A hónap mottója

"A gép nem a munkást szabadítja meg a munkától, hanem a munkáját a tartalomtól"

Karl Marx

2009. június 13., szombat

Szavazóbázis-Bázisszavazó

Bitangul unom már, amit az ún. szakemberek (politológusok, filozófusok, bölcsészek és válogatott cigánylegények) maszatolnak az EU választási eredmények körül. Hogy kinek vitte el a szavazóit a Jobbik.

Urak!

Senkiét!

Az a baszott nagy igazság, hogy ebben az országban a szavazni hajlandók közott van kb. 20%-nyi balközép, 30%-nyi jobbközép, 10%-nyi liberális bázisszavazó. Ez valóban bázis, és mint ilyen, csak nagyon lassan inog meg, és a pártjaihoz is erősen ragaszkodik, bár, ha a világnézetének képviseletét sérülni látja adott pártban, képes az eszmét markánsabban megjelenítő másik pártra szavazni. Ha nincs ilyen, inkább nem szavaz. [1]
A szélsőségeknek (ultrabal, ultrajobb, ultraliberál) marad 5%, mely szerencsére parlamenti képviseletre önmagában nem elég. Viszont valódi, megingathatalan bázisszavazókat jelent, leginkább az ultrajobb számára, mert az ultrabal lassacskán kihal, az ultraliberális pedig párt híján nem szavaz, vagy kínjában átszavaz a legliberálisabb pártra.

Az a 35%-nyi ingadozó (politikailag tökéletesen meggyőződés nélküli és tudatlan) ember viszont mindig annak a pártnak a szavazóbázisához csapódik, amelytől adott helyezetben a saját túlélését/boldogulását reméli. A pártképviseleti demokrácia csődje, hogy a választásokat éppen azok szavazatai döntik el, akiknek semmiféle pártkötődése/ideológiája/közösségi világnézete nincsen. [2]

Az egzisztenciális félelem [3] és a demagógia [4] ezek által az ingadozók által szerzett legalább 13%-ot a Jobbiknak, úgy, hogy java részük a politika egészéből kiábrándulva (illetve a ballib média által sugalmazott "ezek mind egyformák" hihető, de bizonyítatlan állítást magáévá téve) otthon maradt. A maradékot megkapta a Fidesz és az MDF. A Fidesz/KDNP teljes szavazótábora megjelent az urnáknál [5]. A középbal szavazóinak fele viszont otthon marad [6]. A liberális bázisszavazók is többségükben otthon maradtak, mert nem volt kire szavazniuk, akik elmentek, azoknak szavazata megoszlott az SzDSz, az LMP és az MDF között.

Jegyzetek:

[1] 1998.évi parlamenti és 2009. évi EU parlamenti választások.
[2] 1990-ben sokan nem mentek el közülük, és nem szavaztak az MSzP-re. 1994-ben ugyanezek Horn Gyula nyakmerevítőjét üresen is megválasztották volna. 1998-ban Bokros átzavarta a felüket a másik oldalra, és 2002-től úgy tűnhetett, már ott is maradnak, nagyjából egyforma szavazóbázist biztosítva a két oldalnak, és a mér(l)eg nyelve szerepet a sunnyogó, szavazóbázisát végleg memutató SzDSznek. 2009-ben ugyanezek a népek Bokrost beszavazták az Európa Parlamentbe.
[3] Az anyagi/egzisztenciális és személyi/köz biztonság iránti igény. Magyarán a rend igénye.
[4] A Jobbik saját magát fényező és a ballib sajtó rettegő, nácizmussal riogató demagógiája egyaránt. A barom ballibek nem jöttek rá, hogy maguk mutatják meg kampányukban, hogy helyettük kire kell szavazni... (Ennyit a sokat emlegetett liberális szakértelemről. Még az ingadozók ostobaságát sem tudják nagy okosságukban felmérni.)
[5] Ezt a Fidesz, úgy látszik nem ismeri fel vagy el. Az egy tábor célja elérődött – ez a tábor egységes, bármikor mozgósítható, de ekkora, kész. Ha nem koncentrálnak az otthon maradt ingadozók elérésére, maguk mellé és urnák elé szólítására, a Jobbik komoly meglepetést szerezhet még nekik is.
[6] A Fideszes urak az ő nagy gőgjükben láthatóan ezzel sem számolnak. Úgykell nekik! Ettől koldulhatunk mi tovább.

Nincsenek megjegyzések: