Mostanában sokszor elgondolkodom, amikor az ún. politikusaink a "populista" jelszót vagdalják egymás fejihez, hogy csak úgy kong...
Miért is baj, ha valaki a néphez, a népért szól?
Miért is nem demokrata az illető, ha egyszer populista?
Ki kezdte ezt a baromságot, hogy ugyanaz a szógyökér görögül a leghízelgőbb jelzőt adja a politikai szótárban a latin változat [1] pedig a legaljább stigmát?
És miért?
Van különbség démosz és populusz között?
Van különbség a hőseit számüzetésbe cserépszavazó és az aréna gladiátorainak vére által nyugtatott csőcselék között?
Van különbség Alkibiadész és Sulla között?
Szerintem nincs.
Mi akkor a magyarázat?
A modern demokráciában nincsenek arisztokraták. Elit viszont van, hajajaj! Az elit pedig éppen populáris szó ellentéte – a politikai elit szemében tehát a nép barátja [2] halálos ellenség.
Az a szó, amelyet az uraknak kellene használni, a demagóg [3]. Bár ebben meg a démosz van benne. Egyszerűbb lenne a hazug szót egyre elterjedtebben akalmazni. Úgyis mozog a szájuk.
Honnan is jött ez most elő?
Két okból:
"Lopás vétségének megalapozott gyanúja miatt indult büntetőeljárás egy, a Készenléti Rendőrség állományába tartozó tiszthelyettessel szemben."
Alsó Merániában ilyen is van: tolvaj zombi. Majd meglátjuk 28 héttel később! :-)
Jegyzetek:
[1] Az ókori rómaik voltak talán az első nép, akik imádták a hivatalos akronímákat (ennyire csak az amerikaiak szeretik, praktikus népség mindkettő) – S.P.Q.R.: ez állt a légiók jelvényén. Senatus Populusque Romanus – Róma Népe és Szenátusa. A politológia szerint egyformán korai populista volt Spartacus és Julis Caesar – van ennek értelme?
[2] Eképpen tehát a narodnyikokat, a népbarátokat egyforma kedvvel irtotta a cár, Kerenszkij, és a bolsevikok... Ugye szép?
[3] Tasziló találkozik úri barátjával, Arisztíddel:
– Hallottam, kéhlek, hogy megnősültél!
– Megnősültem, kéhlek!
– Azt is hallottam, kéhlek, hogy zsidő nőt vettél el.
– Igen, kéhlek. Nagyon jó pahti volt.
– Azt is hallottam, hogy áttéhtél miatta az izhaleita hitre.
– Áttéhtem, kéhlek.
– És milyen volt, kéhlek?
– Az nagyon kellemetlen volt, kéhlek, hogy kasztháltatni kellett magamat...
– Kasztháltatni? Nem köhülmetélni, kéhlek?
– Ó, az öhdögbe! – sápadt el Arisztid. – Ez a helyes kifejezés!
[4] Mindig mondtam, hogy az a párt, amelyik a nevében nem viseli a "Párt" szót, előbb-utóbb kimúlik. Lám, a következő választásra nem lesznek fórumok és szövetségek. Ha a Jobbik és az LMP nem változtat, nekik sem jósolok nagy jövőt.
Miért is baj, ha valaki a néphez, a népért szól?
Miért is nem demokrata az illető, ha egyszer populista?
Ki kezdte ezt a baromságot, hogy ugyanaz a szógyökér görögül a leghízelgőbb jelzőt adja a politikai szótárban a latin változat [1] pedig a legaljább stigmát?
És miért?
Van különbség démosz és populusz között?
Van különbség a hőseit számüzetésbe cserépszavazó és az aréna gladiátorainak vére által nyugtatott csőcselék között?
Van különbség Alkibiadész és Sulla között?
Szerintem nincs.
Mi akkor a magyarázat?
A modern demokráciában nincsenek arisztokraták. Elit viszont van, hajajaj! Az elit pedig éppen populáris szó ellentéte – a politikai elit szemében tehát a nép barátja [2] halálos ellenség.
Az a szó, amelyet az uraknak kellene használni, a demagóg [3]. Bár ebben meg a démosz van benne. Egyszerűbb lenne a hazug szót egyre elterjedtebben akalmazni. Úgyis mozog a szájuk.
Honnan is jött ez most elő?
Két okból:
- Tegnap belebotlottam egy linkbe, mely Bereznay Andrásnak, a Londonban élő történésznek a fejtegetését tartalmazza úgynevezett elitünkről és politkiai rendszerünkről (illetve az ő politikai rendszerükről). Ezt az esszét egyetlen valamennyire is tömegeket elérő médium nem hozta le mindezidáig. Az esszé címe: Kibulizott ország. Nagyon hosszú, kényelmetlen a képernyőről olvasni, és mivel a szerző nem él itthon, nyelvileg néhol elég rázós a szöveg. De ez a lényegen nem változtat. Ami a megdöbbentő, hogy ez az ember akár azok között is lehetne, akik a napokban oly látványosan hagyták el a pártnak csúfolt Szabad Demokraták Szövetségét [4]. Ha elolvastad, gondolkozz el azon, vajon miért nem alakult a rendszerváltás óta eltelt húsz évben egyetlen valamirevaló párt sem! Talán nem véletlenül...
- És ez a másik ok, amiért ezt a postot írtam: megkezdődött a letámadása liberális oldalról annak az embernek, akitől ugyan továbbra sem vennék használt autót, de legalább megpróbálta rendberakni azt a szarfészket, még a kókányoló kizárását is felvetette. Ennek a letámadásnak a kulcsszava a populista. Márminthogy szegény Retkes populista. Az csak a hab a tortán, hogy a demokrácia mintaképe pártnak olyas alapszabálya van, hogy a pártból kizárt képviselő nyugodtan megtarthatja mandátumát. A listásat is. Fasza. Jól összecseng a Bereznay féle elmélettel.
"Lopás vétségének megalapozott gyanúja miatt indult büntetőeljárás egy, a Készenléti Rendőrség állományába tartozó tiszthelyettessel szemben."
Alsó Merániában ilyen is van: tolvaj zombi. Majd meglátjuk 28 héttel később! :-)
Jegyzetek:
[1] Az ókori rómaik voltak talán az első nép, akik imádták a hivatalos akronímákat (ennyire csak az amerikaiak szeretik, praktikus népség mindkettő) – S.P.Q.R.: ez állt a légiók jelvényén. Senatus Populusque Romanus – Róma Népe és Szenátusa. A politológia szerint egyformán korai populista volt Spartacus és Julis Caesar – van ennek értelme?
[2] Eképpen tehát a narodnyikokat, a népbarátokat egyforma kedvvel irtotta a cár, Kerenszkij, és a bolsevikok... Ugye szép?
[3] Tasziló találkozik úri barátjával, Arisztíddel:
– Hallottam, kéhlek, hogy megnősültél!
– Megnősültem, kéhlek!
– Azt is hallottam, kéhlek, hogy zsidő nőt vettél el.
– Igen, kéhlek. Nagyon jó pahti volt.
– Azt is hallottam, hogy áttéhtél miatta az izhaleita hitre.
– Áttéhtem, kéhlek.
– És milyen volt, kéhlek?
– Az nagyon kellemetlen volt, kéhlek, hogy kasztháltatni kellett magamat...
– Kasztháltatni? Nem köhülmetélni, kéhlek?
– Ó, az öhdögbe! – sápadt el Arisztid. – Ez a helyes kifejezés!
[4] Mindig mondtam, hogy az a párt, amelyik a nevében nem viseli a "Párt" szót, előbb-utóbb kimúlik. Lám, a következő választásra nem lesznek fórumok és szövetségek. Ha a Jobbik és az LMP nem változtat, nekik sem jósolok nagy jövőt.
5 megjegyzés:
1. Elsőként beköszönök, lévén először kommentelek ide.
2. Érdekes kérdés ez, és bizony a populizmus elég elkoptatott szó lett a magyar politikai szótárban, ahogy etimológiáját tekintve valóban nem kellene ellentmondania - a modern demokráciák jellege miatt azonban ez nincs így, mivel egy ilyen rendszerben minden párt populista lesz, ha nem rétegpárt. De a populizmusnak van olyan értelmezése, hogy a populista politikus mindenkor népérdekként tünteti fel a részérdeket - ami marketing szempontjából szintén természetes,de legitimációs kérdéseket vet fel hosszabb távon a politikai rendszerben.
3. Pártok:Magyarországon (ahogy más okokból pl. Olaszországban) épp ellenkező a tendencia, ezért kerülik az új pártok is a "párt" szót. Nem mellékesen a következő magyarországi választásokon egy "nem-párt" akár kétharmados győzelemre is számíthatna egyes becslések szerint, szóval jelenleg nem látom igazolva ezt a véleményt.
Üdv.
Bocsánat száműztem magam az internetről kicsinyég!
1. Ha minden politikai erő ezt csinálja, és csak ezzel tudja megszólítani a tömegeket, akkor mi ebben bűn? Hogy nem partoldalról bekiabáló marginális pártocskák akarnak lenni, akikre ha vlóban rászakadna a politikai felelősség, összeomlanának, és vinnének magukkal mindent? Mint az MDF 1990-ben...
2. Ez csak vicc volt. Némi komolyságalappal: nálunk tényleg azok anagyok, akik merik vállani a párt szót a nevükben, a többiek fórumocskák, söverségecskék, és majd lesznek jobbikocskák...
Te Jó Ég, mitől lehetnék én (ex-) SZDSZ-esek között? Nem hinném.
Egyébiránt köszönöm.
Mint én. :-)
Erősen feltételes módokban.
Úgy gondolom, liberális (mármint szabadságelvű) lenne a Tanár úr. Úgy gondolom, valamikor talán az SzDSz is az volt (lehet, hogy tévedek).
Egyébiránt szívesen, kár, hogy többet nem tudok tenni ez ügyben.
Á nem, az SZDSZ sosem volt liberális. Az mindig csak csak egy címke volt, épp úgy ahogy a többi párt megfelelő más címkéje is csak az. Vezetői szellemükben leninisták voltak. Nem mert kommunisták, azok tényleg nem, legalábbis 1989-re már jó ideje nem, de azok voltak abból a szempontból ahogyan a dolgokat fölfogták. Azt képzelték, mint tanult embereknek joguk van más helyett gondolkozni, akaratukat ezen az alapon trükkökkel, manipulációval rájuk kényszeríteni. Az érdek szempontjaikról nem beszélve. Ami a lényeg: sosem voltak demokraták. Határozottan bántónak találom az alaptalan besorolást. Ha csak liberálist mondott volna, az még értelmezés kérdése lehet, de SZDSZ-est mondani, azután amit írtam, eléggé sértés. (Nem gondolom azt, hogy szándékos.) De „liberális” is a legkülönbözőbb dolgokat jelentheti. Amerikában balost, Angliában egyszerre kétfélét, a liberális párt tagját, de vonatkozhat már megközelítésben a konzervatív pártra is. Ilyen értelemben Európában nagyon kevesen nem liberálisok. Abban az értelemben amiben esetleg engem liberálisnak lehet tekinteni (De minek?), Orbán is az.
Izé, tanár úr sem vagyok.....
Megjegyzés küldése