Commedia del Arte 2

Viktorom országértékelt, intenzív, súlyos, húsz éve lejárt szavatosságú bölcsességeket mondott, és vidáman hazugnak és alkalmatlannak nevezte a komplett másik oldalt.
Ami tökéletesen igaz, de csak az igazság fele.
Az ő oldala is hazug és alkalmatlan, vele az élen.

Nézd csak egy egészen kis szeletét a beszédnek!

Eddig úgy tudtam, a polgár szót tizenkilencedik századi értelemben használja, legalábbis a nyája inkább a petit-bourgeois eszmények kolompjára verődött össze, mint a citoyen társadalom megalkotásának ideájától hajtva.

Namost, ilyen bandával a háta mögött plebejus politizálás után gajdászni több dolgot is jelenthet. Viktorom vagy

1. nem tudja mit beszél
2. vagy hazudik
3. vagy a szavak, kifejezések jelentése a beszélő és a közönség személyétől függ, és a magyarság egésze számára semmit sem jelent
4. vagy a szavak, kifejezések jelentése teljesen megváltozott.

Mind a négy lehetőség egyformán rettenetes.

De, a dakota közmondásokon túllépve egy hasonlata legalább ült: Iszapsztán lakossága valóban kútba esett szamár.
De nem esett.
Az úgy történt, hogy belelöktek.
Bennünket.
Ők.
Mármint az ún. politikai elit.
Még 1989-ben.
És most ilyen szép tanmeséket gyártanak fölöttünk.

Nem kellene rendet csinálni?
Legalább szólni nekik, hogy illetlenség baloldali pártként szélsőjobboldali-korporativista programot végrehajtani, jobboldali pártként meg folyamatosan szélsőbaloldali demagógiát kurjászni.
Nincs egy erő Iszapsztánban, amely valahol középtájon rendezkedett be, és nem zavarja folyton össze az agyakat folytonos homlokzatfelújításokkal?
Gusztustalan.
Tudom!
Nincs.
Nincs is rá igény?