A liberalizmus kék színe 2. árnyalat 1ső levonás

A második árnyalat lila. Rikít. Kiugrik a háttérből. Az egyéniség, az egyediség lilája.

A létező liberalizmus, mint látszólagos ellendarabjai, a XX. századi totális rendszerek, a legmélyebb absztrakt ösztönök egyikével operál.

A Nagy Francia Forradalom hármas jelszavából – melyek együtt valóban működő, és minden tekintetben emberhez méltó civilizációt eredményezhetnek, mert egyenként és együttesen is az emberi lélek legelemibb elvont igényeit célozzák – a huszadik századra egyet-egyet kisajátított magának egy-egy ordas eszme.

Az egyenlőséget elvitték és a sztálinizmusban legszélsőségesebb formájáig feszítették a bolsevikok [1], a testvériséget a nácik fordították ki fajelméletté, a klasszikus liberálisok pedig a szabadság eszményét silányították előbb szabadelvűséggé [2], majd puszta szabadossággá.

Ne legyenek illúzióid!

Mindegyik eszmekör a kapitalizmus végvonaglásának elodázása céljából sajátította ki a maga jelszó-darabját – így a létező liberalizmusba torkolt klasszikus forma is ugyanúgy a szemétdombra kerül majd, mint nyilvánvalóbban (a liberalizmus zsarnokságával, intoleranciájával az 1. árnyalat szembesített) zsarnoki testvérei. Elvégre olyan mindegy, hogy a név- és elvtelen pártbürokrácia (vö. elv- és tettestársak) vagy a szabadság nevében szabadon ga(rá)zdálkodó, szintén nevesíthetetlen [3] piaci szereplők és/vagy korporációk építik ki az államkapitalizmust (vö. Kornbluth Vénusz üzlete), annak egyetlen célja van, tovább működtetni az elavult termelési módot.

Hogy az első két kísérletnek mi lett a vége, ma már befejezett múlt, történelem. A létező liberalizmus, mivel a tőke számára békeidőben a legkényelmesebb ideológia és a legelvontabb, így a legkevésbé számon kérhető jelszóval operál [4], még újratermelődik. Sőt, odáig jutott, hogy gőgjében már évtizedekkel ezelőtt a történelem végének hazudta magát. [5]

Ez az öntetszelgés mégis tartalmaz nyomokban némi igazságot – ha kizárólagossá válik, és következetesen végigviszi a társadalom kötőerőinek lebontását, a végén valóban elérjük a nyugati civilizáció végét. [6] Sikeresebben végrehajtja ezt, mint bármely totalitárius eszme. Azok alapja ugyanis, még ha szélsőségesen korrumpált formában is, de a közösség: a nácizmusé a faj közössége, a bolsevizmusé a munka közössége [7]. A társadalom egésze így akkor is megmarad (még akár fejlődhet is), ha a hatalomgyakorlás végletekké torzul, és az egyén nullává válik az egyenletekben. [8]

A létező liberalizmus társadalmi egyenleteiben viszont az egyén lassan végtelenné válik, a közösség pedig nullává. Megszűnik a nagybetűs Ember (Human: férfi és nő), nagybetűs Egyének (Person:nem férfi és nem nő) állnak helyébe, akik között az együttműködést nem a társadalom történelmi szövedéke alakítja ki és szabályozza, hanem szerződések és jog. Innen eredeztethető a jogállam mítosza, mely a történelmi hagyományokon alapuló közmegegyezéseket lenne hivatott helyettesíteni – állam-lényegéből következően erőszakos úton. Nem csoda, hogy embertelenül működik.

Csakhogy ezek a szerződések csupán akkor érvényesek, ha a szerződő Egyének nem biológiai és közösségi lények, hanem valamiféle elvont, szellemi emberiség egyedei, akiknek közösségi szükségletei egyáltalán nincsenek [10]. Nem etológiailag, hanem valamiféle absztrakt, az élethez – Élethez – érezhetően semmiféle kötelékkel nem fűzhető [11,12] etika által értelmezhető lények.

Ami nagyon szépen, korszerűen hangzik.

A létező liberalizmus végterméke, így elméletben, a Homo moralis, az Erkölcsös ember. A kérdés ezután csupán az, hogy ennek az Erkölcsös embernek erkölcsi kereteit ki vagy mi, és mennyiben szabja meg. Az Erkölcsös ember ugyanis a létező liberalizmus szabályai szerint nem élhet a régi, elavult erkölcsi rendszerek (vallásos vagy ideológiai etikák) szabályelemeivel.

Nyilvánvaló, hogy az etikai rendszert a gazdasági alap, jelen esetben a tőkés termelési mód határozza meg – saját szükségleteinek megfelelően. A tőke alapvető szükséglete az értéktöbblet teremtő munka, a munkát végző munkaerő, és a munkaerőt kifejtő munkás. Az etikai rendszer így egyértelműen a munkás mind teljesebb és mind jövedelmezőbb kizsákmányolását szolgálja [21]. Történelmileg nagyon szépen végigkövethető a tőke (a munkások számára kötelező érvényű) etikai rendszereinek átalakulása a protestáns etikától a klasszikus liberalizmuson keresztül a létező liberalizmusig.

Ahogyan az eddigi gyakorlat mutatja, a létező liberalizmus erkölcsi rendszere nagyon kevés parancsolaton alapul. Mivel a létező liberális gondolati rendszerben a parancsolat fogalma nem értelmezhető, sőt üldözendő gonosz, a parancsolatokat illene inkább axiómáknak nevezni, ha a létező liberális gyakorlat nem azt mutatná, hogy valójában – vallási alapszabállyal minden tekintetben egyenértékű – dogmák.

A létező liberális etikában minden ember i.) egyedi, megismételhetetlen, ii.) szabad akarattal rendelkező, iii.) tudatos lény, aki iv.) teljes mértékben képes belátni döntései következményeit.

Ezek a dogmák természetesen azonosak a korábbi etikai rendszerek elemeivel [14]. A tőke céljait kiszolgáló trükk csak annyi, hogy a korábbi alapokból elhagyják az elsőt és legfontosabbat, a közösségi létezés szabályát, majd így feleslegesnek állítják be az utolsót: ha ugyanis a létező liberálisok etikai dogmarendszerének első négy tagja érvényesül, a felelősség egyenesen felesleges, hiszen minden döntés tökéletesen átgondolt. A felelősség tehát, mely a korábbi rendszerek első öt eleméből következik, a létező liberális számára nehezen vagy sehogyan sem értelmezhető [16], ráadásul a legnagyobb szentségtörés, hiszen megkérdőjelezi a négy dogma univerzális érvényességét és érvényesítését.

Ez még mindig nagyon szépen hangzik.

Kérlek, azonban, mutass nekem ezen a bolygón egyetlen ilyen emberi lényt! [18] Nem csupán azért nincs, mert a meghatározás csonka, és az élő ember, de bizonyos tekintetben még az állat is, több ennél [14], hanem azért is, mert amint ennek a csonka rendszernek egyetlen eleme is meggyengül az Egyénben, az egész inadekváttá, kontraproduktívvá, ön- és közveszélyessé válik.

A meggyengülés természetesen eufemizmus, hiszen a közösségi alap elvetésével a csonka rendszer elemei még önmagukban sem túlságosan erősek, létezésük csupán illúzió.

Kezdve azzal, hogy az emberek döntő többsége nehogy nem egyedi, de még egyéniségnek sem mondható, sőt a döntő többség egyenesen rühellé, ha kirí a tömegből [19]. Elég, ha az ember szemügyre vesz bármely tetszőleges embercsoportot, azonnal tapasztalja az egyéniség önkéntes beolvadásnak különféle fokozatait és módjait. A divatkövetés, mint az egyediség önkéntes feladása, napjainkra egészen szélsőséges formákat és méreteket öltött (vö. a behinek térd kockái), miközben a divatmajmok éppen ettől érzik magukat egyéniségnek. A létező liberalizmus kiváló partner [21] ebben, számolatlanul kínálja a hamis egyediséget és talmi egyéniségeket a tömegeknek. Soha a történelemben annyi művészi és tudományos önmegvalósítás, zseniálisnak kikiáltott középszerű teljesítmény, egyéniségnek hazudott átlagember nem állt elő, mint az utóbbi hatvan évben (vö. „futbalistaegyéniség” illetve általában véve „él”sportoló, celebritás, szélsőséges esetben Majka, Dopeman és Győzike mint egyéniség).

A szabad akarat vágyálomszerűsége még nyilvánvalóbb. Nem létező valóság, legfeljebb kitűzött cél lehet a létező liberalizmus számára, mivel az emberei lények egyelőre természetes biológiai úton jönnek létre, és születésük után azonnal a társadalom keretei közé kerülnek. Ezek a keretek szigorúan meghatározzák az ember akaratának határait. Gyönyörű ellentmondás, hogy ez a társadalmi keret történetesen a kapitalizmus, melynek aztán végképpen semmi szüksége nincs a szabad akaratra, hiszen valódi szabad akarattal rendelkező Egyének fölött a tőkés irányítása (bármely irányítás) kétségessé válik. De a tőkerendszer virtuális valóságában a létező liberalizmus, mint a tőkés termelési mód kulcs ideológiája a felszínen teljes erővel hazudja a szabad akarat létezését, és tökéletesen pótolja [20] puszta ígéretével és tettetésével. Nagyon elszántnak kell lennie annak, aki ezeket a kereteket átlépi [22].

A tudatosság és belátás az emberiség történetét ismerve olyan tulajdonságok, melyek teljesítésének eddig még a közelében sem jártunk. Lehetséges, hogy valamikor, évszázadok múlva tömegével léteznek majd tökéletesen tudatos és belátó emberi lények a Földön (vö: tejjel és mézzel, avagy a nem létező vulkániak megtanítanak arra, hogyan is kell ilyennek lenni), jelenleg az emberi tudatosság igen alacsony színvonalon toporog, és semmi jelét nem adjuk, hogy emelkedne. Sőt! [23] A következmények belátásában pedig még gyöngébben teljesítünk [24], bár a kapitalista termelési módban, ahol a profitmaximalizálás elhomályosít mindenféle belátást, ezen nem csodálkozhatunk. Régebben jobban ment ez nekünk, így valószínűleg, ha megszabadulunk a tőkétől, újra belátóbbak leszünk majd.

Folyt köv.

Jegyzetek:

[1] Nem tisztázott még, mi is lenne a jó elnevezése a kommunizmus totalitárius korcsának.

[2] Sajnos erre megint vissza kell térni, egyszerűen muszáj: mert sok jó ember nagy tévedésben (átverésben, vö. szar és palánk) van. A nyugati gondolkodás megkülönböztet libertárius és liberális világnézetet, történelmi okokból azonban Alsó Merániában (vö. hazugságok hálója és hamisított tudat) ez a kettő összemosódott a „liberális” fogalomban, aminek okán temérdek jó ember mondja magát liberálisnak, holott ők gondolkodásukat tekintve libertáriusok, legalábbis klasszikus liberálisok, nem a „tudjuk, merjük, zsebre tesszük” létező liberális szlogen végrehajtói. Egyszer már eljátszottam azzal, hogy páratlanul gazdag nyelvünk jelentésrétegekben is megkülönbözteti a kettőt, ha van rá igény. A libertárius szabadságelvű, a liberális szabadelvű. A „szabadság elve” és az „elvek szabadsága” nem egyenértékű és felcserélhető birtokos szerkezetek. Különösen akkor nem, ha, mint a létező liberalizmusban az elvek szabadsága konvertálhatóságukat, eladhatóságukat és megvehetőségüket – piacukat jelenti (vö. a munkaerő szabadsága).

[3] A kapitalizmusból az erkölcs akkor tűnik el, amikor a szervezetek mérete meghaladja a tulajdonos által felelősséggel kezelhető/átlátható szintet, aki ezért kénytelen az addig általa ellenőrzött vezénylőstruktúrát bürokratikussá, és önmagától is függetlenné tenni. A legnagyobb baj, hogy egyúttal a társadalom által is ellenőrizhetetlenné teszi a tőkés módon működtetett termelőerők vezénylését.

[4] Hiszen szabadok vagyunk. Azt tehetjük, amit szabad. Könnyedén – megszabadítottak szinte már mindenünktől.

[5] Mindent elmond a létező liberalizmus szellemi kapacitásáról, eredendően hazug lényegéről és inherens kontraszelektív mechanizmusairól, hogy egy olyan ostoba barmot, mint Fukuyama, egyáltalán filozófusnak neveznek. Amikor egy eszme/világkép eléri a permanens hübrisz állapotát, akkor vége van. A létező liberalizmus Fukuyamával elérte. A toleranciája éppen azért minimális minden mással szemben, mert ebben az állapotban minden mást önmagánál alacsonyabb rendűnek lát.

[6] Nincs kétségem, a jelenlegi emberi civilizáció végét is. Nem mintha a Nyugat kultúrája annyira előremutató lenne, csupán két dolog miatt: i.) ez a kétséges kultúra mára valamennyi másik civilizációt megfertőzte (vö. Japán), illetve ii.) a nyugati civilizáció összeomlása után keletkező vákuum (katonai, gazdasági, kulturális) háborút generál, mert nem egyetlen erő akarja betölteni ezt a vákuumot, ráadásul az összeomlás valószínűleg egybeesik a Globális Környezeti Összeomlással is, így azzal a várható, egyáltalán nem békés népvándorlással, mely ebből ered, és melynek Nyugat országai lesznek célpontjai. Azt a háborút pedig még biztosan nem kőbaltával vívják. Csak a következőt.

[7] Az átfedések csak árnyalják a képet, nem cáfolják a felvetést.

[8] Egészen más kérdés, hogy a közösségek erejét a végletekig torzult hatalmi struktúra mire használja föl. A nácik és bolsik olyan háborús gépezeteket [9] hoztak létre, melyek a katonai-ipari komplexum legvégső formáit reprezentálják. A létező liberálisok részéről látszólag ilyen veszély nem fenyeget. Ők a közösség erejét semmilyen módon sem akarják kihasználni – hiszen tagadják a közösséget. A háborútól is irtóznak, hiszen az az egyén végét jelenti. Személyében a létező liberális mélyen pacifista. A létező liberalizmus hírhedt toleranciáját ismerve, egy kiváló oximoronnal azt mondom inkább: a létező liberális militáns pacifista (vö. békeharc). De ez csak vicc. Mindent elmond a létező liberalizmus velejéig hazug lényegéről, hogy a legliberálisabb állam, az Egyesült Államok, a világ második legerősebb hadseregét tarja fenn és veti be rendszeresen tökéletesen átlátszó ürügyekkel a politikai rendszer aktuális pénzügyi támogatóinak kénye-kedve szerint, de a kapitalizmus logikáját ismerve és követve, hamar kiderül, hogy az ellentmondás csak látszólagos [9].

[9] A legnagyobb baj ezekkel a gépezetekkel, hogy feltételeznek, és ki is építenek egy hadsereget is, a magasabb rangú katonák pedig, ha vannak, előbb-utóbb háborút akarnak. A katonai-ipari komplexum (KIK) logikája önmagában nem vezet szükségszerűen háborúhoz, a hatalmas költséggel kifejlesztetett és előállított fegyvereket nem okvetlenül szükséges kipróbálni élesben, nem szükséges háborúban ellövöldözni, hogy cseréjük mindenképpen szükséges legyen. A természetes és/vagy tervezett avulás ugyanúgy eléri ugyanannak a pazarló, és társadalmilag ellenőriz(het)etetlen termelésnek a fenntartását, sőt, fokozását. A háború csak bónusz a katonáknak, akik nélkül látszólag az egész KIK nem létezhetne, hiszen az ellenséges hadsereg és KIK léte által kiváltott fenyegetés az indoka a saját KIK és hadsereg fejlesztésének. Az Egyesült Államok, mint a létező liberalizmus legfejlettebb fokára eljutott ország, megtalálta a megoldást. Az ember nélküli, automaták által vívott háborút, ahol az ellenség fenyegetése ugyanúgy fennáll, de hadseregek nemigen léteznek. A KIK szempontjából is ez a leggyümölcsözőbb, mert a robothadsereg a legdrágább és a leggyorsabban avul, hiszen mindig a csúcstechnológiát igényli. Mellesleg nagyon rossz hír mindez a civileknek,

[10] A létező liberalizmus úgy tesz, mintha a közösségi szükségletek sohasem is léteztek volna, sőt, mintha az ember nem is biológia lény lenne. A létező liberalizmus számtalan önelellentmondása közül az egyik, hogy a létező liberális, aki elfogadja és üdvözli Darwin evolúcióját (mint vallás vagy egyházellenes furkósbotot), annak következményeit már nem akarja. Olyannyira nem, hogy szinte az általa annyira megvetett és lenézett vallásig ténfereg vissza, és hittételszerűen tételezi az ember valamiféle absztrakt létét (vö. szélsőséges/militáns feminizmus, [11]), a másféle nagybetűs Embert, az Egyént. Aki mást mond, a legenyhébb esetben is szükségszerűen minimum maradinak kiáltatik ki (vö.  tolerancia).

[11] A genderizmus egyszerűen eltagadja a nemek közötti biológiai különbségeket, és férfi illetve nő létezését a kultúra következményének nyilvánítja. Azon kívül, hogy ez mekkora szemenszedett hülyeség, a közösségre – tágabban az emberiségre – irányuló fenyegetése szinte kifejezhetetlen, hiszen az emberi faj ezidáig egyetlen ismert fennmaradási módjának, a férfi-nő kapcsolatnak aláásását célozza. A férfi-nő kapcsolat egyben az utolsó, a létező liberalizmus által mostanáig még többé-kevésbé érintetlenül hagyott közösségi kötelék. Lásd a példákat a közveszélyes ostobaság mélységeiről:
Nyelvi nemtelenítés Svédországban

Google nemtelenítés Svédországban

Feminista karikát kapnak a filmek Svédországban

A World Economic Forum honlapjáról letölthető feminista országbesorolás

A vaginájából köt 

[12] Ezzel látszólag ellentmondásban áll, hogy a zöld mozgalmak Nyugaton [13] mindenfelé a létező liberalizmusból nőttek ki (vö. a hipertoleráns  Daniel Cohn-Bendit politikai karrierjével). Erre csak azt mondhatja az ember, hogy olyanok is (vő. betagozódás a politikai establishmentbe a szocdemek mintájára, csak sokkal gyorsabban és fájdalommentesen). Ezen kívül éppen a liberális, szélsőségesen piacpárti kapitalizmus az, ami a társadalmi kontrol lerázásával a legtöbbet tette és teszi az ökoszféra pusztulásáért. Jellemző, hogy a legfejlettebb liberális ország, az Egyesült Államok milyen késve, vonakodva, vagy egyáltalán sehogy sem csatlakozik a nemzetközi környezetvédelmi egyezményekhez.

[13] Opera buffo. Ha valaki még emlékszik, Alsó Meránia a kilencvenes években produkált egy hamisítatlan ökonáci pártot valami Szabó Albert, azóta Izraelbe kivándorolt személy vezetésével.

[14] Nézd csak ezt! Minden ember i.) társadalomban élő és társadalmat alkotó, ii.) egyedi, megismételhetetlen, iii.) szabad akarattal rendelkező, iv.) tudatos lény, aki v.) teljes mértékben képes belátni döntései következményeit és vi.) vállalni értük a felelősséget. A „hagyományos” erkölcsi rendszerek ki nem mondott alapja, de létezésük egyetlen logikus és legitimáló indoka, hogy az ember közösségi, a közösségnek alávetett, és viszonosan, a közösséget formáló – társadalmi – lény. Ezek a rendszerek sem tagadják az egyediséget/egyéniséget, de az csakis a közösség tükrében érvényesülhet, annak ellenében nem – éppen erre szolgáltak az erkölcsi szabályok. Hasonló a viszonyuk a felsoroltak többi elemével is, a szabad akarat, a tudatosság, a döntések csakis a közösségen belül, azon keresztül érvényesülnek. Ezek a rendszerek éppen a közösség révén adnak biztonságot: ha valamely elem hibázik, a közösség kipótolja, ahogyan a középkor legsötétebb időiben a keresztény hívő bátran kipótolhatta tudatlanságát és az ebből fakadó döntésképtelenségét/felelősség nélküliségét az egyházi erkölcstanba kapaszkodással. Éppen a közösségi az alapon lép be a definíció hatodik eleme, a felelősség vállalása [15].

[15] Például a dzsihádon lévő igazhitű tetteiért a teljes erkölcsi felelősséget a moszlim közösség viseli. A felelősség ilyen vékonyra szétterítése (vö. aranyfüst) természetesen rettenetes visszaélésekre adhat, adott és ad alkalmat. Társadalmon kívül a felelősség fogalmilag értelmezhetetlen. A döntéseiért csak önmagáért, önmagának felelős Egyén felelőssége csupán evolúciósan értelmezhető: túléli a döntés következményeit vagy nem. Döntései rajta kívül eső következményei számára értelmezhetetlenek, nem létezők – felelőtlen abban az értelemben, hogy nincs felelőssége.

[16] Semmi sincs definiálva. A semmi sem. Így mindent lehet, akár semmit is (vö. nihil [17]). Ebben áll a nagy titok, a „szabadság”. Definíció nélkül nincs szabály, szabály nélkül mindent szabad. Definíciók híján a felelősség is behatárolhatatlan, elkenhető, így a számonkérés kvázi lehetetlen.

[17] Dosztojevszkij: Ördögök.

[18] OK. Általában a magyar sci-fi írók. Who else could be?

[19] Természetesen, hogy itt sem maradjunk belső ellentmondás nélkül, az egyéniségüket feladók egyrészt istenként tisztelnek minden egyéniséget vagy annak látszatát [20], aki fölébük emelkedik (vö. különféle vezérkultuszok és celebimádat), másrészt eltipornak minden egyediséget, melyet egyenrangúnak vagy maguktól gyöngébbnek ítélnek (vö. piros festékpötty egy kiscsibén).

[20] Amiképpen a létező liberalizmus szabadság helyett szabadosságot nyújt, szabad akarat helyett készen kínált szegényes alternatívák közötti választást ajánl, igazság helyett jogot szolgáltat, tudás helyett információt ad, öröm helyett mámort kínál, akképpen állítja az egyéniség helyébe is a felszínes egyénieskedést (vö. önzés).

[21] A tőkének nem érdeke, hogy a profit termelése egyéniségeknek legyen kiszolgáltatva, mivel az egyéniségek nem szolgálnak másokat, csak önmagukat – ezért egyéniségek. A tőke számára az ideális munkás a hymenopterák fészkeinek dolgozója, a nemtelen királynő-klón.

[22] Faludy György, akit minden tekintetben mesteremnek tartok, ilyesféle figura volt (és lesz). Nagyon nehezen is megy be- és/vagy visszakanonizálása a magyar irodalomba, ha már egyszer a bolsik olyan sikeresen megszabadultak tőle.

[23] A fejlett tőkés országok középiskolás diákjainak egyre romló teljesítménye a nemzetközi tanulmányi felmérésekben, a tömegek kulturális igényeinek exponenciális fogyatkozása (vö. Győzike só, Éjjel nappal Budapest és Fejős Éva életműve), a tömegtájékoztatás (sajtó) elsekélyesedése, az olvasáskultúravisszaszorulása az audiovizuális kultúrával szemben (vö. ikon analfabetizmus), irracionális „vallások” és kultuszok térnyerése (vö. scientológia, krisnások, UFÓ hívők, fényevők és Greenpeace), posztmodern művészet és tudomány (vö. Sokal affér). A példatár szinte vég nélkül folytatható.

[24] A Globális Környezeti Átrendeződés már érezhető folyamatainak és következményeinek oly látványos semmibe vétele, sőt eltagadása a fejlett tőkés országok részéről, a spekulatív tőke (vö. legális szerencsejáték – csalással) és a belőle következő virtuális pénztenger felszámolását célzó törekvések szó szerinti elhalasztása, a termelőkapacitások mindenoldalú kitelepítése a fejlett országokból pillanatnyi profitérdekekből. A példatár szinte vég nélkül folytatható.

No mercy

Nem akartam aktuálpolitizálni, de vannak megbocsáthatatlan cselekedetek.

Az árulás az egyik ezek közül.

Ti, egykori párttársaim lassacskán már mindet elárultatok, amiért a „szocialista” jelzőt odabiggyeszthetnétek a nevetek közepébe.

Most már önmagatokat is elárultátok.

És ez az árulás árulkodó.

Titeket már nem is hatalom megragadása vagy megtartása érdekel.

Titeket egyetlen dolog érdekel: hogy vesszen az a másik. [1] Mindegy, milyen áron. Érveitek nincsenek, csak a zsigeri gyűlölet, amely moccan mindre, amit gyengeségnek és hibának véltek, mindegy, hogy már másnap nevetségessé teszitek magatokat vele, de akkor, abban a pillanatban úgy érzitek, győzedelmeskedtettek. Nem akarom felsorolni, hogy hányszor, miként hullott vissza a fejetekre a saját szarotok, nem akarok olyan magas labdába beleütni, mint a bajai videó. Felesleges lenne – képtelenek vagytok a tanulásra.

Amit eddig csináltatok, inkább nevetséges volt, meg sem ütötte a mértéket, amitől az ember gyomra felkavarodik, és csaknem elokádja magát, ha MSzP pártházat lát [5]. De most átléptetek egy újabb határt. Új minőséggé [6] váltatok.

Egyesek közületek szó szerint: egész ún. alopszervezet lépett át Gy. F. elkövető ún. pártjába (vö. koholíció).

Ez ugyan gusztustalan, de szocdemektől az ilyes árulás a globális nagy [7] mellett szinte semmi. Hiszen Gy. F elkövető amúgy is a ti zavaros fejetekből pattant ki teljes fegyverzetben annak idején, hét most egyétek meg, amit főztetek.

Azonban, hogy az átlépettek az időközi választáson nem saját jelöltet állítottak ki az elzavart/visszatérő Fideszes polgármester ellenében, hanem – biztos, ami biztos – az explicit neonáci ellenjelöltet támogatták – nyerésig – , már annak a bizonyos határvonalnak a túloldalán van.

Nem szégyellem ugyan helyettetek magam, elvégre azok a jóemberek már nem ti jóembereitek, de valami demonstráció részetekről az efféle perverz összeborulás ellen kijárt volna.

De nem tettetek, nem mondtatok semmit.

Lapultok, mint szar a fűben. Mert azok vagytok.

Tényleg végeztem veletek, ez volt az utolsó bejegyzés, ami rátok vonatkozott.

Szerencsétlen balfaszok!

Jegyzetek:

[1] Talán [2] azért, mert a másik jobban csinálja, amit nektek kellene: a szociáldemokráciát. Lassan tizenöt éve csinálja jobban, csak ti észre se veszitek. Nyilván, mert fogalmatok sincsen, mi a szociáldemokrácia, és pár jobbos jelszó és gesztus tökéletesen alkalmas arra, hogy megkavarjon benneteket és választóitokat [3].

[2]. Talán nem. Talán csak elvesztettétek a lelketeket abban a szövetségben, amit hatalomszerzés és gyakorlás érdekében a létező liberálisokkal rendre megköttök. Hogy nem csupán ti vagytok ilyen palimadarak, és hogy a liberális gyűlöletkampány mindenütt a világon tökéletesen egyformán működik [4], továbbá a ballib szavazó (az amerikai Demokrata Párt önmagában egyesíti azt, amit ti (szocdemek és létező liberálisok) eddig virtuálisan külön műveltetek) a világon mindenütt egyforma, legfeljebb a bőrszíne különbözik, itt van ez a videó.

Remélem, jól szórakoztok, pajtikáim!

[3] Ez egy szocialista ország, elvtársak. Majdnem száz éve az. A magyaroknak igényük van arra a fajta az igazságosságra, amit csak az állam (belső erőszak) képes nyújtani, mert genetikailag olyan szinten individualisták vagyunk, hogy a szolidaritás polgári formái nálunk nem működnek. Történelmileg esélyük sem volt kialakulni, amikor végre kicsíráztak, azonnal el is taposta őket a világháború. Ez a nép szocializmust akar, a középszer és az arctalan vezetés (állam) biztonságát. Szocializmust akar, még úgy is, ha esetleg valami jelző kerül a szocializmusa elé. Mondjuk, hogy „nemzeti”.

[4] A Módszerváltás óta eltelt idő legprofibb és legocsmányabb (bár mostanra kétségkívül döglött) karaktergyilkossága Kende Péter Orbán Viktorról szóló "könyve".

[5] Minden áldott nap kétszer elbuszozom egy ilyen előtt. Egyre kevesebb benne az ÉLET.

[6] A mennyiségi változások minőségivé átcsapását kiválóan demostráljátok. Már annyiara kevesen maradtatok, valójában csak a javíthatalan hülyék és gazemberek, hogy az eszmei-morális alapjaitok átalakultak valamivé, aminek semmi köze egy szocialista párthoz.

[7] Erre még visszatérünk, elvtelentársaim, nemtelenkótyagok!

Ha én páva lennék…

Jobb reggel felkelnék…

Na jó, ez az idézet használhatatlan. Nem a jobbról akarok írni, bár jelenleg sokkal valóságosabban létező oldal a hazai politikai színpadon, mint a másik.

Tik [1].

Pedig olyan jól hangzott elsőre, vagyis, hogy ez a páva a hazai politikai baloldal lenne (tik, elvtársaim nem páva), én pedig most jól megmondom, hogy mit csinálnék, ha a helyükben lennék.

Ez természetesen nem azt akarja jelenteni, hogy ott is vagyok, vagyis, hogy baloldali lennék (vö. gyermekbetegség), mert bizony éppen annyi közöm van ehhez a baloldalnak csúfolt kváziszocdem csürhéhez meg a kivénhedett bolsikból & fényes gombszemű militáns libsikből álló szavazótáborukhoz, mint a jobboldalhoz a korporatív fasiszta & klerikális anakronista állampárttal meg a nazoid-schizoid kamu-radikális-kamu-ellenzékével.

Vagyis semmi.

És persze ne feledkezzünk meg a zagyhalott zöldségek mindenféle árnyalatáról, meg a hasonlóan szimpatikus, program helyett üzleti tervvel dolgozó libsi zsebpártokról [1] sem, mert azoktól meg egyenesen okádhatnékom van.

Zéró tolerancia a hülyeségnek és a gazemberségnek.

Hol a helyük ebben a rendszerben a kommunistáknak?

Ki ne mond! Már elmentünk. Oda. ott vagyunk.

Na szóval, aki innen kívülről látja a vergődésteket, az tudja, mit kellene (illene) tennie a hazai baloldalnak jelen helyzetben.

Hosszú távon természetesen felkészülni 2018-ra, ha már ’14-et előre elbukjátok.

Kuss! Szót se az esélytelenek nyugalmáról, mert minden vagytok, csak nyugodt nem! (vö. idegbeteg kapkodás).

De mit kell tenni ahhoz rövid távon, hogy egyáltalán létezzetek még ’18-ban? Hogy megőrizzetek valamit magatokból, ami nem puszta hataloméhségnek és/vagy megélhetési politizálásnak látszik, hanem valami gyökeres [1] szocdem értéknek (vö. „Ugye drágám, bennem is van valami szép? Igen, de mindjárt ki is veszem belőled.”)?

Mi a teendő, elvtársak?

Biztosan nem az, amit jelenleg csináltok.

Ennyire lütyők lennétek?

Tik, farbakúrt báránykái a jóistennek (vö. pásztor), tényleg azt hiszitek, hogy az Alsó Merániában mindig 30%-nyi megélhetési szavazót (vö. szürkeállomány) képesek lesztek eltántorítani a Fidesztől [2], és ennek szükséges és elégséges feltétele hogy, jól összekapaszkodjatok (vö. „E zahar c’lessza végső, csakösz szefog niháááát…”) [3, 4, 5]? Azt hiszitek, hogy kikezdhetetlen múltú, és kopottas páncélú lovagjaitok [6] legyőzik képzeletetek sárkányát, aki ugyan látszólag nem nőtt túl nagyra (vö. jéghegy és az ő víz alatti kétharmada [1]), de faszán képes igazi tüzet okádni? Azt hiszitek, a képzeletbeli sárkány karmai alatt képzeletetekben senyvedő választók megkönnyebbülten kacarászva követni fogják egybesült [1] lovagjaitokat és tieteket?

Ez tényleg egy baromi szép és ravasz terv. Biztosan nem üzleti. Mögötte kábé annyi realitásérzék [8], amennyi a Nagy Imre kormánynak volt (mínusz Kádár János) ’56 november elejére, vagy Kossuthnak a trónfosztáskor (vö. egyiknek sem osztottak tromfot, és mit is fosztanak még? I-i-i-gen, a lúdnak az ő tollát [7].).

Egykori párttársatokként [9] mondom: ha egy pillanatig is komolyan veszitek magatokat, és esélyt sem akartok adni egy 60% Fidesz, 25% Jobbik és 15% maradékon marakodó balsercli parlamentnek (esetleg még rosszabb kimenetelnek), egyet tehettek…

Na mit?

Mingyá’ megmondom. Lassan, hogy mind a ketten értsük, mert magatoktól ugye, úgyse jöttök rá…

Peeersze! Pont tik.

Haggyatok mán!

Balfaszok [1].

Nem jöttök rá, na!

Szóval egyet tehettek: megveritek a Jobbikot.

Mint szódás a lovát.

Úgy, hogy a parlamenti küszöböt még alulról se súrolja. Ez megtehető. A Jobbik ugyanis, testvéreim a Zinternacionáléban (vö. Juventus-Internacionale: null-null), ha nem vettétek volna észre, pár éve már a ti szavazóbázisotokat használja. Fel és el. És még bérleti díjat sem fizet érte… Vagy igen? Ti tudjátok, ti adtátok oda nekik. Kékszegélyű kistányéron. Vagyis nagytehetségű és becsületességű [6] kedves vezetőitek játszották el és át. Tudjátok, akik most a demokráciamentő lovagot játszák – a ti számlátokra, veletek (mivel nekik saját tagságuk nincsen), pocsékul.

Rajta, csináljátok! Képesek vagytok rá. Tényleg.

Figyeljetek!

Ha tik, szerelmetes feleim

1. leakadtok a Fideszről, ami most éppen azt csinálja, amit nektek kellene, csak sokkal jobban, így versenyezni nem tudtok vele, és
2.  abbahagyjátok a szánalmas, röhejes, átlátszó egységesülésdit-szétesősdit, és
3. ti, egyedül, szocialisták, úgyis, mint Magyar Szocialista Párt, végre elkezdtek egy igazán, de tényleg baloldali gazdasági, szociális és kulturális programot kitalálni, ami megvalósítható, konkrét, ennek a kornak, bolygónak, kontinensnek, országnak, népnek a feltételei között érvényes, és
4. eljuttok vele saját szavazóitokhoz (akik nem azonosan egyenlő halmazt alkotnak a nyugdíjas bolsikkal, militáns libsikkel, nem létező kisebbségekkel, etc., hanem többek azoknál, pl. én is voltam 12 évig), és
5. szöges bakanccsal rugdaljátok messzire, tapossátok el a KISZ-zemeszempí dögéből kikelt milliárdos nyüveket, akik a véreteket (meg az enyémet) szívják, és cserébe mindenféle mérget nyáladzanak az ereitekbe (meg az enyémbe), és
6. gyönge habtestetekről leszaggatjátok a libsi piócákat (vö. ún. értelmiség), és
7. köptök a píszíre meg a (ga)zemberjogra, rózsaszínű, lila és ződ (vö. „Szín, három betű?”) ködökre, meg az azokat böfögő köcsögökre, és
8. elfelejtitek végre az újbaloldal-kamut is, meg Blairt, meg Schrödert meg a hasonszőrű árulókat [11], és
9. tudtok, mertek igazi, régivágású vörös szocdemek lenni, és,
10. előbbre veszitek a saját hazátok népét az arctalan, így pofátlan külföldi nagytőkétől [12], akkor

könnyedén lenyomjátok a nagypofájú, tehetségtelen, demagóg, nazoid-schizoid bandát. Csak meg kellene végre próbálni! Szembemasírozni velük [1], nem a fejeteket a seggetekbe dugva ráolvasásokat kántálni a rasszizmusról meg a fasizmusról [5], hanem teljes tisztelettel és demokratikus keretek között [13] keményen odabaszni.

Mert tudjátok, a hozzátok hasonló [14] baloldalnak egyetlen oka és dolga van: parlamentáris keretek között gátat szabni a náculásnak. Ezt a funkciót ugyan a megélhetési politizálás huszonhárom éve alatt leráztátok a nyakatokból a szarba, és/vagy a libsikkel folytatott násztánc (vö. dürgés) lépésévé züllesztettétek, de higgyétek el, olyan ez, mint a biciklizés: nem feledi el az igaz szocdem.

Hogy festene: 60% Fidesz-(KDNP?), 40 % baloldal, 0% nemzetiszocializmus, 0% nagypofájú explicit liberalizmus á la SzDSz, 0% lila zöldség (vö. padlizsán)?

Mission Impossible?

Megverni a Fideszt 2014-ben, nemtelenkótyagok [1]!? Na, az lehetetlen [14] küldetés.

Update 13/12/14:
Ehelyett itt tartotok most:

és

Leveszem rólatok a kezemet!

Jegyzetek:

[1] Remélem, értékeled a szóösszetétel többrétegűségét.

[2] Vagyis a sokszorosan átvert szavazóik hiszik ezt, mert bizonyos vagyok benne, hogy legalább az egy Meterházy biztosan tudja, hogy az ellenkezője igaz [8].

[3] Megvan, amikor Bajnai Szociálisanigenérzékeny Gordon elvtelentárs a szocialista vezérkar háta mögött tátogja az Internacionálét? Desztillált hányinger. A szociálizmus tényleg utolsó [1] lehelete.

[4] Amit a Fidesz nyálcsorgatva vár, hogy Gyurcsányt végre véglegesen hozzáenyvezze [1] a baloldal egészéhez.

[5] Elfelejtették a zelvtársak, hogy a Népfront nem állította meg Hitlert annak idején?

[6] Levitézlett lovagok: a Nemzet Túlmozgásos Csalogánya és Faid al Mash el Liba-non [7] kiegészülve a Legszürkébb Emócionással, aki hol kitolja a nagyszülőket a pajtába, hol szipogva visszasírja őket, ha a csúnya lovagtársak picit keresztbetesznek. Miért nem nyittok inkább panoptikumot Vének Tanácsa helyett (azonos összetétellel), legalább evgy kicsit hízna a pártkassza.

[7] Libasült. Ludaskása. Töltött libanyak. Liba: non. Ráégett, na. Kész. Ártatlan vagy nem (nem egészen), de ráégett a libahús. És a Fidesz folyamatosan malacpörzsölővel égeti rá (vö. libatepertő). Nem kicsit skizofrén, ha libás önmagunk ellen ludakkal tüntetünk. A szárnyas cirkuszfesztivál csúcsa mindamellett az állatvédelmi feljelentés. Gratulálok. Megvan a vicc, hogy Bajnai meg az utcán és ráköszön a rendőr? „Jó napot kívánok!”, mire Gordonunk összerezzen: „Milyen liba?”

[8] Csoda ez így? Nem csoda, tankérem! Csoda lenne, ha másképpen. A Nemzet Csalogánya sohasem volt híres a valósággal való túlságosan szoros (mér’ írtam ide elsőre sorost?) kapcsolatáról. A bávatag és önmagától is független Faid al Mash-t és pszeudopártját olyan távoli helyekről irányítják és pénzelik (na, ide kell Soros), ahol a magyar valóságról még képzet sem igen létezik, csak elképzelés. Na, de az legalább durva – megcélozták a teljes mazochista szavazótábort (vö. „Fájni fog”). Legszürkébb vitézünk meglehetősen tisztán ítélne, csakhogy neki meg – ellentétben a két gyászhuszárral –, valóban van egy tetemes [1] párttagsága [10] (tik, kedveseim, akik hajlamos vagytok elragadni, néha vakmerően egyenesen neki a betonfalnak), hát ő is össze van zavarodva nem is kicsinyég.

[9] Én kérek elnézést. Kitől is? Miért is?

[10] Tik, tik, tik, biza, egykori szerelmetes feleim [9]! Nézzetek csak most szépen a tükörbe! A sunyin rebbenő tekintet, a kapitalista tokácska, libsi szakállacska mögött tán felismeritek még egykori szocdem magatokat. Hallottatok valami Kéthly Annáról, he? Azzal, hogy elneveztek róla egy kutyafuttatót, még nincs letudva az ügy.

[11] Valójában nem voltak árulók, mert egy pillanatig sem voltak szocdemek, csak párthíveik voltak végtelenül ostobák. Ez az igazi gyermekbetegsége a szociáldemokráciának: mindent benyal, amit az ún. értelmiség felböfög. Ájult tisztelettel. Akik egy percig is hittek nekik, azt is elhitték, hogy ők és ők ugyanazt akarják. Legalább nagyvonalakban. Nem jött be.

[12] Először csak próbaképpen, hogy megtudjátok milyes érzés, aztán már magatoktól, mert jó.

[13] Elfelejtették az elvtársak, hogy a kormányzó őfőméltósága egyszerre varrta be a Csillagba a zelvtársakat a nyilas csőcselékkel, az akkori legteljesebb demokratikus keretek között (vö. „mindig van lejjebb”). Persze, lehet, hogy akkor melegedett [1] úgy össze a két díszes társaság, hogy az átmenet 48-ban zökkenőmentes legyen a Nemzeti Számonkérő Széktől az ÁVH-ig.

[14] Megalkuvók.

[15] Legalábbis nektek. Így.