Mosthatja vér is

ilyenek vagyunk:

Kiutasították Amerikából a magyar kulturális attasét

De legyen valami igaz és szép is, mert ő is mi vagyunk, remélem legalábbis:

József Attila

A VÁROS PEREMÉN

A város peremén, ahol élek,
beomló alkonyokon
mint pici denevérek, puha
szárnyakon száll a korom,
s lerakódik, mint a guanó,
keményen, vastagon.

Lelkünkre így ül ez a kor.
És mint nehéz esők
vastag rongyai mosogatják
a csorba pléhtetőt -
hiába törli a bú szivünkrõl
a rákövesedõt.

Moshatja vér is - ilyenek vagyunk.
Uj nép, másfajta raj.
Másként ejtjük a szót, fejünkön
másként tapad a haj.
Nem isten, nem is az ész, hanem
a szén, vas és olaj,

a való anyag teremtett minket
e szörnyű társadalom
öntőformáiba löttyintve
forrón és szilajon,
hogy helyt álljunk az emberiségért
az örök talajon.

Papok, katonák, polgárok után
igy lettünk végre mi hű
meghallói a törvényeknek;
minden emberi mű
értelme ezért búg mibennünk,
mint a mélyhegedû.

Elpusztíthatatlant annyian,
mióta kialakult
naprendszerünk, nem pusztítottak
eddig, bár sok a mult:
szállásainkon éhinség, fegyver,
vakhit és kolera dúlt.

Győzni fogó még annyira
meg nem aláztatott,
amennyire a csillagok alatt
ti megaláztatok:
a földre sütöttük szemünk. Kinyilt
a földbe zárt titok.

Csak nézzétek, a drága jószág
hogy elvadult, a gép!
Törékeny falvak reccsennek össze,
mint tócsán gyönge jég,
városok vakolata omlik,
ha szökken; s döng az ég.

Ki inti le - talán a földesúr? -
a juhász vad ebét?
Gyermekkora gyermekkorunk. Velünk
nevelkedett a gép.
Kezes állat. No, szóljatok rá!
Mi tudjuk a nevét.

És látjuk már, hogy nemsoká
mind térdre omlotok
s imádkoztok hozzá, ki pusztán
a tulajdonotok.
De ő csak ahhoz húz, ki néki
enni maga adott...

Im itt vagyunk, gyanakvón s együtt,
az anyag gyermekei.
Emeljétek föl szivünket! Azé,
aki fölemeli.
Ilyen erős csak az lehet,
ki velünk van teli.

Föl a szívvel, az üzemek fölé!
Ily kormos, nagy szivet
az látott-hallott, ki napot látott
füstjében fulladni meg,
ki lüktetését hallotta a föld
sok tárnás mélyeinek!

Föl, föl!... E fölosztott föld körül
sír, szédül és dülöng
a léckerités leheletünktől,
mint ha vihar dühöng.
Fujjunk rá! Föl a szivvel,
füstöljön odafönt!

Mig megvilágosúl gyönyörű
képességünk, a rend,
mellyel az elme tudomásul veszi
a véges végtelent,
a termelési erőket odakint s az
ösztönöket idebent...

A város peremén sivít e dal.
A költő, a rokon,
nézi, csak nézi, hull, csak hull a
kövér, puha korom,
s lerakódik, mint a guanó,
keményen, vastagon.

A költő - ajkán csörömpöl a szó,
de ő, (az adott világ
varázsainak mérnöke),
tudatos jövőbe lát
s megszerkeszti magában, mint ti
majd kint, a harmóniát.

1933 tavasza

Sünmalac

Ígérem utoljára az Index "magyarjáról".

Szóval, ha bebaszol, könnyen elbaszod, és lebaszod ahelyett, hogy megbasznád, a kibaszott életbe! Engem meg fölbaszol.

Látod, mennyi szép igekötő létezik a magyar nyelvben.

Ifjú Gárda

Az én időmben, korokkal ezelőtt, ezt mi, Ifjúgárdisták csináltuk. Nagyon szerettem az egyenruhánkat, főleg a surranót meg az anorákot. Eccer országos harmadikok lettünk Polgári Védelemből. Salgótarjánban.

És milyen jó is volt március tizenötödikén tüntetőket verni... (Ha ezt komolyan veszed akkor valóban vagy hülye vagy, vagy nagyon fiatal vagy a kettó teszőleges kombinációja... :) )

Korrektorsirató

Hiányzik egy szakma. A cica vitte el, illetve - ne bántsam ezeket a csodálatos ragadozókat! -, az ún. technikai fejlődés, a gyorsuló idő ragadta magával a pokolba vezető úton.

Mindenképpen kár érte. Értük.

Itt, Amerikában leginkább az Indexből tájékozódom. Nem azért, mintha túl objektív lenne, csak mert a hangja és világlátása egykor közel állt hozzám és megszoktam - nagy erejű a tehetetlenség törvénye.

Vagy egy fél éve - lehet régebben? -, azonban ugrásszerű romlás következett be a lap nyelvi minőségében. A ba/be, ban/ben szintű hibák mindennapossá váltak, még olyanok kezéből is, akik magukat szépírónak tekintik. Az ikes ige ragozása többé nem követi a nyelv talán utolsó barokkos virágainak (szinesítőinek) kölönálló szabályait. Amikor a "találkozok"-kal találkozom, szenvedek. Mintha a Plain Language Iniciative lépett volna életbe az Indexnél is.

Az elírások pedig egészen zavarbaejtőek. A kedvencem az Atlantis űrálomás volt pár hónapja, a legfrisebb Kolumbusz partraszállásának legújabb dátuma: 1942. D-nap, véreim!

Ez ellen a lecsúszás ellen négy dolgot lehet tenni:

1. Felhagyni a kontraszelekcióval, és megszabadulni a tehetségtelen, igénytelen kollégáktól.
2. Felvenni egy korrektort.
3. A kettő együtt.
4. Tegyetek rá WIndexet!
   

Csontváz a szekrényben

Valaki bizonyára ott tartja.

Kádár János csontvázát legalábbis.
Ismétlem, nagyon szégyellem magam a tett miatt.

Még inkább az Index reakciója okán.
De már nem csodálkozom semmi híren, ami Iszapsztánból jön.

Azt nem tudom, hogy ki az afsz az a Bede Márton. De nem is érdekel. Még a neve is hamis. A humora is. Nem humor, provokáció, hogy a blogok tele legyenek a nevével. Hányinger. Keress rá a fotójára, elárul mindent. (Persze a világ kicsi, a keresőszavakkal TótaW-re akadsz, de végül is majdnem mindegy.) Szóval róla elég ennyi.

Az viszont tudom, hogy kicsoda Kádár János.

A fiatalabbak kedvéért:

Kádár János volt a diktátor.
Tudod, a diktátorok azok azok a cúnya bácsik, aki kirabolják a saját népüket, közbe' meg palotákat építenek maguknak. Ja, az nem Kádár. Ez a fícsör leginkább a rencerváltás miniszterelnökeire illik. Tisztelet a kivételenek. Meg a halottnak. Bár ez nem igazán divat.

Kádár János volt a helytartó.
Tudod, a helyetartó az a cúnya báci, aki egy idegen hatalom kénye kedve szerint kormányoz egy országot. Az afszba! Ez sem igazán Kádár. Valahogy az oroszok seggnyalójának országában mindig nagyobb volt a relatív és abszolút szabadság, mint bármelyik más bolsevik országban. Akkoriban minden tekinteben a térség vezető országa voltunk. Most a sereghajtók. Kíváncsi vagyok például, miféle érdeke volt az országnak az első ún. demokratikus kormány idején elsőként a TELJES mezőgazdasági feldolgozóiparunk (papír, olaj, konzerv etc.) gondolkodás és mindenféle lelkiismerei kétely nélküli idegen kézre adása. Vagy figyeld azt az a kormányt, amely T. József elkövető agrárminiszterré tételével aztán magát a mezőgazdaságot is kivégezte (a szellemi termékek előállításán /mára annak is vége/ kívül az egyetlen valóban működő/képes/ágazatunk). Nyilvánvalóan azért, hogy egyen-gumi EU terméket együnk. Most már van spanyol alma-rettenet és Danon mint győri keksz, Pilóta Lengyelországból. Ugyanazt ehetem itt más néven... Sajnálhatjátok, hogy T. József elkövetőnek nem jött be a chilei cseresznye üzlet. Mer' az tényleg olcsó és finom. Washingtonban legalábbis. A globalizáció finom dolog, de észre kellene venni, hogy a globális gazdaság számára immár csak vevők vagyunk... Annak is szánalmasak.

Kádár János volt a tömeggyilkos.
Igen, ez az. Végre! A levéltári adatok szerint az oroszok keményebb megtorlásra tartottak igényt. A tömeggyilkos ezt valahogy lealkudta. Nem fura? Ja, a Nagy Imre perben jobbára saját volt párttársait ítélték el. Imre bácsi azelőtt padlássepréssel kereste a kenyerét. Kádár akkor a párttársai börtönében éppen a körmei újranövesztésével volt elfoglalva.

Kádár János volt a gulyáskommunizmus megteremtője. Ez sok mindent jelent. Nem akarom részletezni, két dolgot mindenképpen, melyek éppen most vesznek el jó hosszú időre: működő, és csaknem valóban ingyenes egészségügyet és oktatást. Megvolt az ára. A munkaerőd árának csak töredékét kaptad a kezedbe. Ma sincs másképpen. Ha a munkáltatói járulékot is számítod, tulajdonképpen a negyede a tiéd annak, amibe a munkáltatódnak kerülsz... Vagy lehetsz vállakozó, és hazudhatsz, csalhatsz pusztán a túlélésért. Minusz ingyen egészségügy és oktatás. A nyugdíjadat ne is említsem... Ez a gulyáskapitalizmus.

Sorolhatnám a párhuzamokat, de minek.
Látod, az a nagyjából harminc év csak vicc volt.
Iyen egyszerű.
Az életem fele abban telt.
Csak egy vicc.
Ami most folyik, az komédia.
Tragikomédia.

Hűtlen kezelés

A Nemzet Csalogánya a "legolcsóbb" módját választotta Liszaboni útjának.

Ne legyünk képmutatóak, ha teljes Magas Delegáciját számíccsuk, kilenc milla semmiség a különgépért, hogy odacipeljék a sok semmittevőt. Legalább nem a Hungarian Air Force One-nal (nagyjából a teljes röpképes magyar légierő) égette magát, mint Viktorom.

De bassza meg a legócsóbb, ha a sok léhűtőt a Wizairral viszik el, legalább Barcelonáig, nem kilencmilláért, hanem mongyuk kilencszáz euróért. Az egész bagázst. Na jó, a Nemzet Csalogánya és a naccságos asszony mehet az Iberiával, bizniszklasszon... És még mindig van legalább két napjuk, hogy a háromnaposnak hazudott intrakontinetális út valóban három napig tartson...

Költsék nyugodtan a csődben lévő ország pénzét, ki nem szarja le! De ne nézzenek mindenkit komplett hülyének!

Aki eccer hazudott, az biza nehezen hagyja abba...