A hónap mottója

"A gép nem a munkást szabadítja meg a munkától, hanem a munkáját a tartalomtól"

Karl Marx

2009. február 10., kedd

A különbség

Itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy megláthasd a különbséget a konzervatív gondolkodó és nyikhaj libsi megmondóember között.

Az előbbitől végre megtudtam, hogy mit jelent konzervatívnak lenni a szó jó értelmében (Nem Árpád sáv, evtsak! De nem ám). És ez bizony vállalható konzervatívság már így, az én koromban.
Az a szép, hogy több kommentárt nem is kíván ez az interjú. El kell olvasni, és kész!

Az utóbbiban viszont gyönyörű iskolapéldáját találod annak, ahogy a bértollnok hazug csúsztatások halmazával tereli el a felelősséget kenyéradó gazdáiról, és hárít mindet - ránk. Már megint.

Rád is!

Mert bizony mi tettük korrupttá szegény politikusainkat, a mi silány, paternalista, posztkádári világfelfogásunk törte meg gerincüket az áratatlanoknak. Bizony a mi lelkükön szárad, hogy szegény zuschlag meg az a drága VII. kerületi pógármester (reméljük, a VI. kerületi is, hamarost, a város hercigéről* nem is beszélve) börtönben végzi.

Bijon, bijon.

Papp László Tamás szerint nem azért ábrándult ki a magyar pógár a demokráciából (az ún. önkormányzatiságból es) és lett korrupt az egész politikai osztályunk, mert a rendszerváltozás? hajnalán egy SzDSz-nek (Nem Sodium Dodecil Sulphate - SDS -, az egy nélkülözhetetlen detergens a molekuláris biológiában, szóval egy tiszta valami.) nevezett töredékpárt paktumokat erőszakolt a csírázó demokráciára; mert egy olyan alkotmányunk van, szintén nem kis részben ugyanezen rétegpártocska nem is olyan pillanatnyi befolyásának hatására, melyből mindenestül hiányoznak a politikusi teljesítmény mérésére, értékelésére és honorálására szolgáló intézmények (képviselői visszahívás, kormánybuktatás etc.); mert ugyanezen pártocska, mely a maga küszöb alatti létével csaknem pontosan annyi időt töltött kormányon, mint Alsó Meránia második legerősebb pártja, keresztbe szalmát sem tett az ellen az égbekiáltó nem csupán erkölcsi, hanem fizikai összeférhetelenség ellen, melyet az országzüllési képviselőség és pógármesterség jelent; mert ugyanezen pártocska, mely magát liberálisnak (tehát azon elv követőjének, mely az állam gazdasági szerepének minimumon tartását hirdeti) nevezi (mely hamis tudatnak a dolgozat szerzője is oly lelkes propagálója), szóval e liberális rétegpártocska buzgón beültette minden lehetséges állami cég igazgató és felügyelő tanácsába a tagjait (tudniillik az állam rossz gazda), és nem takarodott el onnan a picsába, amint a kormányzati szerepből virtuálisan ugyan, de közjogilag mindenképpen kilépett; mert ugyanezen törpepárt ellenzékinek hazudja magát akkor, amikor mindenben kiszolgálja volt partnerét, és ezt megteheti.

Szóval Papp László Tamás serint nem ezek miatt ábrándultunk ki. Nem a rendszerrel szembeni INTÉZMÉNYES, JOGI tehetetlenségünk ám a kiábrándító! Hanem mert egyszerűen ostoba, poszkádári, paternalista élősködők vagyunk.

A pártok szokásos felelősség-egybemosása sem maradt ám ki a dolgozatból! Mert bizony nem a Nemzet Csalogányának hat éves országlása juttatta az országot olyan helyzetbe, melybe Alsó Meránia csak a szokásos vesztes háborúk után szokott kerülni. De nem ám! Az egészről a Fityisz tehet, meg Viktorom. Mert titokban, aljas, posztkádárista módon ELLENZÉKBŐL ők kormányozták ide az az országot. Direkt!

Már csak azért olvasom el Papp László Tamás dolgozatait, hogy vajon tényleg olyan-e, mint Móricka, vagyis mindenről az jut-e az eszébe.
Hát az. Nem a pina, na.
Hanem, hogy paternalista meg posztkádári. De tényleg. Ha megnézed a 2020-as Budapesti Olimpiai Marháskodás-hoz írt véleményét (neki mindenről van, ugye, és természetesen az egyedül adekvát), hát még abban is fel tud sorakoztani egy "paternalista tőgyeken függeszkedő össznépi tehetetlenséget".

Ha már megmondóember: TótaW a hullott csillag, olyan szánalmasan szerepel a Heti Válasz vitájában, hogy az már arcpirító. Én kérek elnézést. Mondja már meg neki valaki, hogy csalhatalan megmondóember korszaka már elmúlt, ergo valami, csak azért mert ő mondja, már nincs úgy... Actually, manapság az ún. keresztény kurzus veszélyéről szájalni nem bűn, nem is hiba - egyszerű, kétkezi ostobaság.

