Első iteráció:
Először is, meg kell követnem Szélesit: a Fidesz a jelenlegi vezetéssel erkölcsileg legfeljebb a szervezett bűnözés, és nem az ország vezetésére alkalmas [1].
Ezt korábban azért gondoltam másképpen, mert nem volt tudomásom erről [2]:
A bajom főképpen nem az ügy büntetőjogi (csődbűntett, adócsalás etc.) részével van, nem is korrupciós potenciállal (a könyvet nyilvánvalóan szponzorálta valaki vagy valami (aki/amely nyilvánvalóan nem gazdálkodással teremtett elő annyi felesleges pénzt, ami e kötet – A történelem főutcáján, Magyarország, 1998-2002, válogatás Orbán Viktor beszédeiből, Schmidt Mária szerkesztő. Keményfedelű, 158 oldal. Ára 4 679 Ft – előállítása körül forgott, hanem minden valószínűség szerint állami pénz került a dolgba így vagy úgy), mely szponzori pénzhez nyilvánvalóan nem az egyszeri kiskondás, hanem egy Kövér Szilárd nevű illető jutott, aki történetesen (vö. "Véletlenül? Véletlenül?) egy Kövér László nevezetű Fidesz politikusnak az ő kedves öccse, éltesse Isten és adjon néki sok hasonló jókat!), mely itten feszülni látszik, hanem Orbán Viktor pártelnöknek az ügy kapcsán feltáruló személyiségéről, erkölcsiségéről.
Számomra az az ember, aki válogatott politikai beszédeinek pénzben kifejezett értékét nyilvánvalóan egyenértékűnek tartja 18 000 000 2003-as forinttal , nyilvánvalóan nem szenved túlsáságos szerénységtől, megkockáztatom, kissé talán túlértékeli saját személyét. Ilyen embert önmagában ezért sem szívesen látnék az ország élén majd hat év Gy. F. elkövető alatt eltöltött év után, de ez – úgy tűnik – a magyar választót nem zavarja [3], hát akkor – bazmeg! – engem sem. A dolog erkölcsi része az, ami zavar: Még ha meg is vagyok győződve arról, hogy a beszédeim ennyit érnek, tudnom kell, hogy adott áron, ha a szekesztő egy fillért sem kér [4], legalább 6200 eladott példány (vö. Könyvtárak az ország valamennyi oktatási intézményében, állami szervezeténél, plébániájában, illetve közkönytárak és a szeretett polgárokról se' feledkezzünk meg! Ja, hogy éppen nem vagyunk kormányon? Upsz! Elkúrtuk...) kell ahhoz, hogy a könyv fizikai előállítását és az honoráriumomat a kiadó kifizesse [5], így ekkora honoráriumot nem kérek, sőt talán fizetek érte, hogy értékes és páratlan gondolataim eljussanak az én kedves népemhez. ha viszont tudom, hogy az előállítást valamiképpen lopott pénzből finanszírozták, akkor ilyesféle skrupusokkal ugyebár nem kell foglalkoznom (vö. cinkos, aki néma).
Második iteráció:
Volt ez a pályázat. Erről azt kell tudni, hogy a forrása az ún. innovációs járulék (vö. Van lopás, van szemérmetlen lopás és van adórendszer.), melyeket a jobb sorsra érdemes cégektől előbb elvonnak, és tudomásom szerint nincsen benne EU pénz. Ez a szisztéma egyébként valóban fejlesztés ösztönző lenne [6], hiszen a sarcot egyrészt megúszhatja az, aki fejleszt (vö. Sztahanov evts. szenet fejleszt a donyecki szénmedencében, lásd illusztrácija), másrészt pályázhatik, nem is kis összegre, ebből az alapból. Lenne, mondom, ha az elosztásban a szokásos alsómerán korrupció nem nyerne némi (vö. "Nem látni a fától az erdőt." illetve a képes beszédet kifejtve: nem látni a korrupciótól a normális működést. [7]) teret, és ha nem történne meg az, ami megesett éppen a tavalyi második kiírásssal, történetesen, hogy nem írták ki az őszön (nem őszöd!), mivel az erre szánt pénz (kb. 9000 millió Ft) nagy valószínűséggel hiányzott, némi eufémizmussal elköltötték, illetve őszintén mondva: ellopták, avagy a korábban ellopott pénzeket helyettesítették vele.
Válságkezelő kormányzatunk azonban (Olvadt aranyba kén' mártogatni az ő határozott,. ámde gyöngéd kis kezecskéjüket, persze némi biztonsági időráhagyással, hogy az arany biztosan rajta maradjon a csontjukon, annyira megérdemlik ők azt, hiszen nem loptak ők már semmit, bizonnyal...) a mundér becsületét védendő (vö. törvények és kormányhatározatok itt) 2009 december 23-án, karácsonyi ajándékul mintegy, mégis kiírta, még a tárgyévben. Mely teljesítmény bámulatos. Az ajándok két szépséghibája a kiírásban olvasható: úgymint a benyújtási határidő 2010. január 25., és a beadáshoz szükséges cucc 2010. január 11-étől lesz elérhető a honlapon. Well, ez a cucc ötven oldalnyi szakmai és üzleti anyagot jelent magyarul és angolul. Na, kinek van esélye, hogy 2009.12.23. és 2010.01.25 között ea szükséges konzorciumot összehozza? Annak, akinek csaknem kész anyaga van még az előző, elmarad kiírásra szánva. Mivel azonban nem tudható, hogy a 2010. január 11-én közzétetendő dokukban miféle változások lesznek, az összefésülésre és a fordításra marad kemény 14 nap. Húzós. Mi egyébként azért mertünk most pályázni, mert bízunk abban, hogy a kormányváltás közelében a korrupciós kísértés egy picivel kisebb, és valamivel fairebb elbírálásra számíthatunk.
Jegyzetek:
[1] A bocsánatkérés legfeljebb abban a kivételes esetben maradna el, ha Alsó Merániáról lévén szó, a kettő azonosnak mutakozna. Jelezd, ha így van!
[2] Lévén leginkább a válásommal elfoglava 2003-ban és lévén számomra abszolút érdektelenek a módszerváltást követő alsómerán politikusi beszédek, különösen gyűjteményeik.
[3] Mely ugyan patológiás, de nyilvánvalóan semmiben sem különbözik az alsómerán politikusi csőcselék (latintudorok! Mi az elit klasszikus és egyértelmű tagadása?) átlagos személyiségzavar hamazától (vö. halmozottan hátrányos helyzetű ország), így kiválasztó funciója inadekvát.
[4] Lévén Schmidt Mária az ország egyik leggazdagabb embre, reménylem, ez így is történt, bár aki gazdag, az – tapasztalataim szerint – éppen azért gazdag, mert nem megy el egyetlen fillér mellett sem.
[5] És akkor még egy fillér haszna sincsen neki, szegénynek, mert csak a mi szegény népünk beszédekkel való ellátása lebegett az ő lángoló tekintete előtt, aki nép ezt köszöni szépen (Vagy aki szép ezt köszöni népen? Elbizonytalanodtam...), és már kotorász is az ő meggyötört zsebében, hogy azt a majd ötezer forintnyi summát ezért a páratlan, ámde korántsem pártatlan kiadványért kifizethesse (vö. Orwell 1984-ének következő évi diákkönyvtári kiadása lehetetlen árával). Már látom, hogy előkészületben A történelem hátsó udvarában, Magyarország, 2002-2009, címmel a válogatást Gy. F. elkövető rétorikájából, különös tekintettel az őszödi beszédre (vö. Elkúrtuk, elkúrjuk és el fogjuk kúrni, baszd meg!, illetve, illetve Egy mondat az elkúrásról "hol elkúrás van, ott elkúrás van"), Esterházy Péter és Nádas Péter szerkesztők. Keményfedelű, 158+1 oldal. Ára 4 679-1 Ft. A szerkesztő honoráriumok kérdése itt egyelőre tisztázatlan, vagyis, hogy az elkúrtunk érában juttatott? irodalmi ösztöndíjak előlegként beszámíthatók, beszámítandók-e ebbe. És ki beszámítható egyáltalán?
[6] A feltételes mód természetesen Alsó Merániában nem maradhat el. Kötelező használatának bevezetését olyan esetekben, melyek egyébként (Alsó Meránián kívül) egy ország normális működére vonatkoznak az MTA Nyelvtudományi Intézete már megfontolás tárgyává tette.
[7] Brazil leányvállalatunk vezetője szerint Brazíliában (vö. banán) olyan nyomorúságosan kicsiny korrupciós pénzeket, melyek az alsómerán napi rutin (vö. túlélési technika) részét képezik, nem kell kifizetni, az ilyen nagyságrendű dolgok ottan maguktól, korrupció nélkül elintéződnek.
Illusztrácija:
Sztahanov (középen) egy bányásztársával beszél. Balról légkalapács evts. látható. Körül 227 tonna szén, szenecske, de az nem fontos.
Először is, meg kell követnem Szélesit: a Fidesz a jelenlegi vezetéssel erkölcsileg legfeljebb a szervezett bűnözés, és nem az ország vezetésére alkalmas [1].
Ezt korábban azért gondoltam másképpen, mert nem volt tudomásom erről [2]:
A bajom főképpen nem az ügy büntetőjogi (csődbűntett, adócsalás etc.) részével van, nem is korrupciós potenciállal (a könyvet nyilvánvalóan szponzorálta valaki vagy valami (aki/amely nyilvánvalóan nem gazdálkodással teremtett elő annyi felesleges pénzt, ami e kötet – A történelem főutcáján, Magyarország, 1998-2002, válogatás Orbán Viktor beszédeiből, Schmidt Mária szerkesztő. Keményfedelű, 158 oldal. Ára 4 679 Ft – előállítása körül forgott, hanem minden valószínűség szerint állami pénz került a dolgba így vagy úgy), mely szponzori pénzhez nyilvánvalóan nem az egyszeri kiskondás, hanem egy Kövér Szilárd nevű illető jutott, aki történetesen (vö. "Véletlenül? Véletlenül?) egy Kövér László nevezetű Fidesz politikusnak az ő kedves öccse, éltesse Isten és adjon néki sok hasonló jókat!), mely itten feszülni látszik, hanem Orbán Viktor pártelnöknek az ügy kapcsán feltáruló személyiségéről, erkölcsiségéről.
Számomra az az ember, aki válogatott politikai beszédeinek pénzben kifejezett értékét nyilvánvalóan egyenértékűnek tartja 18 000 000 2003-as forinttal , nyilvánvalóan nem szenved túlsáságos szerénységtől, megkockáztatom, kissé talán túlértékeli saját személyét. Ilyen embert önmagában ezért sem szívesen látnék az ország élén majd hat év Gy. F. elkövető alatt eltöltött év után, de ez – úgy tűnik – a magyar választót nem zavarja [3], hát akkor – bazmeg! – engem sem. A dolog erkölcsi része az, ami zavar: Még ha meg is vagyok győződve arról, hogy a beszédeim ennyit érnek, tudnom kell, hogy adott áron, ha a szekesztő egy fillért sem kér [4], legalább 6200 eladott példány (vö. Könyvtárak az ország valamennyi oktatási intézményében, állami szervezeténél, plébániájában, illetve közkönytárak és a szeretett polgárokról se' feledkezzünk meg! Ja, hogy éppen nem vagyunk kormányon? Upsz! Elkúrtuk...) kell ahhoz, hogy a könyv fizikai előállítását és az honoráriumomat a kiadó kifizesse [5], így ekkora honoráriumot nem kérek, sőt talán fizetek érte, hogy értékes és páratlan gondolataim eljussanak az én kedves népemhez. ha viszont tudom, hogy az előállítást valamiképpen lopott pénzből finanszírozták, akkor ilyesféle skrupusokkal ugyebár nem kell foglalkoznom (vö. cinkos, aki néma).
Második iteráció:
Volt ez a pályázat. Erről azt kell tudni, hogy a forrása az ún. innovációs járulék (vö. Van lopás, van szemérmetlen lopás és van adórendszer.), melyeket a jobb sorsra érdemes cégektől előbb elvonnak, és tudomásom szerint nincsen benne EU pénz. Ez a szisztéma egyébként valóban fejlesztés ösztönző lenne [6], hiszen a sarcot egyrészt megúszhatja az, aki fejleszt (vö. Sztahanov evts. szenet fejleszt a donyecki szénmedencében, lásd illusztrácija), másrészt pályázhatik, nem is kis összegre, ebből az alapból. Lenne, mondom, ha az elosztásban a szokásos alsómerán korrupció nem nyerne némi (vö. "Nem látni a fától az erdőt." illetve a képes beszédet kifejtve: nem látni a korrupciótól a normális működést. [7]) teret, és ha nem történne meg az, ami megesett éppen a tavalyi második kiírásssal, történetesen, hogy nem írták ki az őszön (nem őszöd!), mivel az erre szánt pénz (kb. 9000 millió Ft) nagy valószínűséggel hiányzott, némi eufémizmussal elköltötték, illetve őszintén mondva: ellopták, avagy a korábban ellopott pénzeket helyettesítették vele.
Válságkezelő kormányzatunk azonban (Olvadt aranyba kén' mártogatni az ő határozott,. ámde gyöngéd kis kezecskéjüket, persze némi biztonsági időráhagyással, hogy az arany biztosan rajta maradjon a csontjukon, annyira megérdemlik ők azt, hiszen nem loptak ők már semmit, bizonnyal...) a mundér becsületét védendő (vö. törvények és kormányhatározatok itt) 2009 december 23-án, karácsonyi ajándékul mintegy, mégis kiírta, még a tárgyévben. Mely teljesítmény bámulatos. Az ajándok két szépséghibája a kiírásban olvasható: úgymint a benyújtási határidő 2010. január 25., és a beadáshoz szükséges cucc 2010. január 11-étől lesz elérhető a honlapon. Well, ez a cucc ötven oldalnyi szakmai és üzleti anyagot jelent magyarul és angolul. Na, kinek van esélye, hogy 2009.12.23. és 2010.01.25 között ea szükséges konzorciumot összehozza? Annak, akinek csaknem kész anyaga van még az előző, elmarad kiírásra szánva. Mivel azonban nem tudható, hogy a 2010. január 11-én közzétetendő dokukban miféle változások lesznek, az összefésülésre és a fordításra marad kemény 14 nap. Húzós. Mi egyébként azért mertünk most pályázni, mert bízunk abban, hogy a kormányváltás közelében a korrupciós kísértés egy picivel kisebb, és valamivel fairebb elbírálásra számíthatunk.
Jegyzetek:
[1] A bocsánatkérés legfeljebb abban a kivételes esetben maradna el, ha Alsó Merániáról lévén szó, a kettő azonosnak mutakozna. Jelezd, ha így van!
[2] Lévén leginkább a válásommal elfoglava 2003-ban és lévén számomra abszolút érdektelenek a módszerváltást követő alsómerán politikusi beszédek, különösen gyűjteményeik.
[3] Mely ugyan patológiás, de nyilvánvalóan semmiben sem különbözik az alsómerán politikusi csőcselék (latintudorok! Mi az elit klasszikus és egyértelmű tagadása?) átlagos személyiségzavar hamazától (vö. halmozottan hátrányos helyzetű ország), így kiválasztó funciója inadekvát.
[4] Lévén Schmidt Mária az ország egyik leggazdagabb embre, reménylem, ez így is történt, bár aki gazdag, az – tapasztalataim szerint – éppen azért gazdag, mert nem megy el egyetlen fillér mellett sem.
[5] És akkor még egy fillér haszna sincsen neki, szegénynek, mert csak a mi szegény népünk beszédekkel való ellátása lebegett az ő lángoló tekintete előtt, aki nép ezt köszöni szépen (Vagy aki szép ezt köszöni népen? Elbizonytalanodtam...), és már kotorász is az ő meggyötört zsebében, hogy azt a majd ötezer forintnyi summát ezért a páratlan, ámde korántsem pártatlan kiadványért kifizethesse (vö. Orwell 1984-ének következő évi diákkönyvtári kiadása lehetetlen árával). Már látom, hogy előkészületben A történelem hátsó udvarában, Magyarország, 2002-2009, címmel a válogatást Gy. F. elkövető rétorikájából, különös tekintettel az őszödi beszédre (vö. Elkúrtuk, elkúrjuk és el fogjuk kúrni, baszd meg!, illetve, illetve Egy mondat az elkúrásról "hol elkúrás van, ott elkúrás van"), Esterházy Péter és Nádas Péter szerkesztők. Keményfedelű, 158+1 oldal. Ára 4 679-1 Ft. A szerkesztő honoráriumok kérdése itt egyelőre tisztázatlan, vagyis, hogy az elkúrtunk érában juttatott? irodalmi ösztöndíjak előlegként beszámíthatók, beszámítandók-e ebbe. És ki beszámítható egyáltalán?
[6] A feltételes mód természetesen Alsó Merániában nem maradhat el. Kötelező használatának bevezetését olyan esetekben, melyek egyébként (Alsó Meránián kívül) egy ország normális működére vonatkoznak az MTA Nyelvtudományi Intézete már megfontolás tárgyává tette.
[7] Brazil leányvállalatunk vezetője szerint Brazíliában (vö. banán) olyan nyomorúságosan kicsiny korrupciós pénzeket, melyek az alsómerán napi rutin (vö. túlélési technika) részét képezik, nem kell kifizetni, az ilyen nagyságrendű dolgok ottan maguktól, korrupció nélkül elintéződnek.
Illusztrácija:
Sztahanov (középen) egy bányásztársával beszél. Balról légkalapács evts. látható. Körül 227 tonna szén, szenecske, de az nem fontos.