Ha én páva lennék…

Jobb reggel felkelnék…

Na jó, ez az idézet használhatatlan. Nem a jobbról akarok írni, bár jelenleg sokkal valóságosabban létező oldal a hazai politikai színpadon, mint a másik.

Tik [1].

Pedig olyan jól hangzott elsőre, vagyis, hogy ez a páva a hazai politikai baloldal lenne (tik, elvtársaim nem páva), én pedig most jól megmondom, hogy mit csinálnék, ha a helyükben lennék.

Ez természetesen nem azt akarja jelenteni, hogy ott is vagyok, vagyis, hogy baloldali lennék (vö. gyermekbetegség), mert bizony éppen annyi közöm van ehhez a baloldalnak csúfolt kváziszocdem csürhéhez meg a kivénhedett bolsikból & fényes gombszemű militáns libsikből álló szavazótáborukhoz, mint a jobboldalhoz a korporatív fasiszta & klerikális anakronista állampárttal meg a nazoid-schizoid kamu-radikális-kamu-ellenzékével.

Vagyis semmi.

És persze ne feledkezzünk meg a zagyhalott zöldségek mindenféle árnyalatáról, meg a hasonlóan szimpatikus, program helyett üzleti tervvel dolgozó libsi zsebpártokról [1] sem, mert azoktól meg egyenesen okádhatnékom van.

Zéró tolerancia a hülyeségnek és a gazemberségnek.

Hol a helyük ebben a rendszerben a kommunistáknak?

Ki ne mond! Már elmentünk. Oda. ott vagyunk.

Na szóval, aki innen kívülről látja a vergődésteket, az tudja, mit kellene (illene) tennie a hazai baloldalnak jelen helyzetben.

Hosszú távon természetesen felkészülni 2018-ra, ha már ’14-et előre elbukjátok.

Kuss! Szót se az esélytelenek nyugalmáról, mert minden vagytok, csak nyugodt nem! (vö. idegbeteg kapkodás).

De mit kell tenni ahhoz rövid távon, hogy egyáltalán létezzetek még ’18-ban? Hogy megőrizzetek valamit magatokból, ami nem puszta hataloméhségnek és/vagy megélhetési politizálásnak látszik, hanem valami gyökeres [1] szocdem értéknek (vö. „Ugye drágám, bennem is van valami szép? Igen, de mindjárt ki is veszem belőled.”)?

Mi a teendő, elvtársak?

Biztosan nem az, amit jelenleg csináltok.

Ennyire lütyők lennétek?

Tik, farbakúrt báránykái a jóistennek (vö. pásztor), tényleg azt hiszitek, hogy az Alsó Merániában mindig 30%-nyi megélhetési szavazót (vö. szürkeállomány) képesek lesztek eltántorítani a Fidesztől [2], és ennek szükséges és elégséges feltétele hogy, jól összekapaszkodjatok (vö. „E zahar c’lessza végső, csakösz szefog niháááát…”) [3, 4, 5]? Azt hiszitek, hogy kikezdhetetlen múltú, és kopottas páncélú lovagjaitok [6] legyőzik képzeletetek sárkányát, aki ugyan látszólag nem nőtt túl nagyra (vö. jéghegy és az ő víz alatti kétharmada [1]), de faszán képes igazi tüzet okádni? Azt hiszitek, a képzeletbeli sárkány karmai alatt képzeletetekben senyvedő választók megkönnyebbülten kacarászva követni fogják egybesült [1] lovagjaitokat és tieteket?

Ez tényleg egy baromi szép és ravasz terv. Biztosan nem üzleti. Mögötte kábé annyi realitásérzék [8], amennyi a Nagy Imre kormánynak volt (mínusz Kádár János) ’56 november elejére, vagy Kossuthnak a trónfosztáskor (vö. egyiknek sem osztottak tromfot, és mit is fosztanak még? I-i-i-gen, a lúdnak az ő tollát [7].).

Egykori párttársatokként [9] mondom: ha egy pillanatig is komolyan veszitek magatokat, és esélyt sem akartok adni egy 60% Fidesz, 25% Jobbik és 15% maradékon marakodó balsercli parlamentnek (esetleg még rosszabb kimenetelnek), egyet tehettek…

Na mit?

Mingyá’ megmondom. Lassan, hogy mind a ketten értsük, mert magatoktól ugye, úgyse jöttök rá…

Peeersze! Pont tik.

Haggyatok mán!

Balfaszok [1].

Nem jöttök rá, na!

Szóval egyet tehettek: megveritek a Jobbikot.

Mint szódás a lovát.

Úgy, hogy a parlamenti küszöböt még alulról se súrolja. Ez megtehető. A Jobbik ugyanis, testvéreim a Zinternacionáléban (vö. Juventus-Internacionale: null-null), ha nem vettétek volna észre, pár éve már a ti szavazóbázisotokat használja. Fel és el. És még bérleti díjat sem fizet érte… Vagy igen? Ti tudjátok, ti adtátok oda nekik. Kékszegélyű kistányéron. Vagyis nagytehetségű és becsületességű [6] kedves vezetőitek játszották el és át. Tudjátok, akik most a demokráciamentő lovagot játszák – a ti számlátokra, veletek (mivel nekik saját tagságuk nincsen), pocsékul.

Rajta, csináljátok! Képesek vagytok rá. Tényleg.

Figyeljetek!

Ha tik, szerelmetes feleim

1. leakadtok a Fideszről, ami most éppen azt csinálja, amit nektek kellene, csak sokkal jobban, így versenyezni nem tudtok vele, és
2.  abbahagyjátok a szánalmas, röhejes, átlátszó egységesülésdit-szétesősdit, és
3. ti, egyedül, szocialisták, úgyis, mint Magyar Szocialista Párt, végre elkezdtek egy igazán, de tényleg baloldali gazdasági, szociális és kulturális programot kitalálni, ami megvalósítható, konkrét, ennek a kornak, bolygónak, kontinensnek, országnak, népnek a feltételei között érvényes, és
4. eljuttok vele saját szavazóitokhoz (akik nem azonosan egyenlő halmazt alkotnak a nyugdíjas bolsikkal, militáns libsikkel, nem létező kisebbségekkel, etc., hanem többek azoknál, pl. én is voltam 12 évig), és
5. szöges bakanccsal rugdaljátok messzire, tapossátok el a KISZ-zemeszempí dögéből kikelt milliárdos nyüveket, akik a véreteket (meg az enyémet) szívják, és cserébe mindenféle mérget nyáladzanak az ereitekbe (meg az enyémbe), és
6. gyönge habtestetekről leszaggatjátok a libsi piócákat (vö. ún. értelmiség), és
7. köptök a píszíre meg a (ga)zemberjogra, rózsaszínű, lila és ződ (vö. „Szín, három betű?”) ködökre, meg az azokat böfögő köcsögökre, és
8. elfelejtitek végre az újbaloldal-kamut is, meg Blairt, meg Schrödert meg a hasonszőrű árulókat [11], és
9. tudtok, mertek igazi, régivágású vörös szocdemek lenni, és,
10. előbbre veszitek a saját hazátok népét az arctalan, így pofátlan külföldi nagytőkétől [12], akkor

könnyedén lenyomjátok a nagypofájú, tehetségtelen, demagóg, nazoid-schizoid bandát. Csak meg kellene végre próbálni! Szembemasírozni velük [1], nem a fejeteket a seggetekbe dugva ráolvasásokat kántálni a rasszizmusról meg a fasizmusról [5], hanem teljes tisztelettel és demokratikus keretek között [13] keményen odabaszni.

Mert tudjátok, a hozzátok hasonló [14] baloldalnak egyetlen oka és dolga van: parlamentáris keretek között gátat szabni a náculásnak. Ezt a funkciót ugyan a megélhetési politizálás huszonhárom éve alatt leráztátok a nyakatokból a szarba, és/vagy a libsikkel folytatott násztánc (vö. dürgés) lépésévé züllesztettétek, de higgyétek el, olyan ez, mint a biciklizés: nem feledi el az igaz szocdem.

Hogy festene: 60% Fidesz-(KDNP?), 40 % baloldal, 0% nemzetiszocializmus, 0% nagypofájú explicit liberalizmus á la SzDSz, 0% lila zöldség (vö. padlizsán)?

Mission Impossible?

Megverni a Fideszt 2014-ben, nemtelenkótyagok [1]!? Na, az lehetetlen [14] küldetés.

Update 13/12/14:
Ehelyett itt tartotok most:

és

Leveszem rólatok a kezemet!

Jegyzetek:

[1] Remélem, értékeled a szóösszetétel többrétegűségét.

[2] Vagyis a sokszorosan átvert szavazóik hiszik ezt, mert bizonyos vagyok benne, hogy legalább az egy Meterházy biztosan tudja, hogy az ellenkezője igaz [8].

[3] Megvan, amikor Bajnai Szociálisanigenérzékeny Gordon elvtelentárs a szocialista vezérkar háta mögött tátogja az Internacionálét? Desztillált hányinger. A szociálizmus tényleg utolsó [1] lehelete.

[4] Amit a Fidesz nyálcsorgatva vár, hogy Gyurcsányt végre véglegesen hozzáenyvezze [1] a baloldal egészéhez.

[5] Elfelejtették a zelvtársak, hogy a Népfront nem állította meg Hitlert annak idején?

[6] Levitézlett lovagok: a Nemzet Túlmozgásos Csalogánya és Faid al Mash el Liba-non [7] kiegészülve a Legszürkébb Emócionással, aki hol kitolja a nagyszülőket a pajtába, hol szipogva visszasírja őket, ha a csúnya lovagtársak picit keresztbetesznek. Miért nem nyittok inkább panoptikumot Vének Tanácsa helyett (azonos összetétellel), legalább evgy kicsit hízna a pártkassza.

[7] Libasült. Ludaskása. Töltött libanyak. Liba: non. Ráégett, na. Kész. Ártatlan vagy nem (nem egészen), de ráégett a libahús. És a Fidesz folyamatosan malacpörzsölővel égeti rá (vö. libatepertő). Nem kicsit skizofrén, ha libás önmagunk ellen ludakkal tüntetünk. A szárnyas cirkuszfesztivál csúcsa mindamellett az állatvédelmi feljelentés. Gratulálok. Megvan a vicc, hogy Bajnai meg az utcán és ráköszön a rendőr? „Jó napot kívánok!”, mire Gordonunk összerezzen: „Milyen liba?”

[8] Csoda ez így? Nem csoda, tankérem! Csoda lenne, ha másképpen. A Nemzet Csalogánya sohasem volt híres a valósággal való túlságosan szoros (mér’ írtam ide elsőre sorost?) kapcsolatáról. A bávatag és önmagától is független Faid al Mash-t és pszeudopártját olyan távoli helyekről irányítják és pénzelik (na, ide kell Soros), ahol a magyar valóságról még képzet sem igen létezik, csak elképzelés. Na, de az legalább durva – megcélozták a teljes mazochista szavazótábort (vö. „Fájni fog”). Legszürkébb vitézünk meglehetősen tisztán ítélne, csakhogy neki meg – ellentétben a két gyászhuszárral –, valóban van egy tetemes [1] párttagsága [10] (tik, kedveseim, akik hajlamos vagytok elragadni, néha vakmerően egyenesen neki a betonfalnak), hát ő is össze van zavarodva nem is kicsinyég.

[9] Én kérek elnézést. Kitől is? Miért is?

[10] Tik, tik, tik, biza, egykori szerelmetes feleim [9]! Nézzetek csak most szépen a tükörbe! A sunyin rebbenő tekintet, a kapitalista tokácska, libsi szakállacska mögött tán felismeritek még egykori szocdem magatokat. Hallottatok valami Kéthly Annáról, he? Azzal, hogy elneveztek róla egy kutyafuttatót, még nincs letudva az ügy.

[11] Valójában nem voltak árulók, mert egy pillanatig sem voltak szocdemek, csak párthíveik voltak végtelenül ostobák. Ez az igazi gyermekbetegsége a szociáldemokráciának: mindent benyal, amit az ún. értelmiség felböfög. Ájult tisztelettel. Akik egy percig is hittek nekik, azt is elhitték, hogy ők és ők ugyanazt akarják. Legalább nagyvonalakban. Nem jött be.

[12] Először csak próbaképpen, hogy megtudjátok milyes érzés, aztán már magatoktól, mert jó.

[13] Elfelejtették az elvtársak, hogy a kormányzó őfőméltósága egyszerre varrta be a Csillagba a zelvtársakat a nyilas csőcselékkel, az akkori legteljesebb demokratikus keretek között (vö. „mindig van lejjebb”). Persze, lehet, hogy akkor melegedett [1] úgy össze a két díszes társaság, hogy az átmenet 48-ban zökkenőmentes legyen a Nemzeti Számonkérő Széktől az ÁVH-ig.

[14] Megalkuvók.

[15] Legalábbis nektek. Így.