Szokás szerint megint összevitatkozunk Szélesi kollégámmal és barátommal, ezúttal Malév ügyben, mely csődért az ő meglátása szerint egyedül pártunk és kormányunk, személyesen Viktor barátom a felelős.
Alapozza mindezt egy Oszkó Péter nevű többszörös visszaeső három, a hvg.hu-n megjelent ún. blogbejegyzéseire (I-II-III). Nos én mérnök vagyok, nekem a számok beszélnek, volt pénzügyminiszerünk az évszámokon kívül mást nemigen fed fel leleplezést ígérő publicisztikájában (ez a helyes kifejezés).
Helyette a szokásos libériás módon jár el:
Először is bagatellizálja azt az időszakot, amely igazán felelős a történtekért:
"A Malév 2009 előtti viszontagságait persze akár néhány szóban is lehetne jellemezni, hiszen az állami tulajdonú és politikai irányítás alatt álló cégek minden gyengesége megmutatkozott rajta már közvetlenül a rendszerváltást követően."
Majd felősséget az uniós szabályozásra hárítja:
"Ezáltal az uniós csatlakozás időpontjában lényegében megpecsételődött a Malév sorsa."
Egyet rúg az ellenfélbe:
"Ezt a kockázatot a jelenlegi kormány lényegében semmibe vette, illetve ahogy sok más uniós szabályról, erről sem vett időben tudomást, ami lényegében a Malév összeomlásához vezetett."
Egyet nyal önmaga alfelébe:
"Velük szemben a korábbi szocialista kormányok éppen, hogy számoltak az állami támogatásokat tiltó uniós szabályokból fakadó kockázatokkal, lényegében ezért próbáltak változatos, de persze nem mindig sikeres megoldásokat találni a társaság finanszírozására."
Jó nagyot hazudik:
"Lényegében a 2010-es visszaállamosítás is oly módon történt, hogy ahhoz részletes tervek készültek az állami tulajdonba kerülő Malév működésének átalakítására, átstrukturálására, melynek végrehajtásával elkerülhető lett volna a kedvezőtlen brüsszeli határozat, ezt a végrehajtást azonban a jelenlegi kormány teljes egészében elmulasztotta. De valójában ezen problémakör motiválta már a 2007-es privatizációs is..."
Ugyanis semmi ilyesmi sem történt. ha voltak is tervek, egy szalmaszál nem mozdult a végrehajtásuk irányába.
INADEKVÁT VÉDEKEZÉS, HOGY EMIATT A HATALOMNAK, DÖNTÉSEKNEK ÉS VÉGREHAJTÁSNAK MÉG A KÖZELÉBEN SEM LÉVŐ ELLENZÉK A FELELŐS.
A Malévot Bajnai és Oszkó államosította vissza, jó tudván, hogy a cehet a következő kormány fizeti, akik biztosan nem ők lesznek.
Ezután pirulva bevallja, hogy a privatizációt mégiscsak elbaszták, bár nem mondja meg, hogy kicsoda (én tudom!):
"Mindazonáltal nem gondolom, hogy a privatizáció egyébként sikeresnek lenne nevezhető, a vevőként fellépő, Borisz Abramovics által irányított cégcsoport szinte egyetlen vállalását sem teljesítette, a Malévot éppen úgy nem tudta fenntartható pályára állítani, mint korábban az állam, viszont kétes pénzügyi tranzakciókkal még tovább terhelte és egyebek mellett ezzel is megszegte a privatizációs szerződés feltételeit, illetve tovább rombolta a Malév túlélési esélyeit. Ezek között különösen nagy feltűnést keltett az az ún. viszontgarancia ügylet, amelynek keretében Abramovics a privatizáció során tett pénzügyi vállalásait lényegében egy saját maga által kiállított nyilatkozattal visszaterhelte a Malévra, anélkül, hogy arra eredetileg felhatalmazása lett volna a cég igazgatóságától, illetve ezt a felhatalmazást utólag, egy írásbeli előterjesztésbe rejtett mondat segítségével szerezte meg. De vitatott volt számos más ügylet, pl. a cég hosszú távú catering szerződése, melyek témájában a visszaállamosítás után még az akkori Pénzügyminisztérium felügyelete alatt születtek meg és kerültek benyújtásra büntetőfeljelentések."
És még egy bájos hazugság:
"Miután viszont az elmúlt két évben sem következtek be olyan változások a cég működésében, hogy az önfenntartóvá és önfinanszírozóvá tudott volna válni, az állam folyamatos támogatási lehetősége híján egyszerűen kifutott a pénzéből, lényegében a folyamatos működésével kapcsolatos költségeit sem tudta fizetni."
Ezzel szemben a Malév az elmúlt őszön történetének legeredményesebb időszakát hagyta maga mögött: átlag 10% utasforgalom növekedést az előző évhez képest. Ami önmagában persze semmi, ha nettó árbevétel 2001 óta bekövetkezett 20%-os esését tekintjük.
Különösen semmi akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az oroszok ígért 32 md Ft-nyi bankgaranciája az ügyes szoci pénzügyeseknek köszönhetően valójában 30 md Ft-nyi adóssságot jelent feléjük, mely most már állami adóság. A csőd előtt bizony másik komolyan figyelembe veendő tétel volt az kb. 100 md, melyet valahová vissza kellett volna fizetni Magyarországnak a brüsszeli versenydöntés folyományaképpen - melyet oly jellegzetes alsómerán módon a Malév egykori vezére (a privatizáció táján) feljelentése váltott ki, a Váradi József nevű sikerember ezt a konkurens, a WizzAir vezéreként tette meg (vö. piac, haza és árulás)
Hát, ez a rögvalóság. Sanyi!
Alapozza mindezt egy Oszkó Péter nevű többszörös visszaeső három, a hvg.hu-n megjelent ún. blogbejegyzéseire (I-II-III). Nos én mérnök vagyok, nekem a számok beszélnek, volt pénzügyminiszerünk az évszámokon kívül mást nemigen fed fel leleplezést ígérő publicisztikájában (ez a helyes kifejezés).
Helyette a szokásos libériás módon jár el:
Először is bagatellizálja azt az időszakot, amely igazán felelős a történtekért:
"A Malév 2009 előtti viszontagságait persze akár néhány szóban is lehetne jellemezni, hiszen az állami tulajdonú és politikai irányítás alatt álló cégek minden gyengesége megmutatkozott rajta már közvetlenül a rendszerváltást követően."
Majd felősséget az uniós szabályozásra hárítja:
"Ezáltal az uniós csatlakozás időpontjában lényegében megpecsételődött a Malév sorsa."
Egyet rúg az ellenfélbe:
"Ezt a kockázatot a jelenlegi kormány lényegében semmibe vette, illetve ahogy sok más uniós szabályról, erről sem vett időben tudomást, ami lényegében a Malév összeomlásához vezetett."
Egyet nyal önmaga alfelébe:
"Velük szemben a korábbi szocialista kormányok éppen, hogy számoltak az állami támogatásokat tiltó uniós szabályokból fakadó kockázatokkal, lényegében ezért próbáltak változatos, de persze nem mindig sikeres megoldásokat találni a társaság finanszírozására."
Jó nagyot hazudik:
"Lényegében a 2010-es visszaállamosítás is oly módon történt, hogy ahhoz részletes tervek készültek az állami tulajdonba kerülő Malév működésének átalakítására, átstrukturálására, melynek végrehajtásával elkerülhető lett volna a kedvezőtlen brüsszeli határozat, ezt a végrehajtást azonban a jelenlegi kormány teljes egészében elmulasztotta. De valójában ezen problémakör motiválta már a 2007-es privatizációs is..."
Ugyanis semmi ilyesmi sem történt. ha voltak is tervek, egy szalmaszál nem mozdult a végrehajtásuk irányába.
INADEKVÁT VÉDEKEZÉS, HOGY EMIATT A HATALOMNAK, DÖNTÉSEKNEK ÉS VÉGREHAJTÁSNAK MÉG A KÖZELÉBEN SEM LÉVŐ ELLENZÉK A FELELŐS.
A Malévot Bajnai és Oszkó államosította vissza, jó tudván, hogy a cehet a következő kormány fizeti, akik biztosan nem ők lesznek.
Ezután pirulva bevallja, hogy a privatizációt mégiscsak elbaszták, bár nem mondja meg, hogy kicsoda (én tudom!):
"Mindazonáltal nem gondolom, hogy a privatizáció egyébként sikeresnek lenne nevezhető, a vevőként fellépő, Borisz Abramovics által irányított cégcsoport szinte egyetlen vállalását sem teljesítette, a Malévot éppen úgy nem tudta fenntartható pályára állítani, mint korábban az állam, viszont kétes pénzügyi tranzakciókkal még tovább terhelte és egyebek mellett ezzel is megszegte a privatizációs szerződés feltételeit, illetve tovább rombolta a Malév túlélési esélyeit. Ezek között különösen nagy feltűnést keltett az az ún. viszontgarancia ügylet, amelynek keretében Abramovics a privatizáció során tett pénzügyi vállalásait lényegében egy saját maga által kiállított nyilatkozattal visszaterhelte a Malévra, anélkül, hogy arra eredetileg felhatalmazása lett volna a cég igazgatóságától, illetve ezt a felhatalmazást utólag, egy írásbeli előterjesztésbe rejtett mondat segítségével szerezte meg. De vitatott volt számos más ügylet, pl. a cég hosszú távú catering szerződése, melyek témájában a visszaállamosítás után még az akkori Pénzügyminisztérium felügyelete alatt születtek meg és kerültek benyújtásra büntetőfeljelentések."
És még egy bájos hazugság:
"Miután viszont az elmúlt két évben sem következtek be olyan változások a cég működésében, hogy az önfenntartóvá és önfinanszírozóvá tudott volna válni, az állam folyamatos támogatási lehetősége híján egyszerűen kifutott a pénzéből, lényegében a folyamatos működésével kapcsolatos költségeit sem tudta fizetni."
Ezzel szemben a Malév az elmúlt őszön történetének legeredményesebb időszakát hagyta maga mögött: átlag 10% utasforgalom növekedést az előző évhez képest. Ami önmagában persze semmi, ha nettó árbevétel 2001 óta bekövetkezett 20%-os esését tekintjük.
Különösen semmi akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az oroszok ígért 32 md Ft-nyi bankgaranciája az ügyes szoci pénzügyeseknek köszönhetően valójában 30 md Ft-nyi adóssságot jelent feléjük, mely most már állami adóság. A csőd előtt bizony másik komolyan figyelembe veendő tétel volt az kb. 100 md, melyet valahová vissza kellett volna fizetni Magyarországnak a brüsszeli versenydöntés folyományaképpen - melyet oly jellegzetes alsómerán módon a Malév egykori vezére (a privatizáció táján) feljelentése váltott ki, a Váradi József nevű sikerember ezt a konkurens, a WizzAir vezéreként tette meg (vö. piac, haza és árulás)
Hát, ez a rögvalóság. Sanyi!
5 megjegyzés:
Nos, örülök, hogy már az első mondatban akkorát sikerült lódítanod, hogy az egész anyag átrepült az irrealitás világába. Akárhol is landolt, lila ködök forognak ott és sárga gázok párolognak. Józsefem, kevesebb zsigert és több agysejtet mozgass meg, ha politizálsz :)
Akarjuk mi ezzel lekötni szabad energiáinkat? Tényleg fontos?
Mi is a lódítás?
A facebookon úgy állítottad be, mintha Malév csődje csupán Viktor barátomék sara lenne, és e mellé támogatásképpen hoztad Oszkó elkövetőt. Ki lódít itt?
Mint jeleztem, engem a számok érdekelnek - a számok nem zsigeriek. A retorika igen, és jó Oszkó barátunknak csak retorikája van.
Szeretném tételesen látni, mi szerepe volt a privatizációban és a visszaállamosításban a 2002-2010 közötti ellenzéknek. Nem bonyolult kérés ez.
Szeretném tételesen látni, mibe fáj a Malév privatizáció és visszaállamosítás az országnak.
Kevés szám ismert: 200 md-ot hozott, 25-öt vitt. Maradt 30 md adósság az oroszok felé, és kb. 80-100 valahová (Brüsszel), amit, ha szerencsések és ügyesek vagyunk talán nem kell kifizetni. Plusz itt lebeg az ország fölött ez:
http://hvg.hu/gazdasag/20120206_airport_malev_csod
Sándorom! Hol is van az 200 md bevétel? Plusz a 450 md a reptérért? Meg a többi, az MVM darabjaiból és társaik. Valahogy ugyanekkora, és még tízszer több államadósságá változott át. Magyar csoda. Biztosan Viktor barátom változtatta át - ellenzékből. Nagy varázsló ő.
Azt nem tudod és/vagy akarod megérteni, hogy 2002-2010 közötti hibákért, kormányzati bűnökért nem elegáns az ellenzéket okolni.
Hogy az öröklött a teherrel nem tudnak megbirkózni, az az ő hibájuk, bűnük, gyengeségük. Csak és csakis ezt lehet az orrukra húzni.
Energiánkat nem ezzel kéne lekötni, mert a vitában továbbra is az én minősítésem az ultima ratio, érvek, azok nincsenek.
De nemcsak ezért kedvellek.
Olyan messze vagy az ultima ratiótól, mint liberális rabbi a karlendítéstől. Namost, szerencsére visszaolvasható a facebookon, mit mondtam: egy szóval sem állítottam, hogy csak a Vityeszék sara. A vita ott tört ki, amikor Éva a Magyar Nemzet felületét hozta elő, mint intelligens, jól informált ember alap-lapját, és abban egy Selmeczi megszólalással zárt röpke cikket, mint Tényt. Erre én beidéztem Oszkót, aki szerintem, kicsit összetettebb képet festett a Malév húsz évéről, és bizony nem csak Viktorékra kente a dolgot...
Megkövetlek, Sándor!
De máskor, plíz, kérlek, fogalmazz egyértelműen, akkor megértem a szándékod. Így csak következtettem a link Oszkó illetve az Oszkó link után, aki minden felelősséget szegény Viktor barátomra hárított, hogy osztod a többszörös visszaeső nézeteit.
Sándor, most ezzel azt szeretted volna mondani, hogy Oszkó blogja hitelesebb, mint az MNO?
Csak azért higgyük el neki, amit odafröcsögött a blogjába, mert odafröcsögte?
Attól automatikusan igazzá válik?
Ne má! :)
Megjegyzés küldése