az kellene már Iszapsztánban. Viktorom átlépte azt a küszöböt, amikor külpolitikai szinten is kártékonnyá vált.
Miniszterelnökként alaposan elkúrta (na jó, jégre tette) az amúgy sem igen gyümölcsöző orosz kapcsolatot. Most meg...
Viktor! A gáz az oroszoknál van! Ők meg a spájzban.
A Távol Kelet jelenleg a Közel Keletre jön energiáért (kínai, iráni két jó baráti...), nem osztja meg velünk tiszta szívjóságból amije nincs. Legfenebb jó pénzért. vezetékünk hozzájuk meg egy kicsit hosszú lenne...
Ha pedig az orosz állam valóban az ott van az energetikai vállalatok között, akkor kurva jól csinálja.
Az egyesített európai gázvezeték csapja peniglen biza megintcsak az oroszoknál van. Az egyetlen számottevő tartalékot, a norvég gázot ölég drága kiszedni a tenger alól.
Szóval, nem elidegeníteni kellene az oroszokat kicsinyes zsigeri gyűlölködő politizálással (melyet a kis Viktorom bizonyára még a kedves apukájától tanult, ergo képtelen felülemelkedni rajta), ahanem inkább be kellene csábítani őket Európába. Addig, amíg végleg nem fordulnak keletnek. És ennek már sajnos vannak jelei.
2007. március 29., csütörtök
2007. március 27., kedd
Cseppentett méz
csaknem minden szava az Index ezen jegyzetének, akárki is legyen Publius Hungaricus.
Csaknem. Mert véreim, nehogy már nemzeti lekületünk minden gyalázatát a bolsevizmusra kenjük. A forgóajtós vicc, melyre korábban utaltam, a My Fair Lady poénja etc. bizony régebbiek annál. És azok bizony nemcsak arról szólnak, hogy a magyarnak elitje olyan, amilyen, hanem arról, hogy a magyar olyan amilyen.
Ha egyszer lefordítom és sikerül otthon kiadni öreg erdélyi magyar barátom emlékiratait, aki Szent-Györgyi Albert munkatársaként "tántorgott ki" Amerikába, bizony csuda dolgokat fogtok megtudni arról, milyen is volt a magyarnak lenni Erdélyben, otthon és Amerikában.
Csaknem. Mert véreim, nehogy már nemzeti lekületünk minden gyalázatát a bolsevizmusra kenjük. A forgóajtós vicc, melyre korábban utaltam, a My Fair Lady poénja etc. bizony régebbiek annál. És azok bizony nemcsak arról szólnak, hogy a magyarnak elitje olyan, amilyen, hanem arról, hogy a magyar olyan amilyen.
Ha egyszer lefordítom és sikerül otthon kiadni öreg erdélyi magyar barátom emlékiratait, aki Szent-Györgyi Albert munkatársaként "tántorgott ki" Amerikába, bizony csuda dolgokat fogtok megtudni arról, milyen is volt a magyarnak lenni Erdélyben, otthon és Amerikában.
2007. március 26., hétfő
2007. március 25., vasárnap
Good Old Bolshevik Reflexes
Mostanában, valaki tanácsára, messziről követem jelen iszap EÜ miniszter kereszteshadjáratát a könnyű drogok legalizása mellett. Amit most követ el éppen a jóember, az tipikusan a politikának a tudományra való rámászása (természeti hasonlat, vizuális típusú olvasónak: meztelencsiga-eper és bogyómászó poloska-málna viszonylatok.)
Mert lehet, hogy a hír igaz, és a jó miniszter valamiképpen a világ egyik legundorítóbb egyházába bonyolódott bele kötésig, de lehet, hogy csak egyszerűen gazember (Ez lassan a társadalmi liberálizmus szinonímájává növi ki magát nálam, korábban csak a közép-európai vállakozói réteggel került lefedésbe. Tisztázni kellene ezt a szerencsétlen szót, mert lassan szegény III. Rihárd szégyellni fogja hírhedett választását, és meghagyni a közönséges rossztevők jelzésére.), mindenesetre az tény, hogy a canabioid receptorok, az afsz tudja miért, de jelen vagynak az emberi agyban, és ahol receptorok vagynak, ott a fizikai függőség is villogtatja sanda vigyorát. Azt tudom barátaimtól, akik kipróbálták a füvet, hogy elsőre általában nem is hat a szer - nyilván kevés a receptor -, csak másodszorra/többedszerre, ami nyilvánvalóan a repector upregulációra utal.
De még ha nem is lenne egyáltalán fizikai függés, nem szabad megfeledkezni a lelki függésről, mely az embernek nevezett főemlős sajátja. Máskülönben nem lennének olyan kedves dolgok a Földön, mint vallások és politika. Vagy a blog.
Mert lehet, hogy a hír igaz, és a jó miniszter valamiképpen a világ egyik legundorítóbb egyházába bonyolódott bele kötésig, de lehet, hogy csak egyszerűen gazember (Ez lassan a társadalmi liberálizmus szinonímájává növi ki magát nálam, korábban csak a közép-európai vállakozói réteggel került lefedésbe. Tisztázni kellene ezt a szerencsétlen szót, mert lassan szegény III. Rihárd szégyellni fogja hírhedett választását, és meghagyni a közönséges rossztevők jelzésére.), mindenesetre az tény, hogy a canabioid receptorok, az afsz tudja miért, de jelen vagynak az emberi agyban, és ahol receptorok vagynak, ott a fizikai függőség is villogtatja sanda vigyorát. Azt tudom barátaimtól, akik kipróbálták a füvet, hogy elsőre általában nem is hat a szer - nyilván kevés a receptor -, csak másodszorra/többedszerre, ami nyilvánvalóan a repector upregulációra utal.
De még ha nem is lenne egyáltalán fizikai függés, nem szabad megfeledkezni a lelki függésről, mely az embernek nevezett főemlős sajátja. Máskülönben nem lennének olyan kedves dolgok a Földön, mint vallások és politika. Vagy a blog.
Or how wilt thou say to thy brother, Allow me, I will cast out the mote from thine eye; and behold, the beam is in thine eye?
(Máté evangéliuma 7:4)
Az Index is elmehet a pelcsába, TótaW-vel együtt.
Ők és ő az egyik leg-egyoldalúbban elfogult hírforrás és megmondóember, erre site és megmondóember egyarán kifejezi undorát Bodor Pál (Diurnus) blogja felett, amelyben a jóember afölött sajnálkozik, hogy az MSZP nem vette igénybe a kampány idején az újságja szolgáltatásait.
Amely temésztesen gusztustalan lenne, ha nem ismernénk a körülményeket:
Mi is a baj azzal, hogy valaki a meggyőződése szellemében cselekszik?
Nem úgy cselekszik az Index és TótaW maga is minden pillanatban?
Mert ha nem, akkor nekik kell mélységesen szégyellni magukat.
Ami a jó Diurnust illeti, ő szegény csak egyszerűen hülye, ha azt képzeli, hogy az MSZP vezetése bármilyen baloldali érdeket is képvisel. És mivel az MSZP a legutóbbi összeröffenésen megszűnt az utolsó demokratikus nagy párt lenni (korporatív fasizmus, he? Mussolini, he?), a vezetés jelenti a pártot.
Az Index is elmehet a pelcsába, TótaW-vel együtt.
Ők és ő az egyik leg-egyoldalúbban elfogult hírforrás és megmondóember, erre site és megmondóember egyarán kifejezi undorát Bodor Pál (Diurnus) blogja felett, amelyben a jóember afölött sajnálkozik, hogy az MSZP nem vette igénybe a kampány idején az újságja szolgáltatásait.
Amely temésztesen gusztustalan lenne, ha nem ismernénk a körülményeket:
- Bodor Pál balodali újságíró
- az MSZP ún. balodali párt.
Mi is a baj azzal, hogy valaki a meggyőződése szellemében cselekszik?
Nem úgy cselekszik az Index és TótaW maga is minden pillanatban?
Mert ha nem, akkor nekik kell mélységesen szégyellni magukat.
Ami a jó Diurnust illeti, ő szegény csak egyszerűen hülye, ha azt képzeli, hogy az MSZP vezetése bármilyen baloldali érdeket is képvisel. És mivel az MSZP a legutóbbi összeröffenésen megszűnt az utolsó demokratikus nagy párt lenni (korporatív fasizmus, he? Mussolini, he?), a vezetés jelenti a pártot.
2007. március 23., péntek
Por? No!
Nem szívesen csinálok reklámot pornónak, mer kéretlenül kaptam (spam, az, a qrva anyádat!) egy linket, mely már nem él. (Igen, az NIH szigorú szőrője nem engedi megnéznem a BEST BUY elektronikát áruló bót honlapját, de a szenny úgy hatol át rajta, mint a kés a vajon.)
Megtudhattam belőle, miért érdemes Budapestre látogatni!
Megosztom veled.
Azé' mert a magyar lányok igen szeretnek szemináliumba járni... Mit járni! Gázolni a szemináliumban, fürödni benne. Nyelni, mint kacsa a nokedlit. Nem is tudom, hogy van-e ennyi szeminálium Magyarországon, vagy kamu az egész... Tej meg méz az egyelőre nem, de seminal plasma az folyik bőséggel.
Ha nem kamu, akkor büszke vagyok a magyar férfiak teljesítményére is!
Megtudhattam belőle, miért érdemes Budapestre látogatni!
Megosztom veled.
Azé' mert a magyar lányok igen szeretnek szemináliumba járni... Mit járni! Gázolni a szemináliumban, fürödni benne. Nyelni, mint kacsa a nokedlit. Nem is tudom, hogy van-e ennyi szeminálium Magyarországon, vagy kamu az egész... Tej meg méz az egyelőre nem, de seminal plasma az folyik bőséggel.
Ha nem kamu, akkor büszke vagyok a magyar férfiak teljesítményére is!
Kontraszelektált öntudat
Ebbe a rovatba írom, nehogy pár túlérzékeny valaki a fantsztikumból érdemtelenül magára vegye az elkövetkezendőket. Mer hajlamosak vagytok rá, feleim! Pedig a fantasztikumban csak éppen beindulni láccik az ipar. Szóval. Ne vedd magadra! Egyelőre.
Szóval az történt, hogy amiként néha lázasan vergődve idegen blogokra tévedek, most is oda tévedtem, bele egy parázs vitába, mely akörült robbant ki, hogy egy bizonyos valaki megvádolt egy bizonyos valakit, hogy ez a második valaki egy bizonyos médiumba kontraszelekció okán és csakis annak okán juthatott be.
Aki azt a bizonyos valakit ezzel a cúnya, cúnya dologgal vádolta meg, ezt kiabszottul amatőr és ordas módon tette. A vádolt valaki a vádat természtesen a kiabszott ordasság és amatőrizmus felemlegetésével elhessegtette, ahogy az már történni szokott, és meg sem fordult buksi fejében, hogy a dolog igazságtartalmán elgondolkozzék. Mint ahogy a sok-sok dühös hozzászólónak sem.
Ami természtesen természetes.
A kontraszelektáltság nagy ábrándja ugyanis, hogy a kontarszelektált, mivel ott van, ahova kontaszlektálták, tehetségétől és érdemeitől tökéletesen függetlenül először elhiszi, azután igen hamar meggyőződésévé is válik, hogy biza ő és csakis ő lehet azon a helyen, már csak azért is mert ő már ott van. És mivel hogy ő éppen odakerült, arra a helyre, ahová egyébként csak érdemes és tehetséges egyénekkerülhetnének (a perfect world, darling - AntiWorld, natürlich), hát ő ennek megfelelően érdemes és tehetséges, tehát megérdemli, hogy azon a helyen van. Plíz, kérlek, ez egy circulus diaboli...
(Ami lehet, hogy valójában cirkuszos ördögöt jelent, mert a kifejezés jobbára csak németül és magyarul jön fel, Teufelskreis, imádom a németet, meg a tejfelt finomra vágott tepertővel, provolóne sajttal és friss zsemlével, próbáld ki!)
A kontraszelkció tehát a szelektáltak agyában is gyönyörűen újratermeli önmagát, sőt, a természtes önvédelmi-önigazolási reflexenek megfelelően még erősödik is. Gratuláljunk neki!
Hát ezért (is) gyűlölöm én a kontraszelekció minden fajtáját már kisiskolás korom óta. De tényleg. Az általános iskola legelső órája óta. Aztat nem állíthatom, hogy a legelső óra legelső perce óta, bár, elvileg ennek is lenne létjogosultsága.
Konkrétan, véreim, magyar proletárok, bekerülhet valaki a tévébe vagy bármelyik médiába (aki a kora közé keveredik, megeszik a médiákok), úgy, hogy nem rokona, barátja vagy üzletfele nyuszinak?
Ha mersz extrapolálni, a média szót helyettesítsd e bájos (bajos) kifejezéssel: "értelmiségi pálya".
És ha igazán merész vagy az extrapolálásban, azt is megtudod, miért iszik úgy Temesi Ferenc, a másik Nobel díjra érdemes magyar író úgy, mint a kefekötő.
Csacsi! Kertész nem Nobel díjra érdemes - ő Nobel díjas. What ein differansz, goszpogyin! Esterházy P. az egyik Nobel díjra érdemes. Dehát, mint már írtam egyszer, ő elkúrta. Teccet vóna okosabban kontraszelektálni!
Szóval az történt, hogy amiként néha lázasan vergődve idegen blogokra tévedek, most is oda tévedtem, bele egy parázs vitába, mely akörült robbant ki, hogy egy bizonyos valaki megvádolt egy bizonyos valakit, hogy ez a második valaki egy bizonyos médiumba kontraszelekció okán és csakis annak okán juthatott be.
Aki azt a bizonyos valakit ezzel a cúnya, cúnya dologgal vádolta meg, ezt kiabszottul amatőr és ordas módon tette. A vádolt valaki a vádat természtesen a kiabszott ordasság és amatőrizmus felemlegetésével elhessegtette, ahogy az már történni szokott, és meg sem fordult buksi fejében, hogy a dolog igazságtartalmán elgondolkozzék. Mint ahogy a sok-sok dühös hozzászólónak sem.
Ami természtesen természetes.
A kontraszelektáltság nagy ábrándja ugyanis, hogy a kontarszelektált, mivel ott van, ahova kontaszlektálták, tehetségétől és érdemeitől tökéletesen függetlenül először elhiszi, azután igen hamar meggyőződésévé is válik, hogy biza ő és csakis ő lehet azon a helyen, már csak azért is mert ő már ott van. És mivel hogy ő éppen odakerült, arra a helyre, ahová egyébként csak érdemes és tehetséges egyénekkerülhetnének (a perfect world, darling - AntiWorld, natürlich), hát ő ennek megfelelően érdemes és tehetséges, tehát megérdemli, hogy azon a helyen van. Plíz, kérlek, ez egy circulus diaboli...
(Ami lehet, hogy valójában cirkuszos ördögöt jelent, mert a kifejezés jobbára csak németül és magyarul jön fel, Teufelskreis, imádom a németet, meg a tejfelt finomra vágott tepertővel, provolóne sajttal és friss zsemlével, próbáld ki!)
A kontraszelkció tehát a szelektáltak agyában is gyönyörűen újratermeli önmagát, sőt, a természtes önvédelmi-önigazolási reflexenek megfelelően még erősödik is. Gratuláljunk neki!
Hát ezért (is) gyűlölöm én a kontraszelekció minden fajtáját már kisiskolás korom óta. De tényleg. Az általános iskola legelső órája óta. Aztat nem állíthatom, hogy a legelső óra legelső perce óta, bár, elvileg ennek is lenne létjogosultsága.
Konkrétan, véreim, magyar proletárok, bekerülhet valaki a tévébe vagy bármelyik médiába (aki a kora közé keveredik, megeszik a médiákok), úgy, hogy nem rokona, barátja vagy üzletfele nyuszinak?
Ha mersz extrapolálni, a média szót helyettesítsd e bájos (bajos) kifejezéssel: "értelmiségi pálya".
És ha igazán merész vagy az extrapolálásban, azt is megtudod, miért iszik úgy Temesi Ferenc, a másik Nobel díjra érdemes magyar író úgy, mint a kefekötő.
Csacsi! Kertész nem Nobel díjra érdemes - ő Nobel díjas. What ein differansz, goszpogyin! Esterházy P. az egyik Nobel díjra érdemes. Dehát, mint már írtam egyszer, ő elkúrta. Teccet vóna okosabban kontraszelektálni!
2007. március 15., csütörtök
Some kind of revolution
Megint aszitték, megint nem jött be. Mármint Viktoromék. Hogy majd! Hogy majd, mindennek ellenére, amit annak idején az Eötvös kollégiumaban nekik oktatattak, majd a nagy magyar akarat elsöpri azt, amit önmaga választott magának, a legteljesebb demokrácia mellett.
Olvasom a híreket és egy pillanatra felrémlik, amint a terjedő rémhírek hatására a tömeg exkavátorokat kerít, és felbontja az utat a Nemzeti Nyomozó Iroda (Ez FBI akarna lenni, what the fuck?!) előtt, földalatti börtönök után kutatva, ahol Budaházy György urat őrzik... Egyszer már megtettük, ötven éve, a Köztársaság téren, voltunk olyan rémült-eszelősök.
Hát most nem. Most nem voltunk olyan ostobák. Hú da fakk is Budaházy?
A magyar nagy tömegben birka, és idiótán viselkedik, de nem hülye egészen. Lehet, tizenhét év alatt tán még a képviseleti demokrácia lényegi szabályai is összeállottak valamivé abban az ő makacs, mokány fejiben, és lehet, legközelebb teljes létszámban elmegy szavazni, és elküldi az egész ún. politikai elitet a véres nyálba. (Értsd: az egészet. Nemcsak a Nemzet Csalogányát és hazug, tolvaj korporatív fasiszta bandáját, hanem a nemzet nevében ágáló hazug, tolvaj fasisztákat is.)
A módszer, elvtársak, barátaim, a kétpártrendszer el nem fogadása, és minél több független képviselő a parlamentbe küldése. Lehetőleg annyié, hogy végre összekalapáljanak egy tisztességes alkotmányt.
Március idusa sohasem volt az én ünnepem. Egyrészt folyton elájultam az iskolai ünnepélyeken, másrészt ilyenkor szurkálták agyon Caius Juliust, a Kopaszt, harmadrészt ekkor kezdődött az összeomlása a legnagyobb magyarnak.
Sohasem volt az ünnepem. Kérdem én, miért nem ünnep akkor már június 15-e, a Rákóczi Szabadságharc kezdete? Csak mert az a bolsiknak túl feudális vót? Petőfi meg olyan jó plebejus (be szép szó, ugye, Viktorom?), nemde? Ennyire élnek a bolsi reflexek?
Igaza van TótaWének, másféle ünnep kéne. De a magyar sohasem fogja megünnepelni a kiegyezést. Az olyan nem úri dolog. Zsidók szoktak egyezkedni...
Esetleg meg lehetne ünnepelni a Lánchíd felavatását, az első vasútvonal átadását, etc. Horribile dictu, a legnagyobb magyar születésnapját. Amerikában George Washington szülinapja munkaszüneti nap, nemzeti ünnep. Pedig neki fábul volt a foga, bebebe.
Legalább ki kellene adni a jó gróf naplójának teljes fordítását. Nem ötezer forintos áron. Mondjuk annyiért, amennyibe egy átlagos sci-fi kerül. (Ki a penésznek fizethetik azt a rettenetes jogdíjat, hogy ennyit kérnek értel? A 2002-es kiadás ugyanis ugyanaz, mint az én elveszett '82-es második kiadásom, vagy a '78-as első.)
Azt megértem, hogy a Blikkre senki sem adna pénzt, az fájna, pedig érdemes lenne magyarítani.
Négy év múlva 220. évfordulója lesz a születésének. A Naplót addig össze lehetne hozni. De hát ezt a 200. évfordulón se sikerült, ugye, magyarok?
Olvasom a híreket és egy pillanatra felrémlik, amint a terjedő rémhírek hatására a tömeg exkavátorokat kerít, és felbontja az utat a Nemzeti Nyomozó Iroda (Ez FBI akarna lenni, what the fuck?!) előtt, földalatti börtönök után kutatva, ahol Budaházy György urat őrzik... Egyszer már megtettük, ötven éve, a Köztársaság téren, voltunk olyan rémült-eszelősök.
Hát most nem. Most nem voltunk olyan ostobák. Hú da fakk is Budaházy?
A magyar nagy tömegben birka, és idiótán viselkedik, de nem hülye egészen. Lehet, tizenhét év alatt tán még a képviseleti demokrácia lényegi szabályai is összeállottak valamivé abban az ő makacs, mokány fejiben, és lehet, legközelebb teljes létszámban elmegy szavazni, és elküldi az egész ún. politikai elitet a véres nyálba. (Értsd: az egészet. Nemcsak a Nemzet Csalogányát és hazug, tolvaj korporatív fasiszta bandáját, hanem a nemzet nevében ágáló hazug, tolvaj fasisztákat is.)
A módszer, elvtársak, barátaim, a kétpártrendszer el nem fogadása, és minél több független képviselő a parlamentbe küldése. Lehetőleg annyié, hogy végre összekalapáljanak egy tisztességes alkotmányt.
Március idusa sohasem volt az én ünnepem. Egyrészt folyton elájultam az iskolai ünnepélyeken, másrészt ilyenkor szurkálták agyon Caius Juliust, a Kopaszt, harmadrészt ekkor kezdődött az összeomlása a legnagyobb magyarnak.
Sohasem volt az ünnepem. Kérdem én, miért nem ünnep akkor már június 15-e, a Rákóczi Szabadságharc kezdete? Csak mert az a bolsiknak túl feudális vót? Petőfi meg olyan jó plebejus (be szép szó, ugye, Viktorom?), nemde? Ennyire élnek a bolsi reflexek?
Igaza van TótaWének, másféle ünnep kéne. De a magyar sohasem fogja megünnepelni a kiegyezést. Az olyan nem úri dolog. Zsidók szoktak egyezkedni...
Esetleg meg lehetne ünnepelni a Lánchíd felavatását, az első vasútvonal átadását, etc. Horribile dictu, a legnagyobb magyar születésnapját. Amerikában George Washington szülinapja munkaszüneti nap, nemzeti ünnep. Pedig neki fábul volt a foga, bebebe.
Legalább ki kellene adni a jó gróf naplójának teljes fordítását. Nem ötezer forintos áron. Mondjuk annyiért, amennyibe egy átlagos sci-fi kerül. (Ki a penésznek fizethetik azt a rettenetes jogdíjat, hogy ennyit kérnek értel? A 2002-es kiadás ugyanis ugyanaz, mint az én elveszett '82-es második kiadásom, vagy a '78-as első.)
Azt megértem, hogy a Blikkre senki sem adna pénzt, az fájna, pedig érdemes lenne magyarítani.
Négy év múlva 220. évfordulója lesz a születésének. A Naplót addig össze lehetne hozni. De hát ezt a 200. évfordulón se sikerült, ugye, magyarok?
2007. március 7., szerda
We are not even similar
Nem vagyunk egyformák.
A Nemzet Csalogánya ahhoz a savanyú szagú, kissé lejárt szavatosságú trükkhöz folyamodott, hogy beárulta a Nyugatnál a magyar jobboldalt, kb. ebben a stílusban „Tessék nézni, ovóninéni, a Viktorék milyen cúnya antiszemiták!“. Hogy ezzel mit ér el azon kívül, hogy pár gazdag zsidó ijedtében esetleg nem Iszapsztán méltán híres iszapferedőiben szórja el a pénzét, nem tudom. Mert ovónéni bizony nem fogja térdére fektetni Viktoromat. Ovónéni legfeljebb a kormányon lévőket képes büntetni – meg a honpógárokat – , mondjuk egy kis forrásmegvonással. De miért lenne ez jó a Nemzet Csalogányának? Még ő van kormányon, nem?
Mindegy, mindenki úgy hülye, ahogy tud.
Odahaza mindenesetre meglehetős vegyes reakciókat ért el vele. Furcsa, hogy főként nem a beárultak részéről, ahogy látom. Bár, köpj le, vágj pofon, idő hiányában többnyire az Indexen tájékozódom, amely sem nem elfogulatlan, sem nem teljes körű. És, ha már ott vagyok, TótaW blogján. Aki meg dettó nem.
Akivel viszont általjában egyet szoktam érteni. Úgy 70-80%-ban.
Kivéve ezzel az utolsó bejegyzéssel.
Mert kár elbagatellizálni az antiszemitizmus erejét, növekedő voltát, amikor pont aznap közli a BBC felmérést az Index, miszerint 27 vizsgált ország átlagpolgárai nagyon is antiszemiták: Izraelt tartják a fő gonosznak.
Főleg mink jeleskedünk, elvtársak, barátaim!
Nálunk kevesebb jót Izraelről csak Törökországban és Egyiptomban gondolnak a megkérdezett országok közül. És, ha már, az „ellenségem ellensége a barátom“ alapon, Irán megítélése bizony nálunk nem annyira negatív, mint általában máshol. Na de kérem!
Fel kellene fogni, hogy a magyar jobboldal egyetlen sarokköve, közös többszöröse az antiszemitizmus! A tarsolylemezes/turulos/tulipános hazafi ugyanúgy, mint a mérsékelt középosztálybeli pógár vagy az árpádsávot lóbáló bőrfejű* bizony, ha nem is gyakorló, de legalább elméleti antiszemita.
(*Aki, legyünk őszinték nem annyira az Árpád ház iránt gyakorolt – egyébként elég kétséges – tiszteletből lengeti azt, hanem azért, mert mindenki tudja, hogy Szálasyék valami hasonlót lobogtattak, és mivel ezt mindenki tudja, hát elég megmutatni, és rögtön mindenki tudja, hogy ők mit is gondolnak. De nem mondja ki senki. Ilyen förtelmesen hazug a közélet Iszapsztánban.)
A másik dolog, amivel nem lehet egyetérteni, TótaW azon kijelentése, hogy a magyarországi zsidó pógár ugyanolyan, mint a többi magyar pógár. Ez nem igaz.
Már az se nagyon, hogy a többi magyar pógár. Mert mihez kezdünk a milliós lélekszámú cigánysággal, mely sem genetikailag (dravida), sem kulturálisan (félnomád) nagyon nem olyan, mint a magyar pógár (kevert kaukázusi/keresztény letelepedett). És nem nagyon hinném, hogy TótaW a magyar népesség ezen feléhez tette volna az összehasonlítását.
De a másik feléhez se stimmel.
A magyar polgárok között per definitionem nem lehetnek például ortodox izraelita (vagy hogy PR manapság mondani?) vallású emberek, akik viszont a – legyen kerek szám! –százezernyi magyarországi zsidó lakosból bizony kb. húszezren vannak. Ha csak a foglakozásbeli megoszlást nézzük, nem hinném, hogy a magyarországi zsidó pógárság az elhanyagolhatónál nagyobb számban képviseltetné magát a vájárok, kazánkovácsok, géplakatosok, varrónők, szántóvetők és disznópásztorok között sem, akik viszont jelentős hányadát teszik ki a magyar pógárságnak (ezt úgyis szó szerint veszed, tehát a kétkezi mesterségekre gondoltam általában). Nem jellemző a magyar polgárra a kb. 4000 éve tartó beltenyészet, s főleg nem az ebből fakadó rendkívül erős törzsi összetartás, szolidaritás és néha bizony kontraszelekció. Inkább az ellenkezője.
Szóval nem vagyunk egyformák.
Nem is vóna jó.
PS1: A logika kedvelőinek: ha antiszemitának szeretnél bélyegezni, az összetett szóból legalább az egyik tag biztosan igaz.
PS2: Árpád, hogy mit tudnak a franciák, azt nem tudom, de ugyanabban a BBC felmérésben a franciák 17 százaléka van meggyőződve Izrael jószándékúságáról, és 65%-a negatív hatásairól. Ugyanez magyarokra 6 és 45%. He? Hogy maguk a genny franciák hogyan tudják magukat ilyen jól eladni, megint egy érdekes kérdés.
A Nemzet Csalogánya ahhoz a savanyú szagú, kissé lejárt szavatosságú trükkhöz folyamodott, hogy beárulta a Nyugatnál a magyar jobboldalt, kb. ebben a stílusban „Tessék nézni, ovóninéni, a Viktorék milyen cúnya antiszemiták!“. Hogy ezzel mit ér el azon kívül, hogy pár gazdag zsidó ijedtében esetleg nem Iszapsztán méltán híres iszapferedőiben szórja el a pénzét, nem tudom. Mert ovónéni bizony nem fogja térdére fektetni Viktoromat. Ovónéni legfeljebb a kormányon lévőket képes büntetni – meg a honpógárokat – , mondjuk egy kis forrásmegvonással. De miért lenne ez jó a Nemzet Csalogányának? Még ő van kormányon, nem?
Mindegy, mindenki úgy hülye, ahogy tud.
Odahaza mindenesetre meglehetős vegyes reakciókat ért el vele. Furcsa, hogy főként nem a beárultak részéről, ahogy látom. Bár, köpj le, vágj pofon, idő hiányában többnyire az Indexen tájékozódom, amely sem nem elfogulatlan, sem nem teljes körű. És, ha már ott vagyok, TótaW blogján. Aki meg dettó nem.
Akivel viszont általjában egyet szoktam érteni. Úgy 70-80%-ban.
Kivéve ezzel az utolsó bejegyzéssel.
Mert kár elbagatellizálni az antiszemitizmus erejét, növekedő voltát, amikor pont aznap közli a BBC felmérést az Index, miszerint 27 vizsgált ország átlagpolgárai nagyon is antiszemiták: Izraelt tartják a fő gonosznak.
Főleg mink jeleskedünk, elvtársak, barátaim!
Nálunk kevesebb jót Izraelről csak Törökországban és Egyiptomban gondolnak a megkérdezett országok közül. És, ha már, az „ellenségem ellensége a barátom“ alapon, Irán megítélése bizony nálunk nem annyira negatív, mint általában máshol. Na de kérem!
Fel kellene fogni, hogy a magyar jobboldal egyetlen sarokköve, közös többszöröse az antiszemitizmus! A tarsolylemezes/turulos/tulipános hazafi ugyanúgy, mint a mérsékelt középosztálybeli pógár vagy az árpádsávot lóbáló bőrfejű* bizony, ha nem is gyakorló, de legalább elméleti antiszemita.
(*Aki, legyünk őszinték nem annyira az Árpád ház iránt gyakorolt – egyébként elég kétséges – tiszteletből lengeti azt, hanem azért, mert mindenki tudja, hogy Szálasyék valami hasonlót lobogtattak, és mivel ezt mindenki tudja, hát elég megmutatni, és rögtön mindenki tudja, hogy ők mit is gondolnak. De nem mondja ki senki. Ilyen förtelmesen hazug a közélet Iszapsztánban.)
A másik dolog, amivel nem lehet egyetérteni, TótaW azon kijelentése, hogy a magyarországi zsidó pógár ugyanolyan, mint a többi magyar pógár. Ez nem igaz.
Már az se nagyon, hogy a többi magyar pógár. Mert mihez kezdünk a milliós lélekszámú cigánysággal, mely sem genetikailag (dravida), sem kulturálisan (félnomád) nagyon nem olyan, mint a magyar pógár (kevert kaukázusi/keresztény letelepedett). És nem nagyon hinném, hogy TótaW a magyar népesség ezen feléhez tette volna az összehasonlítását.
De a másik feléhez se stimmel.
A magyar polgárok között per definitionem nem lehetnek például ortodox izraelita (vagy hogy PR manapság mondani?) vallású emberek, akik viszont a – legyen kerek szám! –százezernyi magyarországi zsidó lakosból bizony kb. húszezren vannak. Ha csak a foglakozásbeli megoszlást nézzük, nem hinném, hogy a magyarországi zsidó pógárság az elhanyagolhatónál nagyobb számban képviseltetné magát a vájárok, kazánkovácsok, géplakatosok, varrónők, szántóvetők és disznópásztorok között sem, akik viszont jelentős hányadát teszik ki a magyar pógárságnak (ezt úgyis szó szerint veszed, tehát a kétkezi mesterségekre gondoltam általában). Nem jellemző a magyar polgárra a kb. 4000 éve tartó beltenyészet, s főleg nem az ebből fakadó rendkívül erős törzsi összetartás, szolidaritás és néha bizony kontraszelekció. Inkább az ellenkezője.
Szóval nem vagyunk egyformák.
Nem is vóna jó.
PS1: A logika kedvelőinek: ha antiszemitának szeretnél bélyegezni, az összetett szóból legalább az egyik tag biztosan igaz.
PS2: Árpád, hogy mit tudnak a franciák, azt nem tudom, de ugyanabban a BBC felmérésben a franciák 17 százaléka van meggyőződve Izrael jószándékúságáról, és 65%-a negatív hatásairól. Ugyanez magyarokra 6 és 45%. He? Hogy maguk a genny franciák hogyan tudják magukat ilyen jól eladni, megint egy érdekes kérdés.
In an operable country
Egy működő országban, amilyen Iszapsztán nem, ha egy politikust hazugságon kapnak, esetleg harminc évre is szép, szürkére föstött, félcollos vasrácsok mögé kerülhet. Erről szól most az amerikai közélet, mert a Libby féle "Mivel a férjed baszogatta ezt a drága elnököt amé' az hazudott az iraki rablótámadás ürügyeiről, én meg elmondom mindenkinek, hogy te meg egy fucking CIA ügynök vagy!" ügyben a drága ember bőnösnek találtatott. És bizony ne mondja senki, hogy egy ilyen dolgot megcsináhat bárki a Fehér Házban a főnökök tudta nélkül! Szóval, ha Amerika az az Amerika lenne, ami két évtizede vót, Bushomat-husomat már javába impícselnék. Mert ez nem holmi asztal alatt furulyázás, abszd meg! Ez Homeland Security meg hatalommal való visszaélés.
Well, in such a country, which Marshland is definitely not, if a politician is caught telling lies, he/she/it maybe get behind some nice, vertical, gray-painted bars. The American public is loud about that now, 'cause Libby's found guilty in the nasty "Since your husband fucked up our dear president, 'cause he told lies about the pretences of the Iraq raid, I'll tell' everyone you're a fucking CIA agent!" scandal. And no one can say that you can accomplish such a stuff in the White House over the big bosses heads! So, if this America was that America which was two decades before, Bush would have been impeached for a nice while. 'Cause this is not a quick blowjob under a desk, men! This is a Homeland Security issue, comrade, and abuse of official power.
Well, in such a country, which Marshland is definitely not, if a politician is caught telling lies, he/she/it maybe get behind some nice, vertical, gray-painted bars. The American public is loud about that now, 'cause Libby's found guilty in the nasty "Since your husband fucked up our dear president, 'cause he told lies about the pretences of the Iraq raid, I'll tell' everyone you're a fucking CIA agent!" scandal. And no one can say that you can accomplish such a stuff in the White House over the big bosses heads! So, if this America was that America which was two decades before, Bush would have been impeached for a nice while. 'Cause this is not a quick blowjob under a desk, men! This is a Homeland Security issue, comrade, and abuse of official power.
2007. március 4., vasárnap
We are not alone
Azok, akik fennen hirdetik az észak-amerikai natív népesség (Indiánok! Indiánok!) spirituális felsőbbrendűségét, most elgondolkodhatnak egy kicsit azon a szavazáson, amely éppen folyik.
Észak Amerika annak idején legszervezettebb népessége, a Csiroki Nemzet szavaz arról, hogy az őseik által rabszolgaként birtokolt feketék leszármazottai csirokik-e avagy sem. A jó indiánok úgy látszik, hogy nem tartják csirokinak egykori mezőgazdasági gépeik leszármazottait, legfenebb akkor, ha bizonyíthatóan van bennük némi csiroki vér. Egy jó barátom, nagyon tehetséges egykori balettáncos, jelenleg nagyon tehetséges koreográfus, épp ilyen. Tehát szerencséje van. Vagy nem.
Észak Amerika annak idején legszervezettebb népessége, a Csiroki Nemzet szavaz arról, hogy az őseik által rabszolgaként birtokolt feketék leszármazottai csirokik-e avagy sem. A jó indiánok úgy látszik, hogy nem tartják csirokinak egykori mezőgazdasági gépeik leszármazottait, legfenebb akkor, ha bizonyíthatóan van bennük némi csiroki vér. Egy jó barátom, nagyon tehetséges egykori balettáncos, jelenleg nagyon tehetséges koreográfus, épp ilyen. Tehát szerencséje van. Vagy nem.
2007. március 3., szombat
The New Colossus
Not like the brazen giant of Greek fame,
With conquering limbs astride from land to land;
Here at our sea-washed, sunset gates shall stand
A mighty woman with a torch, whose flame
Is the imprisoned lightning, and her name
Mother of Exiles. From her beacon-hand
Glows world-wide welcome; her mild eyes command
The air-bridged harbor that twin cities frame.
"Keep ancient lands, your storied pomp!" cries she
With silent lips. "Give me your tired, your poor,
Your huddled masses yearning to breathe free,
The wretched refuse of your teeming shore.
Send these, the homeless, tempest-tost to me,
I lift my lamp beside the golden door!"
—Emma Lazarus, 1883
With conquering limbs astride from land to land;
Here at our sea-washed, sunset gates shall stand
A mighty woman with a torch, whose flame
Is the imprisoned lightning, and her name
Mother of Exiles. From her beacon-hand
Glows world-wide welcome; her mild eyes command
The air-bridged harbor that twin cities frame.
"Keep ancient lands, your storied pomp!" cries she
With silent lips. "Give me your tired, your poor,
Your huddled masses yearning to breathe free,
The wretched refuse of your teeming shore.
Send these, the homeless, tempest-tost to me,
I lift my lamp beside the golden door!"
—Emma Lazarus, 1883
Deákné meg az ő vászna
Egyes fiatalkorú halandók azt gondolják, hogy ha a Nemzet Csalogánya és most már a teljes joggal alátartozó párt ("Direktor úr, élvezni tetszik!") is jól eltakarodna a fenébe (ahová minden tisztelettem mellett teljes joggal valók), a hatalom pedig az egykori fiatal demokraták kezbe kerülne, akik mostanra (Tizenhat röpke év alatt. Se én se Viktorom nem öregszünk szépen, hiába a mi generációnnak nehéz élete vót, kisonokám!) egészen öreg pógárokká változtak, akkor a kishazában elkezdene folyni, mit folyni, ömölni!, mit ömölni, özönölni! a tejjelméz.
Hát, elvtársak, barátaim, lófasz kezdene özönölni ottan, nem tejjelméz.
A súlyos, ámbár döbbenetes tények közül idézzük föl most csupán azt az egyet, hogy Viktorom, merő hatalomvágyból, mivel más választása nem volt, miniszteri tárcát juttatott T. József elkövetőnek, aki aztán megadta a magyar mezőgazdaságnak a kegyelemdöfést. Németh László kertmagyarország álma akkor vérzett el végleg.
Sőt, volt egy halovány esély, hogy T. József elkövető Köztársasági Elnök lesz.
Ebből az alkalomból írtam az alábbi rémbohózatot. Mely természtesen még ettől is nevetségesebb véget ért (A dolog az Idétlen Kisgazdapárt Fidesz általi leszalámizása címen kerül majd fel a magyar történelem arany lapjaira.), de akkor ezt még nem tudhattam, s fontolgatom időnként, hogy... Na nem azt, hogy a tömegbe lövetek, drágaságom, az egy másik miniszter, hanem, hogy megváltoztatom a dráma végét, és megírok még egy felvonást.
Szóval, a cucc innentől Kreatívan Közös. Vagy Közösen Kreatív. Whatever! Ha szervezel egy társulatot, nyugodtan elő is adhatod.
Hát, elvtársak, barátaim, lófasz kezdene özönölni ottan, nem tejjelméz.
A súlyos, ámbár döbbenetes tények közül idézzük föl most csupán azt az egyet, hogy Viktorom, merő hatalomvágyból, mivel más választása nem volt, miniszteri tárcát juttatott T. József elkövetőnek, aki aztán megadta a magyar mezőgazdaságnak a kegyelemdöfést. Németh László kertmagyarország álma akkor vérzett el végleg.
Sőt, volt egy halovány esély, hogy T. József elkövető Köztársasági Elnök lesz.
Ebből az alkalomból írtam az alábbi rémbohózatot. Mely természtesen még ettől is nevetségesebb véget ért (A dolog az Idétlen Kisgazdapárt Fidesz általi leszalámizása címen kerül majd fel a magyar történelem arany lapjaira.), de akkor ezt még nem tudhattam, s fontolgatom időnként, hogy... Na nem azt, hogy a tömegbe lövetek, drágaságom, az egy másik miniszter, hanem, hogy megváltoztatom a dráma végét, és megírok még egy felvonást.
Szóval, a cucc innentől Kreatívan Közös. Vagy Közösen Kreatív. Whatever! Ha szervezel egy társulatot, nyugodtan elő is adhatod.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)