Nincs vége ennek az okádéknak, de lassan kezd betelni a pohár. Mármint a IVF menzúra... Neduddmivel...!
Elmondok egy történetet. Igaz.
Amióta létezett, olvasója voltam a Magyar Narancsnak, egészen Vágvölgyi B. András távozásáig a főszerkesztői székből. Vágvölgyi kérlelhetetlen és biztos ízléssel kormányozta lapot: vártam a megjelenésére. Aztán nem kezdett másról szólni, mint az ún. újságírók kicsi faszának szopogatásáról egymás által. Amikor sorban a negyedik tárca semmondott mást, mint, hogy baszott be valemelyik nap Para Kovács, egyszer csak azon vettem észre magam, hogy nem várom megjelenést. Faszomnak se kell! Basszanak egyedül, illetve orálisan körben! (Itt most csodálatos gépelési tudományomnak köszönhetően, észrevétlen mintegy, született egy mongol-afrikai diktátor név: Basszanke Ygedül. Figyelmeztek mindekit, föl fogom használni, innentől kezdve kopirájt.)
Na szóval, a fenti kis érdektelen történet megvilágítja 1997 utáni viszonyomat a Magyar Naranccsal - szarok rá, mit írnak.
Azonban most megszólaltak az Írószövetség (öncenzúra) elnöksége által tett nyilatkozat ÜRÜGYÉN, és kapásból meg is sértettek. Azért nem a Levelezőlapokon írok erről, mert bár irodalmi ügy, ott már lezártam ezt a penészes ejakulátumot.
Nem akarom minősíteni a cikket: ha újságírók lennének, utánajártak volna, hogy a kékpiros libériás értelmiség hányszor tett hatalomhű nyilatkozatot, és megkérdezték volna az akkori nyilatkozókat, miért is tették.
Mindegy.
A cikk egyébként két szempontból mégis érdekes: akit hajlandóak voltak megkérdezni (a tagság névsora nyilvános), és aki hajlandó volt válaszolni a nyilatkozatot tevő három szervezet tagjai közül (és nem tért ki, jellemzően), nagyjából egyetértett a nyilatkozat tartalmával, ha a mikéntjével nem is.
A másik:
"Rámutat: amikor a közlemény rágalmazónak és uszítónak nevezi az általa baloldalinak címkézett gondolkodókat, „épp azt a jogot vonja meg tőlük, amelyek nevében a nyilvánossághoz fordul: a szabad véleményformálást jelentő demokratikus megnyilatkozás jogát”."
Magyarázza már meg valaki, hogy miféle jog megvonásáról volt szó abban a (öncenzúra) nyilatkozatban?
Ha valaki "szabad véleményformálást jelentő demokratikus megnyilatkozás" örvén rágalmaz és uszít, ráadásul külföldön, miért baj és az uszítás (lánykori nevén "szabad véleményformálást jelentő demokratikus megnyilatkozás") jogának elvonása egyben, ha ezt valaki rágalmazásnak és uszításnak nevezi.
Mert az "uszítás", mint szó, a jobboldal számára lett fenntartva a bolsi sajtó által még anno dazumal?
Uszítani, elvtársak, mindenki uszíthat, ha van kit uszítson. Akkor is ha nincs. Ilyen az uszítás természete. Most meg még van is. Galore.
Ez talán elég is.
A sértés meg:
"nem a szövetség több száz fős, senki által nem ismert dilettáns fantomtagságát, hanem jelentős, vagy legalábbis ismert munkát végző írókat, irodalomtörténészeket és kultúraszervezőket kérdeztünk"
Egyébként ögyesek, egy kis oldalvágással sikerült ledegradálni a nagyobb neveket is: nem is jelentős, csak ismert. Fasza. Jó mestereik vannak ezeknek a névteleneknek. Révai evts., Aczél evts. Gratulálok!
Nem az igazság fáj - senki által nem ismert dilettáns fantomtag vagyok abban az országban, melyben Fejős Évike az író.
