Ebbe a rovatba írom, nehogy pár túlérzékeny valaki a fantsztikumból érdemtelenül magára vegye az elkövetkezendőket. Mer hajlamosak vagytok rá, feleim! Pedig a fantasztikumban csak éppen beindulni láccik az ipar. Szóval. Ne vedd magadra! Egyelőre.
Szóval az történt, hogy amiként néha lázasan vergődve idegen blogokra tévedek, most is oda tévedtem, bele egy parázs vitába, mely akörült robbant ki, hogy egy bizonyos valaki megvádolt egy bizonyos valakit, hogy ez a második valaki egy bizonyos médiumba kontraszelekció okán és csakis annak okán juthatott be.
Aki azt a bizonyos valakit ezzel a cúnya, cúnya dologgal vádolta meg, ezt kiabszottul amatőr és ordas módon tette. A vádolt valaki a vádat természtesen a kiabszott ordasság és amatőrizmus felemlegetésével elhessegtette, ahogy az már történni szokott, és meg sem fordult buksi fejében, hogy a dolog igazságtartalmán elgondolkozzék. Mint ahogy a sok-sok dühös hozzászólónak sem.
Ami természtesen természetes.
A kontraszelektáltság nagy ábrándja ugyanis, hogy a kontarszelektált, mivel ott van, ahova kontaszlektálták, tehetségétől és érdemeitől tökéletesen függetlenül először elhiszi, azután igen hamar meggyőződésévé is válik, hogy biza ő és csakis ő lehet azon a helyen, már csak azért is mert ő már ott van. És mivel hogy ő éppen odakerült, arra a helyre, ahová egyébként csak érdemes és tehetséges egyénekkerülhetnének (a perfect world, darling - AntiWorld, natürlich), hát ő ennek megfelelően érdemes és tehetséges, tehát megérdemli, hogy azon a helyen van. Plíz, kérlek, ez egy circulus diaboli...
(Ami lehet, hogy valójában cirkuszos ördögöt jelent, mert a kifejezés jobbára csak németül és magyarul jön fel, Teufelskreis, imádom a németet, meg a tejfelt finomra vágott tepertővel, provolóne sajttal és friss zsemlével, próbáld ki!)
A kontraszelkció tehát a szelektáltak agyában is gyönyörűen újratermeli önmagát, sőt, a természtes önvédelmi-önigazolási reflexenek megfelelően még erősödik is. Gratuláljunk neki!
Hát ezért (is) gyűlölöm én a kontraszelekció minden fajtáját már kisiskolás korom óta. De tényleg. Az általános iskola legelső órája óta. Aztat nem állíthatom, hogy a legelső óra legelső perce óta, bár, elvileg ennek is lenne létjogosultsága.
Konkrétan, véreim, magyar proletárok, bekerülhet valaki a tévébe vagy bármelyik médiába (aki a kora közé keveredik, megeszik a médiákok), úgy, hogy nem rokona, barátja vagy üzletfele nyuszinak?
Ha mersz extrapolálni, a média szót helyettesítsd e bájos (bajos) kifejezéssel: "értelmiségi pálya".
És ha igazán merész vagy az extrapolálásban, azt is megtudod, miért iszik úgy Temesi Ferenc, a másik Nobel díjra érdemes magyar író úgy, mint a kefekötő.
Csacsi! Kertész nem Nobel díjra érdemes - ő Nobel díjas. What ein differansz, goszpogyin! Esterházy P. az egyik Nobel díjra érdemes. Dehát, mint már írtam egyszer, ő elkúrta. Teccet vóna okosabban kontraszelektálni!
1 megjegyzés:
Megjegyzés küldése