Végre választott hazám is példaként állítja maga elé szülőhazámat!
Mondjuk negatív példaként, de a nullához képest ez legalább abszolúértékben kielégítőnek mondható eredmény.
Ma megtörtént, hogy a The New York Times leközölte azt az írást, melyben egy Martin Hutchinson nevű kommentátor arra mutatott rá, hogy Államok államadósága a magyar szintet közelíti (Ez szép teljesítmény, valljuk be büszkén!), az Államok válságkezelő programját A Nemzet Csalogányának hatéves működéséhez hasonlította, és azzal riogatott, hogy a jó Barack két év múlva talán ugyanúgy leböszmézi majd magukat, mint a nemzet Csakogánya tette azt híveinek seregével.
Köszönjük, Ferenc! Nélküled nem sikerült volna!
2009. február 19., csütörtök
2009. február 10., kedd
A különbség
Itt a soha vissza nem térő alkalom, hogy megláthasd a különbséget a konzervatív gondolkodó és nyikhaj libsi megmondóember között.
Az előbbitől végre megtudtam, hogy mit jelent konzervatívnak lenni a szó jó értelmében (Nem Árpád sáv, evtsak! De nem ám). És ez bizony vállalható konzervatívság már így, az én koromban.
Az a szép, hogy több kommentárt nem is kíván ez az interjú. El kell olvasni, és kész!
Az utóbbiban viszont gyönyörű iskolapéldáját találod annak, ahogy a bértollnok hazug csúsztatások halmazával tereli el a felelősséget kenyéradó gazdáiról, és hárít mindet - ránk. Már megint.
Rád is!
Mert bizony mi tettük korrupttá szegény politikusainkat, a mi silány, paternalista, posztkádári világfelfogásunk törte meg gerincüket az áratatlanoknak. Bizony a mi lelkükön szárad, hogy szegény zuschlag meg az a drága VII. kerületi pógármester (reméljük, a VI. kerületi is, hamarost, a város hercigéről* nem is beszélve) börtönben végzi.
Bijon, bijon.
Papp László Tamás szerint nem azért ábrándult ki a magyar pógár a demokráciából (az ún. önkormányzatiságból es) és lett korrupt az egész politikai osztályunk, mert a rendszerváltozás? hajnalán egy SzDSz-nek (Nem Sodium Dodecil Sulphate - SDS -, az egy nélkülözhetetlen detergens a molekuláris biológiában, szóval egy tiszta valami.) nevezett töredékpárt paktumokat erőszakolt a csírázó demokráciára; mert egy olyan alkotmányunk van, szintén nem kis részben ugyanezen rétegpártocska nem is olyan pillanatnyi befolyásának hatására, melyből mindenestül hiányoznak a politikusi teljesítmény mérésére, értékelésére és honorálására szolgáló intézmények (képviselői visszahívás, kormánybuktatás etc.); mert ugyanezen pártocska, mely a maga küszöb alatti létével csaknem pontosan annyi időt töltött kormányon, mint Alsó Meránia második legerősebb pártja, keresztbe szalmát sem tett az ellen az égbekiáltó nem csupán erkölcsi, hanem fizikai összeférhetelenség ellen, melyet az országzüllési képviselőség és pógármesterség jelent; mert ugyanezen pártocska, mely magát liberálisnak (tehát azon elv követőjének, mely az állam gazdasági szerepének minimumon tartását hirdeti) nevezi (mely hamis tudatnak a dolgozat szerzője is oly lelkes propagálója), szóval e liberális rétegpártocska buzgón beültette minden lehetséges állami cég igazgató és felügyelő tanácsába a tagjait (tudniillik az állam rossz gazda), és nem takarodott el onnan a picsába, amint a kormányzati szerepből virtuálisan ugyan, de közjogilag mindenképpen kilépett; mert ugyanezen törpepárt ellenzékinek hazudja magát akkor, amikor mindenben kiszolgálja volt partnerét, és ezt megteheti.
Szóval Papp László Tamás serint nem ezek miatt ábrándultunk ki. Nem a rendszerrel szembeni INTÉZMÉNYES, JOGI tehetetlenségünk ám a kiábrándító! Hanem mert egyszerűen ostoba, poszkádári, paternalista élősködők vagyunk.
A pártok szokásos felelősség-egybemosása sem maradt ám ki a dolgozatból! Mert bizony nem a Nemzet Csalogányának hat éves országlása juttatta az országot olyan helyzetbe, melybe Alsó Meránia csak a szokásos vesztes háborúk után szokott kerülni. De nem ám! Az egészről a Fityisz tehet, meg Viktorom. Mert titokban, aljas, posztkádárista módon ELLENZÉKBŐL ők kormányozták ide az az országot. Direkt!
Már csak azért olvasom el Papp László Tamás dolgozatait, hogy vajon tényleg olyan-e, mint Móricka, vagyis mindenről az jut-e az eszébe.
Hát az. Nem a pina, na.
Hanem, hogy paternalista meg posztkádári. De tényleg. Ha megnézed a 2020-as Budapesti Olimpiai Marháskodás-hoz írt véleményét (neki mindenről van, ugye, és természetesen az egyedül adekvát), hát még abban is fel tud sorakoztani egy "paternalista tőgyeken függeszkedő össznépi tehetetlenséget".
Ha már megmondóember: TótaW a hullott csillag, olyan szánalmasan szerepel a Heti Válasz vitájában, hogy az már arcpirító. Én kérek elnézést. Mondja már meg neki valaki, hogy csalhatalan megmondóember korszaka már elmúlt, ergo valami, csak azért mert ő mondja, már nincs úgy... Actually, manapság az ún. keresztény kurzus veszélyéről szájalni nem bűn, nem is hiba - egyszerű, kétkezi ostobaság.
Jegyzet:
* Tudtad, hogy a Főpógármesteri funkcióra annyira nincs szükség, hogy tulajdonosa az év közepén kéthónapos mongol lovastúrára mehet?
Az előbbitől végre megtudtam, hogy mit jelent konzervatívnak lenni a szó jó értelmében (Nem Árpád sáv, evtsak! De nem ám). És ez bizony vállalható konzervatívság már így, az én koromban.
Az a szép, hogy több kommentárt nem is kíván ez az interjú. El kell olvasni, és kész!
Az utóbbiban viszont gyönyörű iskolapéldáját találod annak, ahogy a bértollnok hazug csúsztatások halmazával tereli el a felelősséget kenyéradó gazdáiról, és hárít mindet - ránk. Már megint.
Rád is!
Mert bizony mi tettük korrupttá szegény politikusainkat, a mi silány, paternalista, posztkádári világfelfogásunk törte meg gerincüket az áratatlanoknak. Bizony a mi lelkükön szárad, hogy szegény zuschlag meg az a drága VII. kerületi pógármester (reméljük, a VI. kerületi is, hamarost, a város hercigéről* nem is beszélve) börtönben végzi.
Bijon, bijon.
Papp László Tamás szerint nem azért ábrándult ki a magyar pógár a demokráciából (az ún. önkormányzatiságból es) és lett korrupt az egész politikai osztályunk, mert a rendszerváltozás? hajnalán egy SzDSz-nek (Nem Sodium Dodecil Sulphate - SDS -, az egy nélkülözhetetlen detergens a molekuláris biológiában, szóval egy tiszta valami.) nevezett töredékpárt paktumokat erőszakolt a csírázó demokráciára; mert egy olyan alkotmányunk van, szintén nem kis részben ugyanezen rétegpártocska nem is olyan pillanatnyi befolyásának hatására, melyből mindenestül hiányoznak a politikusi teljesítmény mérésére, értékelésére és honorálására szolgáló intézmények (képviselői visszahívás, kormánybuktatás etc.); mert ugyanezen pártocska, mely a maga küszöb alatti létével csaknem pontosan annyi időt töltött kormányon, mint Alsó Meránia második legerősebb pártja, keresztbe szalmát sem tett az ellen az égbekiáltó nem csupán erkölcsi, hanem fizikai összeférhetelenség ellen, melyet az országzüllési képviselőség és pógármesterség jelent; mert ugyanezen pártocska, mely magát liberálisnak (tehát azon elv követőjének, mely az állam gazdasági szerepének minimumon tartását hirdeti) nevezi (mely hamis tudatnak a dolgozat szerzője is oly lelkes propagálója), szóval e liberális rétegpártocska buzgón beültette minden lehetséges állami cég igazgató és felügyelő tanácsába a tagjait (tudniillik az állam rossz gazda), és nem takarodott el onnan a picsába, amint a kormányzati szerepből virtuálisan ugyan, de közjogilag mindenképpen kilépett; mert ugyanezen törpepárt ellenzékinek hazudja magát akkor, amikor mindenben kiszolgálja volt partnerét, és ezt megteheti.
Szóval Papp László Tamás serint nem ezek miatt ábrándultunk ki. Nem a rendszerrel szembeni INTÉZMÉNYES, JOGI tehetetlenségünk ám a kiábrándító! Hanem mert egyszerűen ostoba, poszkádári, paternalista élősködők vagyunk.
A pártok szokásos felelősség-egybemosása sem maradt ám ki a dolgozatból! Mert bizony nem a Nemzet Csalogányának hat éves országlása juttatta az országot olyan helyzetbe, melybe Alsó Meránia csak a szokásos vesztes háborúk után szokott kerülni. De nem ám! Az egészről a Fityisz tehet, meg Viktorom. Mert titokban, aljas, posztkádárista módon ELLENZÉKBŐL ők kormányozták ide az az országot. Direkt!
Már csak azért olvasom el Papp László Tamás dolgozatait, hogy vajon tényleg olyan-e, mint Móricka, vagyis mindenről az jut-e az eszébe.
Hát az. Nem a pina, na.
Hanem, hogy paternalista meg posztkádári. De tényleg. Ha megnézed a 2020-as Budapesti Olimpiai Marháskodás-hoz írt véleményét (neki mindenről van, ugye, és természetesen az egyedül adekvát), hát még abban is fel tud sorakoztani egy "paternalista tőgyeken függeszkedő össznépi tehetetlenséget".
Ha már megmondóember: TótaW a hullott csillag, olyan szánalmasan szerepel a Heti Válasz vitájában, hogy az már arcpirító. Én kérek elnézést. Mondja már meg neki valaki, hogy csalhatalan megmondóember korszaka már elmúlt, ergo valami, csak azért mert ő mondja, már nincs úgy... Actually, manapság az ún. keresztény kurzus veszélyéről szájalni nem bűn, nem is hiba - egyszerű, kétkezi ostobaság.
Jegyzet:
* Tudtad, hogy a Főpógármesteri funkcióra annyira nincs szükség, hogy tulajdonosa az év közepén kéthónapos mongol lovastúrára mehet?
2009. február 2., hétfő
Fától az Erdő
Azért érdekes, amikor az értelmiség tyúkszeméről mintegy leesik a hályogkovács, és attól kezdve már csak a szokásos szemellenzék akadályozza a clairvoyancéban, de az aztán alaposan.
Ezt olvastam ma:
A tábormentalitás öngólja, s a média égbekiáltó tudatlansága, s benne az egetverő konklúziót: a magyar politikai szekértáborok úgy viselkednek, mintha a nézetek etnikai törésvonalak mentén szakítanák szerteszét a közgondolkodást. Pedig hát ALSÓ MERÁNIA ugye egységes nemzetállam, tehát milyen etnikumokról is lenne itt szó?
Muhahhhhaaaaa!
Elemzőnk nem látja az ősfától az őserdőt, tehát egyébként tökéletesen helyes ténymegállapítását és következtetését saját maga kezdi kétségbe vonni.
Pedig...
Csak következetesen végig kellene vinni a gondolatot. Nem mondom, kellene hozzá bátorság. Esetleg annak felismerése, hogy a társadalom EGÉSZ szövedéke etnikai törésvonalak mentén hasadozott széjjel. Az újságírás és a politológia is - benne éles szemű, szemellenzős elemzőnkkel
Nehéz. Saját árnyék átugrása trambulin nélkül. Bekötött szemmel. Na jó, szemellenzővel...
Ki lesz olyan ügyes?
Ezt olvastam ma:
A tábormentalitás öngólja, s a média égbekiáltó tudatlansága, s benne az egetverő konklúziót: a magyar politikai szekértáborok úgy viselkednek, mintha a nézetek etnikai törésvonalak mentén szakítanák szerteszét a közgondolkodást. Pedig hát ALSÓ MERÁNIA ugye egységes nemzetállam, tehát milyen etnikumokról is lenne itt szó?
Muhahhhhaaaaa!
Elemzőnk nem látja az ősfától az őserdőt, tehát egyébként tökéletesen helyes ténymegállapítását és következtetését saját maga kezdi kétségbe vonni.
Pedig...
Csak következetesen végig kellene vinni a gondolatot. Nem mondom, kellene hozzá bátorság. Esetleg annak felismerése, hogy a társadalom EGÉSZ szövedéke etnikai törésvonalak mentén hasadozott széjjel. Az újságírás és a politológia is - benne éles szemű, szemellenzős elemzőnkkel
Nehéz. Saját árnyék átugrása trambulin nélkül. Bekötött szemmel. Na jó, szemellenzővel...
Ki lesz olyan ügyes?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)