Szokás szerint megint összevitatkozunk Szélesi kollégámmal és barátommal, ezúttal Malév ügyben, mely csődért az ő meglátása szerint egyedül pártunk és kormányunk, személyesen Viktor barátom a felelős.
Alapozza mindezt egy Oszkó Péter nevű többszörös visszaeső három, a hvg.hu-n megjelent ún. blogbejegyzéseire (I-II-III). Nos én mérnök vagyok, nekem a számok beszélnek, volt pénzügyminiszerünk az évszámokon kívül mást nemigen fed fel leleplezést ígérő publicisztikájában (ez a helyes kifejezés).
Helyette a szokásos libériás módon jár el:
Először is bagatellizálja azt az időszakot, amely igazán felelős a történtekért:
"A Malév 2009 előtti viszontagságait persze akár néhány szóban is lehetne jellemezni, hiszen az állami tulajdonú és politikai irányítás alatt álló cégek minden gyengesége megmutatkozott rajta már közvetlenül a rendszerváltást követően."
Majd felősséget az uniós szabályozásra hárítja:
"Ezáltal az uniós csatlakozás időpontjában lényegében megpecsételődött a Malév sorsa."
Egyet rúg az ellenfélbe:
"Ezt a kockázatot a jelenlegi kormány lényegében semmibe vette, illetve ahogy sok más uniós szabályról, erről sem vett időben tudomást, ami lényegében a Malév összeomlásához vezetett."
Egyet nyal önmaga alfelébe:
"Velük szemben a korábbi szocialista kormányok éppen, hogy számoltak az állami támogatásokat tiltó uniós szabályokból fakadó kockázatokkal, lényegében ezért próbáltak változatos, de persze nem mindig sikeres megoldásokat találni a társaság finanszírozására."
Jó nagyot hazudik:
"Lényegében a 2010-es visszaállamosítás is oly módon történt, hogy ahhoz részletes tervek készültek az állami tulajdonba kerülő Malév működésének átalakítására, átstrukturálására, melynek végrehajtásával elkerülhető lett volna a kedvezőtlen brüsszeli határozat, ezt a végrehajtást azonban a jelenlegi kormány teljes egészében elmulasztotta. De valójában ezen problémakör motiválta már a 2007-es privatizációs is..."
Ugyanis semmi ilyesmi sem történt. ha voltak is tervek, egy szalmaszál nem mozdult a végrehajtásuk irányába.
INADEKVÁT VÉDEKEZÉS, HOGY EMIATT A HATALOMNAK, DÖNTÉSEKNEK ÉS VÉGREHAJTÁSNAK MÉG A KÖZELÉBEN SEM LÉVŐ ELLENZÉK A FELELŐS.
A Malévot Bajnai és Oszkó államosította vissza, jó tudván, hogy a cehet a következő kormány fizeti, akik biztosan nem ők lesznek.
Ezután pirulva bevallja, hogy a privatizációt mégiscsak elbaszták, bár nem mondja meg, hogy kicsoda (én tudom!):
"Mindazonáltal nem gondolom, hogy a privatizáció egyébként sikeresnek lenne nevezhető, a vevőként fellépő, Borisz Abramovics által irányított cégcsoport szinte egyetlen vállalását sem teljesítette, a Malévot éppen úgy nem tudta fenntartható pályára állítani, mint korábban az állam, viszont kétes pénzügyi tranzakciókkal még tovább terhelte és egyebek mellett ezzel is megszegte a privatizációs szerződés feltételeit, illetve tovább rombolta a Malév túlélési esélyeit. Ezek között különösen nagy feltűnést keltett az az ún. viszontgarancia ügylet, amelynek keretében Abramovics a privatizáció során tett pénzügyi vállalásait lényegében egy saját maga által kiállított nyilatkozattal visszaterhelte a Malévra, anélkül, hogy arra eredetileg felhatalmazása lett volna a cég igazgatóságától, illetve ezt a felhatalmazást utólag, egy írásbeli előterjesztésbe rejtett mondat segítségével szerezte meg. De vitatott volt számos más ügylet, pl. a cég hosszú távú catering szerződése, melyek témájában a visszaállamosítás után még az akkori Pénzügyminisztérium felügyelete alatt születtek meg és kerültek benyújtásra büntetőfeljelentések."
És még egy bájos hazugság:
"Miután viszont az elmúlt két évben sem következtek be olyan változások a cég működésében, hogy az önfenntartóvá és önfinanszírozóvá tudott volna válni, az állam folyamatos támogatási lehetősége híján egyszerűen kifutott a pénzéből, lényegében a folyamatos működésével kapcsolatos költségeit sem tudta fizetni."
Ezzel szemben a Malév az elmúlt őszön történetének legeredményesebb időszakát hagyta maga mögött: átlag 10% utasforgalom növekedést az előző évhez képest. Ami önmagában persze semmi, ha nettó árbevétel 2001 óta bekövetkezett 20%-os esését tekintjük.
Különösen semmi akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az oroszok ígért 32 md Ft-nyi bankgaranciája az ügyes szoci pénzügyeseknek köszönhetően valójában 30 md Ft-nyi adóssságot jelent feléjük, mely most már állami adóság. A csőd előtt bizony másik komolyan figyelembe veendő tétel volt az kb. 100 md, melyet valahová vissza kellett volna fizetni Magyarországnak a brüsszeli versenydöntés folyományaképpen - melyet oly jellegzetes alsómerán módon a Malév egykori vezére (a privatizáció táján) feljelentése váltott ki, a Váradi József nevű sikerember ezt a konkurens, a WizzAir vezéreként tette meg (vö. piac, haza és árulás)
Hát, ez a rögvalóság. Sanyi!
Alapozza mindezt egy Oszkó Péter nevű többszörös visszaeső három, a hvg.hu-n megjelent ún. blogbejegyzéseire (I-II-III). Nos én mérnök vagyok, nekem a számok beszélnek, volt pénzügyminiszerünk az évszámokon kívül mást nemigen fed fel leleplezést ígérő publicisztikájában (ez a helyes kifejezés).
Helyette a szokásos libériás módon jár el:
Először is bagatellizálja azt az időszakot, amely igazán felelős a történtekért:
"A Malév 2009 előtti viszontagságait persze akár néhány szóban is lehetne jellemezni, hiszen az állami tulajdonú és politikai irányítás alatt álló cégek minden gyengesége megmutatkozott rajta már közvetlenül a rendszerváltást követően."
Majd felősséget az uniós szabályozásra hárítja:
"Ezáltal az uniós csatlakozás időpontjában lényegében megpecsételődött a Malév sorsa."
Egyet rúg az ellenfélbe:
"Ezt a kockázatot a jelenlegi kormány lényegében semmibe vette, illetve ahogy sok más uniós szabályról, erről sem vett időben tudomást, ami lényegében a Malév összeomlásához vezetett."
Egyet nyal önmaga alfelébe:
"Velük szemben a korábbi szocialista kormányok éppen, hogy számoltak az állami támogatásokat tiltó uniós szabályokból fakadó kockázatokkal, lényegében ezért próbáltak változatos, de persze nem mindig sikeres megoldásokat találni a társaság finanszírozására."
Jó nagyot hazudik:
"Lényegében a 2010-es visszaállamosítás is oly módon történt, hogy ahhoz részletes tervek készültek az állami tulajdonba kerülő Malév működésének átalakítására, átstrukturálására, melynek végrehajtásával elkerülhető lett volna a kedvezőtlen brüsszeli határozat, ezt a végrehajtást azonban a jelenlegi kormány teljes egészében elmulasztotta. De valójában ezen problémakör motiválta már a 2007-es privatizációs is..."
Ugyanis semmi ilyesmi sem történt. ha voltak is tervek, egy szalmaszál nem mozdult a végrehajtásuk irányába.
INADEKVÁT VÉDEKEZÉS, HOGY EMIATT A HATALOMNAK, DÖNTÉSEKNEK ÉS VÉGREHAJTÁSNAK MÉG A KÖZELÉBEN SEM LÉVŐ ELLENZÉK A FELELŐS.
A Malévot Bajnai és Oszkó államosította vissza, jó tudván, hogy a cehet a következő kormány fizeti, akik biztosan nem ők lesznek.
Ezután pirulva bevallja, hogy a privatizációt mégiscsak elbaszták, bár nem mondja meg, hogy kicsoda (én tudom!):
"Mindazonáltal nem gondolom, hogy a privatizáció egyébként sikeresnek lenne nevezhető, a vevőként fellépő, Borisz Abramovics által irányított cégcsoport szinte egyetlen vállalását sem teljesítette, a Malévot éppen úgy nem tudta fenntartható pályára állítani, mint korábban az állam, viszont kétes pénzügyi tranzakciókkal még tovább terhelte és egyebek mellett ezzel is megszegte a privatizációs szerződés feltételeit, illetve tovább rombolta a Malév túlélési esélyeit. Ezek között különösen nagy feltűnést keltett az az ún. viszontgarancia ügylet, amelynek keretében Abramovics a privatizáció során tett pénzügyi vállalásait lényegében egy saját maga által kiállított nyilatkozattal visszaterhelte a Malévra, anélkül, hogy arra eredetileg felhatalmazása lett volna a cég igazgatóságától, illetve ezt a felhatalmazást utólag, egy írásbeli előterjesztésbe rejtett mondat segítségével szerezte meg. De vitatott volt számos más ügylet, pl. a cég hosszú távú catering szerződése, melyek témájában a visszaállamosítás után még az akkori Pénzügyminisztérium felügyelete alatt születtek meg és kerültek benyújtásra büntetőfeljelentések."
És még egy bájos hazugság:
"Miután viszont az elmúlt két évben sem következtek be olyan változások a cég működésében, hogy az önfenntartóvá és önfinanszírozóvá tudott volna válni, az állam folyamatos támogatási lehetősége híján egyszerűen kifutott a pénzéből, lényegében a folyamatos működésével kapcsolatos költségeit sem tudta fizetni."
Ezzel szemben a Malév az elmúlt őszön történetének legeredményesebb időszakát hagyta maga mögött: átlag 10% utasforgalom növekedést az előző évhez képest. Ami önmagában persze semmi, ha nettó árbevétel 2001 óta bekövetkezett 20%-os esését tekintjük.
Különösen semmi akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az oroszok ígért 32 md Ft-nyi bankgaranciája az ügyes szoci pénzügyeseknek köszönhetően valójában 30 md Ft-nyi adóssságot jelent feléjük, mely most már állami adóság. A csőd előtt bizony másik komolyan figyelembe veendő tétel volt az kb. 100 md, melyet valahová vissza kellett volna fizetni Magyarországnak a brüsszeli versenydöntés folyományaképpen - melyet oly jellegzetes alsómerán módon a Malév egykori vezére (a privatizáció táján) feljelentése váltott ki, a Váradi József nevű sikerember ezt a konkurens, a WizzAir vezéreként tette meg (vö. piac, haza és árulás)
Hát, ez a rögvalóság. Sanyi!
