Nincs vége ennek az okádéknak, de lassan kezd betelni a pohár. Mármint a IVF menzúra... Neduddmivel...!
Elmondok egy történetet. Igaz.
Amióta létezett, olvasója voltam a Magyar Narancsnak, egészen Vágvölgyi B. András távozásáig a főszerkesztői székből. Vágvölgyi kérlelhetetlen és biztos ízléssel kormányozta lapot: vártam a megjelenésére. Aztán nem kezdett másról szólni, mint az ún. újságírók kicsi faszának szopogatásáról egymás által. Amikor sorban a negyedik tárca semmondott mást, mint, hogy baszott be valemelyik nap Para Kovács, egyszer csak azon vettem észre magam, hogy nem várom megjelenést. Faszomnak se kell! Basszanak egyedül, illetve orálisan körben! (Itt most csodálatos gépelési tudományomnak köszönhetően, észrevétlen mintegy, született egy mongol-afrikai diktátor név: Basszanke Ygedül. Figyelmeztek mindekit, föl fogom használni, innentől kezdve kopirájt.)
Na szóval, a fenti kis érdektelen történet megvilágítja 1997 utáni viszonyomat a Magyar Naranccsal - szarok rá, mit írnak.
Azonban most megszólaltak az Írószövetség (öncenzúra) elnöksége által tett nyilatkozat ÜRÜGYÉN, és kapásból meg is sértettek. Azért nem a Levelezőlapokon írok erről, mert bár irodalmi ügy, ott már lezártam ezt a penészes ejakulátumot.
Nem akarom minősíteni a cikket: ha újságírók lennének, utánajártak volna, hogy a kékpiros libériás értelmiség hányszor tett hatalomhű nyilatkozatot, és megkérdezték volna az akkori nyilatkozókat, miért is tették.
Mindegy.
A cikk egyébként két szempontból mégis érdekes: akit hajlandóak voltak megkérdezni (a tagság névsora nyilvános), és aki hajlandó volt válaszolni a nyilatkozatot tevő három szervezet tagjai közül (és nem tért ki, jellemzően), nagyjából egyetértett a nyilatkozat tartalmával, ha a mikéntjével nem is.
A másik:
"Rámutat: amikor a közlemény rágalmazónak és uszítónak nevezi az általa baloldalinak címkézett gondolkodókat, „épp azt a jogot vonja meg tőlük, amelyek nevében a nyilvánossághoz fordul: a szabad véleményformálást jelentő demokratikus megnyilatkozás jogát”."
Magyarázza már meg valaki, hogy miféle jog megvonásáról volt szó abban a (öncenzúra) nyilatkozatban?
Ha valaki "szabad véleményformálást jelentő demokratikus megnyilatkozás" örvén rágalmaz és uszít, ráadásul külföldön, miért baj és az uszítás (lánykori nevén "szabad véleményformálást jelentő demokratikus megnyilatkozás") jogának elvonása egyben, ha ezt valaki rágalmazásnak és uszításnak nevezi.
Mert az "uszítás", mint szó, a jobboldal számára lett fenntartva a bolsi sajtó által még anno dazumal?
Uszítani, elvtársak, mindenki uszíthat, ha van kit uszítson. Akkor is ha nincs. Ilyen az uszítás természete. Most meg még van is. Galore.
Ez talán elég is.
A sértés meg:
"nem a szövetség több száz fős, senki által nem ismert dilettáns fantomtagságát, hanem jelentős, vagy legalábbis ismert munkát végző írókat, irodalomtörténészeket és kultúraszervezőket kérdeztünk"
Egyébként ögyesek, egy kis oldalvágással sikerült ledegradálni a nagyobb neveket is: nem is jelentős, csak ismert. Fasza. Jó mestereik vannak ezeknek a névteleneknek. Révai evts., Aczél evts. Gratulálok!
Nem az igazság fáj - senki által nem ismert dilettáns fantomtag vagyok abban az országban, melyben Fejős Évike az író.
De ezt ne írja le egy belterjben (vö. seminal plasma) erjedt, névtelen szubkultúrhérosz, akinek az anyukája valóban egy fantom volt. Mert nem áll jól neki.
Éppen ezért kell az a kis orális felvezetés haveri körben. Hogy jól álljon.
Írja le - mondjuk - egy olyan író, akinek legalább tízezer példányban valaha is megjelent, és elfogyott valamilyen kötete. Neki jól áll.
Persze, ha a megfelelő oldalon áll jól, nem árt gyorsan bekapni az övét is, hátha a nagy ember észreveszi, felfedezi mintegy, a derék újdonász buzgó szájmunkáját, és bevezeti a szépirodalomba.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gáz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gáz. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. február 14., kedd
2012. január 20., péntek
A liberalizmus kék színe 1. árnyalat
Valamikor grafikus voltam, karikatúrista, képzőművészcsaládba nősültem – érdekelnek a színek. Valószínűleg még a lovagkorból származik, hogy a politikai hovatartozást az egymással versengő [1] részek (partus) színekkel is igyekeznek kihangsúlyozni.
Hogy a magyar liberálisokhoz miért a kék szín kötődik, arra két közkeletű magyarázat is létezik.
Az egyik, hogy mindegy melyik alapszín, csak a magyar trikolór színei közül ne legyen a liberális pártot jelölő szín. Ez inadekvát magyarázat. A szadesz első logója nemzetiszín volt: piros, fehér és zöld repülő madár.
A másik magyarázat szerint egy bizonyos ország zászlajának domináns színe adja a liberálisok kék színét. Görögországot még érteném, elvégre a demokrácia őshazája, de a finnek hogy kerülnek ebbe a kontextusba?
„Véletlenül? Véletlenül?”
A kézenfekvő magyarázat szerintem az amerikai váltópártok színkódja. A liberálisok (Demokrata Párt) hagyományosan kék színnel operálnak, a nyugatmajmoló/imádó hazai liberálisok csupán ezt vették át.Aztán tovább árnyalták kicsit.
Az első árnyalat sötétkék. A legsötétebb kék. A toleranciáé.
Elvégre a liberalizmus itt kezdődik. Tolerálni mások létezését, véleményét, szokásait. Árulkodó szó a tolerancia, nem azt jelenti, hogy elfogadod a másikat – csak tolerálod, elviseled. A kérdés, hogy meddig terjed a tolerancia.
Kamasz voltam még, amikor az első angol-amerikai grafitti/szlogen gyűjtemény megjelent Magyarországon. Abban állt ez a gyönyörűség:
„Szavazz a liberálisokra, különben lelőjük a kutyádat!”
Jót röhögtem. Nem is tudtam, min.
Nem szokásom nyilvánvalóságokat magyarázni, de most kell: a mondat humora abban áll, hogy oximoron. A liberálisoktól távol áll az erőszakkal való fenyegetés – elvileg.
Elvileg…
Valamikor régen bizonyosan így volt valóságosan is.
Akkor, amikor mindnyájunk Kis Mókusa, valami ilyesfélét mondhatott volna, de állítólag mégse mondta, csak a szájába adták, mindegy:
„Egyetlen szavával sem értek egyet, de az életemet adom érte, hogy joga legyen kimondani őket.”
Ezt, ha mondotta, jó régen mondotta volt. Kétszázötven éve. Jó sok idő. Elegendő a feledésre, sőt az átértelmezésre…
Manapság Voltaire-ből legfenebb csak ádáz antiklerikalizmusa maradt, mely a létező liberalizmusnak is kedvelt vadászterülete (lásd később).
Ma, a létező liberalizmus korában, a grafitti-mondat egyáltalán nem oximoron – tragikusan beigazolódott nálunk is az utóbbi évtizedekben.
Annak idején, amikor Alsó Merániában egyesek még csak álmodoztak az eljöveteléről, nekünk, leendő áldozatainak fogalmunk sem volt arról, amit az angol falfirkász ebbe a maximába öntött, miután már jó ideje saját bőrén tapasztalta, hogy ugyanis esetleg tényleg lelövik…
A kutyáját…[2]
Hajlamosak rá.
De legalábbis lemaradizzák, lehülyézik, lenácizzák, aki nem ért egyet a liberális (értsd szabad- és nem szabadságelvű [4]) nézetekkel.
Szigorúbb körülmények között – értsd, ha valaki keresztezi is érdekeiket – minimum ellehetetlenítenek legalább szakmailag, ha ez nem elég, magánéletedben is. A kutyádat esetleg még békén is hagyják, na…
Nem olyan rossz emberek ők.
Voltaire létező liberális olvasatban így hangzik:
„Egyetlen szavaddal sem értek egyet, és mindent megteszek, hogy ne mondhasd ki őket! Ha mégis kimondod, kiforgatom, nevetségessé teszem, megbélyegzem, és ellehetetlenítem őket és téged, kimondójukat!"
Hogy miért is pont most írom mindezeket?
Számos oka van. Régi sebek, új méltánytalanságok, személyesek, országosak.
Elegem lett, hogy egy írókollégát parafrazeáljak. Komolyan.
Mellesleg éppen ez a blogbejegyzés, illetve inkább a bejegyzés kiváltotta flém (elvégre az én szigorúan nem liberális álláspontom szerint mindenki azt ír a blogjába, amit akar [5] (hiszen Magyarországon – mint tudjuk – nincs sajtószabadság)), mint kórtünet (visszatérek még erre), cseppent az utolsók közé a keserű pohárba, amelynek tartalma végül idecsordult.
Csurran-cseppen, ugyebár [6]. De a létező liberális politikai és gazdasági korrupció külön bejegyzést érdemel.
A legutolsó csepp aztán pénteken csurrant: valamilyen szokásos alsó-merániai perverzitásból eredően [6] az általam nagyon nem szeretett Bayer Zsoltiba akadtam távkapcsolózás közben, amikor éppen arról beszélt, hogy a liberális irodalmi-újságírói szcéna kedvence volt ő a rendszerváltás környékén, versengett a cikkeiért az ÉS, a 168 óra, meg a Magyar Narancs etc. (ez így volt, akkor még én is lelkes olvasója voltam e liberális szócsöveknek (vö. szennycsatorna), bár Zsoltinak már akkor sem), egészen addig, amíg egyszer, egyetlen egyszer szóvá nem tett valamit a sajtó nyilvánosságában a liberalizmus éppen viselt dolgai közül. Attól kezdve hirtelen tehetségtelen lett, szakmai nulla és hulla.
Mennyire otthonos is ez a történet!
Személyes ismerősem között több másik kísértetiesen hasonló forgatókönyv szerint zajló, de teljesen különböző szakmákra (tudomány, képzőművészet, irodalom) érvényes esetet is van szerencsétlenségem ismerni. Az áldozatok azután csak viharos szakmai ellenszélben, lelassulva, visszanyomva vagy egyáltalán nem voltak képesek érvényesülni hivatásukban, mesterségükben, tehetségükben. Nem tehetségtelen, vagy közepes tehetségű emberekről beszélek. A tudósok közül ketten is tudományáguk hazai megalapozói, nemzetközileg elismert személyek, a képzőművésznek a világ múzeumaiban állnak művei – itthon nem.
Nem tudták, hogy bizony könnyedén lelőhetik a kutyájukat…
Minden tehetségük és intellektuális nagyságuk ellenére naivak voltak. Csúnyán átverték őket, hagyták magukat átverni a jól hangzó, logikailag cáfolhatatlan lózungok által… Azután később már önmagukat csapták be: szerencsétlenségükre be- és komolyan vették a dumát. Nem kárhoztathatók ezért.
Mert a létező liberalizmus, hasonlóan, mint annyit kárhoztatott totalitárius ellendarabjai, a legmélyebb absztrakt ösztönök egyikével operál. Nemcsak könnyű, de jól is esik bedőlni neki – agyalapból! Hiszen ha liberális vagy, a legfejlettebb, legemberibb világnézet a tiéd. Hiszen, ha ezt vallod, akkor felsőbb rendű és bölcs vagy. Hiszen a te világnézeted nem állít korlátokat az emberek elé, mint az összes többi, sőt igyekszik lebontani valamennyi korlátot, külsőt és belsőt egyaránt. Egy liberális mellett mindenki kissé alacsonyabb rendűnek érezheti magát. Egy liberális tudja a tutit. Szabad ember. Neki mindent szabad.
Neki igen.
A létező liberalizmusban a szabadság kufárjainak szabadságán kívül valójában sem egyéni, sem kollektív szabadság nem létezik. Csak elvileg. Csak deklarációk szintjén. Csak a szabadság kétes szavatosságú helyettesítő termékeiben, mint az esélyegyenlőség, tolerancia és társaik.
Most tanuljuk ezt, a legkeserűbb módon, a saját bőrünkön. Egyénileg és országosan is.
Az utóbbi évben emiatt zubogott (nem csepegett) a keserű epe abba a bizonyos pohárba.
A tolerancia ugyanis mindig addig tart, amíg a tolerált igazán nem sérti a toleráló érdekeit.
Azután jön a fog fehérjének kimutatása. Kiderül, hogy a tolerancia csak máz. Nem is túl vastag.
Amikor minden demokratikus szabályt betartva nem a létező liberális oldal és csicskahada [7] nyerte a parlamenti választásokat, ráadásul évtizedek óta szokatlanul nagy arányban, megindult az ellehetetlenítés.
Az ebállat lelövése.
Megértem, bár el nem fogadom: amikor valakit nyolc év szabad rablás után [8] elvernek a húsosfazék mellől, az fáj neki. Az tolerálhatatlan.
Update 2013.12.31.:
 |
| Politikai váltógazdálkodás a közbeszerzéseknél
Az ábra narancssárga vonala a 2009-ben legnagyobb összegeket nyerő – a közbeszerzéseknek összesen 25-30 százalékát lefedő – 30 cég piaci részesedésének változását mutatja, míg a zöld a 2011-ben legnagyobbnak 30 cég piaci részesedésének változását |
Persze nem arról van szó, hogy éhezni fog a létező liberális [9]. De esetleg azután tenni is kell valamicskét a betevőért, nem csak hazudni, csalni, másokat eltiporni, hasonszőrűt kifényezni. Nem sokat kell tenni, persze, de kell! Kisujjat megmozdítani, telefont felemelni. Ez mégiscsak szokatlan. Fáj.
Megértem a fájdalmat, de nem fogadom a belőle fakadó stresszreakciókat.
Különösen nem, ha ezt a piti és nyilvánvalóan zsebbevágó fájdalmat a szabadság eszméjének szataniolpapírjába becsomagolva bedobják a nemzetközi porondra – ez nálam kimeríti a hazaárulás fogalmát. [10]
Mert a létező liberalizmus nem magyar jelenség, megfertőzte az egész nyugati civilizációt, minden országban a megfelelő helyen ott ülnek azok, akik tudják, mit kell tenni, milyen gombot kell megnyomni, milyen zsinórokat megrángatni, hová kell ütni, marni, beépülni, szétzülleszteni a „szabadság” nevében, ha csipás kis szemek kinyílnak, ha a valódi szabadság kis körei növekedni kezdenek.
Félre ne érts, Alsó Merániában nem ez történt, a szabadság nettó összege most is zérushoz közelít, mindössze a szabadság liberális vámszedőit felváltották a szabadság nemliberális vámszedői (vö. forradalom), de a világban másutt mocorognak azok a kis körök, amelyek nálunk teljesen ismeretlenek.
Nálunk az ilyesmi a fogalmi zűrzavar és kisajátítás okán erősen fertőzött a létező liberalizmussal – mondhatni kontrollált. Belülről.
Ami pedig lerázta a kontrollt, jobb híján nagyjából a szélsőjobb karjába szaladt – de ez megint egy más történet.
Ott tartunk, hogy a hazai uszításra a létező nemzetközi liberalizmus is alaposan kimutatta a foga fehérjét, és bizonyította toleranciaszintje hihetetlen magasságát (vö. holt tenger színe). Európa korrupt, vízfejű bürokráciájától kezdve az afgánhullahugyozós amerikai adminisztrációig mindenki a demokráciáról és a szabadságról oktat ki minket, miközben sorra derülnek ki saját hazugságaik.
Mennyire örülhettek, amikor rájöttek, hogy honi lakájaiknak (vö. libéria) hála az Unió valamennyi impotenciáját, korrupcióját, hazugságát, csődjét a mi nyakunkba varrhatják!
Az osztrákok már pampognak, hogy miattunk minősítették le őket. Persze! Trianon is miattunk volt… Elvisszük mi a balhét! Kösz!
Miközben azt sem tudják, miről beszélnek, mert egyetlen magyar információforrás létezik számukra: a hazai létező liberalizmus sokszor leszerepelt prominensei.
Érdekes, hogy a brüsszeli és washingtoni urak és hölgyek fejében soha meg nem fordult, hogy valamit dicső hazai szövetségeseik nagyon elkúrhattak, ha egyszer a választók a legteljesebb demokrácia mellett ilyen arányban küldték el őket a pokolba, és valahogyan a magyar gazdaság is totális csődben van nyolc év dicsőséges kormányzásuk után. A létező liberális sohasem hibázhat. Nem tud ő. Csak a körülmények, ugye, meg a rohadt ellenzék. Az sem érdekel senkit, sem itthon, sem külföldön, hogy a 2010. előtti nyolc év törvényeit ugyanúgy konszenzus nélkül hozták (a nyolcból háromban választói felhatalmazás nélkül!!!!), mint az utóbbi egyét. Mit is akadályoz(hat)ott az ellenzék? [11]
Most legalább kiderült, mit ér a liberális nyugat toleranciája és mit egy ország szuverenitása (vö. lyukas kétfilléres).
Nemigen volt még rá példa, hogy az Egyesült Államok nyíltan, levélben azt kérje (minő eufemizmus!) egy elvileg független állam kormányától, hogy ugyan számoljon már be a fővárosában terpeszkedő nagykövetének (vö. helytartó [12]) a döntéseiről. Nyíltan még Moszkva sem kért ilyet. Soha. [13]
Olyan francia köztársasági elnök sem igen született eddig (pedig még Mitterrand-juk is volt a szerencsétleneknek, szintén Ferenc, szintén áruló szocdem lakáj [7]), aki levélben kérte egy idegen ország kormányát, hogy ne ebrudalja ki az élősködő francia transznacionális cégeket. [15]
És ez még nem a vége…
Bizony nagyon sötét ez az árnyalat.
Szavazz a liberálisokra, különben…!
Jegyzetek:
[1] Jobban mondva a nagyhangú egymásra üvöltés álcája alatt együtt mutyizó. Vonnegut azt írja valahol, hogy az Egyesült Államokban két nagy párt van: a győztesek és a lúzerek pártja. A győztesek pártjának tagjai a két nagy párt (Demokraták és Republikánusok) vezetői, a lúzerek pártját a két nagy párt egyszerű tagjai alkotják.
[2] Mint már régen kiderült, nemcsak a kutyádat, téged is lelőnek, de most újdonság, hogy utána le is hugyozzák [3] a tetemedet. Ma, amikor az Egyesült Államoknak már harmadik éve liberális elnöke és törvényhozása van, nem egy írni-olvasni alig tudó, exalkolista, bigott moron handabandázik a Fehér Házban. Az amerikai hadsereg főparancsnoka, az Egyesült Államok elnöke liberális. Ez egyszerű tény.
[3] Magánvélemény, hogy ezt az aktust nem kellene oly nagyon szigorúan venni. Az afgán hegyek között folytatott modern háború nem igazán támogatja, hogy a helyszínen hadviselők (értsd nem az odahaza, titkárnőjük/titkáruk/adjutánsuk seggét simogató a politikai döntéshozók és stratégák – ők másképpen vesztik el) megőrizzék emberségüket. Hullagyalázásban a másik fél sem marad le, hiába sápítozik most keresztény meg moszlim erkölcsről. Erről a szovjetek tudnának igazán mesélni. Igaz, az afgán hadurak, milíciáik, meg a tálibok sohasem hazudták magukat szabadságelvűnek. Még szabadelvűnek sem. Legfeljebb függetlenségi háborút vívnak, de nem szabadságharcot… Afganisztánt ugyanis Nagy Sándortól kezdve senkinek sem sikerült sohasem leigázni. Arra alkalmatlan a terep. Persze egészen létező liberális megoldása lenne (vö. esélyegyenlőség) a problémának, ha előtte masszív bombázással egyetlen, aránylag egyenletes felszínű fennsíkká tennék.
[4] Régi vesszőparipám nékem a magyar nyelv gazdag kifejezőkészsége, árnyalatainak pontossága, amellyel elterjedtebben kellene élni a hétköznapokban is. Jelen esetben: a szabadságelvű, amit a liberális valójában jelent, egyáltalán nem szabadelvű. Az utóbbi az elvek szabadságát jelenti, szó szerint – vagyis váltogatásuk, (vö. kapcarongy, gatya, bugyogó, ümög), esetleg áruba bocsáthatóságuk szabadságát is (vö. szabad a vásár [6]).
[5] Feltéve, ha internetes naplójának nem tulajdonít (vindikál) olyan jelentéseket és jelentőségeket, melyek nem érvényesek rá.
[6] A korrupció és perverzitás, mindkettő a konkrét és a tágabb – megrontott, illetve fonák, helytelen – értelemben, valahogy Mohács óta ennek az országnak inherens része. Országimázsunk alapja.
[7] Marx és Engels cirka százötven évvel ezelőtt megjósolta a szociáldemokrácia árulását. Attól kezdve, hogy egy antikapitalista mozgalom elfogadja a kapitalizmus játékszabályait, vagyis belép a polgári/képviseleti demokrácia hatókörébe, a rendszer inherens, fenntartó részévé válik. Ezért nem volt semmi csodálatos, a szocik és a szadesz 1994-es összeborulásában. Összeért, ami összetartozott.
[8] Nem győzöm újra és újra felhozni azt a költségvetési adatokból kiszámítható bájos kis tényt, hogy a Gy. F. elkövető által jegyzett kormányok (vö. dilettáns tolvajbanda és eufemisztikusan „szakértők”) privatizációs bevétele nyolcszorosa az összes addigi kormányénak. A végeredmény, államadósság formájában mindannyiunk előtt ismert. Hol is van a pénzecske? Nem az a baj, hogy ellopták. Eh! Több is veszett…! De, hogy működő tőke formájában nincs jelen az országban, az bűn.
[9] Megengedem, előfordulhat, hogy téliszalámira éhezik…
[10] Az új alkotmányból is hiányzik ez a fogalom, csakúgy, mint az előzőből. Azelőtt pedig legalább létezett dolgozó népünk haragja és megvetése… Nem árulkodó, hogy az előző tákolmány 1989-es összebuherálói (többnyire a későbbi létező liberálisok) mennyire igyekeztek azon, hogy a nemzet egésze ellen elkövetett bűnök még csak ne is deklarálódjanak?
[11] Az M6 alagútjainak vagy a balatoni völgyhídnak a megépítését? Az elhibázott egészségügyi privatizációt, igaz, megakadályozta. Ha nem, ma már annyi működő kórház sem lenne, mint amennyi van (vö. Hospinvest).
[12] Jól emlékszem még milyen megalázó aktus volt a vízumkérelem. Mindenek ellenére imádom Amerikát (God bless, etc…), de azokat az alkalmakat nem felejtem el nekik.
[13] Az más kérdés, hogy a mostani létező liberálisok nagyszülei egymást letaposva igyekeztek teljesíteni Moszkva el sem hangzott kérdéseit. [14] Csakúgy, mint most a Moszkva helyébe lépett új központokét. Akkor inkább Moszkva. Az oroszoknak legalább van lelkük, isznak és nem tagadják le a vodkát, csak megpróbálják észterezni…
[14] A Szovjetunióban pl. nem létezett a Sztálin kantáta („Hős Sztálin, blablabla…”), mi szereztünk magunknak…
[15] A pimasz Suezt Párizs önkormányzata is kivágta a zsíros vízbizniszből, és saját kezelésbe vette vízműveit. Demszky, a létező liberalizmus ikonikus alakja, 1997-ben oly üzletet talált kötni a Suezzel, amiért önmagban hosszan tartó hűsölésre csuknák az egész bagázst minden magára valamit is adó jogállamban. 16,5 MD Ft-ért 2022-ig Budapesti csapjainak minden fillér haszna és teljes felügyelete a Suezé 25 %-nyi tulajdonrészért cserébe. Eddig 35 MD Ft-ot vitt haza Franciaországba. 2022-ben Budapest 16,5 MD Ft-ért kötelezően visszavásárolja a vízközműveket. Tehát huszonöt év minden haszna a franciáké, amiért a végén gyakorlatilag semmit sem fizetnek. Nice.
2010. szeptember 20., hétfő
Közép-Európai Rezervátum
Csak azt a mosolyt, csak azt tudnám feledni!
A középkorú turistanő arcán láttam, a hatoson, a Nyugatitól a Blaha felé utazván.
Turisták voltak, bár villamoson utaztak, ami annyit azért elmond, hogy a közmondásosan sóher országok valamelyikéből érkeztek, Svájcból, Németországból, Ausztriából... De mindenképpen Nyugatról jöttek, ezt elárulta az arcuk, a mosolyuk, a ráncaik, a testtartásuk, a habitusuk és valahogy még a kirándulóöltözékük is. Hogy pontosan honnan, azt nem tudom, a nő és a férje egymáshoz hajolva, szinte suttogva váltottak szót és a társaságuk forgóban utazó többi tagjához leginkább gesztusok és arckifejezések kapcsolták őket. Szóval a süket fülemmel képtelen voltam kivenni, milyen nyelven is beszélnek. Az bizonyos, hogy nem az európai latin nyelvek egyikét, és nem is valamelyik skandináv germánt beszélték – ahhoz túlságosan józanok is voltak.
Mielőtt felszálltam, vagy húsz méternyire a megállótól két készenléti egyenruhás – mínusz zombifelszerelés – rendőr mellett jöttem el a Körúton, amint ebédet vettek a töröknél, és közben teljes gázzal fűtöttek egy kiscsajt, aki leginkább dolgozó lánynak látszott… Amikor elhaladtam mellettük, sem a kiscsajnak, sem az ebédnek a nejlonzacsiban, sem maguknak a rendőröknek nem tulajdonítottam semmiféle jelentőséget.
A megállóban egy nagydarab részeg üvöltözött magában torkaszakadtából, valójában nem lehetett érteni, hogy mit üvölt, de valószínűleg nem is volt jelentősége: valamin nagyon felbosszankodott és készen állt arra, hogy bárkit leüssön, aki ellentmondani, vagy akár rápillantani mer. Annyira áradt belőle az agresszió, hogy a villamosra várakozó utasok szép kis üres kört hagytak körülötte. Egyébként kifejezetten jóképű, jó vágású, jó kötésű férfinek látszott a részeg, csak a szesz fűtötte gyűlölet torzított valamit az arcán, de az sem jelentősen. Nem volt szakadt egyáltalán.
Akkor jutott először eszembe a két rendőr. Vajon mi is dolga a rendőrnek, ha nem az, hogy rendet tartson. Ezek szóval tartották inkább a kis lotyót és tüntetően nem vettek tudomást arról, mi folyik a megállóban. Eltöprengtem az úgynevezett törvényeinken, is, hogy vajon a két rendőr nem azért szarik-e akkora ívben a randalírozóra, mert úgyis tehetetlenek. Az úgynevezett szabadság [1] nevében.
Aztán hamar begurult a villamos, és beszálltunk, elsőként persze az üvöltő részeg az üvöltözést egy pillanatra sem abbahagyva. Akkor már csak egy kis energiaitalos doboz [2] volt nála, a söröset valószínűleg ledobta a járdára. Akkor ennek az információnak nem volt jelentősége.
Mindenki elhelyezkedett, a turisták már a helyükön. A nő annál az ajtónál ült, ahol az üvöltő részeg végül kikötött. A mosoly első, halvány változata akkor jelent meg az arcán. Azt mondta a mosoly: „Ezek állatok. Úgy élnek, mint a primitív félemberek. Ez az ország egy disznóól.” Vagy ilyesmit.
A részeg az Oktogonig végig ordított. A nő mosolya mélyült, az irónia egyre nyilvánvalóbbá vált a mosolyban. Végleges minőségét akkor érte el, amikor a részeg kiszállt, és a kiürült dobozt ledobta maga elé a megállóban. A villamos még álldogált vagy két percet, a nő a férjének is megmutatta a kövön heverő dobozt. A mosolyában a megvetésen túl volt valami sajnálat is.
A sajnálat volt a legrosszabb.
Hol, mikor, miért ronttotuk el? Még jóval azelőtt, hogy el is kúrtuk...
Jegyzetek:
[1] Mégis, kinek a szabadsága? Kinek a szabadsága ér többet? Az emberségét veszített [3] részegé, vagy a többieké, akik rettegve húzódnak el a közeléből? A liberális válasz, amint a mellékelt ábra mutatja, hogy a részegé, az egyéné.
[2] Nem tartozik közvetlenül ide, de valójában nagyon is: Vajon a világ normális menetéhez tartozik, amit mostanában mindenfelé rendszeresen látok? Nevezetesen, hogy tízéves kölykök döntik magukba az energiaitalokat…
[3] Valójában annyira berúgni, hogy elveszítsük az emberségünket nagyon is emberi tevékenység. Vagyis minél jobban berúgunk, minél inkább elveszítjük az emberségünket, annál emberibbek vagyunk. Szerdán éjjel, éjfél után a kilencszázakárhányas busz, tele részeg tinikkel, akinek aznap az iskolában kellene lenniük – ez olyan mélyen emberei.
A középkorú turistanő arcán láttam, a hatoson, a Nyugatitól a Blaha felé utazván.
Turisták voltak, bár villamoson utaztak, ami annyit azért elmond, hogy a közmondásosan sóher országok valamelyikéből érkeztek, Svájcból, Németországból, Ausztriából... De mindenképpen Nyugatról jöttek, ezt elárulta az arcuk, a mosolyuk, a ráncaik, a testtartásuk, a habitusuk és valahogy még a kirándulóöltözékük is. Hogy pontosan honnan, azt nem tudom, a nő és a férje egymáshoz hajolva, szinte suttogva váltottak szót és a társaságuk forgóban utazó többi tagjához leginkább gesztusok és arckifejezések kapcsolták őket. Szóval a süket fülemmel képtelen voltam kivenni, milyen nyelven is beszélnek. Az bizonyos, hogy nem az európai latin nyelvek egyikét, és nem is valamelyik skandináv germánt beszélték – ahhoz túlságosan józanok is voltak.
Mielőtt felszálltam, vagy húsz méternyire a megállótól két készenléti egyenruhás – mínusz zombifelszerelés – rendőr mellett jöttem el a Körúton, amint ebédet vettek a töröknél, és közben teljes gázzal fűtöttek egy kiscsajt, aki leginkább dolgozó lánynak látszott… Amikor elhaladtam mellettük, sem a kiscsajnak, sem az ebédnek a nejlonzacsiban, sem maguknak a rendőröknek nem tulajdonítottam semmiféle jelentőséget.
A megállóban egy nagydarab részeg üvöltözött magában torkaszakadtából, valójában nem lehetett érteni, hogy mit üvölt, de valószínűleg nem is volt jelentősége: valamin nagyon felbosszankodott és készen állt arra, hogy bárkit leüssön, aki ellentmondani, vagy akár rápillantani mer. Annyira áradt belőle az agresszió, hogy a villamosra várakozó utasok szép kis üres kört hagytak körülötte. Egyébként kifejezetten jóképű, jó vágású, jó kötésű férfinek látszott a részeg, csak a szesz fűtötte gyűlölet torzított valamit az arcán, de az sem jelentősen. Nem volt szakadt egyáltalán.
Akkor jutott először eszembe a két rendőr. Vajon mi is dolga a rendőrnek, ha nem az, hogy rendet tartson. Ezek szóval tartották inkább a kis lotyót és tüntetően nem vettek tudomást arról, mi folyik a megállóban. Eltöprengtem az úgynevezett törvényeinken, is, hogy vajon a két rendőr nem azért szarik-e akkora ívben a randalírozóra, mert úgyis tehetetlenek. Az úgynevezett szabadság [1] nevében.
Aztán hamar begurult a villamos, és beszálltunk, elsőként persze az üvöltő részeg az üvöltözést egy pillanatra sem abbahagyva. Akkor már csak egy kis energiaitalos doboz [2] volt nála, a söröset valószínűleg ledobta a járdára. Akkor ennek az információnak nem volt jelentősége.
Mindenki elhelyezkedett, a turisták már a helyükön. A nő annál az ajtónál ült, ahol az üvöltő részeg végül kikötött. A mosoly első, halvány változata akkor jelent meg az arcán. Azt mondta a mosoly: „Ezek állatok. Úgy élnek, mint a primitív félemberek. Ez az ország egy disznóól.” Vagy ilyesmit.
A részeg az Oktogonig végig ordított. A nő mosolya mélyült, az irónia egyre nyilvánvalóbbá vált a mosolyban. Végleges minőségét akkor érte el, amikor a részeg kiszállt, és a kiürült dobozt ledobta maga elé a megállóban. A villamos még álldogált vagy két percet, a nő a férjének is megmutatta a kövön heverő dobozt. A mosolyában a megvetésen túl volt valami sajnálat is.
A sajnálat volt a legrosszabb.
Hol, mikor, miért ronttotuk el? Még jóval azelőtt, hogy el is kúrtuk...
Jegyzetek:
[1] Mégis, kinek a szabadsága? Kinek a szabadsága ér többet? Az emberségét veszített [3] részegé, vagy a többieké, akik rettegve húzódnak el a közeléből? A liberális válasz, amint a mellékelt ábra mutatja, hogy a részegé, az egyéné.
[2] Nem tartozik közvetlenül ide, de valójában nagyon is: Vajon a világ normális menetéhez tartozik, amit mostanában mindenfelé rendszeresen látok? Nevezetesen, hogy tízéves kölykök döntik magukba az energiaitalokat…
[3] Valójában annyira berúgni, hogy elveszítsük az emberségünket nagyon is emberi tevékenység. Vagyis minél jobban berúgunk, minél inkább elveszítjük az emberségünket, annál emberibbek vagyunk. Szerdán éjjel, éjfél után a kilencszázakárhányas busz, tele részeg tinikkel, akinek aznap az iskolában kellene lenniük – ez olyan mélyen emberei.
2010. szeptember 4., szombat
Bandiera Rossa (Azurro, Verde, etc.)
A Vörös (Kék, Zöld etc.) Zászlót Emeld Magasra
A Dicsőséges Tavaszi Bukta után majd' 133 nappal volt pártom végre összeszedte magát, hogy sikerüljön alulmúlnia bármilyen teljesítményt, melyet a módszerváltás után politikai formáció mutatott –beleértve a Torgyán-féle Kisgazdapártot is. Guinessre pályáznak, ha már a Parlamentben nem jött össze semmi…
A médiaértelmiség (melynek malac(és minden egyéb)lopó köpönyege alól rendesen kilóg a libsi-bolsi lóláb) természetesen nemigen kommentálja ezt. Elintézik azzal, hogy a figyelmet a Kétfarkú Kutyákra irányítják* vagy nagyvonalúan** legyintenek: lanyha kampány, nincs valódi tétje etc.
Ami, bár egyfelől szimpla ködösítés, igaz.
De, és itt van a mindegy hány farkú ebállat elhantolva, a szocik, miután finomam el- és kiárulták hazájukat (A tiedet is, bazmeg! Nem hiányzik?), most éppen szavazóikat árulgatják elfele. Mely szavazók az ún. baloldali érzelmű emberek, értsd: tőlem jobbra, de a pógári (tulajdonosi) erőktől balra állanának, ha Alsó Merániában nem lennének ezek az oldalak össze-vissza kavarva, plusz a tulajdonosi réteg majdnem tökéletes hiánya…
Ami mínusz.
Szóval, ahogy arra elsején utaltam, az MSZP szabadulni igyekszik múltjától, mint a kiöregedett kurvák, kik nagy gyakorisággal állnak be állatvédőnek, miután az embörökkel már sok jót tenni nem tudnak (vö. Sok az állatvédő banya, kevés a fóka.). Akkor még csak a hetedik kerület pompázott a kék hátterű, kifehérített székfűjű plakátoktól, így naivan azt gondoltam, ez ily egyszerű: a múltat végképp eltörölni, rabszolgahad meg takarodj tőlünk, semmi közünk már hozzátok!
Ami egy őszinte tett lenne.
De nem ily egyszerű ez! Az őszinteséget is privatizálták már és offshore-ba vitték.
A szoci plakátok a demográfiai helyzetnek megfelelően változnak ám!
Tegnap láttam Óbudán, ahun, ugye a jobbódal szokott serénykedni és inkább a ződ szín az ő szemüknek kedves, ébresztvén nosztalgiát olyas valahavót pártokra, mint az MDF (hallottál már ilyenrül!? Holnap az MDF a tegnap: volt a jelszavuk tegnapelőtt.). A szoci plakát hát ződ háttérben tündöklend Óbudán. A szegény szekfűnek még fehérben sincsen nyoma, takaros piros négyzetet nyomtak a helyire, ki tudja mit akarván ezzel kifejezni. Geometrikus absztraktnak még elmegy ez a kis piros négyzet, de pártlogónak…? Ha narancsszín lenne, akkor legalább tudnám, hogy a kémiai veszély piktogramjának a helye… Mérgező, büdös, ilyesmi, tudod…
Most jön a java! Az örökké áldott nyolcadik kerületben, szűkebb – egészen beszűkült – hazámban is megjelentek mára a szoci plakátok. Proletároc vogmuc, mignec szaporitsuk az szót?! A háttér pártbizottság-bíbor, vagyis inkább karmazsinvörös, beleolvadva szépen a kis vörös négyzet. Szekfű nyista.
Követed?
Jobboldali vidék, ződ háttér, no szekfű; libsi kerület (VII), kék háttér, fehér szekfű***, a proli kerületben (VIII) meg karmazsin dukál, kis piros négyzetkével.
Aljas kaméleonpárt lett a Kurvák Magyarországi Pártjának jog(talan) utóda. Olyan színű a bugyogójuk, amilyet a kuncsaft kíván…
Vagy azt hiszik, kíván.
Ezeknek sikerült olyan ostobára kontraszelektálniuk magukat, hogy komolyan azt gondolják, ezzel a trükkel szavazatokat szereznek… Nem is tudom, ki hülyébb, aki ezt így elgondolta, vagy az, aki most bedől ennek a színkavalkádnak (including Freerider, aki meg szoláriumbarna). Bár, azt a szavazatot, amit ezzel szereznek, meg is érdemlik.
Engem, mint választópolgárt mindenesetre vérig sért, hogy ennyire hülyének néznek…
Mivel azonban, ahogy értesültem, olyan országban lakom, ahol az egyik kertévé kanálisban Való Világ négy kezdődik hamarost, a másikon meg randisó Majkával, hát, adok némi esélyt e szocialista manőverre: bőven akad majd áldozat, aki az országról jó példát veszen, és bedől a színfényvesztésnek.
De az is lehet, hogy – visszatérvén a nyitómondathoz – annyira a vérükben van a szalámizás, hogy jobb (kisgazdapárt) híján magukat szalámizzák föl, és ezek a plakátok már a szalámiszeletek szerint színeződtek. Lesz Balszocialista Párt a nyóckernek, Liberálszocialista Párt a hetedik kerületnek és – igen, töröljük vissza kicsorduló nyálunkat, és rendezzük ziháló lélegzetünk! –, Nemzetiszocialista Párt Budának.
Szebb jövőt, elvtársak!
Jó magoson, hogy le ne ugorhasson...
Jegyzetek:
*: Reménykedvén, hogy a kutyákra adott szavazatok majd a Vidám Fiúktól vevődnek el… Ah, balga ábránd… Nem a megrögzött jobbos szavazó, nem is az az egyharmadnyi ingadozó, aki úgy csapódik egyik párttól a másikhoz, ahogy aktuális párt a közösből való alulról táplálását megígéri őnéki, hanem a tréfás kedvű liberális adja majd protect vote-ját a kutyákra, hogy holmi LMP-nek még annyi esélye se legyen, mint eddig volt (vö. nullával való szorzás).
**: Jellemzőjük ez őnékik. Nagyvonalúság, tolerancia és szakértelem: ezek libsi-bolsi erények – konzervatívtól ily becses tulajdonságok elvétve ha telnek. Egyszerre sohasem. Főleg a szagértelem, na az osztán mindenestül hiányzik jobbrul… Tudjuk, merjük, zsebretesszük… Egy igazi alsómerán Nostradamus írta ezt a falra valamikor 1992-ben.
***: Emlékeztetvén a boldog koholíciós lenyúlásokra… Apropó, a kerület honlapján Hunvald fogadóórájához már nem adnak időpontokat… Pedig egyszerű lenne: a beszélő idején Vóna érkezése a kerület problémáit meghallgatni. Milyen szép lesz látni, ha a Blik tudósít majd, milyen vérre menő dominócsatákat vív odabent a volt szoci és SzDSz vezérkar (including a Sáros Hercege és a Nemzet Csalogánya.)
A Dicsőséges Tavaszi Bukta után majd' 133 nappal volt pártom végre összeszedte magát, hogy sikerüljön alulmúlnia bármilyen teljesítményt, melyet a módszerváltás után politikai formáció mutatott –beleértve a Torgyán-féle Kisgazdapártot is. Guinessre pályáznak, ha már a Parlamentben nem jött össze semmi…
A médiaértelmiség (melynek malac(és minden egyéb)lopó köpönyege alól rendesen kilóg a libsi-bolsi lóláb) természetesen nemigen kommentálja ezt. Elintézik azzal, hogy a figyelmet a Kétfarkú Kutyákra irányítják* vagy nagyvonalúan** legyintenek: lanyha kampány, nincs valódi tétje etc.
Ami, bár egyfelől szimpla ködösítés, igaz.
De, és itt van a mindegy hány farkú ebállat elhantolva, a szocik, miután finomam el- és kiárulták hazájukat (A tiedet is, bazmeg! Nem hiányzik?), most éppen szavazóikat árulgatják elfele. Mely szavazók az ún. baloldali érzelmű emberek, értsd: tőlem jobbra, de a pógári (tulajdonosi) erőktől balra állanának, ha Alsó Merániában nem lennének ezek az oldalak össze-vissza kavarva, plusz a tulajdonosi réteg majdnem tökéletes hiánya…
Ami mínusz.
Szóval, ahogy arra elsején utaltam, az MSZP szabadulni igyekszik múltjától, mint a kiöregedett kurvák, kik nagy gyakorisággal állnak be állatvédőnek, miután az embörökkel már sok jót tenni nem tudnak (vö. Sok az állatvédő banya, kevés a fóka.). Akkor még csak a hetedik kerület pompázott a kék hátterű, kifehérített székfűjű plakátoktól, így naivan azt gondoltam, ez ily egyszerű: a múltat végképp eltörölni, rabszolgahad meg takarodj tőlünk, semmi közünk már hozzátok!
Ami egy őszinte tett lenne.
De nem ily egyszerű ez! Az őszinteséget is privatizálták már és offshore-ba vitték.
A szoci plakátok a demográfiai helyzetnek megfelelően változnak ám!
Tegnap láttam Óbudán, ahun, ugye a jobbódal szokott serénykedni és inkább a ződ szín az ő szemüknek kedves, ébresztvén nosztalgiát olyas valahavót pártokra, mint az MDF (hallottál már ilyenrül!? Holnap az MDF a tegnap: volt a jelszavuk tegnapelőtt.). A szoci plakát hát ződ háttérben tündöklend Óbudán. A szegény szekfűnek még fehérben sincsen nyoma, takaros piros négyzetet nyomtak a helyire, ki tudja mit akarván ezzel kifejezni. Geometrikus absztraktnak még elmegy ez a kis piros négyzet, de pártlogónak…? Ha narancsszín lenne, akkor legalább tudnám, hogy a kémiai veszély piktogramjának a helye… Mérgező, büdös, ilyesmi, tudod…
Most jön a java! Az örökké áldott nyolcadik kerületben, szűkebb – egészen beszűkült – hazámban is megjelentek mára a szoci plakátok. Proletároc vogmuc, mignec szaporitsuk az szót?! A háttér pártbizottság-bíbor, vagyis inkább karmazsinvörös, beleolvadva szépen a kis vörös négyzet. Szekfű nyista.
Követed?
Jobboldali vidék, ződ háttér, no szekfű; libsi kerület (VII), kék háttér, fehér szekfű***, a proli kerületben (VIII) meg karmazsin dukál, kis piros négyzetkével.
Aljas kaméleonpárt lett a Kurvák Magyarországi Pártjának jog(talan) utóda. Olyan színű a bugyogójuk, amilyet a kuncsaft kíván…
Vagy azt hiszik, kíván.
Ezeknek sikerült olyan ostobára kontraszelektálniuk magukat, hogy komolyan azt gondolják, ezzel a trükkel szavazatokat szereznek… Nem is tudom, ki hülyébb, aki ezt így elgondolta, vagy az, aki most bedől ennek a színkavalkádnak (including Freerider, aki meg szoláriumbarna). Bár, azt a szavazatot, amit ezzel szereznek, meg is érdemlik.
Engem, mint választópolgárt mindenesetre vérig sért, hogy ennyire hülyének néznek…
Mivel azonban, ahogy értesültem, olyan országban lakom, ahol az egyik kertévé kanálisban Való Világ négy kezdődik hamarost, a másikon meg randisó Majkával, hát, adok némi esélyt e szocialista manőverre: bőven akad majd áldozat, aki az országról jó példát veszen, és bedől a színfényvesztésnek.
De az is lehet, hogy – visszatérvén a nyitómondathoz – annyira a vérükben van a szalámizás, hogy jobb (kisgazdapárt) híján magukat szalámizzák föl, és ezek a plakátok már a szalámiszeletek szerint színeződtek. Lesz Balszocialista Párt a nyóckernek, Liberálszocialista Párt a hetedik kerületnek és – igen, töröljük vissza kicsorduló nyálunkat, és rendezzük ziháló lélegzetünk! –, Nemzetiszocialista Párt Budának.
Szebb jövőt, elvtársak!
Jó magoson, hogy le ne ugorhasson...
Jegyzetek:
*: Reménykedvén, hogy a kutyákra adott szavazatok majd a Vidám Fiúktól vevődnek el… Ah, balga ábránd… Nem a megrögzött jobbos szavazó, nem is az az egyharmadnyi ingadozó, aki úgy csapódik egyik párttól a másikhoz, ahogy aktuális párt a közösből való alulról táplálását megígéri őnéki, hanem a tréfás kedvű liberális adja majd protect vote-ját a kutyákra, hogy holmi LMP-nek még annyi esélye se legyen, mint eddig volt (vö. nullával való szorzás).
**: Jellemzőjük ez őnékik. Nagyvonalúság, tolerancia és szakértelem: ezek libsi-bolsi erények – konzervatívtól ily becses tulajdonságok elvétve ha telnek. Egyszerre sohasem. Főleg a szagértelem, na az osztán mindenestül hiányzik jobbrul… Tudjuk, merjük, zsebretesszük… Egy igazi alsómerán Nostradamus írta ezt a falra valamikor 1992-ben.
***: Emlékeztetvén a boldog koholíciós lenyúlásokra… Apropó, a kerület honlapján Hunvald fogadóórájához már nem adnak időpontokat… Pedig egyszerű lenne: a beszélő idején Vóna érkezése a kerület problémáit meghallgatni. Milyen szép lesz látni, ha a Blik tudósít majd, milyen vérre menő dominócsatákat vív odabent a volt szoci és SzDSz vezérkar (including a Sáros Hercege és a Nemzet Csalogánya.)
2009. június 9., kedd
Kisebb segg
Létezik nálunk kisebb seggi kérdés.
A kisebb-nagyobb seggek – szinte illetve explicite pucéran – ott állnak a főutak bekötőútjainak torkolatában kuncsaftra várva. Szinte kizárólag a kisebbséghez tartozó hölgyekhez tartoznak.
Elkurvultunk. Észak Magyarország reménytelen kis falvaiban bizony ez komoly megélhetési forma. Budapesten is. Dunántúli falvak körül is, bizonyára. Persze nem a gazdag budai önkormányzatoknál. Bár ki tudja. Láttam a hatoson is, Martonvásár felé tartván. Minden kilométerkőnél.
Erről kussolnak a kisebb seggi joggvédők. Nyilván, mert a kurvaság nem kisebbségi vagy etnikai kérdés, illetve nem szükségszerűen és biztosan nem egészében az. A kurvulás gazdasági és erkölcsi kérdés. És a kisebb seggi joggvégők halmaza erőteljes közös halmazt képez azokkal a hölgyekkel és urakkal, akik Alsó Merániát ebbe a gazdasági és erkölcsi mocsárba taszították. Mellesleg a kisebbségi joggvédelem önmagában is jó üzlet.
Péntek reggelre, a negyven perces hajnali műsor után, melyet helyi kisebbségiek (érdemes kurvák és stricik, oly részegen, hogy a menetrendszerű összezördülés után a "geci" helyettesítette a "bazmegot", még a "Te geci geci!" nyelvi lelemény is elhangzott) szolgáltattak – mintegy utcaszinház jelleggel –, úgy döntöttem, hogy kiveszem a részem a kisebbségi jogvédő bizniszből. Kiadom az egyik szobát kisebbségi joggvédőknek terepmunkára, laboratóriumnak. Ennek kettős haszna van: én meggazdagszom végre (talán százötven adó és EU milliárdot költöttek ilyesmire az elmúlt években, én pár milliócskával beérném), másrészt ezek a világot a buda villa biztos, ámde a rögvalótól tökéletesen idegen közegéből szemlélő és itélő emberek is tanulnak valamit. Talán csak annyit, hogy nemcsak kisebb, de nagyobb, sőt egészen nagy seggek is léteznek. És talán éppen ők hordják azokat a fejük helyén.
Elkurvultunk.
Nemcsak ők. Mi mindannyian...
Olyat is láttam, hogy a dolgozó lányokat Gyöngyös határán rendőrautó tette ki állni a vártán.
Csaljuk az adót.
Mindent csalunk.
Legfőképpen önmagunkat.
5
Íme ringyónak állt egész nemzetünk!
Kurvák vagyunk mindahányan ebben
a Kárpát–medencényi kuplerájban! Fizetünk
stricinek, Madámnak, hogy helyünk legyen
a placcon vagy a Házban, mihez apánk
hordta a betont. Mosolygunk csábosan,
riszáljuk farunk, s ha végül alánk
tesz a kuncsaft, a Madámunk biztosan
lenyúlja, mit hozott ez a keserves,
mocskos munka. S míg mi irrigálunk
súlyos mellét kasszához nyomva levesz
még pár fityinget a permanganátunk
fejében. Vérünk, bérünk üres leves.
Övé a pénz, miénk a vész: rohadhatunk…
Ezt még 2001 szeptemberében írtam, a Hazám ciklus egyik szakasza, de sohasem volt ilyen aktuális.
Én kérek elnézést.
Azt mondják ezek a – végre! – rettegni kezdő joggvédő emberek, hogy a Jobbikot a mi rasszizmusunk, a cigánykártya kijátszása juttatta 15%-hoz. Hát nem. Lehet, rasszisták vagyunk, de nem jobban, mint bármelyik európai keresztény nép (a Kaliforniában élő illegális mexikói bevándorló, na az a rasszista, meg az az ország, ahol az állampolgárságot anyai ágon tartják nyilván vagy az afrikai törzsi háborúk résztvevői). Ha megnézed az OVB budapesti EB választási eredményeit, láthatod, hogy a budai kerületek a Jobbik számára fehér foltok. Ott rend van. Egy másik Magyarország. Amilyennek lennie kellene. Nem úgy Észak Magyarországon, ahol tarolt a Jobbik. Ott nincs rend. Ott Hátsó Meránia van. Hogy ezek az eredmények véletlenül a cigányság területi eloszlásával is egybeesenek, az ugyan nem a véletlen műve, de ez az etnikai képlet húsz sőt tíz évvel ezelőtt is létezett, mégsem volt sehol a Jobbik, vagy bármely hasonszőrű képződmény. Ez a mi kolektív szégyenünk, bár a liberális kisebb seggi jogg végők felelőssége. Hogy úgy mondjam, a Jobbik tíz éve még a spájzban sem volt, ma pedig már rendsen kijött a bodzalekváros üvegek mögül.
Rendet szeretnénk, azt szeretnénk, ha nem a farok csóváná a kutyát.
Fityiszes nagyjaink, mint olvasom, még mindig lekezelően bánnak a Jobbikkal. Remélem azért, hogy e mögött az oly ismerős gőg mögött titokban elgondolkodnak a miérteken is, és meglátják azokat a problémákat, amelyek hullámtaraján a Jobbik beszörfözött a politikába. És keresik az adekvát választ.
Remélem, hogy az annyira ígért elszámoltatás nem áll meg a politikai nagyhalaknál, hanem utoléri a HUMMERban öklömnyi szemekből álló aranyláncban pöffeszkedő Sztojka klónokat is. Mert HUMMERt nem lehet bodzaszedésből venni...
Tudom, próbáltam. Tíz üveg lekvárhoz is kurva sok idő, míg összejön a bodza...
A kisebb-nagyobb seggek – szinte illetve explicite pucéran – ott állnak a főutak bekötőútjainak torkolatában kuncsaftra várva. Szinte kizárólag a kisebbséghez tartozó hölgyekhez tartoznak.
Elkurvultunk. Észak Magyarország reménytelen kis falvaiban bizony ez komoly megélhetési forma. Budapesten is. Dunántúli falvak körül is, bizonyára. Persze nem a gazdag budai önkormányzatoknál. Bár ki tudja. Láttam a hatoson is, Martonvásár felé tartván. Minden kilométerkőnél.
Erről kussolnak a kisebb seggi joggvédők. Nyilván, mert a kurvaság nem kisebbségi vagy etnikai kérdés, illetve nem szükségszerűen és biztosan nem egészében az. A kurvulás gazdasági és erkölcsi kérdés. És a kisebb seggi joggvégők halmaza erőteljes közös halmazt képez azokkal a hölgyekkel és urakkal, akik Alsó Merániát ebbe a gazdasági és erkölcsi mocsárba taszították. Mellesleg a kisebbségi joggvédelem önmagában is jó üzlet.
Péntek reggelre, a negyven perces hajnali műsor után, melyet helyi kisebbségiek (érdemes kurvák és stricik, oly részegen, hogy a menetrendszerű összezördülés után a "geci" helyettesítette a "bazmegot", még a "Te geci geci!" nyelvi lelemény is elhangzott) szolgáltattak – mintegy utcaszinház jelleggel –, úgy döntöttem, hogy kiveszem a részem a kisebbségi jogvédő bizniszből. Kiadom az egyik szobát kisebbségi joggvédőknek terepmunkára, laboratóriumnak. Ennek kettős haszna van: én meggazdagszom végre (talán százötven adó és EU milliárdot költöttek ilyesmire az elmúlt években, én pár milliócskával beérném), másrészt ezek a világot a buda villa biztos, ámde a rögvalótól tökéletesen idegen közegéből szemlélő és itélő emberek is tanulnak valamit. Talán csak annyit, hogy nemcsak kisebb, de nagyobb, sőt egészen nagy seggek is léteznek. És talán éppen ők hordják azokat a fejük helyén.
Elkurvultunk.
Nemcsak ők. Mi mindannyian...
Olyat is láttam, hogy a dolgozó lányokat Gyöngyös határán rendőrautó tette ki állni a vártán.
Csaljuk az adót.
Mindent csalunk.
Legfőképpen önmagunkat.
5
Íme ringyónak állt egész nemzetünk!
Kurvák vagyunk mindahányan ebben
a Kárpát–medencényi kuplerájban! Fizetünk
stricinek, Madámnak, hogy helyünk legyen
a placcon vagy a Házban, mihez apánk
hordta a betont. Mosolygunk csábosan,
riszáljuk farunk, s ha végül alánk
tesz a kuncsaft, a Madámunk biztosan
lenyúlja, mit hozott ez a keserves,
mocskos munka. S míg mi irrigálunk
súlyos mellét kasszához nyomva levesz
még pár fityinget a permanganátunk
fejében. Vérünk, bérünk üres leves.
Övé a pénz, miénk a vész: rohadhatunk…
Ezt még 2001 szeptemberében írtam, a Hazám ciklus egyik szakasza, de sohasem volt ilyen aktuális.
Én kérek elnézést.
Azt mondják ezek a – végre! – rettegni kezdő joggvédő emberek, hogy a Jobbikot a mi rasszizmusunk, a cigánykártya kijátszása juttatta 15%-hoz. Hát nem. Lehet, rasszisták vagyunk, de nem jobban, mint bármelyik európai keresztény nép (a Kaliforniában élő illegális mexikói bevándorló, na az a rasszista, meg az az ország, ahol az állampolgárságot anyai ágon tartják nyilván vagy az afrikai törzsi háborúk résztvevői). Ha megnézed az OVB budapesti EB választási eredményeit, láthatod, hogy a budai kerületek a Jobbik számára fehér foltok. Ott rend van. Egy másik Magyarország. Amilyennek lennie kellene. Nem úgy Észak Magyarországon, ahol tarolt a Jobbik. Ott nincs rend. Ott Hátsó Meránia van. Hogy ezek az eredmények véletlenül a cigányság területi eloszlásával is egybeesenek, az ugyan nem a véletlen műve, de ez az etnikai képlet húsz sőt tíz évvel ezelőtt is létezett, mégsem volt sehol a Jobbik, vagy bármely hasonszőrű képződmény. Ez a mi kolektív szégyenünk, bár a liberális kisebb seggi jogg végők felelőssége. Hogy úgy mondjam, a Jobbik tíz éve még a spájzban sem volt, ma pedig már rendsen kijött a bodzalekváros üvegek mögül.
Rendet szeretnénk, azt szeretnénk, ha nem a farok csóváná a kutyát.
Fityiszes nagyjaink, mint olvasom, még mindig lekezelően bánnak a Jobbikkal. Remélem azért, hogy e mögött az oly ismerős gőg mögött titokban elgondolkodnak a miérteken is, és meglátják azokat a problémákat, amelyek hullámtaraján a Jobbik beszörfözött a politikába. És keresik az adekvát választ.
Remélem, hogy az annyira ígért elszámoltatás nem áll meg a politikai nagyhalaknál, hanem utoléri a HUMMERban öklömnyi szemekből álló aranyláncban pöffeszkedő Sztojka klónokat is. Mert HUMMERt nem lehet bodzaszedésből venni...
Tudom, próbáltam. Tíz üveg lekvárhoz is kurva sok idő, míg összejön a bodza...
2007. május 26., szombat
Mosthatja vér is
ilyenek vagyunk:
Kiutasították Amerikából a magyar kulturális attasét
De legyen valami igaz és szép is, mert ő is mi vagyunk, remélem legalábbis:
József Attila
beomló alkonyokon
mint pici denevérek, puha
szárnyakon száll a korom,
s lerakódik, mint a guanó,
keményen, vastagon.
Kiutasították Amerikából a magyar kulturális attasét
De legyen valami igaz és szép is, mert ő is mi vagyunk, remélem legalábbis:
József Attila
A VÁROS PEREMÉN
A város peremén, ahol élek,beomló alkonyokon
mint pici denevérek, puha
szárnyakon száll a korom,
s lerakódik, mint a guanó,
keményen, vastagon.
Lelkünkre így ül ez a kor.
És mint nehéz esők
vastag rongyai mosogatják
a csorba pléhtetőt -
hiába törli a bú szivünkrõl
a rákövesedõt.
Moshatja vér is - ilyenek vagyunk.
Uj nép, másfajta raj.
Másként ejtjük a szót, fejünkön
másként tapad a haj.
Nem isten, nem is az ész, hanem
a szén, vas és olaj,
a való anyag teremtett minket
e szörnyű társadalom
öntőformáiba löttyintve
forrón és szilajon,
hogy helyt álljunk az emberiségért
az örök talajon.
Papok, katonák, polgárok után
igy lettünk végre mi hű
meghallói a törvényeknek;
minden emberi mű
értelme ezért búg mibennünk,
mint a mélyhegedû.
Elpusztíthatatlant annyian,
mióta kialakult
naprendszerünk, nem pusztítottak
eddig, bár sok a mult:
szállásainkon éhinség, fegyver,
vakhit és kolera dúlt.
Győzni fogó még annyira
meg nem aláztatott,
amennyire a csillagok alatt
ti megaláztatok:
a földre sütöttük szemünk. Kinyilt
a földbe zárt titok.
Csak nézzétek, a drága jószág
hogy elvadult, a gép!
Törékeny falvak reccsennek össze,
mint tócsán gyönge jég,
városok vakolata omlik,
ha szökken; s döng az ég.
Ki inti le - talán a földesúr? -
a juhász vad ebét?
Gyermekkora gyermekkorunk. Velünk
nevelkedett a gép.
Kezes állat. No, szóljatok rá!
Mi tudjuk a nevét.
És látjuk már, hogy nemsoká
mind térdre omlotok
s imádkoztok hozzá, ki pusztán
a tulajdonotok.
De ő csak ahhoz húz, ki néki
enni maga adott...
Im itt vagyunk, gyanakvón s együtt,
az anyag gyermekei.
Emeljétek föl szivünket! Azé,
aki fölemeli.
Ilyen erős csak az lehet,
ki velünk van teli.
Föl a szívvel, az üzemek fölé!
Ily kormos, nagy szivet
az látott-hallott, ki napot látott
füstjében fulladni meg,
ki lüktetését hallotta a föld
sok tárnás mélyeinek!
Föl, föl!... E fölosztott föld körül
sír, szédül és dülöng
a léckerités leheletünktől,
mint ha vihar dühöng.
Fujjunk rá! Föl a szivvel,
füstöljön odafönt!
Mig megvilágosúl gyönyörű
képességünk, a rend,
mellyel az elme tudomásul veszi
a véges végtelent,
a termelési erőket odakint s az
ösztönöket idebent...
A város peremén sivít e dal.
A költő, a rokon,
nézi, csak nézi, hull, csak hull a
kövér, puha korom,
s lerakódik, mint a guanó,
keményen, vastagon.
A költő - ajkán csörömpöl a szó,
de ő, (az adott világ
varázsainak mérnöke),
tudatos jövőbe lát
s megszerkeszti magában, mint ti
majd kint, a harmóniát.
1933 tavasza
2007. május 12., szombat
Csontváz a szekrényben
Valaki bizonyára ott tartja.
Kádár János csontvázát legalábbis.
Ismétlem, nagyon szégyellem magam a tett miatt.
Még inkább az Index reakciója okán.
De már nem csodálkozom semmi híren, ami Iszapsztánból jön.
Azt nem tudom, hogy ki az afsz az a Bede Márton. De nem is érdekel. Még a neve is hamis. A humora is. Nem humor, provokáció, hogy a blogok tele legyenek a nevével. Hányinger. Keress rá a fotójára, elárul mindent. (Persze a világ kicsi, a keresőszavakkal TótaW-re akadsz, de végül is majdnem mindegy.) Szóval róla elég ennyi.
Az viszont tudom, hogy kicsoda Kádár János.
A fiatalabbak kedvéért:
Kádár János volt a diktátor.
Tudod, a diktátorok azok azok a cúnya bácsik, aki kirabolják a saját népüket, közbe' meg palotákat építenek maguknak. Ja, az nem Kádár. Ez a fícsör leginkább a rencerváltás miniszterelnökeire illik. Tisztelet a kivételenek. Meg a halottnak. Bár ez nem igazán divat.
Kádár János volt a helytartó.
Tudod, a helyetartó az a cúnya báci, aki egy idegen hatalom kénye kedve szerint kormányoz egy országot. Az afszba! Ez sem igazán Kádár. Valahogy az oroszok seggnyalójának országában mindig nagyobb volt a relatív és abszolút szabadság, mint bármelyik más bolsevik országban. Akkoriban minden tekinteben a térség vezető országa voltunk. Most a sereghajtók. Kíváncsi vagyok például, miféle érdeke volt az országnak az első ún. demokratikus kormány idején elsőként a TELJES mezőgazdasági feldolgozóiparunk (papír, olaj, konzerv etc.) gondolkodás és mindenféle lelkiismerei kétely nélküli idegen kézre adása. Vagy figyeld azt az a kormányt, amely T. József elkövető agrárminiszterré tételével aztán magát a mezőgazdaságot is kivégezte (a szellemi termékek előállításán /mára annak is vége/ kívül az egyetlen valóban működő/képes/ágazatunk). Nyilvánvalóan azért, hogy egyen-gumi EU terméket együnk. Most már van spanyol alma-rettenet és Danon mint győri keksz, Pilóta Lengyelországból. Ugyanazt ehetem itt más néven... Sajnálhatjátok, hogy T. József elkövetőnek nem jött be a chilei cseresznye üzlet. Mer' az tényleg olcsó és finom. Washingtonban legalábbis. A globalizáció finom dolog, de észre kellene venni, hogy a globális gazdaság számára immár csak vevők vagyunk... Annak is szánalmasak.
Kádár János volt a tömeggyilkos.
Igen, ez az. Végre! A levéltári adatok szerint az oroszok keményebb megtorlásra tartottak igényt. A tömeggyilkos ezt valahogy lealkudta. Nem fura? Ja, a Nagy Imre perben jobbára saját volt párttársait ítélték el. Imre bácsi azelőtt padlássepréssel kereste a kenyerét. Kádár akkor a párttársai börtönében éppen a körmei újranövesztésével volt elfoglalva.
Kádár János volt a gulyáskommunizmus megteremtője. Ez sok mindent jelent. Nem akarom részletezni, két dolgot mindenképpen, melyek éppen most vesznek el jó hosszú időre: működő, és csaknem valóban ingyenes egészségügyet és oktatást. Megvolt az ára. A munkaerőd árának csak töredékét kaptad a kezedbe. Ma sincs másképpen. Ha a munkáltatói járulékot is számítod, tulajdonképpen a negyede a tiéd annak, amibe a munkáltatódnak kerülsz... Vagy lehetsz vállakozó, és hazudhatsz, csalhatsz pusztán a túlélésért. Minusz ingyen egészségügy és oktatás. A nyugdíjadat ne is említsem... Ez a gulyáskapitalizmus.
Sorolhatnám a párhuzamokat, de minek.
Látod, az a nagyjából harminc év csak vicc volt.
Iyen egyszerű.
Az életem fele abban telt.
Csak egy vicc.
Ami most folyik, az komédia.
Tragikomédia.
Kádár János csontvázát legalábbis.
Ismétlem, nagyon szégyellem magam a tett miatt.
Még inkább az Index reakciója okán.
De már nem csodálkozom semmi híren, ami Iszapsztánból jön.
Azt nem tudom, hogy ki az afsz az a Bede Márton. De nem is érdekel. Még a neve is hamis. A humora is. Nem humor, provokáció, hogy a blogok tele legyenek a nevével. Hányinger. Keress rá a fotójára, elárul mindent. (Persze a világ kicsi, a keresőszavakkal TótaW-re akadsz, de végül is majdnem mindegy.) Szóval róla elég ennyi.
Az viszont tudom, hogy kicsoda Kádár János.
A fiatalabbak kedvéért:
Kádár János volt a diktátor.
Tudod, a diktátorok azok azok a cúnya bácsik, aki kirabolják a saját népüket, közbe' meg palotákat építenek maguknak. Ja, az nem Kádár. Ez a fícsör leginkább a rencerváltás miniszterelnökeire illik. Tisztelet a kivételenek. Meg a halottnak. Bár ez nem igazán divat.
Kádár János volt a helytartó.
Tudod, a helyetartó az a cúnya báci, aki egy idegen hatalom kénye kedve szerint kormányoz egy országot. Az afszba! Ez sem igazán Kádár. Valahogy az oroszok seggnyalójának országában mindig nagyobb volt a relatív és abszolút szabadság, mint bármelyik más bolsevik országban. Akkoriban minden tekinteben a térség vezető országa voltunk. Most a sereghajtók. Kíváncsi vagyok például, miféle érdeke volt az országnak az első ún. demokratikus kormány idején elsőként a TELJES mezőgazdasági feldolgozóiparunk (papír, olaj, konzerv etc.) gondolkodás és mindenféle lelkiismerei kétely nélküli idegen kézre adása. Vagy figyeld azt az a kormányt, amely T. József elkövető agrárminiszterré tételével aztán magát a mezőgazdaságot is kivégezte (a szellemi termékek előállításán /mára annak is vége/ kívül az egyetlen valóban működő/képes/ágazatunk). Nyilvánvalóan azért, hogy egyen-gumi EU terméket együnk. Most már van spanyol alma-rettenet és Danon mint győri keksz, Pilóta Lengyelországból. Ugyanazt ehetem itt más néven... Sajnálhatjátok, hogy T. József elkövetőnek nem jött be a chilei cseresznye üzlet. Mer' az tényleg olcsó és finom. Washingtonban legalábbis. A globalizáció finom dolog, de észre kellene venni, hogy a globális gazdaság számára immár csak vevők vagyunk... Annak is szánalmasak.
Kádár János volt a tömeggyilkos.
Igen, ez az. Végre! A levéltári adatok szerint az oroszok keményebb megtorlásra tartottak igényt. A tömeggyilkos ezt valahogy lealkudta. Nem fura? Ja, a Nagy Imre perben jobbára saját volt párttársait ítélték el. Imre bácsi azelőtt padlássepréssel kereste a kenyerét. Kádár akkor a párttársai börtönében éppen a körmei újranövesztésével volt elfoglalva.
Kádár János volt a gulyáskommunizmus megteremtője. Ez sok mindent jelent. Nem akarom részletezni, két dolgot mindenképpen, melyek éppen most vesznek el jó hosszú időre: működő, és csaknem valóban ingyenes egészségügyet és oktatást. Megvolt az ára. A munkaerőd árának csak töredékét kaptad a kezedbe. Ma sincs másképpen. Ha a munkáltatói járulékot is számítod, tulajdonképpen a negyede a tiéd annak, amibe a munkáltatódnak kerülsz... Vagy lehetsz vállakozó, és hazudhatsz, csalhatsz pusztán a túlélésért. Minusz ingyen egészségügy és oktatás. A nyugdíjadat ne is említsem... Ez a gulyáskapitalizmus.
Sorolhatnám a párhuzamokat, de minek.
Látod, az a nagyjából harminc év csak vicc volt.
Iyen egyszerű.
Az életem fele abban telt.
Csak egy vicc.
Ami most folyik, az komédia.
Tragikomédia.
2007. április 27., péntek
Sic Transit Gloria Mundi
Dülnek a bálványok, lefelé, bár Mongóliában tán még állnak a Sztálin szobrok, a blogod is hogy lekerült a harmadik helyre a listán, a Cukiság mögé, ami azé' jelent valami, én elbujdosnék, ha lennék valami listán, aztán tegnerimalacok nyomnának le, meg futball, na az aztán rosszabb, mint a csivava, hiába no, vagy te a világ legokosabb embere, de ez olyan szakma, abszdmeg, ez a legokosabb embereség, hogy mindig akad egy náladnál is legokosabb, legalábbis nagyobb pofájú, hogy vigasztald magad, a köz, a publik meg, az olyas ordas egy örömlány, lupa, az, egy idő után rádun, még a trükkjeidre is, megújulni nehéz, nem beszélni...
Főleg ha afszságokat, mer asziszed a bőcsek köve a zsebedben van, pedig az csak a kéthetes száraz hamburgermaradék. Szóval Jézust őt nem kéne, valahogy visszaüt a dolog, mert vannak dolgok és határok, melyek persze azért, hogy felrúgjuk meg átlépjük, blablabla, hát nem azért, abszd meg, hanem hogy a horda egyben maradjon, és aki esetleg felrúghatja és átlépheti, az valószínűleg nem te vagy, de ez valószínűleg nem érdekel és nem érdeked, mármint a horda, együtt...
Azt sohasem fogom elfelejteni, hogy egy jó lélek valahol ott a környékeden mérgeződött meg, szvsz detoxikálhatatlanul attól, hogy "Nem szoktam ingyen írni..."
Kik vagytok ti, és kinek kell, amit nem ingyen írtok? Meg az is amit nem pénzért...
Na persze, mondhatod, ha idéztem, olvasom is.
Ja.
Most tettem utoljára.
Szerezd szépen vissza a látogatottságot, és mássz vissza a Cukiság elé...
De nem segítek. Egy klikkel se. Pedig még a kurva EB-ben is egyetértünk.
Ég a napmelegtől a kopár szik tranzit...
Főleg ha afszságokat, mer asziszed a bőcsek köve a zsebedben van, pedig az csak a kéthetes száraz hamburgermaradék. Szóval Jézust őt nem kéne, valahogy visszaüt a dolog, mert vannak dolgok és határok, melyek persze azért, hogy felrúgjuk meg átlépjük, blablabla, hát nem azért, abszd meg, hanem hogy a horda egyben maradjon, és aki esetleg felrúghatja és átlépheti, az valószínűleg nem te vagy, de ez valószínűleg nem érdekel és nem érdeked, mármint a horda, együtt...
Azt sohasem fogom elfelejteni, hogy egy jó lélek valahol ott a környékeden mérgeződött meg, szvsz detoxikálhatatlanul attól, hogy "Nem szoktam ingyen írni..."
Kik vagytok ti, és kinek kell, amit nem ingyen írtok? Meg az is amit nem pénzért...
Na persze, mondhatod, ha idéztem, olvasom is.
Ja.
Most tettem utoljára.
Szerezd szépen vissza a látogatottságot, és mássz vissza a Cukiság elé...
De nem segítek. Egy klikkel se. Pedig még a kurva EB-ben is egyetértünk.
Ég a napmelegtől a kopár szik tranzit...
2007. április 19., csütörtök
EB ura fakó!
Muhahaha bruhaha!
Valakik tényleg komolyan gondolták, hogy az az ország foci EB rendezhet, amely emberemlékezet óta nem jutott ki nemzetközi bajnokságnak még a köszöbéig se, semmilyen szinten?
Utálom a focit.
A pályázati anyagra költött pénzt nyugodtan költhették volna a tudományra vagy az oktatásra is, vagy leglább iskolai sportokra.
Valakik tényleg komolyan gondolták, hogy az az ország foci EB rendezhet, amely emberemlékezet óta nem jutott ki nemzetközi bajnokságnak még a köszöbéig se, semmilyen szinten?
Utálom a focit.
A pályázati anyagra költött pénzt nyugodtan költhették volna a tudományra vagy az oktatásra is, vagy leglább iskolai sportokra.
2007. március 29., csütörtök
Pest control
az kellene már Iszapsztánban. Viktorom átlépte azt a küszöböt, amikor külpolitikai szinten is kártékonnyá vált.
Miniszterelnökként alaposan elkúrta (na jó, jégre tette) az amúgy sem igen gyümölcsöző orosz kapcsolatot. Most meg...
Viktor! A gáz az oroszoknál van! Ők meg a spájzban.
A Távol Kelet jelenleg a Közel Keletre jön energiáért (kínai, iráni két jó baráti...), nem osztja meg velünk tiszta szívjóságból amije nincs. Legfenebb jó pénzért. vezetékünk hozzájuk meg egy kicsit hosszú lenne...
Ha pedig az orosz állam valóban az ott van az energetikai vállalatok között, akkor kurva jól csinálja.
Az egyesített európai gázvezeték csapja peniglen biza megintcsak az oroszoknál van. Az egyetlen számottevő tartalékot, a norvég gázot ölég drága kiszedni a tenger alól.
Szóval, nem elidegeníteni kellene az oroszokat kicsinyes zsigeri gyűlölködő politizálással (melyet a kis Viktorom bizonyára még a kedves apukájától tanult, ergo képtelen felülemelkedni rajta), ahanem inkább be kellene csábítani őket Európába. Addig, amíg végleg nem fordulnak keletnek. És ennek már sajnos vannak jelei.
Miniszterelnökként alaposan elkúrta (na jó, jégre tette) az amúgy sem igen gyümölcsöző orosz kapcsolatot. Most meg...
Viktor! A gáz az oroszoknál van! Ők meg a spájzban.
A Távol Kelet jelenleg a Közel Keletre jön energiáért (kínai, iráni két jó baráti...), nem osztja meg velünk tiszta szívjóságból amije nincs. Legfenebb jó pénzért. vezetékünk hozzájuk meg egy kicsit hosszú lenne...
Ha pedig az orosz állam valóban az ott van az energetikai vállalatok között, akkor kurva jól csinálja.
Az egyesített európai gázvezeték csapja peniglen biza megintcsak az oroszoknál van. Az egyetlen számottevő tartalékot, a norvég gázot ölég drága kiszedni a tenger alól.
Szóval, nem elidegeníteni kellene az oroszokat kicsinyes zsigeri gyűlölködő politizálással (melyet a kis Viktorom bizonyára még a kedves apukájától tanult, ergo képtelen felülemelkedni rajta), ahanem inkább be kellene csábítani őket Európába. Addig, amíg végleg nem fordulnak keletnek. És ennek már sajnos vannak jelei.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)