Jegyzet:

* Tudtad, hogy a Főpógármesteri funkcióra annyira nincs szükség, hogy tulajdonosa az év közepén kéthónapos mongol lovastúrára mehet?

3 megjegyzés:

sezlony írta...

Ej, az szdsz minden volt a rendszerváltáskor, csak nem töredékpárt. A Kerekasztalnál meg, ahol a jó lovagok megálmodták a demokratikus intézményrendszert, ott ültek a többiek is.
Az, hogy akkoriban minden erővel a kormányzati stabilitást és a konszenzuskényszert bástyázták körül, és eszükbe sem jutott szabályrendszereket alkotni egy kemény versengő pártrendszerre, abban leginkább a naivitás vezérelte őket.

A képviselői visszahívhatóság meg elég nehéz ügy*. Nem véletlen, hogy inkább diktatúrákban divatos, ahol úgyis a hatalom dönti el, hogy akkor kit is hívnak vissza és utána hova megy egy lefüggönyözött autón.

*Mégis hogy? A választók hány százaléka kell a kezdeményezéséhez illetve a megszavazásához? Ha alacsonyra teszed, minden kicsit is népszerűtlenné váló figurát (ami a demokráciákban a ciklus folyamán azért sűrűn előfordul) és kormányt rendre visszahívnának és éjjel-nappal szavazhatnánk, míg végül a kutyát nem érdekelné az egész ciklus. Ha meg magasra, nincs értelme az egésznek.

Sándor írta...

Mivel pár évet külföldön töltöttél, felidézem az elmúlt húsz év kormányait:

1990-1994.: MDF, KNDP és FKgP (egy ideig)
1994-1998: MSZP-SZDSZ
1998-2002: Fidesz, FKgP (már ameddig), MDF
2002-2008: MSZP-SZDSZ

Az ország sorsát, alkotmányunkat, törvényeinket, gazdaságunkat, csalóinkat és tolvajainkat mindannyian meghatározták.

És mi sem húzhatjuk ki magunkat a felelősség alól. Pedig milyen egyszerű is lenne glóriával a fejünk felett széttárni a kezünket, és dühöngeni a politikusainkon... Ja persze :)

Egyszerű is... Olvasom fentebb :P

balfrasz írta...

Hadd ne én döntsem el, mi a visszahívás küszöbe. Nem én vagyok az alkotmányjogász. Az Égnek hála!

Úgy tudom, hogy az Amerikai Egysült Államok nem diktatúra - mégis működik a dolog... Igaz, visszahvásra nemigen van szükség: a levitézlett urak vagy lemondanak, vagy az FBI viszi el őket... Ja, nálunk nincs FBI. A lemondást pedig törölték a szótárból.

Stabilitást és konszenzuskényszert? Körül? Bástyázták? Más igét használnék. Latinul defecatio.

A konszenzus a rendszerváltás óta ismeretlen fogalom Alsó Merániában. A stabilitást meg attól kóduljuk. Amikor Drága Jó Gyulámék végre léptek valamit, és stabilan kormányon kellett volna maradniuk, hogy be is fejezzék, ez a drága, kiváló választási rendszer úgy söpörte el őket, mint a szahart (csak emlékeztetnék: számszerűen több ember szavazott Gyulámékra, mint a Fityiszre...).
Az rendszerváltó politikusok a saját biztonságukat betonozták be. Az elsők között meghozott törvéy ugyanis a halálbünteteés eltörlése volt, ha még emlékeztek. Féltek a jó urak hogyha rosszul sül el a dolog, esetleg még meg találnak döglendeni... (Lenne rá igény.)

Ha visszagondolsz, az SzDSz ugyanolyan rétegpártvolt akkor, mint most: csak éppen a népek a nagy rendszerváltó dühben azt se tudták, kire szavaznak. Lám, négy évvel később már tudták, meg arra négy évvel is... Csak vicceltem.

A politika (tömeg)kultúra színvonala leginkább negatív értékkel mérhető. Nem mintha bármilyen más tömegkultúra színvonala átlépné nálunk a nullát.

Sándor!
A Szadesz a Fityisz országlásának kivételével minden kormányzatban alkotmányozó pozícióban volt. Az elsőben, mint a kerekasztal négyszögletesítője, a másodikban, mint Gyulám mérlegének a nyelve, a Fityisz után meg... Szóval, ennek ellenére, hm, a választási rendünk és a sza... alkotmányunk, hát, hm..., izé...
A finom szabadelvű urak inkább minden általuk meghatározott ciklusban csak saját kis zsebikéjükkel meg a politikai korrektséggel voltak elfoglalva. És még ezt uóbbi se sikerült valami jól... Mint a mellékelt közrendi állapotok mutassák...