Azért érdekes, amikor az értelmiség tyúkszeméről mintegy leesik a hályogkovács, és attól kezdve már csak a szokásos szemellenzék akadályozza a clairvoyancéban, de az aztán alaposan.
Ezt olvastam ma:
A tábormentalitás öngólja, s a média égbekiáltó tudatlansága, s benne az egetverő konklúziót: a magyar politikai szekértáborok úgy viselkednek, mintha a nézetek etnikai törésvonalak mentén szakítanák szerteszét a közgondolkodást. Pedig hát ALSÓ MERÁNIA ugye egységes nemzetállam, tehát milyen etnikumokról is lenne itt szó?
Muhahhhhaaaaa!
Elemzőnk nem látja az ősfától az őserdőt, tehát egyébként tökéletesen helyes ténymegállapítását és következtetését saját maga kezdi kétségbe vonni.
Pedig...
Csak következetesen végig kellene vinni a gondolatot. Nem mondom, kellene hozzá bátorság. Esetleg annak felismerése, hogy a társadalom EGÉSZ szövedéke etnikai törésvonalak mentén hasadozott széjjel. Az újságírás és a politológia is - benne éles szemű, szemellenzős elemzőnkkel
Nehéz. Saját árnyék átugrása trambulin nélkül. Bekötött szemmel. Na jó, szemellenzővel...
Ki lesz olyan ügyes?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése