Mostanában, valaki tanácsára, messziről követem jelen iszap EÜ miniszter kereszteshadjáratát a könnyű drogok legalizása mellett. Amit most követ el éppen a jóember, az tipikusan a politikának a tudományra való rámászása (természeti hasonlat, vizuális típusú olvasónak: meztelencsiga-eper és bogyómászó poloska-málna viszonylatok.)
Mert lehet, hogy a hír igaz, és a jó miniszter valamiképpen a világ egyik legundorítóbb egyházába bonyolódott bele kötésig, de lehet, hogy csak egyszerűen gazember (Ez lassan a társadalmi liberálizmus szinonímájává növi ki magát nálam, korábban csak a közép-európai vállakozói réteggel került lefedésbe. Tisztázni kellene ezt a szerencsétlen szót, mert lassan szegény III. Rihárd szégyellni fogja hírhedett választását, és meghagyni a közönséges rossztevők jelzésére.), mindenesetre az tény, hogy a canabioid receptorok, az afsz tudja miért, de jelen vagynak az emberi agyban, és ahol receptorok vagynak, ott a fizikai függőség is villogtatja sanda vigyorát. Azt tudom barátaimtól, akik kipróbálták a füvet, hogy elsőre általában nem is hat a szer - nyilván kevés a receptor -, csak másodszorra/többedszerre, ami nyilvánvalóan a repector upregulációra utal.
De még ha nem is lenne egyáltalán fizikai függés, nem szabad megfeledkezni a lelki függésről, mely az embernek nevezett főemlős sajátja. Máskülönben nem lennének olyan kedves dolgok a Földön, mint vallások és politika. Vagy a blog.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése