Alsó Meránia fölött megállt az idő valamikor a hetvenes években, a kádári konszolidáció végén. Mintha társadalmunk akkor elérte volna nyugalmi állapotát, és onnan szellemileg azóta sem lenne hajlandó kimozdulni. Ugyanazokat a köröket rójuk immár a harmadik generáció óta, ugyanazon reflexek szerint viszonyulunk egymáshoz, a hatalomhoz, a nyilvánossághoz, ugyanazokat a mélyebb problémákat magukba záró félmegoldásokat erőltetjük, ugyanúgy a homokba dugjuk a fejünket a külvilág kihívásai elől, és saját nyugalmi állapotunk rendíthetetlenségében bízunk. Valószínűleg a magyarság történelmében először, talán másodszor [1] bekövetkező szélesebb jólét és béke (kiegyezés [1]) égette – erre, úgy látszik, minden más népnél fogékonyabb – agyunkba, hogy elértük a végállapotot, a magyar Édent, és ez most már – léciléci! – maradjon is úgy mindörökre.
Nem a „szellemi fogyatékos, kapitalizmust [2], demokráciát [3] nem értő, posztkádári nép”, „ingyenebéd” [4], „élősködő nyugger” [5] etc. megmondóemberi [6] szólamait akarom itt magam is puffogtatni, legfőképpen azért, mert minden szavuk hazugság és csúsztatás. Éppen ellenkezőleg, arról írok csupán, hogy ez az időbe kövesedés, mennyire inkább az alsómerán ún. elit sajátja, mely saját szánalmas szellemi posványát a népre zúdítja, sőt ehhez a posványban dagonyázáshoz kihasználja, hogy ugyanabban a pocsolyában fürdik, mint az annyira kárhoztatott posztkádári nép.
Öreganyám kilencven évet élt, 1892-ben született és 1982-ben halt meg. Nem azért adom meg mindkét dátumot, mert feltételezem, hogy nem tudsz hozzáadni vagy kivonni kilencvenet, hanem azért, mert mindkét dátumnak jelentősége van. Öreganyám különbözött mindenkitől a családban. Bár elsőre átlagos sokszoknyás falusi vén banyának látszott, mégis, nyitottabb, toleránsabb, függetlenebb szellem volt, mint akár a szüleim. Rá ragyogó borostyánként zárultak a monarchiabéli békeévek [7], sokak szerint hosszú életét éppen azoknak köszönhette, és a halála válasz volt az új békeévek, a kádári konszolidáció végére – Brezsnyev halálára. A vén klingon temetése reggelén, 1992 késő őszén, november 15-én, öreganyám – makkegészséges, fürge, tiszta fejű kilencvenévesként – úgy döntött, nem akarja megvárni a következő világfelfordulást, szépen visszaaludt, és nem ébredt föl többé. Két világháborút, egy bolsevik és egy antibolsevik forradalmat és az utánuk következő megtorlásokat élte meg és túl, egy szerelem nélkül kötött, tipikus vidéki közvetített házasságot [9] élt végig, megszült és felnevelt három gyereket, frontra küldte a két fiát, eltemette nagyapámat és saját felnőtt lányát – ismerte az élet minden szeletét, amit ismernie adatott. Ő aztán tudta, hogy mit jelent a béke, a konszolidáció és a relatív létbiztonság, és azt is, mit jelent mindezek ellenkezője. A maga szempontjából jól választott, hogy valami boszorkányos trükkel megszabadította magát a jövőt illető – egyébként jogos – aggódástól.
Valami ilyesmit jelenhet az átlagmagyarnak a kádári jólét. Ezért nosztalgiázik utána. Ezért nem szabadul tőle, és fordul birkaként az után, aki a megfelelő kolompot rázza. A kolomp viszont az ún. elitünk kezében van, aki – ugathatnak a megmondóemberek karai balról vagy jobbról bármit – ugyanennek az életérzésnek a rabjai. Sőt! Megőrizvén az abban a korban beléjük égett hatalmi, kommunikációs reflexeket, konzerválói, tovább örökítői és örökösei.
Csodálkozunk, hogy ennek a népnek ilyen a politikai kultúrája, pedig a rendszerváltozás? óta egy teljes generáció érte el a szavazóképest kort, melynek tagjai még az anyaméhben sem szívhatták a bolsevizmus levegőjét? Nem kellene csodálkozni (főképpen nem a népet kárhoztatni, és szarházni érte, illetve lehetne, de másképpen [10])! Be kellene vallani, hogy éppen ez az ún. elit mulasztotta és játszotta el, hogy az istenadta a demokrácia működő és pozitív oldalával is szembesüljön. Talán hogy valaha is szembesüljön – vészforgatókönyv. Ez az ún. elit alkotta meg azt az alkotmányt, mely a magyar kormányzást és parlamenti rendszert gyakorlatilag a rendszerváltás? óta a béna kacsa [11] állapotban tartja. Ez az elit hányja a nép szemére politikai inaktivitását, miközben nagyon is tisztában van vele, hiszen ő maga gyúrta ilyenné, hogy a magyar politikai rendszerben a választó abszolút tehetetlen képviselője visszahívhatatlansága, a közvetlen demokrácia csökevényessége (=0) miatt. Ez az elit manipulálja bolsevista módszerekkel a népet gyakorlatilag változatlanul 1990 óta. Érdemes megnézni, a bolsevik titkosszolgálatok főtisztjeinek karrierjét a Magyar Köztársaságban.[15] Azok a tisztek annak idején felesküdtek a Népköztársaságra. Esküjük szövegének vége: „Sújtson dolgozó népünk haragja és megvetése!” Nem sújtotta: nincs dolgozó nép. Legfőképpen a dolgozó hiányzik (lásd később). Vidáman szeghették tehát esküjüket, és tehettek másikat. Ahhoz mennyire hűek vajon?
De nem a titkosszolgálatok állományának posztkádári konzervativizmusa, ami nekem a legjobban fáj, hanem az ún. elit értelmiségé, különös tekintettel az ún. elit véleményformáló értelmiségre [12]. A nyílt hazugság, az elhallgatás és csúsztatás módszertana ugyanaz maradt, csakúgy, mint a talpnyalásé. Nem kivételek ez alól az interneten publikáló huszonharmincéves megmondóemberek sem.
Ennek az posztkádári politikai és nyilvánosság konzervativizmusnak az eredménye például az ún. Polipgate cirkusz. Szarom le, hogy ezek a szarháziak egymást lehallgatták volna, vagy, hogy az orosz titkosszolgálattól eredhet az egész, mivel az UD állítólag a MOL belső elhárítása volt, és meg kellett bénítani a részvénytranzakció előtt. Szarok rájuk! Ezek a játszmák a nagy szarkupac távolról bűzlő, folyékonyabb porciói, melyek a legrégibb és legfejlettebb demokráciákban is a politika részei. Az azonban speciális alsómerán nóvum, hogy a főnyomozó a nyomozati anyagból a csatlóspárt elnökének a lehallgatott telefonbeszélgetés felvételeit átadja, amelyet az kéjesen lihegve nyilvánosságra hoz és politikai zsarolásra használ. Az is alsómerán nóvum, hogy az ún. szabad sajtó még mindig arról ugat, Buffy a vámpírok réme személyiségi jogot sértett. Szarom le! Az vajon mit sértett, aki az anyagot Buffy ápolt kacsójába nyomta, eszközéül a párton belüli slayhez (vö. hosszú körömreszelők éjszakája)?
Csodálkozunk, hogy ennek a népnek ilyen a kapitalizmusfelfogása, öngondoskodásról nem is hallott, pedig a rendszerváltozás? óta egy teljes generáció érte el a szavazóképest kort, melynek tagjai még az anyaméhben sem szívhatták a bolsevizmus levegőjét? Nem kellene csodálkozni (főképpen nem a népet kárhoztatni, és szarházni érte, illetve lehetne, de másképpen [10])! Be kellene vallani, hogy éppen ez az ún. elit mulasztotta és játszotta el, hogy az istenadta a piacgazdaság működő és pozitív oldalával is szembesüljön. Mert ez az ún. elit lopta el és/vagy játszotta idegen kézre az országvagyont, a Kádár korszakot meg nem haladó, abban a (köz)gazdasági rendszerben magáévá tett, és soha tovább nem fejlesztett, csak örökül hagyott „szakértelmével” vágta taccsra a gazdaságot [13]. És ugyanez az ún. elit lopja el éppen a gyermekeink jövőjét, előre elköltvén az Európai Uniótól a felzárkóztatásunkra kapott pénzt [16] és szándékosan tönkretéve az oktatási rendszert [14].
Ez az ún. elit öngondoskodásról ugat, miután sikeresen lenyúlta a társadalombiztosítási rendszerekbe négy évtizeden át befolyt pénzt, miután a lakosság java része számára örökre megszűntette a munkához való jutás lehetőségét, miután egészen komolyan úgy gondolja, hogy az egészségügy működőképes lehet profitorientált formában, miután hagyta, hogy a nyugdíjalapok kockázatos, idióta befektetésekkel eljátsszák a betétesek pénzét.
Elsőbben tehát az ún. elitünknek kellene kicammogni a posztkádári dagonyából, lerázni magáról a ráragadt iszapot, megszárítkozni a Nap áldott fényében, és megújult lélekkel végre hozzáfogni azokhoz a dolgokhoz, amelyeket húsz évvel ezelőtt kellett vagy lehetett volna egyszerűbben, kevesebb emberi szenvedés árán megcsinálni.
Az istenadta népet pedig tessék csak békében hagyni! Az éppen olyan, mint az elitje. Fejétől bűzlik még a lazac is, nemhogy a félig döglött keszeg.
Jegyezetek:
[1] A Monarchia békeévei lehettek ilyenek. Szerencsére jött az első világháború…
[2] A magyar száz éve nem látott belülről jól működő kapitalizmust. Előbb talán kellett volna mutatni neki olyat, azután megkérdezni, hogy egyáltalán akarja-e
[3] A magyar működő demokráciában sohasem élt. A többi, mint [2].
[4] Ezt az ebédet majdnem két teljes nemzedék fizette ki előre. Azt kellene bevallani tisztelt, ún. elitünknek, hogy az ebéd árát valaki ellopta, és magára költötte. De persze a tolvaj sohasem vall magára.
[5] Bár az tény, hogy az üres nyugdíjkassza miatt az aktív generációknak kell kitermeli a nyugdíjasok pénzét, de ha a nyugdíjpénztárt drága, ún. elitünk módszeresen ki nem fosztja, ez az állapot csak húsz év múlva következne be. A megmondóemberek és rajongóik által nyuggernek nevezett nyugdíjasok csak azt a pénzt várják vissza, amit a rendszerbe befizettek. Az érem másik oldala, hogy azokat a szabályokat, melyek korengedményes nyugdíjba hajszoltak százezreket, rokkantnyugdíjat biztosítanak állítólag 800000 embernek, ugyanez az ún. elit hozta.
[6] A megmondóember tipikus internetkori fejlemény. Csak ez a médium biztosítja az azonnaliságot, az interakciót, a rajongók/egyetértők biztosította támogatást, az anonimitást, hogy saját rajongónkként/egyetértőnkként felléphessünk (két macska, egymással, 69-es pozícióban), azt a rugalmasságot, hogy véleményünk egyszerre akár hat vagy hat tucat honlapon is megjelenhessen. Plusz az internet adja azt is, hogy MINDENBEN szakértőként tűnhessünk fel, hiszen ha tudunk angolul (ez nyelveket mérsékelten bíró Alsó Merániában egyensen evolúciós előny), az emberiség szinte teljes tudáskincse a miénk. A megmondóember ugyan balliberális médiakreatúra, de manapság már léteznek jobboldali megmondóemberek is, akik ugyanazon attribútumokat mondhatják magukénak, mint baloldali megfelelőjük. Csak belegondolni is rettenetes, hogy az én szeretett Péter barátom barátai adják a fiatal ballib megmondóemberek derékhadát.
[7] Ajánlott olvasmány: Lengyel Péter [8] Macskakő.
[8] Biza! Az Ogg második bolygója Lengyel Pétere. Ilyen kicsi az alsómerán univerzum…
[9] Két kódistarisznyából egy elve.
[10] Lehet kárhoztatni, hogy nem él szabadságával, azaz nem ismeri fel a szükségszerűségét annak, hogy az egész bandát el kell kergetni a fenébe.
[11] Az Egyesült Államok politikai gyakorlatában a béna kacsa (lame duck) állapot az a kormányzási/törvénykezési űr, mely az új elnök megválasztás és beiktatása közé esik.
[12] Attól egyenesen a gyomrom fordult ki, amikor Babarczy Eszter végre levette liberális maszkját, és kinyilvánította saját elit mivoltát. A cikk a hozzászólásaival együtt szépen eltűnt a hvg.hu-ról. Véletlen?
[13] Országunk eladósodása nem Kádár János nevéhez köthető. Azt ún. közgazdászok intézték, közülük is főként egyetlen ember, Fekete János nevű, akit az ország következő nagy eladósítója, Gy. F. elkövető nem is olyan régen "Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal" (bagatell, csak a harmadik legmagasabb állami kitüntetés) jutalmazott. Nagy taps balról.
[14] Közröhej, tipikus alsómerán blikkfang, hogy a bolognai rendszer visszáságaira az Állami Számvevőszék hívja fel a figyelmet, miközben az illetékes hatóság Ferenc Jóska szobrává meredezve litániázza, hogy „minten natyon jó”… Pedig nyilvánvalóan nincsen jól.
[15] Nyílt állomány, Heti Válasz, 9.26, 2009.06.25., 10-13.
[16] Fékek a gyorsítósávban, Figyelő, 2009./25., 2009 június 18., 18-19.
Nem a „szellemi fogyatékos, kapitalizmust [2], demokráciát [3] nem értő, posztkádári nép”, „ingyenebéd” [4], „élősködő nyugger” [5] etc. megmondóemberi [6] szólamait akarom itt magam is puffogtatni, legfőképpen azért, mert minden szavuk hazugság és csúsztatás. Éppen ellenkezőleg, arról írok csupán, hogy ez az időbe kövesedés, mennyire inkább az alsómerán ún. elit sajátja, mely saját szánalmas szellemi posványát a népre zúdítja, sőt ehhez a posványban dagonyázáshoz kihasználja, hogy ugyanabban a pocsolyában fürdik, mint az annyira kárhoztatott posztkádári nép.
Öreganyám kilencven évet élt, 1892-ben született és 1982-ben halt meg. Nem azért adom meg mindkét dátumot, mert feltételezem, hogy nem tudsz hozzáadni vagy kivonni kilencvenet, hanem azért, mert mindkét dátumnak jelentősége van. Öreganyám különbözött mindenkitől a családban. Bár elsőre átlagos sokszoknyás falusi vén banyának látszott, mégis, nyitottabb, toleránsabb, függetlenebb szellem volt, mint akár a szüleim. Rá ragyogó borostyánként zárultak a monarchiabéli békeévek [7], sokak szerint hosszú életét éppen azoknak köszönhette, és a halála válasz volt az új békeévek, a kádári konszolidáció végére – Brezsnyev halálára. A vén klingon temetése reggelén, 1992 késő őszén, november 15-én, öreganyám – makkegészséges, fürge, tiszta fejű kilencvenévesként – úgy döntött, nem akarja megvárni a következő világfelfordulást, szépen visszaaludt, és nem ébredt föl többé. Két világháborút, egy bolsevik és egy antibolsevik forradalmat és az utánuk következő megtorlásokat élte meg és túl, egy szerelem nélkül kötött, tipikus vidéki közvetített házasságot [9] élt végig, megszült és felnevelt három gyereket, frontra küldte a két fiát, eltemette nagyapámat és saját felnőtt lányát – ismerte az élet minden szeletét, amit ismernie adatott. Ő aztán tudta, hogy mit jelent a béke, a konszolidáció és a relatív létbiztonság, és azt is, mit jelent mindezek ellenkezője. A maga szempontjából jól választott, hogy valami boszorkányos trükkel megszabadította magát a jövőt illető – egyébként jogos – aggódástól.
Valami ilyesmit jelenhet az átlagmagyarnak a kádári jólét. Ezért nosztalgiázik utána. Ezért nem szabadul tőle, és fordul birkaként az után, aki a megfelelő kolompot rázza. A kolomp viszont az ún. elitünk kezében van, aki – ugathatnak a megmondóemberek karai balról vagy jobbról bármit – ugyanennek az életérzésnek a rabjai. Sőt! Megőrizvén az abban a korban beléjük égett hatalmi, kommunikációs reflexeket, konzerválói, tovább örökítői és örökösei.
Csodálkozunk, hogy ennek a népnek ilyen a politikai kultúrája, pedig a rendszerváltozás? óta egy teljes generáció érte el a szavazóképest kort, melynek tagjai még az anyaméhben sem szívhatták a bolsevizmus levegőjét? Nem kellene csodálkozni (főképpen nem a népet kárhoztatni, és szarházni érte, illetve lehetne, de másképpen [10])! Be kellene vallani, hogy éppen ez az ún. elit mulasztotta és játszotta el, hogy az istenadta a demokrácia működő és pozitív oldalával is szembesüljön. Talán hogy valaha is szembesüljön – vészforgatókönyv. Ez az ún. elit alkotta meg azt az alkotmányt, mely a magyar kormányzást és parlamenti rendszert gyakorlatilag a rendszerváltás? óta a béna kacsa [11] állapotban tartja. Ez az elit hányja a nép szemére politikai inaktivitását, miközben nagyon is tisztában van vele, hiszen ő maga gyúrta ilyenné, hogy a magyar politikai rendszerben a választó abszolút tehetetlen képviselője visszahívhatatlansága, a közvetlen demokrácia csökevényessége (=0) miatt. Ez az elit manipulálja bolsevista módszerekkel a népet gyakorlatilag változatlanul 1990 óta. Érdemes megnézni, a bolsevik titkosszolgálatok főtisztjeinek karrierjét a Magyar Köztársaságban.[15] Azok a tisztek annak idején felesküdtek a Népköztársaságra. Esküjük szövegének vége: „Sújtson dolgozó népünk haragja és megvetése!” Nem sújtotta: nincs dolgozó nép. Legfőképpen a dolgozó hiányzik (lásd később). Vidáman szeghették tehát esküjüket, és tehettek másikat. Ahhoz mennyire hűek vajon?
De nem a titkosszolgálatok állományának posztkádári konzervativizmusa, ami nekem a legjobban fáj, hanem az ún. elit értelmiségé, különös tekintettel az ún. elit véleményformáló értelmiségre [12]. A nyílt hazugság, az elhallgatás és csúsztatás módszertana ugyanaz maradt, csakúgy, mint a talpnyalásé. Nem kivételek ez alól az interneten publikáló huszonharmincéves megmondóemberek sem.
Ennek az posztkádári politikai és nyilvánosság konzervativizmusnak az eredménye például az ún. Polipgate cirkusz. Szarom le, hogy ezek a szarháziak egymást lehallgatták volna, vagy, hogy az orosz titkosszolgálattól eredhet az egész, mivel az UD állítólag a MOL belső elhárítása volt, és meg kellett bénítani a részvénytranzakció előtt. Szarok rájuk! Ezek a játszmák a nagy szarkupac távolról bűzlő, folyékonyabb porciói, melyek a legrégibb és legfejlettebb demokráciákban is a politika részei. Az azonban speciális alsómerán nóvum, hogy a főnyomozó a nyomozati anyagból a csatlóspárt elnökének a lehallgatott telefonbeszélgetés felvételeit átadja, amelyet az kéjesen lihegve nyilvánosságra hoz és politikai zsarolásra használ. Az is alsómerán nóvum, hogy az ún. szabad sajtó még mindig arról ugat, Buffy a vámpírok réme személyiségi jogot sértett. Szarom le! Az vajon mit sértett, aki az anyagot Buffy ápolt kacsójába nyomta, eszközéül a párton belüli slayhez (vö. hosszú körömreszelők éjszakája)?
Csodálkozunk, hogy ennek a népnek ilyen a kapitalizmusfelfogása, öngondoskodásról nem is hallott, pedig a rendszerváltozás? óta egy teljes generáció érte el a szavazóképest kort, melynek tagjai még az anyaméhben sem szívhatták a bolsevizmus levegőjét? Nem kellene csodálkozni (főképpen nem a népet kárhoztatni, és szarházni érte, illetve lehetne, de másképpen [10])! Be kellene vallani, hogy éppen ez az ún. elit mulasztotta és játszotta el, hogy az istenadta a piacgazdaság működő és pozitív oldalával is szembesüljön. Mert ez az ún. elit lopta el és/vagy játszotta idegen kézre az országvagyont, a Kádár korszakot meg nem haladó, abban a (köz)gazdasági rendszerben magáévá tett, és soha tovább nem fejlesztett, csak örökül hagyott „szakértelmével” vágta taccsra a gazdaságot [13]. És ugyanez az ún. elit lopja el éppen a gyermekeink jövőjét, előre elköltvén az Európai Uniótól a felzárkóztatásunkra kapott pénzt [16] és szándékosan tönkretéve az oktatási rendszert [14].
Ez az ún. elit öngondoskodásról ugat, miután sikeresen lenyúlta a társadalombiztosítási rendszerekbe négy évtizeden át befolyt pénzt, miután a lakosság java része számára örökre megszűntette a munkához való jutás lehetőségét, miután egészen komolyan úgy gondolja, hogy az egészségügy működőképes lehet profitorientált formában, miután hagyta, hogy a nyugdíjalapok kockázatos, idióta befektetésekkel eljátsszák a betétesek pénzét.
Elsőbben tehát az ún. elitünknek kellene kicammogni a posztkádári dagonyából, lerázni magáról a ráragadt iszapot, megszárítkozni a Nap áldott fényében, és megújult lélekkel végre hozzáfogni azokhoz a dolgokhoz, amelyeket húsz évvel ezelőtt kellett vagy lehetett volna egyszerűbben, kevesebb emberi szenvedés árán megcsinálni.
Az istenadta népet pedig tessék csak békében hagyni! Az éppen olyan, mint az elitje. Fejétől bűzlik még a lazac is, nemhogy a félig döglött keszeg.
Jegyezetek:
[1] A Monarchia békeévei lehettek ilyenek. Szerencsére jött az első világháború…
[2] A magyar száz éve nem látott belülről jól működő kapitalizmust. Előbb talán kellett volna mutatni neki olyat, azután megkérdezni, hogy egyáltalán akarja-e
[3] A magyar működő demokráciában sohasem élt. A többi, mint [2].
[4] Ezt az ebédet majdnem két teljes nemzedék fizette ki előre. Azt kellene bevallani tisztelt, ún. elitünknek, hogy az ebéd árát valaki ellopta, és magára költötte. De persze a tolvaj sohasem vall magára.
[5] Bár az tény, hogy az üres nyugdíjkassza miatt az aktív generációknak kell kitermeli a nyugdíjasok pénzét, de ha a nyugdíjpénztárt drága, ún. elitünk módszeresen ki nem fosztja, ez az állapot csak húsz év múlva következne be. A megmondóemberek és rajongóik által nyuggernek nevezett nyugdíjasok csak azt a pénzt várják vissza, amit a rendszerbe befizettek. Az érem másik oldala, hogy azokat a szabályokat, melyek korengedményes nyugdíjba hajszoltak százezreket, rokkantnyugdíjat biztosítanak állítólag 800000 embernek, ugyanez az ún. elit hozta.
[6] A megmondóember tipikus internetkori fejlemény. Csak ez a médium biztosítja az azonnaliságot, az interakciót, a rajongók/egyetértők biztosította támogatást, az anonimitást, hogy saját rajongónkként/egyetértőnkként felléphessünk (két macska, egymással, 69-es pozícióban), azt a rugalmasságot, hogy véleményünk egyszerre akár hat vagy hat tucat honlapon is megjelenhessen. Plusz az internet adja azt is, hogy MINDENBEN szakértőként tűnhessünk fel, hiszen ha tudunk angolul (ez nyelveket mérsékelten bíró Alsó Merániában egyensen evolúciós előny), az emberiség szinte teljes tudáskincse a miénk. A megmondóember ugyan balliberális médiakreatúra, de manapság már léteznek jobboldali megmondóemberek is, akik ugyanazon attribútumokat mondhatják magukénak, mint baloldali megfelelőjük. Csak belegondolni is rettenetes, hogy az én szeretett Péter barátom barátai adják a fiatal ballib megmondóemberek derékhadát.
[7] Ajánlott olvasmány: Lengyel Péter [8] Macskakő.
[8] Biza! Az Ogg második bolygója Lengyel Pétere. Ilyen kicsi az alsómerán univerzum…
[9] Két kódistarisznyából egy elve.
[10] Lehet kárhoztatni, hogy nem él szabadságával, azaz nem ismeri fel a szükségszerűségét annak, hogy az egész bandát el kell kergetni a fenébe.
[11] Az Egyesült Államok politikai gyakorlatában a béna kacsa (lame duck) állapot az a kormányzási/törvénykezési űr, mely az új elnök megválasztás és beiktatása közé esik.
[12] Attól egyenesen a gyomrom fordult ki, amikor Babarczy Eszter végre levette liberális maszkját, és kinyilvánította saját elit mivoltát. A cikk a hozzászólásaival együtt szépen eltűnt a hvg.hu-ról. Véletlen?
[13] Országunk eladósodása nem Kádár János nevéhez köthető. Azt ún. közgazdászok intézték, közülük is főként egyetlen ember, Fekete János nevű, akit az ország következő nagy eladósítója, Gy. F. elkövető nem is olyan régen "Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal" (bagatell, csak a harmadik legmagasabb állami kitüntetés) jutalmazott. Nagy taps balról.
[14] Közröhej, tipikus alsómerán blikkfang, hogy a bolognai rendszer visszáságaira az Állami Számvevőszék hívja fel a figyelmet, miközben az illetékes hatóság Ferenc Jóska szobrává meredezve litániázza, hogy „minten natyon jó”… Pedig nyilvánvalóan nincsen jól.
[15] Nyílt állomány, Heti Válasz, 9.26, 2009.06.25., 10-13.
[16] Fékek a gyorsítósávban, Figyelő, 2009./25., 2009 június 18., 18-19.
