, lásd illusztrácija), másrészt pályázhatik, nem is kis összegre, ebből az alapból. Lenne, mondom, ha az elosztásban a szokásos alsómerán korrupció nem nyerne némi (vö. "Nem látni a fától az erdőt." illetve a képes beszédet kifejtve: nem látni a korrupciótól a normális működést. [7]) teret, és ha nem történne meg az, ami megesett éppen a tavalyi második kiírásssal, történetesen, hogy nem írták ki az őszön (nem őszöd!), mivel az erre szánt pénz (kb. 9000 millió Ft) nagy valószínűséggel hiányzott, némi eufémizmussal elköltötték, illetve őszintén mondva: ellopták, avagy a korábban ellopott pénzeket helyettesítették vele.
Válságkezelő kormányzatunk azonban (Olvadt aranyba kén' mártogatni az ő határozott,. ámde gyöngéd kis kezecskéjüket, persze némi biztonsági időráhagyással, hogy az arany biztosan rajta maradjon a csontjukon, annyira megérdemlik ők azt, hiszen nem loptak ők már semmit, bizonnyal...) a mundér becsületét védendő (vö. törvények és kormányhatározatok itt) 2009 december 23-án, karácsonyi ajándékul mintegy, mégis kiírta, még a tárgyévben. Mely teljesítmény bámulatos. Az ajándok két szépséghibája a kiírásban olvasható: úgymint a benyújtási határidő 2010. január 25., és a beadáshoz szükséges cucc 2010. január 11-étől lesz elérhető a honlapon. Well, ez a cucc ötven oldalnyi szakmai és üzleti anyagot jelent magyarul és angolul. Na, kinek van esélye, hogy 2009.12.23. és 2010.01.25 között ea szükséges konzorciumot összehozza? Annak, akinek csaknem kész anyaga van még az előző, elmarad kiírásra szánva. Mivel azonban nem tudható, hogy a 2010. január 11-én közzétetendő dokukban miféle változások lesznek, az összefésülésre és a fordításra marad kemény 14 nap. Húzós. Mi egyébként azért mertünk most pályázni, mert bízunk abban, hogy a kormányváltás közelében a korrupciós kísértés egy picivel kisebb, és valamivel fairebb elbírálásra számíthatunk.

Jegyzetek:

[1] A bocsánatkérés legfeljebb abban a kivételes esetben maradna el, ha Alsó Merániáról lévén szó, a kettő azonosnak mutakozna. Jelezd, ha így van!
[2] Lévén leginkább a válásommal elfoglava 2003-ban és lévén számomra abszolút érdektelenek a módszerváltást követő alsómerán politikusi beszédek, különösen gyűjteményeik.
[3] Mely ugyan patológiás, de nyilvánvalóan semmiben sem különbözik az alsómerán politikusi csőcselék (latintudorok! Mi az elit klasszikus és egyértelmű tagadása?) átlagos személyiségzavar hamazától (vö. halmozottan hátrányos helyzetű ország), így kiválasztó funciója inadekvát.
[4] Lévén Schmidt Mária az ország egyik leggazdagabb embre, reménylem, ez így is történt, bár aki gazdag, az – tapasztalataim szerint – éppen azért gazdag, mert nem megy el egyetlen fillér mellett sem.
[5] És akkor még egy fillér haszna sincsen neki, szegénynek, mert csak a mi szegény népünk beszédekkel való ellátása lebegett az ő lángoló tekintete előtt, aki nép ezt köszöni szépen (Vagy aki szép ezt köszöni népen? Elbizonytalanodtam...), és már kotorász is az ő meggyötört zsebében, hogy azt a majd ötezer forintnyi summát ezért a páratlan, ámde korántsem pártatlan kiadványért kifizethesse (vö. Orwell 1984-ének következő évi diákkönyvtári kiadása lehetetlen árával). Már látom, hogy előkészületben A történelem hátsó udvarában, Magyarország, 2002-2009, címmel a válogatást Gy. F. elkövető rétorikájából, különös tekintettel az őszödi beszédre (vö. Elkúrtuk, elkúrjuk és el fogjuk kúrni, baszd meg!, illetve, illetve Egy mondat az elkúrásról "hol elkúrás van, ott elkúrás van"), Esterházy Péter és Nádas Péter szerkesztők. Keményfedelű, 158+1 oldal. Ára 4 679-1 Ft. A szerkesztő honoráriumok kérdése itt egyelőre tisztázatlan, vagyis, hogy az elkúrtunk érában juttatott? irodalmi ösztöndíjak előlegként beszámíthatók, beszámítandók-e ebbe. És ki beszámítható egyáltalán?
[6] A feltételes mód természetesen Alsó Merániában nem maradhat el. Kötelező használatának bevezetését olyan esetekben, melyek egyébként (Alsó Meránián kívül) egy ország normális működére vonatkoznak az MTA Nyelvtudományi Intézete már megfontolás tárgyává tette.
[7] Brazil leányvállalatunk vezetője szerint Brazíliában (vö. banán) olyan nyomorúságosan kicsiny korrupciós pénzeket, melyek az alsómerán napi rutin (vö. túlélési technika) részét képezik, nem kell kifizetni, az ilyen nagyságrendű dolgok ottan maguktól, korrupció nélkül elintéződnek.

