A hónap mottója

"A gép nem a munkást szabadítja meg a munkától, hanem a munkáját a tartalomtól"

Karl Marx

2009. június 26., péntek

A nemtudás fája

Alsó Meránia fölött megállt az idő valamikor a hetvenes években, a kádári konszolidáció végén. Mintha társadalmunk akkor elérte volna nyugalmi állapotát, és onnan szellemileg azóta sem lenne hajlandó kimozdulni. Ugyanazokat a köröket rójuk immár a harmadik generáció óta, ugyanazon reflexek szerint viszonyulunk egymáshoz, a hatalomhoz, a nyilvánossághoz, ugyanazokat a mélyebb problémákat magukba záró félmegoldásokat erőltetjük, ugyanúgy a homokba dugjuk a fejünket a külvilág kihívásai elől, és saját nyugalmi állapotunk rendíthetetlenségében bízunk. Valószínűleg a magyarság történelmében először, talán másodszor [1] bekövetkező szélesebb jólét és béke (kiegyezés [1]) égette – erre, úgy látszik, minden más népnél fogékonyabb – agyunkba, hogy elértük a végállapotot, a magyar Édent, és ez most már – léciléci! – maradjon is úgy mindörökre.

Nem a „szellemi fogyatékos, kapitalizmust [2], demokráciát [3] nem értő, posztkádári nép”, „ingyenebéd” [4], „élősködő nyugger” [5] etc. megmondóemberi [6] szólamait akarom itt magam is puffogtatni, legfőképpen azért, mert minden szavuk hazugság és csúsztatás. Éppen ellenkezőleg, arról írok csupán, hogy ez az időbe kövesedés, mennyire inkább az alsómerán ún. elit sajátja, mely saját szánalmas szellemi posványát a népre zúdítja, sőt ehhez a posványban dagonyázáshoz kihasználja, hogy ugyanabban a pocsolyában fürdik, mint az annyira kárhoztatott posztkádári nép.

Öreganyám kilencven évet élt, 1892-ben született és 1982-ben halt meg. Nem azért adom meg mindkét dátumot, mert feltételezem, hogy nem tudsz hozzáadni vagy kivonni kilencvenet, hanem azért, mert mindkét dátumnak jelentősége van. Öreganyám különbözött mindenkitől a családban. Bár elsőre átlagos sokszoknyás falusi vén banyának látszott, mégis, nyitottabb, toleránsabb, függetlenebb szellem volt, mint akár a szüleim. Rá ragyogó borostyánként zárultak a monarchiabéli békeévek [7], sokak szerint hosszú életét éppen azoknak köszönhette, és a halála válasz volt az új békeévek, a kádári konszolidáció végére – Brezsnyev halálára. A vén klingon temetése reggelén, 1992 késő őszén, november 15-én, öreganyám – makkegészséges, fürge, tiszta fejű kilencvenévesként – úgy döntött, nem akarja megvárni a következő világfelfordulást, szépen visszaaludt, és nem ébredt föl többé. Két világháborút, egy bolsevik és egy antibolsevik forradalmat és az utánuk következő megtorlásokat élte meg és túl, egy szerelem nélkül kötött, tipikus vidéki közvetített házasságot [9] élt végig, megszült és felnevelt három gyereket, frontra küldte a két fiát, eltemette nagyapámat és saját felnőtt lányát – ismerte az élet minden szeletét, amit ismernie adatott. Ő aztán tudta, hogy mit jelent a béke, a konszolidáció és a relatív létbiztonság, és azt is, mit jelent mindezek ellenkezője. A maga szempontjából jól választott, hogy valami boszorkányos trükkel megszabadította magát a jövőt illető – egyébként jogos – aggódástól.

Valami ilyesmit jelenhet az átlagmagyarnak a kádári jólét. Ezért nosztalgiázik utána. Ezért nem szabadul tőle, és fordul birkaként az után, aki a megfelelő kolompot rázza. A kolomp viszont az ún. elitünk kezében van, aki – ugathatnak a megmondóemberek karai balról vagy jobbról bármit – ugyanennek az életérzésnek a rabjai. Sőt! Megőrizvén az abban a korban beléjük égett hatalmi, kommunikációs reflexeket, konzerválói, tovább örökítői és örökösei.

Csodálkozunk, hogy ennek a népnek ilyen a politikai kultúrája, pedig a rendszerváltozás? óta egy teljes generáció érte el a szavazóképest kort, melynek tagjai még az anyaméhben sem szívhatták a bolsevizmus levegőjét? Nem kellene csodálkozni (főképpen nem a népet kárhoztatni, és szarházni érte, illetve lehetne, de másképpen [10])! Be kellene vallani, hogy éppen ez az ún. elit mulasztotta és játszotta el, hogy az istenadta a demokrácia működő és pozitív oldalával is szembesüljön. Talán hogy valaha is szembesüljön – vészforgatókönyv. Ez az ún. elit alkotta meg azt az alkotmányt, mely a magyar kormányzást és parlamenti rendszert gyakorlatilag a rendszerváltás? óta a béna kacsa [11] állapotban tartja. Ez az elit hányja a nép szemére politikai inaktivitását, miközben nagyon is tisztában van vele, hiszen ő maga gyúrta ilyenné, hogy a magyar politikai rendszerben a választó abszolút tehetetlen képviselője visszahívhatatlansága, a közvetlen demokrácia csökevényessége (=0) miatt. Ez az elit manipulálja bolsevista módszerekkel a népet gyakorlatilag változatlanul 1990 óta. Érdemes megnézni, a bolsevik titkosszolgálatok főtisztjeinek karrierjét a Magyar Köztársaságban.[15] Azok a tisztek annak idején felesküdtek a Népköztársaságra. Esküjük szövegének vége: „Sújtson dolgozó népünk haragja és megvetése!” Nem sújtotta: nincs dolgozó nép. Legfőképpen a dolgozó hiányzik (lásd később). Vidáman szeghették tehát esküjüket, és tehettek másikat. Ahhoz mennyire hűek vajon?
De nem a titkosszolgálatok állományának posztkádári konzervativizmusa, ami nekem a legjobban fáj, hanem az ún. elit értelmiségé, különös tekintettel az ún. elit véleményformáló értelmiségre [12]. A nyílt hazugság, az elhallgatás és csúsztatás módszertana ugyanaz maradt, csakúgy, mint a talpnyalásé. Nem kivételek ez alól az interneten publikáló huszonharmincéves megmondóemberek sem.
Ennek az posztkádári politikai és nyilvánosság konzervativizmusnak az eredménye például az ún. Polipgate cirkusz. Szarom le, hogy ezek a szarháziak egymást lehallgatták volna, vagy, hogy az orosz titkosszolgálattól eredhet az egész, mivel az UD állítólag a MOL belső elhárítása volt, és meg kellett bénítani a részvénytranzakció előtt. Szarok rájuk! Ezek a játszmák a nagy szarkupac távolról bűzlő, folyékonyabb porciói, melyek a legrégibb és legfejlettebb demokráciákban is a politika részei. Az azonban speciális alsómerán nóvum, hogy a főnyomozó a nyomozati anyagból a csatlóspárt elnökének a lehallgatott telefonbeszélgetés felvételeit átadja, amelyet az kéjesen lihegve nyilvánosságra hoz és politikai zsarolásra használ. Az is alsómerán nóvum, hogy az ún. szabad sajtó még mindig arról ugat, Buffy a vámpírok réme személyiségi jogot sértett. Szarom le! Az vajon mit sértett, aki az anyagot Buffy ápolt kacsójába nyomta, eszközéül a párton belüli slayhez (vö. hosszú körömreszelők éjszakája)?

Csodálkozunk, hogy ennek a népnek ilyen a kapitalizmusfelfogása, öngondoskodásról nem is hallott, pedig a rendszerváltozás? óta egy teljes generáció érte el a szavazóképest kort, melynek tagjai még az anyaméhben sem szívhatták a bolsevizmus levegőjét? Nem kellene csodálkozni (főképpen nem a népet kárhoztatni, és szarházni érte, illetve lehetne, de másképpen [10])! Be kellene vallani, hogy éppen ez az ún. elit mulasztotta és játszotta el, hogy az istenadta a piacgazdaság működő és pozitív oldalával is szembesüljön. Mert ez az ún. elit lopta el és/vagy játszotta idegen kézre az országvagyont, a Kádár korszakot meg nem haladó, abban a (köz)gazdasági rendszerben magáévá tett, és soha tovább nem fejlesztett, csak örökül hagyott „szakértelmével” vágta taccsra a gazdaságot [13]. És ugyanez az ún. elit lopja el éppen a gyermekeink jövőjét, előre elköltvén az Európai Uniótól a felzárkóztatásunkra kapott pénzt [16] és szándékosan tönkretéve az oktatási rendszert [14].
Ez az ún. elit öngondoskodásról ugat, miután sikeresen lenyúlta a társadalombiztosítási rendszerekbe négy évtizeden át befolyt pénzt, miután a lakosság java része számára örökre megszűntette a munkához való jutás lehetőségét, miután egészen komolyan úgy gondolja, hogy az egészségügy működőképes lehet profitorientált formában, miután hagyta, hogy a nyugdíjalapok kockázatos, idióta befektetésekkel eljátsszák a betétesek pénzét.

Elsőbben tehát az ún. elitünknek kellene kicammogni a posztkádári dagonyából, lerázni magáról a ráragadt iszapot, megszárítkozni a Nap áldott fényében, és megújult lélekkel végre hozzáfogni azokhoz a dolgokhoz, amelyeket húsz évvel ezelőtt kellett vagy lehetett volna egyszerűbben, kevesebb emberi szenvedés árán megcsinálni.

Az istenadta népet pedig tessék csak békében hagyni! Az éppen olyan, mint az elitje. Fejétől bűzlik még a lazac is, nemhogy a félig döglött keszeg.

Jegyezetek:

[1] A Monarchia békeévei lehettek ilyenek. Szerencsére jött az első világháború…
[2] A magyar száz éve nem látott belülről jól működő kapitalizmust. Előbb talán kellett volna mutatni neki olyat, azután megkérdezni, hogy egyáltalán akarja-e
[3] A magyar működő demokráciában sohasem élt. A többi, mint [2].
[4] Ezt az ebédet majdnem két teljes nemzedék fizette ki előre. Azt kellene bevallani tisztelt, ún. elitünknek, hogy az ebéd árát valaki ellopta, és magára költötte. De persze a tolvaj sohasem vall magára.
[5] Bár az tény, hogy az üres nyugdíjkassza miatt az aktív generációknak kell kitermeli a nyugdíjasok pénzét, de ha a nyugdíjpénztárt drága, ún. elitünk módszeresen ki nem fosztja, ez az állapot csak húsz év múlva következne be. A megmondóemberek és rajongóik által nyuggernek nevezett nyugdíjasok csak azt a pénzt várják vissza, amit a rendszerbe befizettek. Az érem másik oldala, hogy azokat a szabályokat, melyek korengedményes nyugdíjba hajszoltak százezreket, rokkantnyugdíjat biztosítanak állítólag 800000 embernek, ugyanez az ún. elit hozta.
[6] A megmondóember tipikus internetkori fejlemény. Csak ez a médium biztosítja az azonnaliságot, az interakciót, a rajongók/egyetértők biztosította támogatást, az anonimitást, hogy saját rajongónkként/egyetértőnkként felléphessünk (két macska, egymással, 69-es pozícióban), azt a rugalmasságot, hogy véleményünk egyszerre akár hat vagy hat tucat honlapon is megjelenhessen. Plusz az internet adja azt is, hogy MINDENBEN szakértőként tűnhessünk fel, hiszen ha tudunk angolul (ez nyelveket mérsékelten bíró Alsó Merániában egyensen evolúciós előny), az emberiség szinte teljes tudáskincse a miénk. A megmondóember ugyan balliberális médiakreatúra, de manapság már léteznek jobboldali megmondóemberek is, akik ugyanazon attribútumokat mondhatják magukénak, mint baloldali megfelelőjük. Csak belegondolni is rettenetes, hogy az én szeretett Péter barátom barátai adják a fiatal ballib megmondóemberek derékhadát.
[7] Ajánlott olvasmány: Lengyel Péter [8] Macskakő.
[8] Biza! Az Ogg második bolygója Lengyel Pétere. Ilyen kicsi az alsómerán univerzum…
[9] Két kódistarisznyából egy elve.
[10] Lehet kárhoztatni, hogy nem él szabadságával, azaz nem ismeri fel a szükségszerűségét annak, hogy az egész bandát el kell kergetni a fenébe.
[11] Az Egyesült Államok politikai gyakorlatában a béna kacsa (lame duck) állapot az a kormányzási/törvénykezési űr, mely az új elnök megválasztás és beiktatása közé esik.
[12] Attól egyenesen a gyomrom fordult ki, amikor Babarczy Eszter végre levette liberális maszkját, és kinyilvánította saját elit mivoltát. A cikk a hozzászólásaival együtt szépen eltűnt a hvg.hu-ról. Véletlen?
[13] Országunk eladósodása nem Kádár János nevéhez köthető. Azt ún. közgazdászok intézték, közülük is főként egyetlen ember, Fekete János nevű, akit az ország következő nagy eladósítója, Gy. F. elkövető nem is olyan régen "Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal" (bagatell, csak a harmadik legmagasabb állami kitüntetés) jutalmazott. Nagy taps balról.
[14] Közröhej, tipikus alsómerán blikkfang, hogy a bolognai rendszer visszáságaira az Állami Számvevőszék hívja fel a figyelmet, miközben az illetékes hatóság Ferenc Jóska szobrává meredezve litániázza, hogy „minten natyon jó”Pedig nyilvánvalóan nincsen jól.
[15] Nyílt állomány, Heti Válasz, 9.26, 2009.06.25., 10-13.
[16] Fékek a gyorsítósávban, Figyelő, 2009./25., 2009 június 18., 18-19.

