A hónap mottója

"A gép nem a munkást szabadítja meg a munkától, hanem a munkáját a tartalomtól"

Karl Marx

2009. június 9., kedd

Kisebb segg

Létezik nálunk kisebb seggi kérdés.

A kisebb-nagyobb seggek – szinte illetve explicite pucéran – ott állnak a főutak bekötőútjainak torkolatában kuncsaftra várva. Szinte kizárólag a kisebbséghez tartozó hölgyekhez tartoznak.

Elkurvultunk. Észak Magyarország reménytelen kis falvaiban bizony ez komoly megélhetési forma. Budapesten is. Dunántúli falvak körül is, bizonyára. Persze nem a gazdag budai önkormányzatoknál. Bár ki tudja. Láttam a hatoson is, Martonvásár felé tartván. Minden kilométerkőnél.

Erről kussolnak a kisebb seggi joggvédők. Nyilván, mert a kurvaság nem kisebbségi vagy etnikai kérdés, illetve nem szükségszerűen és biztosan nem egészében az. A kurvulás gazdasági és erkölcsi kérdés. És a kisebb seggi joggvégők halmaza erőteljes közös halmazt képez azokkal a hölgyekkel és urakkal, akik Alsó Merániát ebbe a gazdasági és erkölcsi mocsárba taszították. Mellesleg a kisebbségi joggvédelem önmagában is jó üzlet.

Péntek reggelre, a negyven perces hajnali műsor után, melyet helyi kisebbségiek (érdemes kurvák és stricik, oly részegen, hogy a menetrendszerű összezördülés után a "geci" helyettesítette a "bazmegot", még a "Te geci geci!" nyelvi lelemény is elhangzott) szolgáltattak – mintegy utcaszinház jelleggel –, úgy döntöttem, hogy kiveszem a részem a kisebbségi jogvédő bizniszből. Kiadom az egyik szobát kisebbségi joggvédőknek terepmunkára, laboratóriumnak. Ennek kettős haszna van: én meggazdagszom végre (talán százötven adó és EU milliárdot költöttek ilyesmire az elmúlt években, én pár milliócskával beérném), másrészt ezek a világot a buda villa biztos, ámde a rögvalótól tökéletesen idegen közegéből szemlélő és itélő emberek is tanulnak valamit. Talán csak annyit, hogy nemcsak kisebb, de nagyobb, sőt egészen nagy seggek is léteznek. És talán éppen ők hordják azokat a fejük helyén.

Elkurvultunk.
Nemcsak ők. Mi mindannyian...
Olyat is láttam, hogy a dolgozó lányokat Gyöngyös határán rendőrautó tette ki állni a vártán.
Csaljuk az adót.
Mindent csalunk.
Legfőképpen önmagunkat.

5

Íme ringyónak állt egész nemzetünk!
Kurvák vagyunk mindahányan ebben
a Kárpát–medencényi kuplerájban! Fizetünk
stricinek, Madámnak, hogy helyünk legyen

a placcon vagy a Házban, mihez apánk
hordta a betont. Mosolygunk csábosan,
riszáljuk farunk, s ha végül alánk
tesz a kuncsaft, a Madámunk biztosan

lenyúlja, mit hozott ez a keserves,
mocskos munka. S míg mi irrigálunk
súlyos mellét kasszához nyomva levesz

még pár fityinget a permanganátunk
fejében. Vérünk, bérünk üres leves.
Övé a pénz, miénk a vész: rohadhatunk…

Ezt még 2001 szeptemberében írtam, a Hazám ciklus egyik szakasza, de sohasem volt ilyen aktuális.

Én kérek elnézést.

Azt mondják ezek a – végre! – rettegni kezdő joggvédő emberek, hogy a Jobbikot a mi rasszizmusunk, a cigánykártya kijátszása juttatta 15%-hoz. Hát nem. Lehet, rasszisták vagyunk, de nem jobban, mint bármelyik európai keresztény nép (a Kaliforniában élő illegális mexikói bevándorló, na az a rasszista, meg az az ország, ahol az állampolgárságot anyai ágon tartják nyilván vagy az afrikai törzsi háborúk résztvevői). Ha megnézed az OVB budapesti EB választási eredményeit, láthatod, hogy a budai kerületek a Jobbik számára fehér foltok. Ott rend van. Egy másik Magyarország. Amilyennek lennie kellene. Nem úgy Észak Magyarországon, ahol tarolt a Jobbik. Ott nincs rend. Ott Hátsó Meránia van. Hogy ezek az eredmények véletlenül a cigányság területi eloszlásával is egybeesenek, az ugyan nem a véletlen műve, de ez az etnikai képlet húsz sőt tíz évvel ezelőtt is létezett, mégsem volt sehol a Jobbik, vagy bármely hasonszőrű képződmény. Ez a mi kolektív szégyenünk, bár a liberális kisebb seggi jogg végők felelőssége. Hogy úgy mondjam, a Jobbik tíz éve még a spájzban sem volt, ma pedig már rendsen kijött a bodzalekváros üvegek mögül.

Rendet szeretnénk, azt szeretnénk, ha nem a farok csóváná a kutyát.

Fityiszes nagyjaink, mint olvasom, még mindig lekezelően bánnak a Jobbikkal. Remélem azért, hogy e mögött az oly ismerős gőg mögött titokban elgondolkodnak a miérteken is, és meglátják azokat a problémákat, amelyek hullámtaraján a Jobbik beszörfözött a politikába. És keresik az adekvát választ.

Remélem, hogy az annyira ígért elszámoltatás nem áll meg a politikai nagyhalaknál, hanem utoléri a HUMMERban öklömnyi szemekből álló aranyláncban pöffeszkedő Sztojka klónokat is. Mert HUMMERt nem lehet bodzaszedésből venni...

Tudom, próbáltam. Tíz üveg lekvárhoz is kurva sok idő, míg összejön a bodza...

2 megjegyzés:

csuporbela írta...

Én egyszer 30-szor voltam geci, és mindezt alig tíz perc alatt értem el. A cigányasszony, távozóban az irodámból, a lefelé vezető lépcső majd minden egyes fokán ordította. Azt hihetnénk, ez valamiféle csúcs, de nem.
Itt, Meránia-hátsó-keleten ez mindennapos.

Az nem kérdés, hogy ez van. Az már igen, hogy lesz-e?

Béla voltam

andras írta...

Béla és ha a geci szó még csak a cigány káromkodás alapja lenne. Volt szerencsém olyan hölygeményhez, aki után az ember mind a tíz ujját megnyalná, de gyakori szófordulata volt a gecizés. Egy plázacicánál ez hihetetlen illúzióromboló, olyan mintha a farkára csapná az ember a frigó ajtaját. El is kedvetlenít ráadásul piszkosul fájdalmas.

A Jobbik megerősödése nem csak a cigánykártyának volt köszönhető, de azért nem meglepő, hogy a szavazóik az északi és kelti megyékből vannak. Nem rasszista ott mindneki csak rendet akarnának. By the way Mo-n Heves megyében legmagasabb a cigányok aránya úgy 30% körüli...