Illusztrácija:

Sztahanov (középen) egy bányásztársával beszél. Balról légkalapács evts. látható. Körül 227 tonna szén, szenecske, de az nem fontos.

2009. augusztus 18., kedd

2009. július 14., kedd

S.P.Q.R.

Mostanában sokszor elgondolkodom, amikor az ún. politikusaink a "populista" jelszót vagdalják egymás fejihez, hogy csak úgy kong...

Miért is baj, ha valaki a néphez, a népért szól?
Miért is nem demokrata az illető, ha egyszer populista?

Ki kezdte ezt a baromságot, hogy ugyanaz a szógyökér görögül a leghízelgőbb jelzőt adja a politikai szótárban a latin változat [1] pedig a legaljább stigmát?
És miért?
Van különbség démosz és populusz között?
Van különbség a hőseit számüzetésbe cserépszavazó és az aréna gladiátorainak vére által nyugtatott csőcselék között?
Van különbség Alkibiadész és Sulla között?

Szerintem nincs.

Mi akkor a magyarázat?

A modern demokráciában nincsenek arisztokraták. Elit viszont van, hajajaj! Az elit pedig éppen populáris szó ellentéte – a politikai elit szemében tehát a nép barátja [2] halálos ellenség.

Az a szó, amelyet az uraknak kellene használni, a demagóg [3]. Bár ebben meg a démosz van benne. Egyszerűbb lenne a hazug szót egyre elterjedtebben akalmazni. Úgyis mozog a szájuk.

Honnan is jött ez most elő?

Két okból:
  1. Tegnap belebotlottam egy linkbe, mely Bereznay Andrásnak, a Londonban élő történésznek a fejtegetését tartalmazza úgynevezett elitünkről és politkiai rendszerünkről (illetve az ő politikai rendszerükről). Ezt az esszét egyetlen valamennyire is tömegeket elérő médium nem hozta le mindezidáig. Az esszé címe: Kibulizott ország. Nagyon hosszú, kényelmetlen a képernyőről olvasni, és mivel a szerző nem él itthon, nyelvileg néhol elég rázós a szöveg. De ez a lényegen nem változtat. Ami a megdöbbentő, hogy ez az ember akár azok között is lehetne, akik a napokban oly látványosan hagyták el a pártnak csúfolt Szabad Demokraták Szövetségét [4]. Ha elolvastad, gondolkozz el azon, vajon miért nem alakult a rendszerváltás óta eltelt húsz évben egyetlen valamirevaló párt sem! Talán nem véletlenül...
  2. És ez a másik ok, amiért ezt a postot írtam: megkezdődött a letámadása liberális oldalról annak az embernek, akitől ugyan továbbra sem vennék használt autót, de legalább megpróbálta rendberakni azt a szarfészket, még a kókányoló kizárását is felvetette. Ennek a letámadásnak a kulcsszava a populista. Márminthogy szegény Retkes populista. Az csak a hab a tortán, hogy a demokrácia mintaképe pártnak olyas alapszabálya van, hogy a pártból kizárt képviselő nyugodtan megtarthatja mandátumát. A listásat is. Fasza. Jól összecseng a Bereznay féle elmélettel.
Hogy a dolog még szebb legyen, íme az előző posthoz illő update:
"Lopás vétségének megalapozott gyanúja miatt indult büntetőeljárás egy, a Készenléti Rendőrség állományába tartozó tiszthelyettessel szemben."
Alsó Merániában ilyen is van: tolvaj zombi. Majd meglátjuk 28 héttel később! :-)

