A hónap mottója

"A gép nem a munkást szabadítja meg a munkától, hanem a munkáját a tartalomtól"

Karl Marx

2009. július 14., kedd

S.P.Q.R.

Mostanában sokszor elgondolkodom, amikor az ún. politikusaink a "populista" jelszót vagdalják egymás fejihez, hogy csak úgy kong...

Miért is baj, ha valaki a néphez, a népért szól?
Miért is nem demokrata az illető, ha egyszer populista?

Ki kezdte ezt a baromságot, hogy ugyanaz a szógyökér görögül a leghízelgőbb jelzőt adja a politikai szótárban a latin változat [1] pedig a legaljább stigmát?
És miért?
Van különbség démosz és populusz között?
Van különbség a hőseit számüzetésbe cserépszavazó és az aréna gladiátorainak vére által nyugtatott csőcselék között?
Van különbség Alkibiadész és Sulla között?

Szerintem nincs.

Mi akkor a magyarázat?

A modern demokráciában nincsenek arisztokraták. Elit viszont van, hajajaj! Az elit pedig éppen populáris szó ellentéte – a politikai elit szemében tehát a nép barátja [2] halálos ellenség.

Az a szó, amelyet az uraknak kellene használni, a demagóg [3]. Bár ebben meg a démosz van benne. Egyszerűbb lenne a hazug szót egyre elterjedtebben akalmazni. Úgyis mozog a szájuk.

Honnan is jött ez most elő?

Két okból:
  1. Tegnap belebotlottam egy linkbe, mely Bereznay Andrásnak, a Londonban élő történésznek a fejtegetését tartalmazza úgynevezett elitünkről és politkiai rendszerünkről (illetve az ő politikai rendszerükről). Ezt az esszét egyetlen valamennyire is tömegeket elérő médium nem hozta le mindezidáig. Az esszé címe: Kibulizott ország. Nagyon hosszú, kényelmetlen a képernyőről olvasni, és mivel a szerző nem él itthon, nyelvileg néhol elég rázós a szöveg. De ez a lényegen nem változtat. Ami a megdöbbentő, hogy ez az ember akár azok között is lehetne, akik a napokban oly látványosan hagyták el a pártnak csúfolt Szabad Demokraták Szövetségét [4]. Ha elolvastad, gondolkozz el azon, vajon miért nem alakult a rendszerváltás óta eltelt húsz évben egyetlen valamirevaló párt sem! Talán nem véletlenül...
  2. És ez a másik ok, amiért ezt a postot írtam: megkezdődött a letámadása liberális oldalról annak az embernek, akitől ugyan továbbra sem vennék használt autót, de legalább megpróbálta rendberakni azt a szarfészket, még a kókányoló kizárását is felvetette. Ennek a letámadásnak a kulcsszava a populista. Márminthogy szegény Retkes populista. Az csak a hab a tortán, hogy a demokrácia mintaképe pártnak olyas alapszabálya van, hogy a pártból kizárt képviselő nyugodtan megtarthatja mandátumát. A listásat is. Fasza. Jól összecseng a Bereznay féle elmélettel.
Hogy a dolog még szebb legyen, íme az előző posthoz illő update:
"Lopás vétségének megalapozott gyanúja miatt indult büntetőeljárás egy, a Készenléti Rendőrség állományába tartozó tiszthelyettessel szemben."
Alsó Merániában ilyen is van: tolvaj zombi. Majd meglátjuk 28 héttel később! :-)

Jegyzetek:

[1] Az ókori rómaik voltak talán az első nép, akik imádták a hivatalos akronímákat (ennyire csak az amerikaiak szeretik, praktikus népség mindkettő) – S.P.Q.R.: ez állt a légiók jelvényén. Senatus Populusque Romanus – Róma Népe és Szenátusa. A politológia szerint egyformán korai populista volt Spartacus és Julis Caesar – van ennek értelme?
[2] Eképpen tehát a narodnyikokat, a népbarátokat egyforma kedvvel irtotta a cár, Kerenszkij, és a bolsevikok... Ugye szép?
[3] Tasziló találkozik úri barátjával, Arisztíddel:
– Hallottam, kéhlek, hogy megnősültél!
– Megnősültem, kéhlek!
– Azt is hallottam, kéhlek, hogy zsidő nőt vettél el.
– Igen, kéhlek. Nagyon jó pahti volt.
– Azt is hallottam, hogy áttéhtél miatta az izhaleita hitre.
– Áttéhtem, kéhlek.
– És milyen volt, kéhlek?
– Az nagyon kellemetlen volt, kéhlek, hogy kasztháltatni kellett magamat...
– Kasztháltatni? Nem köhülmetélni, kéhlek?
– Ó, az öhdögbe! – sápadt el Arisztid. – Ez a helyes kifejezés!
[4] Mindig mondtam, hogy az a párt, amelyik a nevében nem viseli a "Párt" szót, előbb-utóbb kimúlik. Lám, a következő választásra nem lesznek fórumok és szövetségek. Ha a Jobbik és az LMP nem változtat, nekik sem jósolok nagy jövőt.

5 megjegyzés:

Dirky írta...

1. Elsőként beköszönök, lévén először kommentelek ide.

2. Érdekes kérdés ez, és bizony a populizmus elég elkoptatott szó lett a magyar politikai szótárban, ahogy etimológiáját tekintve valóban nem kellene ellentmondania - a modern demokráciák jellege miatt azonban ez nincs így, mivel egy ilyen rendszerben minden párt populista lesz, ha nem rétegpárt. De a populizmusnak van olyan értelmezése, hogy a populista politikus mindenkor népérdekként tünteti fel a részérdeket - ami marketing szempontjából szintén természetes,de legitimációs kérdéseket vet fel hosszabb távon a politikai rendszerben.

3. Pártok:Magyarországon (ahogy más okokból pl. Olaszországban) épp ellenkező a tendencia, ezért kerülik az új pártok is a "párt" szót. Nem mellékesen a következő magyarországi választásokon egy "nem-párt" akár kétharmados győzelemre is számíthatna egyes becslések szerint, szóval jelenleg nem látom igazolva ezt a véleményt.

balfrasz írta...

Üdv.
Bocsánat száműztem magam az internetről kicsinyég!

1. Ha minden politikai erő ezt csinálja, és csak ezzel tudja megszólítani a tömegeket, akkor mi ebben bűn? Hogy nem partoldalról bekiabáló marginális pártocskák akarnak lenni, akikre ha vlóban rászakadna a politikai felelősség, összeomlanának, és vinnének magukkal mindent? Mint az MDF 1990-ben...

2. Ez csak vicc volt. Némi komolyságalappal: nálunk tényleg azok anagyok, akik merik vállani a párt szót a nevükben, a többiek fórumocskák, söverségecskék, és majd lesznek jobbikocskák...

Bereznay András írta...

Te Jó Ég, mitől lehetnék én (ex-) SZDSZ-esek között? Nem hinném.

Egyébiránt köszönöm.

balfrasz írta...

Mint én. :-)
Erősen feltételes módokban.
Úgy gondolom, liberális (mármint szabadságelvű) lenne a Tanár úr. Úgy gondolom, valamikor talán az SzDSz is az volt (lehet, hogy tévedek).

Egyébiránt szívesen, kár, hogy többet nem tudok tenni ez ügyben.

Bereznay András írta...

Á nem, az SZDSZ sosem volt liberális. Az mindig csak csak egy címke volt, épp úgy ahogy a többi párt megfelelő más címkéje is csak az. Vezetői szellemükben leninisták voltak. Nem mert kommunisták, azok tényleg nem, legalábbis 1989-re már jó ideje nem, de azok voltak abból a szempontból ahogyan a dolgokat fölfogták. Azt képzelték, mint tanult embereknek joguk van más helyett gondolkozni, akaratukat ezen az alapon trükkökkel, manipulációval rájuk kényszeríteni. Az érdek szempontjaikról nem beszélve. Ami a lényeg: sosem voltak demokraták. Határozottan bántónak találom az alaptalan besorolást. Ha csak liberálist mondott volna, az még értelmezés kérdése lehet, de SZDSZ-est mondani, azután amit írtam, eléggé sértés. (Nem gondolom azt, hogy szándékos.) De „liberális” is a legkülönbözőbb dolgokat jelentheti. Amerikában balost, Angliában egyszerre kétfélét, a liberális párt tagját, de vonatkozhat már megközelítésben a konzervatív pártra is. Ilyen értelemben Európában nagyon kevesen nem liberálisok. Abban az értelemben amiben esetleg engem liberálisnak lehet tekinteni (De minek?), Orbán is az.

Izé, tanár úr sem vagyok.....