2009. június 15., hétfő

Székelység

Az öreg Mihályi Elemérre való különös tekintettel, de önmagáért is, csatlakoztam a Székelyföld .sic legfelső szintű domainként való bejegyzéséért indított mozgalomhoz.

Tedd meg te is, ha már meg nem tetted, és nem zavar, hogy Magyarország a magyaroké.

2009. június 13., szombat

Szavazóbázis-Bázisszavazó

Bitangul unom már, amit az ún. szakemberek (politológusok, filozófusok, bölcsészek és válogatott cigánylegények) maszatolnak az EU választási eredmények körül. Hogy kinek vitte el a szavazóit a Jobbik.

Urak!

Senkiét!

Az a baszott nagy igazság, hogy ebben az országban a szavazni hajlandók közott van kb. 20%-nyi balközép, 30%-nyi jobbközép, 10%-nyi liberális bázisszavazó. Ez valóban bázis, és mint ilyen, csak nagyon lassan inog meg, és a pártjaihoz is erősen ragaszkodik, bár, ha a világnézetének képviseletét sérülni látja adott pártban, képes az eszmét markánsabban megjelenítő másik pártra szavazni. Ha nincs ilyen, inkább nem szavaz. [1]
A szélsőségeknek (ultrabal, ultrajobb, ultraliberál) marad 5%, mely szerencsére parlamenti képviseletre önmagában nem elég. Viszont valódi, megingathatalan bázisszavazókat jelent, leginkább az ultrajobb számára, mert az ultrabal lassacskán kihal, az ultraliberális pedig párt híján nem szavaz, vagy kínjában átszavaz a legliberálisabb pártra.

Az a 35%-nyi ingadozó (politikailag tökéletesen meggyőződés nélküli és tudatlan) ember viszont mindig annak a pártnak a szavazóbázisához csapódik, amelytől adott helyezetben a saját túlélését/boldogulását reméli. A pártképviseleti demokrácia csődje, hogy a választásokat éppen azok szavazatai döntik el, akiknek semmiféle pártkötődése/ideológiája/közösségi világnézete nincsen. [2]

Az egzisztenciális félelem [3] és a demagógia [4] ezek által az ingadozók által szerzett legalább 13%-ot a Jobbiknak, úgy, hogy java részük a politika egészéből kiábrándulva (illetve a ballib média által sugalmazott "ezek mind egyformák" hihető, de bizonyítatlan állítást magáévá téve) otthon maradt. A maradékot megkapta a Fidesz és az MDF. A Fidesz/KDNP teljes szavazótábora megjelent az urnáknál [5]. A középbal szavazóinak fele viszont otthon marad [6]. A liberális bázisszavazók is többségükben otthon maradtak, mert nem volt kire szavazniuk, akik elmentek, azoknak szavazata megoszlott az SzDSz, az LMP és az MDF között.

Jegyzetek:

[1] 1998.évi parlamenti és 2009. évi EU parlamenti választások.
[2] 1990-ben sokan nem mentek el közülük, és nem szavaztak az MSzP-re. 1994-ben ugyanezek Horn Gyula nyakmerevítőjét üresen is megválasztották volna. 1998-ban Bokros átzavarta a felüket a másik oldalra, és 2002-től úgy tűnhetett, már ott is maradnak, nagyjából egyforma szavazóbázist biztosítva a két oldalnak, és a mér(l)eg nyelve szerepet a sunnyogó, szavazóbázisát végleg memutató SzDSznek. 2009-ben ugyanezek a népek Bokrost beszavazták az Európa Parlamentbe.
[3] Az anyagi/egzisztenciális és személyi/köz biztonság iránti igény. Magyarán a rend igénye.
[4] A Jobbik saját magát fényező és a ballib sajtó rettegő, nácizmussal riogató demagógiája egyaránt. A barom ballibek nem jöttek rá, hogy maguk mutatják meg kampányukban, hogy helyettük kire kell szavazni... (Ennyit a sokat emlegetett liberális szakértelemről. Még az ingadozók ostobaságát sem tudják nagy okosságukban felmérni.)
[5] Ezt a Fidesz, úgy látszik nem ismeri fel vagy el. Az egy tábor célja elérődött – ez a tábor egységes, bármikor mozgósítható, de ekkora, kész. Ha nem koncentrálnak az otthon maradt ingadozók elérésére, maguk mellé és urnák elé szólítására, a Jobbik komoly meglepetést szerezhet még nekik is.
[6] A Fideszes urak az ő nagy gőgjükben láthatóan ezzel sem számolnak. Úgykell nekik! Ettől koldulhatunk mi tovább.

2009. június 9., kedd

Kisebb segg

Létezik nálunk kisebb seggi kérdés.

A kisebb-nagyobb seggek – szinte illetve explicite pucéran – ott állnak a főutak bekötőútjainak torkolatában kuncsaftra várva. Szinte kizárólag a kisebbséghez tartozó hölgyekhez tartoznak.

Elkurvultunk. Észak Magyarország reménytelen kis falvaiban bizony ez komoly megélhetési forma. Budapesten is. Dunántúli falvak körül is, bizonyára. Persze nem a gazdag budai önkormányzatoknál. Bár ki tudja. Láttam a hatoson is, Martonvásár felé tartván. Minden kilométerkőnél.

Erről kussolnak a kisebb seggi joggvédők. Nyilván, mert a kurvaság nem kisebbségi vagy etnikai kérdés, illetve nem szükségszerűen és biztosan nem egészében az. A kurvulás gazdasági és erkölcsi kérdés. És a kisebb seggi joggvégők halmaza erőteljes közös halmazt képez azokkal a hölgyekkel és urakkal, akik Alsó Merániát ebbe a gazdasági és erkölcsi mocsárba taszították. Mellesleg a kisebbségi joggvédelem önmagában is jó üzlet.

Péntek reggelre, a negyven perces hajnali műsor után, melyet helyi kisebbségiek (érdemes kurvák és stricik, oly részegen, hogy a menetrendszerű összezördülés után a "geci" helyettesítette a "bazmegot", még a "Te geci geci!" nyelvi lelemény is elhangzott) szolgáltattak – mintegy utcaszinház jelleggel –, úgy döntöttem, hogy kiveszem a részem a kisebbségi jogvédő bizniszből. Kiadom az egyik szobát kisebbségi joggvédőknek terepmunkára, laboratóriumnak. Ennek kettős haszna van: én meggazdagszom végre (talán százötven adó és EU milliárdot költöttek ilyesmire az elmúlt években, én pár milliócskával beérném), másrészt ezek a világot a buda villa biztos, ámde a rögvalótól tökéletesen idegen közegéből szemlélő és itélő emberek is tanulnak valamit. Talán csak annyit, hogy nemcsak kisebb, de nagyobb, sőt egészen nagy seggek is léteznek. És talán éppen ők hordják azokat a fejük helyén.

Elkurvultunk.
Nemcsak ők. Mi mindannyian...
Olyat is láttam, hogy a dolgozó lányokat Gyöngyös határán rendőrautó tette ki állni a vártán.
Csaljuk az adót.
Mindent csalunk.
Legfőképpen önmagunkat.

5

Íme ringyónak állt egész nemzetünk!
Kurvák vagyunk mindahányan ebben
a Kárpát–medencényi kuplerájban! Fizetünk
stricinek, Madámnak, hogy helyünk legyen

a placcon vagy a Házban, mihez apánk
hordta a betont. Mosolygunk csábosan,
riszáljuk farunk, s ha végül alánk
tesz a kuncsaft, a Madámunk biztosan

lenyúlja, mit hozott ez a keserves,
mocskos munka. S míg mi irrigálunk
súlyos mellét kasszához nyomva levesz

még pár fityinget a permanganátunk
fejében. Vérünk, bérünk üres leves.
Övé a pénz, miénk a vész: rohadhatunk…

Ezt még 2001 szeptemberében írtam, a Hazám ciklus egyik szakasza, de sohasem volt ilyen aktuális.

Én kérek elnézést.

Azt mondják ezek a – végre! – rettegni kezdő joggvédő emberek, hogy a Jobbikot a mi rasszizmusunk, a cigánykártya kijátszása juttatta 15%-hoz. Hát nem. Lehet, rasszisták vagyunk, de nem jobban, mint bármelyik európai keresztény nép (a Kaliforniában élő illegális mexikói bevándorló, na az a rasszista, meg az az ország, ahol az állampolgárságot anyai ágon tartják nyilván vagy az afrikai törzsi háborúk résztvevői). Ha megnézed az OVB budapesti EB választási eredményeit, láthatod, hogy a budai kerületek a Jobbik számára fehér foltok. Ott rend van. Egy másik Magyarország. Amilyennek lennie kellene. Nem úgy Észak Magyarországon, ahol tarolt a Jobbik. Ott nincs rend. Ott Hátsó Meránia van. Hogy ezek az eredmények véletlenül a cigányság területi eloszlásával is egybeesenek, az ugyan nem a véletlen műve, de ez az etnikai képlet húsz sőt tíz évvel ezelőtt is létezett, mégsem volt sehol a Jobbik, vagy bármely hasonszőrű képződmény. Ez a mi kolektív szégyenünk, bár a liberális kisebb seggi jogg végők felelőssége. Hogy úgy mondjam, a Jobbik tíz éve még a spájzban sem volt, ma pedig már rendsen kijött a bodzalekváros üvegek mögül.

Rendet szeretnénk, azt szeretnénk, ha nem a farok csóváná a kutyát.

Fityiszes nagyjaink, mint olvasom, még mindig lekezelően bánnak a Jobbikkal. Remélem azért, hogy e mögött az oly ismerős gőg mögött titokban elgondolkodnak a miérteken is, és meglátják azokat a problémákat, amelyek hullámtaraján a Jobbik beszörfözött a politikába. És keresik az adekvát választ.

Remélem, hogy az annyira ígért elszámoltatás nem áll meg a politikai nagyhalaknál, hanem utoléri a HUMMERban öklömnyi szemekből álló aranyláncban pöffeszkedő Sztojka klónokat is. Mert HUMMERt nem lehet bodzaszedésből venni...

Tudom, próbáltam. Tíz üveg lekvárhoz is kurva sok idő, míg összejön a bodza...

2009. június 3., szerda

(Home)land for Sale

Nem szimpatizálok a Jobbikkal (Nem azért mert szélsőségesek*, hanem mert ostobák, kártékonyak, és nem vagyok meggyőződve arról, hogy nem csupán Gy. F. elkövető bérencei, Morvai Krisztnástul, Gárdástul, etc.), nem az érdekel, hogy az ő szlogenjük-e vagy másé, de a Országos Választási Bizottság döntése, miszerint a "Magyarország a magyaroké!" szlogen alkotmánysértő, belecsöppentette azt a bizonyos utolsó csöppet.

Tessenek mán gondolkozni!

Ha a "Magyarország a magyaroké!" alkotmánysértő, nem lehet használni, kimondani, így nem igaz, akkor viszont az ellenkezője kell, hogy igaz legyen: "Magyarország nem a magyaroké!", mely állítás igazságtartalmának felismerődni látszanak körvonalai, viszont kimondani azért... Hát... Izé...

Különösen az indoklás tetszik:

"A vitában Halmai Gábor elnökhelyettes azzal érvelt, hogy a szlogen - szemben az Amerika az amerikaiaké! "befogadó"** szlogennel - alkalmas a választók rosszhiszemű félrevezetésére, és azt sugallja, mintha a törvényben rögzített 13 nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozó állampolgárok nem tartoznának abba a közösségbe, amit Magyarország jelent."

Szóval azt hiszem, a liberális minimum most nálam maximumához ért.

A következményekért nem vállalom a felelősséget.

Jegyzetek:

* Előbb tessék megfelelően definiálni a szélsőségeséget, majd KÖVETKEZETESEN alkalmazni!
** Hasonlóan, Fejős Évike Vénuszlakókról szóló, "internetes szappanoperája csajoknak" nem lektűr, Antal József Justitiákról szóló űroperája lektűr.