De ezt ne írja le egy belterjben (vö. seminal plasma) erjedt, névtelen szubkultúrhérosz, akinek az anyukája valóban egy fantom volt. Mert nem áll jól neki.
Éppen ezért kell az a kis orális felvezetés haveri körben. Hogy jól álljon.
Írja le - mondjuk - egy olyan író, akinek legalább tízezer példányban valaha is megjelent, és elfogyott valamilyen kötete. Neki jól áll.
Persze, ha a megfelelő oldalon áll jól, nem árt gyorsan bekapni az övét is, hátha a nagy ember észreveszi, felfedezi mintegy, a derék újdonász buzgó szájmunkáját, és bevezeti a szépirodalomba.
2012. február 14., kedd
2012. február 12., vasárnap
Repülni magasan a legjobb
Szokás szerint megint összevitatkozunk Szélesi kollégámmal és barátommal, ezúttal Malév ügyben, mely csődért az ő meglátása szerint egyedül pártunk és kormányunk, személyesen Viktor barátom a felelős.
Alapozza mindezt egy Oszkó Péter nevű többszörös visszaeső három, a hvg.hu-n megjelent ún. blogbejegyzéseire (I-II-III). Nos én mérnök vagyok, nekem a számok beszélnek, volt pénzügyminiszerünk az évszámokon kívül mást nemigen fed fel leleplezést ígérő publicisztikájában (ez a helyes kifejezés).
Helyette a szokásos libériás módon jár el:
Először is bagatellizálja azt az időszakot, amely igazán felelős a történtekért:
"A Malév 2009 előtti viszontagságait persze akár néhány szóban is lehetne jellemezni, hiszen az állami tulajdonú és politikai irányítás alatt álló cégek minden gyengesége megmutatkozott rajta már közvetlenül a rendszerváltást követően."
Majd felősséget az uniós szabályozásra hárítja:
"Ezáltal az uniós csatlakozás időpontjában lényegében megpecsételődött a Malév sorsa."
Egyet rúg az ellenfélbe:
"Ezt a kockázatot a jelenlegi kormány lényegében semmibe vette, illetve ahogy sok más uniós szabályról, erről sem vett időben tudomást, ami lényegében a Malév összeomlásához vezetett."
Egyet nyal önmaga alfelébe:
"Velük szemben a korábbi szocialista kormányok éppen, hogy számoltak az állami támogatásokat tiltó uniós szabályokból fakadó kockázatokkal, lényegében ezért próbáltak változatos, de persze nem mindig sikeres megoldásokat találni a társaság finanszírozására."
Jó nagyot hazudik:
"Lényegében a 2010-es visszaállamosítás is oly módon történt, hogy ahhoz részletes tervek készültek az állami tulajdonba kerülő Malév működésének átalakítására, átstrukturálására, melynek végrehajtásával elkerülhető lett volna a kedvezőtlen brüsszeli határozat, ezt a végrehajtást azonban a jelenlegi kormány teljes egészében elmulasztotta. De valójában ezen problémakör motiválta már a 2007-es privatizációs is..."
Ugyanis semmi ilyesmi sem történt. ha voltak is tervek, egy szalmaszál nem mozdult a végrehajtásuk irányába.
INADEKVÁT VÉDEKEZÉS, HOGY EMIATT A HATALOMNAK, DÖNTÉSEKNEK ÉS VÉGREHAJTÁSNAK MÉG A KÖZELÉBEN SEM LÉVŐ ELLENZÉK A FELELŐS.
A Malévot Bajnai és Oszkó államosította vissza, jó tudván, hogy a cehet a következő kormány fizeti, akik biztosan nem ők lesznek.
Ezután pirulva bevallja, hogy a privatizációt mégiscsak elbaszták, bár nem mondja meg, hogy kicsoda (én tudom!):
"Mindazonáltal nem gondolom, hogy a privatizáció egyébként sikeresnek lenne nevezhető, a vevőként fellépő, Borisz Abramovics által irányított cégcsoport szinte egyetlen vállalását sem teljesítette, a Malévot éppen úgy nem tudta fenntartható pályára állítani, mint korábban az állam, viszont kétes pénzügyi tranzakciókkal még tovább terhelte és egyebek mellett ezzel is megszegte a privatizációs szerződés feltételeit, illetve tovább rombolta a Malév túlélési esélyeit. Ezek között különösen nagy feltűnést keltett az az ún. viszontgarancia ügylet, amelynek keretében Abramovics a privatizáció során tett pénzügyi vállalásait lényegében egy saját maga által kiállított nyilatkozattal visszaterhelte a Malévra, anélkül, hogy arra eredetileg felhatalmazása lett volna a cég igazgatóságától, illetve ezt a felhatalmazást utólag, egy írásbeli előterjesztésbe rejtett mondat segítségével szerezte meg. De vitatott volt számos más ügylet, pl. a cég hosszú távú catering szerződése, melyek témájában a visszaállamosítás után még az akkori Pénzügyminisztérium felügyelete alatt születtek meg és kerültek benyújtásra büntetőfeljelentések."
És még egy bájos hazugság:
"Miután viszont az elmúlt két évben sem következtek be olyan változások a cég működésében, hogy az önfenntartóvá és önfinanszírozóvá tudott volna válni, az állam folyamatos támogatási lehetősége híján egyszerűen kifutott a pénzéből, lényegében a folyamatos működésével kapcsolatos költségeit sem tudta fizetni."
Ezzel szemben a Malév az elmúlt őszön történetének legeredményesebb időszakát hagyta maga mögött: átlag 10% utasforgalom növekedést az előző évhez képest. Ami önmagában persze semmi, ha nettó árbevétel 2001 óta bekövetkezett 20%-os esését tekintjük.
Különösen semmi akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az oroszok ígért 32 md Ft-nyi bankgaranciája az ügyes szoci pénzügyeseknek köszönhetően valójában 30 md Ft-nyi adóssságot jelent feléjük, mely most már állami adóság. A csőd előtt bizony másik komolyan figyelembe veendő tétel volt az kb. 100 md, melyet valahová vissza kellett volna fizetni Magyarországnak a brüsszeli versenydöntés folyományaképpen - melyet oly jellegzetes alsómerán módon a Malév egykori vezére (a privatizáció táján) feljelentése váltott ki, a Váradi József nevű sikerember ezt a konkurens, a WizzAir vezéreként tette meg (vö. piac, haza és árulás)
Hát, ez a rögvalóság. Sanyi!
Alapozza mindezt egy Oszkó Péter nevű többszörös visszaeső három, a hvg.hu-n megjelent ún. blogbejegyzéseire (I-II-III). Nos én mérnök vagyok, nekem a számok beszélnek, volt pénzügyminiszerünk az évszámokon kívül mást nemigen fed fel leleplezést ígérő publicisztikájában (ez a helyes kifejezés).
Helyette a szokásos libériás módon jár el:
Először is bagatellizálja azt az időszakot, amely igazán felelős a történtekért:
"A Malév 2009 előtti viszontagságait persze akár néhány szóban is lehetne jellemezni, hiszen az állami tulajdonú és politikai irányítás alatt álló cégek minden gyengesége megmutatkozott rajta már közvetlenül a rendszerváltást követően."
Majd felősséget az uniós szabályozásra hárítja:
"Ezáltal az uniós csatlakozás időpontjában lényegében megpecsételődött a Malév sorsa."
Egyet rúg az ellenfélbe:
"Ezt a kockázatot a jelenlegi kormány lényegében semmibe vette, illetve ahogy sok más uniós szabályról, erről sem vett időben tudomást, ami lényegében a Malév összeomlásához vezetett."
Egyet nyal önmaga alfelébe:
"Velük szemben a korábbi szocialista kormányok éppen, hogy számoltak az állami támogatásokat tiltó uniós szabályokból fakadó kockázatokkal, lényegében ezért próbáltak változatos, de persze nem mindig sikeres megoldásokat találni a társaság finanszírozására."
Jó nagyot hazudik:
"Lényegében a 2010-es visszaállamosítás is oly módon történt, hogy ahhoz részletes tervek készültek az állami tulajdonba kerülő Malév működésének átalakítására, átstrukturálására, melynek végrehajtásával elkerülhető lett volna a kedvezőtlen brüsszeli határozat, ezt a végrehajtást azonban a jelenlegi kormány teljes egészében elmulasztotta. De valójában ezen problémakör motiválta már a 2007-es privatizációs is..."
Ugyanis semmi ilyesmi sem történt. ha voltak is tervek, egy szalmaszál nem mozdult a végrehajtásuk irányába.
INADEKVÁT VÉDEKEZÉS, HOGY EMIATT A HATALOMNAK, DÖNTÉSEKNEK ÉS VÉGREHAJTÁSNAK MÉG A KÖZELÉBEN SEM LÉVŐ ELLENZÉK A FELELŐS.
A Malévot Bajnai és Oszkó államosította vissza, jó tudván, hogy a cehet a következő kormány fizeti, akik biztosan nem ők lesznek.
Ezután pirulva bevallja, hogy a privatizációt mégiscsak elbaszták, bár nem mondja meg, hogy kicsoda (én tudom!):
"Mindazonáltal nem gondolom, hogy a privatizáció egyébként sikeresnek lenne nevezhető, a vevőként fellépő, Borisz Abramovics által irányított cégcsoport szinte egyetlen vállalását sem teljesítette, a Malévot éppen úgy nem tudta fenntartható pályára állítani, mint korábban az állam, viszont kétes pénzügyi tranzakciókkal még tovább terhelte és egyebek mellett ezzel is megszegte a privatizációs szerződés feltételeit, illetve tovább rombolta a Malév túlélési esélyeit. Ezek között különösen nagy feltűnést keltett az az ún. viszontgarancia ügylet, amelynek keretében Abramovics a privatizáció során tett pénzügyi vállalásait lényegében egy saját maga által kiállított nyilatkozattal visszaterhelte a Malévra, anélkül, hogy arra eredetileg felhatalmazása lett volna a cég igazgatóságától, illetve ezt a felhatalmazást utólag, egy írásbeli előterjesztésbe rejtett mondat segítségével szerezte meg. De vitatott volt számos más ügylet, pl. a cég hosszú távú catering szerződése, melyek témájában a visszaállamosítás után még az akkori Pénzügyminisztérium felügyelete alatt születtek meg és kerültek benyújtásra büntetőfeljelentések."
És még egy bájos hazugság:
"Miután viszont az elmúlt két évben sem következtek be olyan változások a cég működésében, hogy az önfenntartóvá és önfinanszírozóvá tudott volna válni, az állam folyamatos támogatási lehetősége híján egyszerűen kifutott a pénzéből, lényegében a folyamatos működésével kapcsolatos költségeit sem tudta fizetni."
Ezzel szemben a Malév az elmúlt őszön történetének legeredményesebb időszakát hagyta maga mögött: átlag 10% utasforgalom növekedést az előző évhez képest. Ami önmagában persze semmi, ha nettó árbevétel 2001 óta bekövetkezett 20%-os esését tekintjük.
Különösen semmi akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az oroszok ígért 32 md Ft-nyi bankgaranciája az ügyes szoci pénzügyeseknek köszönhetően valójában 30 md Ft-nyi adóssságot jelent feléjük, mely most már állami adóság. A csőd előtt bizony másik komolyan figyelembe veendő tétel volt az kb. 100 md, melyet valahová vissza kellett volna fizetni Magyarországnak a brüsszeli versenydöntés folyományaképpen - melyet oly jellegzetes alsómerán módon a Malév egykori vezére (a privatizáció táján) feljelentése váltott ki, a Váradi József nevű sikerember ezt a konkurens, a WizzAir vezéreként tette meg (vö. piac, haza és árulás)
Hát, ez a rögvalóság. Sanyi!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)