A hónap mottója

"A gép nem a munkást szabadítja meg a munkától, hanem a munkáját a tartalomtól"

Karl Marx

2007. május 12., szombat

Csontváz a szekrényben

Valaki bizonyára ott tartja.

Kádár János csontvázát legalábbis.
Ismétlem, nagyon szégyellem magam a tett miatt.

Még inkább az Index reakciója okán.
De már nem csodálkozom semmi híren, ami Iszapsztánból jön.

Azt nem tudom, hogy ki az afsz az a Bede Márton. De nem is érdekel. Még a neve is hamis. A humora is. Nem humor, provokáció, hogy a blogok tele legyenek a nevével. Hányinger. Keress rá a fotójára, elárul mindent. (Persze a világ kicsi, a keresőszavakkal TótaW-re akadsz, de végül is majdnem mindegy.) Szóval róla elég ennyi.

Az viszont tudom, hogy kicsoda Kádár János.

A fiatalabbak kedvéért:

Kádár János volt a diktátor.
Tudod, a diktátorok azok azok a cúnya bácsik, aki kirabolják a saját népüket, közbe' meg palotákat építenek maguknak. Ja, az nem Kádár. Ez a fícsör leginkább a rencerváltás miniszterelnökeire illik. Tisztelet a kivételenek. Meg a halottnak. Bár ez nem igazán divat.

Kádár János volt a helytartó.
Tudod, a helyetartó az a cúnya báci, aki egy idegen hatalom kénye kedve szerint kormányoz egy országot. Az afszba! Ez sem igazán Kádár. Valahogy az oroszok seggnyalójának országában mindig nagyobb volt a relatív és abszolút szabadság, mint bármelyik más bolsevik országban. Akkoriban minden tekinteben a térség vezető országa voltunk. Most a sereghajtók. Kíváncsi vagyok például, miféle érdeke volt az országnak az első ún. demokratikus kormány idején elsőként a TELJES mezőgazdasági feldolgozóiparunk (papír, olaj, konzerv etc.) gondolkodás és mindenféle lelkiismerei kétely nélküli idegen kézre adása. Vagy figyeld azt az a kormányt, amely T. József elkövető agrárminiszterré tételével aztán magát a mezőgazdaságot is kivégezte (a szellemi termékek előállításán /mára annak is vége/ kívül az egyetlen valóban működő/képes/ágazatunk). Nyilvánvalóan azért, hogy egyen-gumi EU terméket együnk. Most már van spanyol alma-rettenet és Danon mint győri keksz, Pilóta Lengyelországból. Ugyanazt ehetem itt más néven... Sajnálhatjátok, hogy T. József elkövetőnek nem jött be a chilei cseresznye üzlet. Mer' az tényleg olcsó és finom. Washingtonban legalábbis. A globalizáció finom dolog, de észre kellene venni, hogy a globális gazdaság számára immár csak vevők vagyunk... Annak is szánalmasak.

Kádár János volt a tömeggyilkos.
Igen, ez az. Végre! A levéltári adatok szerint az oroszok keményebb megtorlásra tartottak igényt. A tömeggyilkos ezt valahogy lealkudta. Nem fura? Ja, a Nagy Imre perben jobbára saját volt párttársait ítélték el. Imre bácsi azelőtt padlássepréssel kereste a kenyerét. Kádár akkor a párttársai börtönében éppen a körmei újranövesztésével volt elfoglalva.

Kádár János volt a gulyáskommunizmus megteremtője. Ez sok mindent jelent. Nem akarom részletezni, két dolgot mindenképpen, melyek éppen most vesznek el jó hosszú időre: működő, és csaknem valóban ingyenes egészségügyet és oktatást. Megvolt az ára. A munkaerőd árának csak töredékét kaptad a kezedbe. Ma sincs másképpen. Ha a munkáltatói járulékot is számítod, tulajdonképpen a negyede a tiéd annak, amibe a munkáltatódnak kerülsz... Vagy lehetsz vállakozó, és hazudhatsz, csalhatsz pusztán a túlélésért. Minusz ingyen egészségügy és oktatás. A nyugdíjadat ne is említsem... Ez a gulyáskapitalizmus.

Sorolhatnám a párhuzamokat, de minek.
Látod, az a nagyjából harminc év csak vicc volt.
Iyen egyszerű.
Az életem fele abban telt.
Csak egy vicc.
Ami most folyik, az komédia.
Tragikomédia.

Nincsenek megjegyzések: