Life is a Bitch

Három éven belül a második olyan ember távozott az élők sorából a tudomásommal, akik túlélték a Holokausztot, hogy aztán egészen értelmetlenül haljanak meg. Az értelmetlenség később kissé magyarázatra szorul, de áll.

Az első haláleset tavalyról: életem egyetlen valódi mentora, a zseniális Andreas Chrambach (1927. április 23. - 2006. február 23.), az elektroforézis technikájának úttörője, tökélyre fejlesztője autóbalesetben halt meg. Túlélte Auswitzot, azzal a kis tetoválással a karján sohasem büszkélkedett, sohasem használta ki. Túlélte a rákot is, jó úton volt a felépülés felé, amikor kedvenc, de kissé túlérett VW bogara megölte. Értelmetlen halál.

A másik tegnap esett. Liviu Librescu (1930. augusztus 18. – 2007 április 16.) professzor tegnap esett áldozatául a bolond dél-koreai lövöldözésének a virginiai Blacksburgban. Romániában élte túl a Holokausztot, ahol a Vasgárdához képest a láger SS és a Gestapo meg a mi nyilasaink is csak kiscserkészek voltak. Túlélte Csaut is. Úgy halt meg, hogy az ajtóban, testével védte az ablakon kimenekekülő diákjait. Hősi halál, de ugyanolyan értelmetlen.

Mit is akartam ezzel mondani?

Az élet, az élet, elvtársak, barátaim egy utolsó szajha.

Nekünk lőttek

Virginia, ahol az iszonyatos lövöldözés esett ma meg (a kanadai indiai hülyegyerek lövöldözése copycat-jének tűnik), ha jól tudom az az állam, ahol Charlton Heston, aka Ben Hur azzal kampányolt Bushika-Husika mellett a demokra Al Gore ellenében (aki szintén szar elnök lett volna, csak másképpen), hogy ha demokraták kerülnek hatalomra, bizony elveszik a fegyvereket a jó redneck-ektől.

Hát megtarthatták, és most még kaptak is hozzá.

Mert valószínűleg az áldozatok többsége virginiani.

Gyújtsunk egy gyertyát érettük.