Jegyzetek:

[1] Az ókori rómaik voltak talán az első nép, akik imádták a hivatalos akronímákat (ennyire csak az amerikaiak szeretik, praktikus népség mindkettő) – S.P.Q.R.: ez állt a légiók jelvényén. Senatus Populusque Romanus – Róma Népe és Szenátusa. A politológia szerint egyformán korai populista volt Spartacus és Julis Caesar – van ennek értelme?
[2] Eképpen tehát a narodnyikokat, a népbarátokat egyforma kedvvel irtotta a cár, Kerenszkij, és a bolsevikok... Ugye szép?
[3] Tasziló találkozik úri barátjával, Arisztíddel:
– Hallottam, kéhlek, hogy megnősültél!
– Megnősültem, kéhlek!
– Azt is hallottam, kéhlek, hogy zsidő nőt vettél el.
– Igen, kéhlek. Nagyon jó pahti volt.
– Azt is hallottam, hogy áttéhtél miatta az izhaleita hitre.
– Áttéhtem, kéhlek.
– És milyen volt, kéhlek?
– Az nagyon kellemetlen volt, kéhlek, hogy kasztháltatni kellett magamat...
– Kasztháltatni? Nem köhülmetélni, kéhlek?
– Ó, az öhdögbe! – sápadt el Arisztid. – Ez a helyes kifejezés!
[4] Mindig mondtam, hogy az a párt, amelyik a nevében nem viseli a "Párt" szót, előbb-utóbb kimúlik. Lám, a következő választásra nem lesznek fórumok és szövetségek. Ha a Jobbik és az LMP nem változtat, nekik sem jósolok nagy jövőt.

2009. július 12., vasárnap

Nem így képzeltem a rendet

Csak emlékeztetőül, hogy végig meglegyen az eredeti szöveg:

József Attila

LEVEGŐT!

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.

Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.

Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S ím váratlan előbukkant egy férfi,
de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
míg nyomorult vagyok.

Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba írják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.

És az országban a törékeny falvak
- anyám ott született -
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.

Óh, én nem így képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam - messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.

Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szívemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibírnám,
ha nem vagyok szabad!

Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szívünk, míg vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!

1935. november 21.

Csak nem ismerős?

Well, tegnap 2009. június 11-e volt, mentem az Aréna felé délben, a szokott útvonalamon, mely a Rendőrlaktanya, a MÁV tömb és Tattersall közötti utcákat jelenti. A laktanya előtt gyülekeztek a készenléti rendőrök, pakolták a buszaikba az ásványvizet, olyasféle páncélos [1] zombik, mint azok a nevetséges alakok az Ötödik elemben, de nem volt kedvem nevetni. Ide jutott a szabadság és a demokrácia: ez regnáló hatalom, illetve ez a jelenleg uralkodó ún. elit jobban retteg most a saját népétől, mint annak idején a Kádár rendszer...

Ne mondd, hogy nincs különbség az emberekben! Hogy ugyanazok rettegnek! Mert azok, akiknek akkor valóban volt rettegnivalójuk, már nem élnek, azok pedig, akik most rettegnek, nem az "előző diktatórikus rendszerben" elkövetett bűneik miatt rettegnek, hanem azokért, amelyeket a rendszerváltás? után elkövettek, és folytatólagosan, bűnszövetkezetben elkövetnek. Ez ugyanaz az alom, de másik generáció, aki már nem mutogathat a megszálló szovjet csapatokra, nem mutogathat a Pártra, az ideológiára. Ez a banda már csak saját kapzsiságára vagy még rosszabbra (lásd haza és árulás) mutogathat.

Közben az törpepárt, amelynek tulajdonképpen ezt az egészet a kezdetektől köszönhetjük, végóráit éli, kétségbeesetten próbál megújulni, visszaszerezni a liberalizmus becsületét [2], amelyet éppen ők maguk játszottak el rövidlátó, nagyképű, önző, kapzsi és valami még rosszabb (lásd haza és árulás) tétekre menő játszmáikban. Most mindenesetre, húsz év után, mintha mást jelentene nekik a liberalizmus, mint amit húsz éve játszanak [3, 5], Szavakban legalábbis. De képtelenek a megújulásra, hiszen immanensen, tagságukban hordozzák ugyanazt a forgatókönyvet, amely húsz év alatt idevezetett. Hiszen csak erre az arcra telik az elnöki poszton:


Venne ön ettől az embertől használt autót?

és képtelenek úgy kivágni a kókányolót a pártból, mint macskát szarni. Az pedig, miután a pártelnöke felszólítására sem takarodik a frakció éléről, továbbra is életben tartja azt a kormányt, amely a kormányzást is offshore ügyletként kezeli.

Nem úgy képzeltem a rendet 1990-ben, ahogy végül ezek rendezgették be az országot, mint egy ütődött, dilettáns, de marha nagyképű és tolvaj lakberendező. Talán igazam volt, hogy nem szavaztam meg annak idején a rendszernek az ő változását [4].

Megkaptam a magánnyugdíjpénztáram tényleges, végleges tavalyi jelentését. Nem tíz százalékát baszták el a tőkémnek, hanem csekély 16 százalékát. Brávó! Nagy taps! Gratulálok! A felelősök mikor kerülnek bíróság elé? Én ugyanis nem adtam senkinek felhatalmazást azokhoz a hülye játékokhoz, melyeket a pénzemmel játszottak. Hoci, most ide nekem az ő tőkéjüket, a kedves kis brókerfiúkét! Esküszöm, egy fillért se költök magamra, csak tőzsdézek vele egy kicsit... Annyira sikeres én is tudnék lenni az ő pénzükkel, mint ők voltak az enyémmel...

Ennek az ügynek a kapcsán azt a megdöbbentő infót kaptam, hogy tavaly óta a munkahelyem által magánnyugdíjpénztárakba befizetett nem kevés pénzem (a tiéd, is, nyugi!) nem kerül át közvetlenül és azonnal a pénztárba, hanem előbb az APEHnél pihen pár hónapot. Kis költségvetés-kiegészítés, ugyebár, elvtársak?

Mert ugyebár nincs államcsőd, csak a kasszát lehet vákuumszivattyúnak használni 2004 ősze óta. Akkora benne a hiány, hogy még a belehányt EU pénzek is eltűnnek valahol – valószínűleg egy tömegpektrométer nagyvákuum körében is megállná a helyét. Csak néhány adat azoknak, akik az adatoknak nem hiszenek (Figyelő 2009/25): 3900 md forint nyílt meg a pályázóknak 2007-08-ra. 2517 md forintot megítéltek a pályázóknak. 2073 md forint értékű szerződést megkötöttek. 356 md forintot kifizettek.

Ez az icike-picike pedig mind bevette...

