S.P.Q.R.

Mostanában sokszor elgondolkodom, amikor az ún. politikusaink a "populista" jelszót vagdalják egymás fejihez, hogy csak úgy kong...

Miért is baj, ha valaki a néphez, a népért szól?
Miért is nem demokrata az illető, ha egyszer populista?

Ki kezdte ezt a baromságot, hogy ugyanaz a szógyökér görögül a leghízelgőbb jelzőt adja a politikai szótárban a latin változat [1] pedig a legaljább stigmát?
És miért?
Van különbség démosz és populusz között?
Van különbség a hőseit számüzetésbe cserépszavazó és az aréna gladiátorainak vére által nyugtatott csőcselék között?
Van különbség Alkibiadész és Sulla között?

Szerintem nincs.

Mi akkor a magyarázat?

A modern demokráciában nincsenek arisztokraták. Elit viszont van, hajajaj! Az elit pedig éppen populáris szó ellentéte – a politikai elit szemében tehát a nép barátja [2] halálos ellenség.

Az a szó, amelyet az uraknak kellene használni, a demagóg [3]. Bár ebben meg a démosz van benne. Egyszerűbb lenne a hazug szót egyre elterjedtebben akalmazni. Úgyis mozog a szájuk.

Honnan is jött ez most elő?

Két okból:

1. Tegnap belebotlottam egy linkbe, mely Bereznay Andrásnak, a Londonban élő történésznek a fejtegetését tartalmazza úgynevezett elitünkről és politkiai rendszerünkről (illetve az ő politikai rendszerükről). Ezt az esszét egyetlen valamennyire is tömegeket elérő médium nem hozta le mindezidáig. Az esszé címe: Kibulizott ország. Nagyon hosszú, kényelmetlen a képernyőről olvasni, és mivel a szerző nem él itthon, nyelvileg néhol elég rázós a szöveg. De ez a lényegen nem változtat. Ami a megdöbbentő, hogy ez az ember akár azok között is lehetne, akik a napokban oly látványosan hagyták el a pártnak csúfolt Szabad Demokraták Szövetségét [4]. Ha elolvastad, gondolkozz el azon, vajon miért nem alakult a rendszerváltás óta eltelt húsz évben egyetlen valamirevaló párt sem! Talán nem véletlenül...
   
2. És ez a másik ok, amiért ezt a postot írtam: megkezdődött a letámadása liberális oldalról annak az embernek, akitől ugyan továbbra sem vennék használt autót, de legalább megpróbálta rendberakni azt a szarfészket, még a kókányoló kizárását is felvetette. Ennek a letámadásnak a kulcsszava a populista. Márminthogy szegény Retkes populista. Az csak a hab a tortán, hogy a demokrácia mintaképe pártnak olyas alapszabálya van, hogy a pártból kizárt képviselő nyugodtan megtarthatja mandátumát. A listásat is. Fasza. Jól összecseng a Bereznay féle elmélettel.

Hogy a dolog még szebb legyen, íme az előző posthoz illő update:
"Lopás vétségének megalapozott gyanúja miatt indult büntetőeljárás egy, a Készenléti Rendőrség állományába tartozó tiszthelyettessel szemben."
Alsó Merániában ilyen is van: tolvaj zombi. Majd meglátjuk 28 héttel később! :-)

Jegyzetek:

[1] Az ókori rómaik voltak talán az első nép, akik imádták a hivatalos akronímákat (ennyire csak az amerikaiak szeretik, praktikus népség mindkettő) – S.P.Q.R.: ez állt a légiók jelvényén. Senatus Populusque Romanus – Róma Népe és Szenátusa. A politológia szerint egyformán korai populista volt Spartacus és Julis Caesar – van ennek értelme?
[2] Eképpen tehát a narodnyikokat, a népbarátokat egyforma kedvvel irtotta a cár, Kerenszkij, és a bolsevikok... Ugye szép?
[3] Tasziló találkozik úri barátjával, Arisztíddel:
– Hallottam, kéhlek, hogy megnősültél!
– Megnősültem, kéhlek!
– Azt is hallottam, kéhlek, hogy zsidő nőt vettél el.
– Igen, kéhlek. Nagyon jó pahti volt.
– Azt is hallottam, hogy áttéhtél miatta az izhaleita hitre.
– Áttéhtem, kéhlek.
– És milyen volt, kéhlek?
– Az nagyon kellemetlen volt, kéhlek, hogy kasztháltatni kellett magamat...
– Kasztháltatni? Nem köhülmetélni, kéhlek?
– Ó, az öhdögbe! – sápadt el Arisztid. – Ez a helyes kifejezés!
[4] Mindig mondtam, hogy az a párt, amelyik a nevében nem viseli a "Párt" szót, előbb-utóbb kimúlik. Lám, a következő választásra nem lesznek fórumok és szövetségek. Ha a Jobbik és az LMP nem változtat, nekik sem jósolok nagy jövőt.

Nem így képzeltem a rendet

Csak emlékeztetőül, hogy végig meglegyen az eredeti szöveg:

József Attila

LEVEGŐT!

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.

Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.

Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S ím váratlan előbukkant egy férfi,
de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
míg nyomorult vagyok.

Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba írják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.

És az országban a törékeny falvak
- anyám ott született -
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.

Óh, én nem így képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam - messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.

Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szívemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibírnám,
ha nem vagyok szabad!

Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szívünk, míg vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!

1935. november 21.

Csak nem ismerős?

Well, tegnap 2009. június 11-e volt, mentem az Aréna felé délben, a szokott útvonalamon, mely a Rendőrlaktanya, a MÁV tömb és Tattersall közötti utcákat jelenti. A laktanya előtt gyülekeztek a készenléti rendőrök, pakolták a buszaikba az ásványvizet, olyasféle páncélos [1] zombik, mint azok a nevetséges alakok az Ötödik elemben, de nem volt kedvem nevetni. Ide jutott a szabadság és a demokrácia: ez regnáló hatalom, illetve ez a jelenleg uralkodó ún. elit jobban retteg most a saját népétől, mint annak idején a Kádár rendszer...

Ne mondd, hogy nincs különbség az emberekben! Hogy ugyanazok rettegnek! Mert azok, akiknek akkor valóban volt rettegnivalójuk, már nem élnek, azok pedig, akik most rettegnek, nem az "előző diktatórikus rendszerben" elkövetett bűneik miatt rettegnek, hanem azokért, amelyeket a rendszerváltás? után elkövettek, és folytatólagosan, bűnszövetkezetben elkövetnek. Ez ugyanaz az alom, de másik generáció, aki már nem mutogathat a megszálló szovjet csapatokra, nem mutogathat a Pártra, az ideológiára. Ez a banda már csak saját kapzsiságára vagy még rosszabbra (lásd haza és árulás) mutogathat.

Közben az törpepárt, amelynek tulajdonképpen ezt az egészet a kezdetektől köszönhetjük, végóráit éli, kétségbeesetten próbál megújulni, visszaszerezni a liberalizmus becsületét [2], amelyet éppen ők maguk játszottak el rövidlátó, nagyképű, önző, kapzsi és valami még rosszabb (lásd haza és árulás) tétekre menő játszmáikban. Most mindenesetre, húsz év után, mintha mást jelentene nekik a liberalizmus, mint amit húsz éve játszanak [3, 5], Szavakban legalábbis. De képtelenek a megújulásra, hiszen immanensen, tagságukban hordozzák ugyanazt a forgatókönyvet, amely húsz év alatt idevezetett. Hiszen csak erre az arcra telik az elnöki poszton:

Venne ön ettől az embertől használt autót?

és képtelenek úgy kivágni a kókányolót a pártból, mint macskát szarni. Az pedig, miután a pártelnöke felszólítására sem takarodik a frakció éléről, továbbra is életben tartja azt a kormányt, amely a kormányzást is offshore ügyletként kezeli.

Nem úgy képzeltem a rendet 1990-ben, ahogy végül ezek rendezgették be az országot, mint egy ütődött, dilettáns, de marha nagyképű és tolvaj lakberendező. Talán igazam volt, hogy nem szavaztam meg annak idején a rendszernek az ő változását [4].

Megkaptam a magánnyugdíjpénztáram tényleges, végleges tavalyi jelentését. Nem tíz százalékát baszták el a tőkémnek, hanem csekély 16 százalékát. Brávó! Nagy taps! Gratulálok! A felelősök mikor kerülnek bíróság elé? Én ugyanis nem adtam senkinek felhatalmazást azokhoz a hülye játékokhoz, melyeket a pénzemmel játszottak. Hoci, most ide nekem az ő tőkéjüket, a kedves kis brókerfiúkét! Esküszöm, egy fillért se költök magamra, csak tőzsdézek vele egy kicsit... Annyira sikeres én is tudnék lenni az ő pénzükkel, mint ők voltak az enyémmel...

Ennek az ügynek a kapcsán azt a megdöbbentő infót kaptam, hogy tavaly óta a munkahelyem által magánnyugdíjpénztárakba befizetett nem kevés pénzem (a tiéd, is, nyugi!) nem kerül át közvetlenül és azonnal a pénztárba, hanem előbb az APEHnél pihen pár hónapot. Kis költségvetés-kiegészítés, ugyebár, elvtársak?

Mert ugyebár nincs államcsőd, csak a kasszát lehet vákuumszivattyúnak használni 2004 ősze óta. Akkora benne a hiány, hogy még a belehányt EU pénzek is eltűnnek valahol – valószínűleg egy tömegpektrométer nagyvákuum körében is megállná a helyét. Csak néhány adat azoknak, akik az adatoknak nem hiszenek (Figyelő 2009/25): 3900 md forint nyílt meg a pályázóknak 2007-08-ra. 2517 md forintot megítéltek a pályázóknak. 2073 md forint értékű szerződést megkötöttek. 356 md forintot kifizettek.

Ez az icike-picike pedig mind bevette...

Ideje lenne megszavaztatni az embereket, hogy akarják-e még ezt a rendszert. Nem a pártokat, nem a politikusokat, nem a Parlamentnek csúfolt cirkuszporondot. A rendszer egészét akarják-e?

Jegyzetek:

[1] Kíváncsi lennék, hogy egy rohamrendőr felszerelése csak egymilla, vagy esetleg kettő. Mert vagy kétszázat láttam tegnap délben. Azt pedig ne merje senki mondani, hogy olcsó, kínai páncélban vannak, mert akkor még rosszabb!
[2] Az MSzP ugyanilyen sikerrel próbálja visszaszerezni a baloldaliság becsületét, melyet meg ők játszottak el.
[3] Hm, létező liberalimus. Ebben az országban semmi sem valódi, csak "létező." Létező szocializmus, létező kapitalizmus, létező baloldal, létező jobboldal, lézető konzervatívizmus, létező liberalizmus, és most már létező zöldek is. Az egyre kevésbé létező országban.
[4] Mint marxista, akkor elméletileg tudtam, hogy még a létező szocializmus is élhetőbb, emberibb társadalom, mint a kapitalizmus. Most már a gyakorlatból tudom.
[5] Valahogy sehgy sem találom azt az eredeti cikket, amelyből a Retkes kép van. Lehetséges, hogy utólag javítgatják a cikkeket, mint én, ha hibát lelek a postban? Na, akkor itt van a behozhatalan előnye a nyomtatott médiának az interettenetes hazugságáradattal szemben. Persze, ha a Nagy Tesó világát akarjuk, akkor hajrá internet!