Ideje lenne megszavaztatni az embereket, hogy akarják-e még ezt a rendszert. Nem a pártokat, nem a politikusokat, nem a Parlamentnek csúfolt cirkuszporondot. A rendszer egészét akarják-e?

Jegyzetek:

[1] Kíváncsi lennék, hogy egy rohamrendőr felszerelése csak egymilla, vagy esetleg kettő. Mert vagy kétszázat láttam tegnap délben. Azt pedig ne merje senki mondani, hogy olcsó, kínai páncélban vannak, mert akkor még rosszabb!
[2] Az MSzP ugyanilyen sikerrel próbálja visszaszerezni a baloldaliság becsületét, melyet meg ők játszottak el.
[3] Hm, létező liberalimus. Ebben az országban semmi sem valódi, csak "létező." Létező szocializmus, létező kapitalizmus, létező baloldal, létező jobboldal, lézető konzervatívizmus, létező liberalizmus, és most már létező zöldek is. Az egyre kevésbé létező országban.
[4] Mint marxista, akkor elméletileg tudtam, hogy még a létező szocializmus is élhetőbb, emberibb társadalom, mint a kapitalizmus. Most már a gyakorlatból tudom.
[5] Valahogy sehgy sem találom azt az eredeti cikket, amelyből a Retkes kép van. Lehetséges, hogy utólag javítgatják a cikkeket, mint én, ha hibát lelek a postban? Na, akkor itt van a behozhatalan előnye a nyomtatott médiának az interettenetes hazugságáradattal szemben. Persze, ha a Nagy Tesó világát akarjuk, akkor hajrá internet!

2009. június 26., péntek

A nemtudás fája

Alsó Meránia fölött megállt az idő valamikor a hetvenes években, a kádári konszolidáció végén. Mintha társadalmunk akkor elérte volna nyugalmi állapotát, és onnan szellemileg azóta sem lenne hajlandó kimozdulni. Ugyanazokat a köröket rójuk immár a harmadik generáció óta, ugyanazon reflexek szerint viszonyulunk egymáshoz, a hatalomhoz, a nyilvánossághoz, ugyanazokat a mélyebb problémákat magukba záró félmegoldásokat erőltetjük, ugyanúgy a homokba dugjuk a fejünket a külvilág kihívásai elől, és saját nyugalmi állapotunk rendíthetetlenségében bízunk. Valószínűleg a magyarság történelmében először, talán másodszor [1] bekövetkező szélesebb jólét és béke (kiegyezés [1]) égette – erre, úgy látszik, minden más népnél fogékonyabb – agyunkba, hogy elértük a végállapotot, a magyar Édent, és ez most már – léciléci! – maradjon is úgy mindörökre.

Nem a „szellemi fogyatékos, kapitalizmust [2], demokráciát [3] nem értő, posztkádári nép”, „ingyenebéd” [4], „élősködő nyugger” [5] etc. megmondóemberi [6] szólamait akarom itt magam is puffogtatni, legfőképpen azért, mert minden szavuk hazugság és csúsztatás. Éppen ellenkezőleg, arról írok csupán, hogy ez az időbe kövesedés, mennyire inkább az alsómerán ún. elit sajátja, mely saját szánalmas szellemi posványát a népre zúdítja, sőt ehhez a posványban dagonyázáshoz kihasználja, hogy ugyanabban a pocsolyában fürdik, mint az annyira kárhoztatott posztkádári nép.

Öreganyám kilencven évet élt, 1892-ben született és 1982-ben halt meg. Nem azért adom meg mindkét dátumot, mert feltételezem, hogy nem tudsz hozzáadni vagy kivonni kilencvenet, hanem azért, mert mindkét dátumnak jelentősége van. Öreganyám különbözött mindenkitől a családban. Bár elsőre átlagos sokszoknyás falusi vén banyának látszott, mégis, nyitottabb, toleránsabb, függetlenebb szellem volt, mint akár a szüleim. Rá ragyogó borostyánként zárultak a monarchiabéli békeévek [7], sokak szerint hosszú életét éppen azoknak köszönhette, és a halála válasz volt az új békeévek, a kádári konszolidáció végére – Brezsnyev halálára. A vén klingon temetése reggelén, 1992 késő őszén, november 15-én, öreganyám – makkegészséges, fürge, tiszta fejű kilencvenévesként – úgy döntött, nem akarja megvárni a következő világfelfordulást, szépen visszaaludt, és nem ébredt föl többé. Két világháborút, egy bolsevik és egy antibolsevik forradalmat és az utánuk következő megtorlásokat élte meg és túl, egy szerelem nélkül kötött, tipikus vidéki közvetített házasságot [9] élt végig, megszült és felnevelt három gyereket, frontra küldte a két fiát, eltemette nagyapámat és saját felnőtt lányát – ismerte az élet minden szeletét, amit ismernie adatott. Ő aztán tudta, hogy mit jelent a béke, a konszolidáció és a relatív létbiztonság, és azt is, mit jelent mindezek ellenkezője. A maga szempontjából jól választott, hogy valami boszorkányos trükkel megszabadította magát a jövőt illető – egyébként jogos – aggódástól.

Valami ilyesmit jelenhet az átlagmagyarnak a kádári jólét. Ezért nosztalgiázik utána. Ezért nem szabadul tőle, és fordul birkaként az után, aki a megfelelő kolompot rázza. A kolomp viszont az ún. elitünk kezében van, aki – ugathatnak a megmondóemberek karai balról vagy jobbról bármit – ugyanennek az életérzésnek a rabjai. Sőt! Megőrizvén az abban a korban beléjük égett hatalmi, kommunikációs reflexeket, konzerválói, tovább örökítői és örökösei.

Csodálkozunk, hogy ennek a népnek ilyen a politikai kultúrája, pedig a rendszerváltozás? óta egy teljes generáció érte el a szavazóképest kort, melynek tagjai még az anyaméhben sem szívhatták a bolsevizmus levegőjét? Nem kellene csodálkozni (főképpen nem a népet kárhoztatni, és szarházni érte, illetve lehetne, de másképpen [10])! Be kellene vallani, hogy éppen ez az ún. elit mulasztotta és játszotta el, hogy az istenadta a demokrácia működő és pozitív oldalával is szembesüljön. Talán hogy valaha is szembesüljön – vészforgatókönyv. Ez az ún. elit alkotta meg azt az alkotmányt, mely a magyar kormányzást és parlamenti rendszert gyakorlatilag a rendszerváltás? óta a béna kacsa [11] állapotban tartja. Ez az elit hányja a nép szemére politikai inaktivitását, miközben nagyon is tisztában van vele, hiszen ő maga gyúrta ilyenné, hogy a magyar politikai rendszerben a választó abszolút tehetetlen képviselője visszahívhatatlansága, a közvetlen demokrácia csökevényessége (=0) miatt. Ez az elit manipulálja bolsevista módszerekkel a népet gyakorlatilag változatlanul 1990 óta. Érdemes megnézni, a bolsevik titkosszolgálatok főtisztjeinek karrierjét a Magyar Köztársaságban.[15] Azok a tisztek annak idején felesküdtek a Népköztársaságra. Esküjük szövegének vége: „Sújtson dolgozó népünk haragja és megvetése!” Nem sújtotta: nincs dolgozó nép. Legfőképpen a dolgozó hiányzik (lásd később). Vidáman szeghették tehát esküjüket, és tehettek másikat. Ahhoz mennyire hűek vajon?
De nem a titkosszolgálatok állományának posztkádári konzervativizmusa, ami nekem a legjobban fáj, hanem az ún. elit értelmiségé, különös tekintettel az ún. elit véleményformáló értelmiségre [12]. A nyílt hazugság, az elhallgatás és csúsztatás módszertana ugyanaz maradt, csakúgy, mint a talpnyalásé. Nem kivételek ez alól az interneten publikáló huszonharmincéves megmondóemberek sem.
Ennek az posztkádári politikai és nyilvánosság konzervativizmusnak az eredménye például az ún. Polipgate cirkusz. Szarom le, hogy ezek a szarháziak egymást lehallgatták volna, vagy, hogy az orosz titkosszolgálattól eredhet az egész, mivel az UD állítólag a MOL belső elhárítása volt, és meg kellett bénítani a részvénytranzakció előtt. Szarok rájuk! Ezek a játszmák a nagy szarkupac távolról bűzlő, folyékonyabb porciói, melyek a legrégibb és legfejlettebb demokráciákban is a politika részei. Az azonban speciális alsómerán nóvum, hogy a főnyomozó a nyomozati anyagból a csatlóspárt elnökének a lehallgatott telefonbeszélgetés felvételeit átadja, amelyet az kéjesen lihegve nyilvánosságra hoz és politikai zsarolásra használ. Az is alsómerán nóvum, hogy az ún. szabad sajtó még mindig arról ugat, Buffy a vámpírok réme személyiségi jogot sértett. Szarom le! Az vajon mit sértett, aki az anyagot Buffy ápolt kacsójába nyomta, eszközéül a párton belüli slayhez (vö. hosszú körömreszelők éjszakája)?

Csodálkozunk, hogy ennek a népnek ilyen a kapitalizmusfelfogása, öngondoskodásról nem is hallott, pedig a rendszerváltozás? óta egy teljes generáció érte el a szavazóképest kort, melynek tagjai még az anyaméhben sem szívhatták a bolsevizmus levegőjét? Nem kellene csodálkozni (főképpen nem a népet kárhoztatni, és szarházni érte, illetve lehetne, de másképpen [10])! Be kellene vallani, hogy éppen ez az ún. elit mulasztotta és játszotta el, hogy az istenadta a piacgazdaság működő és pozitív oldalával is szembesüljön. Mert ez az ún. elit lopta el és/vagy játszotta idegen kézre az országvagyont, a Kádár korszakot meg nem haladó, abban a (köz)gazdasági rendszerben magáévá tett, és soha tovább nem fejlesztett, csak örökül hagyott „szakértelmével” vágta taccsra a gazdaságot [13]. És ugyanez az ún. elit lopja el éppen a gyermekeink jövőjét, előre elköltvén az Európai Uniótól a felzárkóztatásunkra kapott pénzt [16] és szándékosan tönkretéve az oktatási rendszert [14].
Ez az ún. elit öngondoskodásról ugat, miután sikeresen lenyúlta a társadalombiztosítási rendszerekbe négy évtizeden át befolyt pénzt, miután a lakosság java része számára örökre megszűntette a munkához való jutás lehetőségét, miután egészen komolyan úgy gondolja, hogy az egészségügy működőképes lehet profitorientált formában, miután hagyta, hogy a nyugdíjalapok kockázatos, idióta befektetésekkel eljátsszák a betétesek pénzét.

Elsőbben tehát az ún. elitünknek kellene kicammogni a posztkádári dagonyából, lerázni magáról a ráragadt iszapot, megszárítkozni a Nap áldott fényében, és megújult lélekkel végre hozzáfogni azokhoz a dolgokhoz, amelyeket húsz évvel ezelőtt kellett vagy lehetett volna egyszerűbben, kevesebb emberi szenvedés árán megcsinálni.

Az istenadta népet pedig tessék csak békében hagyni! Az éppen olyan, mint az elitje. Fejétől bűzlik még a lazac is, nemhogy a félig döglött keszeg.

Jegyezetek:

[1] A Monarchia békeévei lehettek ilyenek. Szerencsére jött az első világháború…
[2] A magyar száz éve nem látott belülről jól működő kapitalizmust. Előbb talán kellett volna mutatni neki olyat, azután megkérdezni, hogy egyáltalán akarja-e
[3] A magyar működő demokráciában sohasem élt. A többi, mint [2].
[4] Ezt az ebédet majdnem két teljes nemzedék fizette ki előre. Azt kellene bevallani tisztelt, ún. elitünknek, hogy az ebéd árát valaki ellopta, és magára költötte. De persze a tolvaj sohasem vall magára.
[5] Bár az tény, hogy az üres nyugdíjkassza miatt az aktív generációknak kell kitermeli a nyugdíjasok pénzét, de ha a nyugdíjpénztárt drága, ún. elitünk módszeresen ki nem fosztja, ez az állapot csak húsz év múlva következne be. A megmondóemberek és rajongóik által nyuggernek nevezett nyugdíjasok csak azt a pénzt várják vissza, amit a rendszerbe befizettek. Az érem másik oldala, hogy azokat a szabályokat, melyek korengedményes nyugdíjba hajszoltak százezreket, rokkantnyugdíjat biztosítanak állítólag 800000 embernek, ugyanez az ún. elit hozta.
[6] A megmondóember tipikus internetkori fejlemény. Csak ez a médium biztosítja az azonnaliságot, az interakciót, a rajongók/egyetértők biztosította támogatást, az anonimitást, hogy saját rajongónkként/egyetértőnkként felléphessünk (két macska, egymással, 69-es pozícióban), azt a rugalmasságot, hogy véleményünk egyszerre akár hat vagy hat tucat honlapon is megjelenhessen. Plusz az internet adja azt is, hogy MINDENBEN szakértőként tűnhessünk fel, hiszen ha tudunk angolul (ez nyelveket mérsékelten bíró Alsó Merániában egyensen evolúciós előny), az emberiség szinte teljes tudáskincse a miénk. A megmondóember ugyan balliberális médiakreatúra, de manapság már léteznek jobboldali megmondóemberek is, akik ugyanazon attribútumokat mondhatják magukénak, mint baloldali megfelelőjük. Csak belegondolni is rettenetes, hogy az én szeretett Péter barátom barátai adják a fiatal ballib megmondóemberek derékhadát.
[7] Ajánlott olvasmány: Lengyel Péter [8] Macskakő.
[8] Biza! Az Ogg második bolygója Lengyel Pétere. Ilyen kicsi az alsómerán univerzum…
[9] Két kódistarisznyából egy elve.
[10] Lehet kárhoztatni, hogy nem él szabadságával, azaz nem ismeri fel a szükségszerűségét annak, hogy az egész bandát el kell kergetni a fenébe.
[11] Az Egyesült Államok politikai gyakorlatában a béna kacsa (lame duck) állapot az a kormányzási/törvénykezési űr, mely az új elnök megválasztás és beiktatása közé esik.
[12] Attól egyenesen a gyomrom fordult ki, amikor Babarczy Eszter végre levette liberális maszkját, és kinyilvánította saját elit mivoltát. A cikk a hozzászólásaival együtt szépen eltűnt a hvg.hu-ról. Véletlen?
[13] Országunk eladósodása nem Kádár János nevéhez köthető. Azt ún. közgazdászok intézték, közülük is főként egyetlen ember, Fekete János nevű, akit az ország következő nagy eladósítója, Gy. F. elkövető nem is olyan régen "Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal" (bagatell, csak a harmadik legmagasabb állami kitüntetés) jutalmazott. Nagy taps balról.
[14] Közröhej, tipikus alsómerán blikkfang, hogy a bolognai rendszer visszáságaira az Állami Számvevőszék hívja fel a figyelmet, miközben az illetékes hatóság Ferenc Jóska szobrává meredezve litániázza, hogy „minten natyon jó”Pedig nyilvánvalóan nincsen jól.
[15] Nyílt állomány, Heti Válasz, 9.26, 2009.06.25., 10-13.
[16] Fékek a gyorsítósávban, Figyelő, 2009./25., 2009 június 18., 18-19.